A kiragadott tanszéki és egyesületi történet után visszatérve az időrendhez, az 1984 után fölelevenítésre méltó „egyéb” momentu-mok ismertetése.
A reumatológiai epidemiológia az atlanti országokban fejlő-dött ki, de később a térségünkben is egyre nagyobb érdeklődés-re tartott számot. első sorban a zágrábi ivo Jajic professzor lelkes szervezőmunkájának köszönhető a mozgalom életben tartása.
44 krasznai éva: ORWO-sHOCk, avagy a Rossz Csont Brigád…
/ kopogtató, 1, 2009. 2. szám 4-5.
1985 novemberében, Géher Pállal együtt Zágrábban vettünk részt a „Balkan Conference on the Epidemiology of Rheumatic Diseases”
találkozón.
Már említésre került a syntex Corporation akkori magyar-országi erőteljes képviselete. ennek tudható be, hogy a voltaren már kialakított hazai térnyerését új szerükkel, a naproxen tar-talmú Apranax-szal kívánták megostromolni. varró Andor kép-viseletvezető kiváló szervezése révén, az 1986. június 16-án a margitszigeti thermal szállóban, az MRe által fémjelzett ren-dezvényre több neves külföldi előadót biztosított, köztük Paul dieppe-t Bristolból.
szintén a syntex jóvoltából, egyedüli küldöttként utazhattam Nyugat-Berlinbe, az 1986. szeptember 20-27. között megrendezés-re került Humángenetikai világkongmegrendezés-resszusra. Naivságom és ügyet-lenségem miatt kicsit pórul jártam az utazás során. Mindenki tudta, hogy Nyugat-Berlinbe, a nyitott városba vízum nélkül lehet beutaz-ni. ezért aztán én a fülem botját sem mozgattam és frankfurti átszál-lásos repülőúthoz csak a szép piros útlevelemmel mentem ki Feri-hegyre, hiszen úgy véltem nekem ugyan nem kell vízum. Amikor Frankfurtban, a megérkezést követően fölkerestem a nyugat-berlini gépet, útlevélvizsgálaton kellett átesni és a szerv barátságosan kö-zölte velem, hogy én ugyan nem fogok ezzel a géppel elmenni, mert nincsen nyugatnémet vízumom. s elmagyarázta, hogy mivel átszál-lással utazok, „betettem” a lábamat a vízumköteles Nyugat-Német-országba. „Egy óra alatt megkapja a vízumot, s majd a következő géppel megy.” igen ám, de a bőröndöm önállósította magát és egye-dül elröpült Berlinbe. Bele telt két napba, míg az utazótáska újra a tulajdonomba került – az addig eléggé hiányzó ruhatárral együtt.
1986. október 15-19. között Rómában eULAR symposium volt, az a fajta kisebb rendezvény, ami az akkor még négyévente
– főleg eleinte – voltak olyan a közönségből érkező hangok, hogy például a túl sok sikamlós szöveggel túlzásba estünk.
Furcsa összegzésként ki merem jelenteni, sok esetben ta-lán ezek a műkedvelői előadásokon megéltek, még évek múlva is jobban megmaradnak a kollégákban, mint a rendezvény szakmai anyagai.
Mindannyian örömmel vettük, hogy a működésünk még a sajtóvisszhangot is kiváltott.44
számomra megnyugtató visszaigazolás volt, hogy láttam kül-földön is művelnek ilyesfélét. koppenhágában 1992. augusztus 16-20. között a fájdalom kongresszuson vettem részt. A megnyitó része volt a reumatológusok kardalának föllépése, igen szép programmal.
kiderült, fél éven át minden vasárnap délelőtt gyakoroltak. engem ez lenyűgözött és példának szolgált.
ف
FOlYtatás – újra az időrend szerint
A kiragadott tanszéki és egyesületi történet után visszatérve az időrendhez, az 1984 után fölelevenítésre méltó „egyéb” momentu-mok ismertetése.
A reumatológiai epidemiológia az atlanti országokban fejlő-dött ki, de később a térségünkben is egyre nagyobb érdeklődés-re tartott számot. első sorban a zágrábi ivo Jajic professzor lelkes szervezőmunkájának köszönhető a mozgalom életben tartása.
44 krasznai éva: ORWO-sHOCk, avagy a Rossz Csont Brigád…
/ kopogtató, 1, 2009. 2. szám 4-5.
1985 novemberében, Géher Pállal együtt Zágrábban vettünk részt a „Balkan Conference on the Epidemiology of Rheumatic Diseases”
találkozón.
Már említésre került a syntex Corporation akkori magyar-országi erőteljes képviselete. ennek tudható be, hogy a voltaren már kialakított hazai térnyerését új szerükkel, a naproxen tar-talmú Apranax-szal kívánták megostromolni. varró Andor kép-viseletvezető kiváló szervezése révén, az 1986. június 16-án a margitszigeti thermal szállóban, az MRe által fémjelzett ren-dezvényre több neves külföldi előadót biztosított, köztük Paul dieppe-t Bristolból.
szintén a syntex jóvoltából, egyedüli küldöttként utazhattam Nyugat-Berlinbe, az 1986. szeptember 20-27. között megrendezés-re került Humángenetikai világkongmegrendezés-resszusra. Naivságom és ügyet-lenségem miatt kicsit pórul jártam az utazás során. Mindenki tudta, hogy Nyugat-Berlinbe, a nyitott városba vízum nélkül lehet beutaz-ni. ezért aztán én a fülem botját sem mozgattam és frankfurti átszál-lásos repülőúthoz csak a szép piros útlevelemmel mentem ki Feri-hegyre, hiszen úgy véltem nekem ugyan nem kell vízum. Amikor Frankfurtban, a megérkezést követően fölkerestem a nyugat-berlini gépet, útlevélvizsgálaton kellett átesni és a szerv barátságosan kö-zölte velem, hogy én ugyan nem fogok ezzel a géppel elmenni, mert nincsen nyugatnémet vízumom. s elmagyarázta, hogy mivel átszál-lással utazok, „betettem” a lábamat a vízumköteles Nyugat-Német-országba. „Egy óra alatt megkapja a vízumot, s majd a következő géppel megy.” igen ám, de a bőröndöm önállósította magát és egye-dül elröpült Berlinbe. Bele telt két napba, míg az utazótáska újra a tulajdonomba került – az addig eléggé hiányzó ruhatárral együtt.
1986. október 15-19. között Rómában eULAR symposium volt, az a fajta kisebb rendezvény, ami az akkor még négyévente
sorra kerülő eULAR kongresszusok közé eső évek eseménye volt.
Páratlan kulturális élményben volt részünk. először csalódottan vettük tudomásul, hogy nincs mód az Operában „valódi” előadás megtekintésére. viszont Géher Pállal és szebenyi Bélával hármas-ban mégis bejutottunk a házba, ugyan jegyet csak a kakasülőre kap-tunk, ahonnan Ruggerio Raimondi basszbariton áriaestjét hallgat-hattuk meg. Az egy csoda volt! Főleg mivel a közönség körülbelül olyan aktivitást fejtett ki, mintha focimeccsen lettünk volna. sorra követelték az általunk soha nem ismert olasz operák áriáit, amit a nagy művész frenetikus sikerrel adott elő.
Nem csak utazásból áll az élet! itthoni relációban is történ-nek a dolgok. sajnos nem mindig teljes sikerrel. 1987 őszétől, az erős rábeszélésnek engedve, két évre elvállaltam a margitszigeti thermal szálló gyógyászati vezetését. ez egyrészt irányító munká-ból, felügyeletből állt, de egyben biztosítani kellett munkatársaim közül valakinek – természetesen megfelelő díjazás ellenében – az állandó ottani működését. Bizony nem örült Balogh Zsolt, Cseuz Regina, Géher Pál és Hodinka László, hogy egyenként fél éven át ott kellett dolgozniuk. Remélem már megbocsátottak nekem. Per-sze, mint mindennek, ennek is lett haszna, mindannyian nyertünk különleges tapasztalatokat.
Csak úgy emlékeztetek, hogy egy hivatalos kiutazáshoz még 1988 áprilisában is szükséges volt a minisztériumi hozzájárulás! ép-pen az angliai Bathba igyekeztünk konferenciára. (67. kép)
A danubius szálloda és Gyógyfürdő vállalatnál történt két éves „vendégszereplésem” folyománya volt az előadás Baden-Ba-denben. számunkra különlegesség, hogy komoly orvosi program-mal, a Fit Gesellschaft für gesundes Reisen nagy turisztikai cég rendezte meg a Health & spa Medical Congresst, 1988. október 15-16. között. A különböző meghívott országok olyan
előadáso-kat tartattak szakértőikkel, amelyektől remélték, hogy a hallgató-ság, köztük afrikaiak és ázsiaiak, érdeklődését föl tudják kelteni új egészségturisztikai utaztatások céljából. Magam a „Treatment of the spinal column and the back” előadással szerepeltem.
Az év során a Magyar televízió Művelődési Főszerkesztősé-ge felkérésére, az általam megadott és kidolgozott résztémákban, a mozgásszervi bajokra vonatkozóan orvosi tanácsadó filmeket készí-tettünk. A későbbiekben ezek hat alkalommal kerültek levetítésre csütörtöki napokon, amelyekben így, a műsor címének megfelelően teledoktor lehettem.
1988. november 25-én, Cipruson, a Roche rendezvényén – közvetlenül az egészségügyi miniszterük után adhattam elő a „The classification of rheumatic disorders” témámat.
Az 1989 tavaszán Londonban töltött időszakom során több, előre elhatározott és jól megszervezett szakmai látogatást hajtottam végre. Például egy napos vizit a school of Osteopathy intézetben.
Mind mindenkinek, nekem is nehezen fért a fejembe itt Magyaror-szágon, hogy hogyan is van ezekkel a négy éves képzésen résztve-vő csontkovácsokkal? A megbeszélés szerint reggel 8-tól estig ott tartózkodtam az intézetben, követve a számomra összeállított napi programot. így az oktatómunka minden elemébe részletes betekin-tést tudtam nyerni. és természetesen a kérdésekre adott feleletek teljes körű kiegészítést biztosítottak. Részletekbe itt nem bocsát-kozom, de nem volt nehéz bizonyosra venni, hogy az ott képzettek a mozgásszervi fizikális vizsgálatban és az adott eset röntgenképe-inek értékelésében magasabb szinten állnak, mint egy magyar or-vos. A betegkezelések megtekintése már vegyesebb érzelmeket kel-tett bennem. Úgy ítéltem meg, amit a kezükkel el akarnak érni, azt erőteljesen támogatják a rádumáló szövegükkel. A betegek pedig hajszálra olyanok voltak, mint a nálunk sokszor sok helyen kezelt
sorra kerülő eULAR kongresszusok közé eső évek eseménye volt.
Páratlan kulturális élményben volt részünk. először csalódottan vettük tudomásul, hogy nincs mód az Operában „valódi” előadás megtekintésére. viszont Géher Pállal és szebenyi Bélával hármas-ban mégis bejutottunk a házba, ugyan jegyet csak a kakasülőre kap-tunk, ahonnan Ruggerio Raimondi basszbariton áriaestjét hallgat-hattuk meg. Az egy csoda volt! Főleg mivel a közönség körülbelül olyan aktivitást fejtett ki, mintha focimeccsen lettünk volna. sorra követelték az általunk soha nem ismert olasz operák áriáit, amit a nagy művész frenetikus sikerrel adott elő.
Nem csak utazásból áll az élet! itthoni relációban is történ-nek a dolgok. sajnos nem mindig teljes sikerrel. 1987 őszétől, az erős rábeszélésnek engedve, két évre elvállaltam a margitszigeti thermal szálló gyógyászati vezetését. ez egyrészt irányító munká-ból, felügyeletből állt, de egyben biztosítani kellett munkatársaim közül valakinek – természetesen megfelelő díjazás ellenében – az állandó ottani működését. Bizony nem örült Balogh Zsolt, Cseuz Regina, Géher Pál és Hodinka László, hogy egyenként fél éven át ott kellett dolgozniuk. Remélem már megbocsátottak nekem. Per-sze, mint mindennek, ennek is lett haszna, mindannyian nyertünk különleges tapasztalatokat.
Csak úgy emlékeztetek, hogy egy hivatalos kiutazáshoz még 1988 áprilisában is szükséges volt a minisztériumi hozzájárulás! ép-pen az angliai Bathba igyekeztünk konferenciára. (67. kép)
A danubius szálloda és Gyógyfürdő vállalatnál történt két éves „vendégszereplésem” folyománya volt az előadás Baden-Ba-denben. számunkra különlegesség, hogy komoly orvosi program-mal, a Fit Gesellschaft für gesundes Reisen nagy turisztikai cég rendezte meg a Health & spa Medical Congresst, 1988. október 15-16. között. A különböző meghívott országok olyan
előadáso-kat tartattak szakértőikkel, amelyektől remélték, hogy a hallgató-ság, köztük afrikaiak és ázsiaiak, érdeklődését föl tudják kelteni új egészségturisztikai utaztatások céljából. Magam a „Treatment of the spinal column and the back” előadással szerepeltem.
Az év során a Magyar televízió Művelődési Főszerkesztősé-ge felkérésére, az általam megadott és kidolgozott résztémákban, a mozgásszervi bajokra vonatkozóan orvosi tanácsadó filmeket készí-tettünk. A későbbiekben ezek hat alkalommal kerültek levetítésre csütörtöki napokon, amelyekben így, a műsor címének megfelelően teledoktor lehettem.
1988. november 25-én, Cipruson, a Roche rendezvényén – közvetlenül az egészségügyi miniszterük után adhattam elő a „The classification of rheumatic disorders” témámat.
Az 1989 tavaszán Londonban töltött időszakom során több, előre elhatározott és jól megszervezett szakmai látogatást hajtottam végre. Például egy napos vizit a school of Osteopathy intézetben.
Mind mindenkinek, nekem is nehezen fért a fejembe itt Magyaror-szágon, hogy hogyan is van ezekkel a négy éves képzésen résztve-vő csontkovácsokkal? A megbeszélés szerint reggel 8-tól estig ott tartózkodtam az intézetben, követve a számomra összeállított napi programot. így az oktatómunka minden elemébe részletes betekin-tést tudtam nyerni. és természetesen a kérdésekre adott feleletek teljes körű kiegészítést biztosítottak. Részletekbe itt nem bocsát-kozom, de nem volt nehéz bizonyosra venni, hogy az ott képzettek a mozgásszervi fizikális vizsgálatban és az adott eset röntgenképe-inek értékelésében magasabb szinten állnak, mint egy magyar or-vos. A betegkezelések megtekintése már vegyesebb érzelmeket kel-tett bennem. Úgy ítéltem meg, amit a kezükkel el akarnak érni, azt erőteljesen támogatják a rádumáló szövegükkel. A betegek pedig hajszálra olyanok voltak, mint a nálunk sokszor sok helyen kezelt