Mindenekelőtt szeretném leszögezni: az egyesület 1983–1996-os periódusa, mellyel e helyen foglalkozni fogok, és az előzmé-nyek – olyan mennyiségű tényt, adatot tar-talmaznak, amelyekből itt csak kiválogatás jelleggel tudok valameny-nyit föltüntetni. tehát, hiányok fölemlegetésének nincsen helye!
ennek a témakörnek a történeti földolgozását az alább föl-sorolható visszaemlékezések jelenítik meg. Az általam, a hazai reu-matológia képeskönyve és adattáraként 1999-ben kiadott kötet34 (részletesen lásd később) az egyesület 1928–1999-es eseményeivel 59 oldalon át foglalkozott. A 80 éves évfordulónkra kiadott törté-neti könyvünk ennek az időintervallumnak 12 (Bálint Géza) plusz 8 oldalt (Gömör Béla) szánt.35 vannak még kisebb lélegzetű ideso-rolható írások is, melyek közül önidézetként megadom eszmefutta-tásomat, mely Poór Gyula 2004–2012 elnöki időszakának fényes tetteit vetette össze az 1982–1996 korszakkal.36 – A szó elszáll, de
34 Gömör Béla: A magyar reumatológia adattára és képeskönyve / GMR Bt., 1999.
35 A Magyar Reumatológusok egyesülete története és tevékenysége 1928–2008 szerkesztette: Poór Gyula. társszerkesztők: Bálint Géza, Hittner György, Hodinka László, Gömör Béla / MRe, 2008.
36 Gömör Béla: Leköszön az MRe-elnök / Magyar Reumatológia 53. 2012.
185-186.
fölemlítem, hogy a 60 éves évfordulón egerben is volt történeti elő-adás, szegeden 2003-ban elmondhattam, hogy „Mi történt 75 éve?”, majd 2008-as fővárosi jubileumi MRe vándorgyűlésen, megtisztel-tek, hogy meghallgathatták az összefoglalómat: „Az MRE megala-kulása és felemelkedése 1966–1996” – valamint Pécsett, 2014-ben fél órás plenáris előadást tarthattam esti meseként, de valójában eULAR91 tárgykörben.
1966-ban az állampárti rendszer rendezni óhajtotta az orvosi egyesületek szakszervezeten belüli sanyarú helyzetét és létrehoz-ta a MOtesZ-t. ennek főtitkárához, Zoltán imre professzorhoz küldte be levelét az MRe, jelentve, hogy az egyesület, az 1966.
október 6-án megtartott alakuló közgyűlésétől kezdve a Magyar Rheumatológusok egyesülete nevet (akkor még így írva) kívánja használni, aminek rövidítése MRe, kissé hasonlítva a háború előtti MORe-ra. elnöknek schulhof ödönt, tikárnak Richter Andrást vá-lasztottuk meg. Magam is a 107 alapító között voltam, de ez szinte öntudatlan cselekedet volt. Mellesleg a névlista áttanulmányozása révén megállapítható, hogy a belépési nyilatkozatot kitöltő 107 sze-mély közül ma 12-en vagyunk életben, – és az élet szabályszerűsége szerint, amikor az MRe 60 éves volt, 1988-ban, egerben még 61-en vehették át az alapító tagságukra emlékeztető emléklapot.
Az elkövetkező években, – mint, annyi tagtárs mindig is, – passzív élvezője voltam az egyesületi életnek, részt vettem a meg-hirdetett tudományos előadásokon, országos rendezvényeken.
egyébként már két évvel a megalakulás után, 1968. október 22-24. között az „új” egyesületnek monstre rendezvényen kellett bizonyítania: mert Nagygyűlésével együtt rendezte meg a „Szocia-lista Országok Rheumatológusainak negyedik koordinációs konferen-ciáját” Budapesten, a Xi. kerületi Bocskai úton, a tit épületében.
mRe
ezért lehet az is, hogy ugyan nagyon szeretem a szakmánkat, de amikor mintegy 10 éves orvosi működés után egy régi ismerősnek (nem orvos) elmondtam, hogy mit csinálok, – elgondolkodott és azt mondta, ő bizony, ha orvos lett volna, csak sebészi tevékenységet foly-tatna, mert az az igazi gyógyítás. és én egy kicsit elbizonytalanodtam.
illetve ezért tudom ajánlani, mint metódust a RRR-t. (108. oldal)
egyesületi történet(em)
Mindenekelőtt szeretném leszögezni: az egyesület 1983–1996-os periódusa, mellyel e helyen foglalkozni fogok, és az előzmé-nyek – olyan mennyiségű tényt, adatot tar-talmaznak, amelyekből itt csak kiválogatás jelleggel tudok valameny-nyit föltüntetni. tehát, hiányok fölemlegetésének nincsen helye!
ennek a témakörnek a történeti földolgozását az alább föl-sorolható visszaemlékezések jelenítik meg. Az általam, a hazai reu-matológia képeskönyve és adattáraként 1999-ben kiadott kötet34 (részletesen lásd később) az egyesület 1928–1999-es eseményeivel 59 oldalon át foglalkozott. A 80 éves évfordulónkra kiadott törté-neti könyvünk ennek az időintervallumnak 12 (Bálint Géza) plusz 8 oldalt (Gömör Béla) szánt.35 vannak még kisebb lélegzetű ideso-rolható írások is, melyek közül önidézetként megadom eszmefutta-tásomat, mely Poór Gyula 2004–2012 elnöki időszakának fényes tetteit vetette össze az 1982–1996 korszakkal.36 – A szó elszáll, de
34 Gömör Béla: A magyar reumatológia adattára és képeskönyve / GMR Bt., 1999.
35 A Magyar Reumatológusok egyesülete története és tevékenysége 1928–2008 szerkesztette: Poór Gyula. társszerkesztők: Bálint Géza, Hittner György, Hodinka László, Gömör Béla / MRe, 2008.
36 Gömör Béla: Leköszön az MRe-elnök / Magyar Reumatológia 53. 2012.
185-186.
fölemlítem, hogy a 60 éves évfordulón egerben is volt történeti elő-adás, szegeden 2003-ban elmondhattam, hogy „Mi történt 75 éve?”, majd 2008-as fővárosi jubileumi MRe vándorgyűlésen, megtisztel-tek, hogy meghallgathatták az összefoglalómat: „Az MRE megala-kulása és felemelkedése 1966–1996” – valamint Pécsett, 2014-ben fél órás plenáris előadást tarthattam esti meseként, de valójában eULAR91 tárgykörben.
1966-ban az állampárti rendszer rendezni óhajtotta az orvosi egyesületek szakszervezeten belüli sanyarú helyzetét és létrehoz-ta a MOtesZ-t. ennek főtitkárához, Zoltán imre professzorhoz küldte be levelét az MRe, jelentve, hogy az egyesület, az 1966.
október 6-án megtartott alakuló közgyűlésétől kezdve a Magyar Rheumatológusok egyesülete nevet (akkor még így írva) kívánja használni, aminek rövidítése MRe, kissé hasonlítva a háború előtti MORe-ra. elnöknek schulhof ödönt, tikárnak Richter Andrást vá-lasztottuk meg. Magam is a 107 alapító között voltam, de ez szinte öntudatlan cselekedet volt. Mellesleg a névlista áttanulmányozása révén megállapítható, hogy a belépési nyilatkozatot kitöltő 107 sze-mély közül ma 12-en vagyunk életben, – és az élet szabályszerűsége szerint, amikor az MRe 60 éves volt, 1988-ban, egerben még 61-en vehették át az alapító tagságukra emlékeztető emléklapot.
Az elkövetkező években, – mint, annyi tagtárs mindig is, – passzív élvezője voltam az egyesületi életnek, részt vettem a meg-hirdetett tudományos előadásokon, országos rendezvényeken.
egyébként már két évvel a megalakulás után, 1968. október 22-24. között az „új” egyesületnek monstre rendezvényen kellett bizonyítania: mert Nagygyűlésével együtt rendezte meg a „Szocia-lista Országok Rheumatológusainak negyedik koordinációs konferen-ciáját” Budapesten, a Xi. kerületi Bocskai úton, a tit épületében.
mRe
Nem érdemtelen ehelyütt röviden kitérni az egyesület meg-alakulásának történetére. Azért ünnepli 2018-ban az egyesület a 90 éves fennállását, mert 1928. február 26-án, vasárnap délelőtt, a Budapesti Orvosegyesület szentkirályi utcai épületének nagyter-mében, a Magyar Orvosok Rheuma egyesülete (MORe) megtar-totta alakuló ülését. ezt a tényt az utóbbi időben már több helyen is olvashatjuk, de örömmel tölthet el, hogy az Orvosi Hetilap egy-kori hírét, az említett 1999-es kiadású kötetemben elsőként hoz-tam elő a feledés homályából. Mindörökké fontos hangsúlyozni, hogy az egyesület első elnöke korányi sándor volt, a legtöbbre értékelt magyar belgyógyász – ami egyértelművé teszi, hogy a re-umatológia a nagy belgyógyászat egészének szerves része. érdekes adat, hogy három év múlva, amikor korányi a MOtesZ elnöki kötelezettségei miatt lemondott az elnöki posztról, a másik nagy szakma, a sebészet jeles képviselője, Bakay Lajos professzor lett az elnök, és maradt is 14 éven át. A főtitkári feladatokat első al-kalommal bilkei Pap Lajos, akkor a Lukács Gyógyfürdő főorvosa látta el. Hihetetlen a „modernsége” az alapítók kilencven évvel ezelőtti megfogalmazásának: „Az egyesület célja: a rheumás meg-betegedések iránti érdeklődést az orvosok és a társadalom körében ébren tartani, e betegségek tudományos kutatását elősegíteni, e beteg-ségek megelőzésére és leküzdésére szolgáló társadalmi mozgalmakat és hatósági intézkedéseket kezdeményezni.” erre igazán büszkék le-hetnek a ma reumatológusai és bárcsak mindig hatékonyan szem előtt tartottuk volna ezeket az elveket. Föltűnő a társadalmi fele-lősség és megelőzés akkori hangsúlyozása.
A háború után a MORe-t megszüntették, és minden más orvos egyesület is csak az Orvosegészségügyi dolgozók szakszer-vezetén belül tevékenykedhetett, egészen 1966-ig. köztük volt a
„Rheuma és Fizioterápiás Szakcsoport” is. tehát gyakorlatilag 21 éven át a két „szakma”, a reumatológia és a fizioterápia kötelesség-szerűen egy hajóban evezett.
talán tudatalattinak is mondható, hogy számomra már az 1966-os megalakulástól az volt szimpatikus az egyesületi tevékeny-ségben, hogy az „mintha” független lenne az állam és a párt mindent kezében tartó rendszerétől. Hiszen köreinkben is minden megnyil-vánulás csak fölülről levezényelt lehetett, míg a szakcsoportnak ne-vezett tudományos fórumba a pártnak és állami vezetésnek hivata-losan nem volt direkt beleszólása. ily módon csalódás volt, amikor a későbbiekben, egy ízben Bakos főorvos, regnáló egyesületi főtit-kárként közölte, most átmegy Farkas professzorhoz, az MRe éppen aktuális programjának tervezetét bejelenteni a főigazgatónak. Meg-döbbenve kérdeztem, miért lenne erre szükség? – hiszen a főigazga-tó nem volt vezető tisztségviselő az egyesületben. s a válasz körül-belül az volt, hogy bár ez így van, – de jobb, ha tud róla.
egyértelmű, hogy azok a morzsák vagy esetenként annál nagyobb darabok, melyeket az MRe életéből a Richter András el-nöklete alatt folyó 1974–1978-as periódusban, osztályvezető főor-vosom, Bakos László főtitkári működése alapján láthattam, – inspi-rációt jelenthettek ez irányban. Hiszen homályosan körvonalazott feladattal, de Fluck istvánnal együtt titkárnak neveztek ki minket, noha ilyen funkció addig nem volt az MRe-ben.
1978. november 16-án az MRe közgyűlése új vezetőséget vá-lasztott. Bozsóky professzor, mint elnök – és a főtitkárként tovább-szolgáló Bakos László nyilván megbeszélték (milyen progresszívek voltak!), hogy még jobban helyet adnak az ifjúságnak, – és szemé-lyem mellé most már Géher Pált és Hodinka Lászlót is titkári funk-cióba helyezték. tehát az egyesületi tevékenységre hivatalos feljo-gosítást kaptunk. ez a lehetőségünk kétségtelenül alapját képezte a későbbiekben bekövetkező progressziónak. Annál is inkább, mert a jó főnököm, személy szerint engem, már titkárként is igyekezett bevezetni az egyesületi élet rejtelmeibe. Mindenesetre mi hárman már azon időben is sokszor összedugtuk a fejünket és kémlelgettük,
Nem érdemtelen ehelyütt röviden kitérni az egyesület meg-alakulásának történetére. Azért ünnepli 2018-ban az egyesület a 90 éves fennállását, mert 1928. február 26-án, vasárnap délelőtt, a Budapesti Orvosegyesület szentkirályi utcai épületének nagyter-mében, a Magyar Orvosok Rheuma egyesülete (MORe) megtar-totta alakuló ülését. ezt a tényt az utóbbi időben már több helyen is olvashatjuk, de örömmel tölthet el, hogy az Orvosi Hetilap egy-kori hírét, az említett 1999-es kiadású kötetemben elsőként hoz-tam elő a feledés homályából. Mindörökké fontos hangsúlyozni, hogy az egyesület első elnöke korányi sándor volt, a legtöbbre értékelt magyar belgyógyász – ami egyértelművé teszi, hogy a re-umatológia a nagy belgyógyászat egészének szerves része. érdekes adat, hogy három év múlva, amikor korányi a MOtesZ elnöki kötelezettségei miatt lemondott az elnöki posztról, a másik nagy szakma, a sebészet jeles képviselője, Bakay Lajos professzor lett az elnök, és maradt is 14 éven át. A főtitkári feladatokat első al-kalommal bilkei Pap Lajos, akkor a Lukács Gyógyfürdő főorvosa látta el. Hihetetlen a „modernsége” az alapítók kilencven évvel ezelőtti megfogalmazásának: „Az egyesület célja: a rheumás meg-betegedések iránti érdeklődést az orvosok és a társadalom körében ébren tartani, e betegségek tudományos kutatását elősegíteni, e beteg-ségek megelőzésére és leküzdésére szolgáló társadalmi mozgalmakat és hatósági intézkedéseket kezdeményezni.” erre igazán büszkék le-hetnek a ma reumatológusai és bárcsak mindig hatékonyan szem előtt tartottuk volna ezeket az elveket. Föltűnő a társadalmi fele-lősség és megelőzés akkori hangsúlyozása.
A háború után a MORe-t megszüntették, és minden más orvos egyesület is csak az Orvosegészségügyi dolgozók szakszer-vezetén belül tevékenykedhetett, egészen 1966-ig. köztük volt a
„Rheuma és Fizioterápiás Szakcsoport” is. tehát gyakorlatilag 21 éven át a két „szakma”, a reumatológia és a fizioterápia kötelesség-szerűen egy hajóban evezett.
talán tudatalattinak is mondható, hogy számomra már az 1966-os megalakulástól az volt szimpatikus az egyesületi tevékeny-ségben, hogy az „mintha” független lenne az állam és a párt mindent kezében tartó rendszerétől. Hiszen köreinkben is minden megnyil-vánulás csak fölülről levezényelt lehetett, míg a szakcsoportnak ne-vezett tudományos fórumba a pártnak és állami vezetésnek hivata-losan nem volt direkt beleszólása. ily módon csalódás volt, amikor a későbbiekben, egy ízben Bakos főorvos, regnáló egyesületi főtit-kárként közölte, most átmegy Farkas professzorhoz, az MRe éppen aktuális programjának tervezetét bejelenteni a főigazgatónak. Meg-döbbenve kérdeztem, miért lenne erre szükség? – hiszen a főigazga-tó nem volt vezető tisztségviselő az egyesületben. s a válasz körül-belül az volt, hogy bár ez így van, – de jobb, ha tud róla.
egyértelmű, hogy azok a morzsák vagy esetenként annál nagyobb darabok, melyeket az MRe életéből a Richter András el-nöklete alatt folyó 1974–1978-as periódusban, osztályvezető főor-vosom, Bakos László főtitkári működése alapján láthattam, – inspi-rációt jelenthettek ez irányban. Hiszen homályosan körvonalazott feladattal, de Fluck istvánnal együtt titkárnak neveztek ki minket, noha ilyen funkció addig nem volt az MRe-ben.
1978. november 16-án az MRe közgyűlése új vezetőséget vá-lasztott. Bozsóky professzor, mint elnök – és a főtitkárként tovább-szolgáló Bakos László nyilván megbeszélték (milyen progresszívek voltak!), hogy még jobban helyet adnak az ifjúságnak, – és szemé-lyem mellé most már Géher Pált és Hodinka Lászlót is titkári funk-cióba helyezték. tehát az egyesületi tevékenységre hivatalos feljo-gosítást kaptunk. ez a lehetőségünk kétségtelenül alapját képezte a későbbiekben bekövetkező progressziónak. Annál is inkább, mert a jó főnököm, személy szerint engem, már titkárként is igyekezett bevezetni az egyesületi élet rejtelmeibe. Mindenesetre mi hárman már azon időben is sokszor összedugtuk a fejünket és kémlelgettük,
mivel lehetne az egyesület keretein belül fejlődést generálni, hiszen volt mit változtatni.
Az MRe következő vezetőségválasztó közgyűlésére 1982. no-vember 25-én, – nem egy nagy rendezvény keretében, mert ilyen nem is volt akkortájt, hanem – az erre a célra meghirdetett alkalommal az ORFi Lukács klubjában került sor. A megelőzően megtartott veze-tőségi ülésen jelentette be az addigi elnök, Bozsóky professzor, hogy eljött a jelentős fiatalítás ideje, és személyemet szeretné maga mellett főtitkárként látni. egy kis érdekesség volt, – mi ifjak, a demokrácia révületében leledzve erőteljesen javasoltuk, hogy az addigi szokásos listás szavazás helyett, az egyes nevekre titkosan leadott szavazatok száma szerint alakuljon ki a vezetőség összetétele. Bozsóky sándor hagyta magát erre rábeszélni, de a rá jellemző fanyar humorral föl-tette a kérdést: „Akkor lehet, hogy engem nem is választanak meg?”
Hodinka Lászlóval „megnyugtattuk”, bizony az előfordulhat, a szava-zatok számán fog múlni. de természetesen bejött a papírforma.
Bozsóky sándor 1983. január 6-án még részt vett és levezette az új vezetőség ekkorra halasztott első ülését, ahol a 21 jelenlévő megválasztotta tisztségviselőket, köztük őt elnöknek. de a már em-lített sajnálatos betegségei miatt a soron következő, 1983. március 25-i MRe rendezvénytől fogva már soha nem tudott egyesületi kö-rökben megjelenni.
időközben megváltozott a MOtesZ alapszabálya, a tagegye-sülteknek nem az addigi négy, hanem öt évre kellett vezetőséget, és így tisztségviselőket választani. A vezetőségi tagok szavazatai alapján a következő vezetés nyert bizalmat 1987-ig: elnök: Bozsóky sándor, főtitkár: Gömör Béla, alelnökök: Balogh Zoltán, Fluck ist-ván, keszthelyi Béla és strecker Ottó, pénztáros: vértes Péter – és titkári funkcióba került eggenhofer Balázs, Géher Pál, és Hodinka László. Akkor még senki nem tudhatta, hogy milyen változások
fog-nak bekövetkezni az elnök személyében, – de innentől fogva az ügy-vezetés teljes mértékben a főtitkárra hárult. – ezen a márciusi ve-zetőségin született meg a határozat az MRe értesítő (lásd később) útra indításáról.
Az első főtitkári tevékenységemnek számítható be Magyar imre professzor meghívása a március 25-i tudományos ülésre. A már 3 éve nyugdíjban lévő híres belgyógyász igencsak megörült, amikor előzőleg fölkerestem az i. számú Belklinikai szobájában, hogy fölkérjem a „Reumatológia a belgyógyász szemével” előadásra.
A legfőbb hitvallásom vezetett ebben, a reumatológia a belgyógyá-szat szerves része kell, hogy maradjon. ide kívánkozik a másik neves belgyógyász, Hetényi Géza mondata: „A rheumatológia egy pilla-natra sem válaszható el a belorvostantól.”
A fentiek következtében április 16-án, a MOtesZ közgyűlé-sén már nekem kellett képviselni az MRe-t.
egy érdekes példa arra, hogy mentek a külföldi kiküldeté-sek. – A Padovához közeli Abano termében 1983. május 15-21.
között fájdalom kongresszusra került sor. A rendezők – fogalmam sincsen milyen okból – három személyre szóló meghívást küldtek a MOtesZ-nek. Az Orvosszövetségünk, „lebontva” a feladatot, há-rom egyesületet keresett meg a delegálási lehetőséggel. A kiküldetés intézése még az 1982-es választás előtt volt és az MRe engem kül-dött ki. Az onkológia képviseletében embey-isztin dezső, a gyer-mekgyógyászat területéről pedig Farkas viktor neurológus került társasági delegálásra. Az utazást az én gépkocsimmal bonyolítottuk le. túl a tudományos értékeken, szédítő érzés volt hazánkból kicsit kiszabadulni, a szinte luxuskörülmények közé.
1983. június 25-től immár harmadszor vettem részt eULAR-kongresszuson, ezúttal Moszkvában. Már a világpolitikai enyhülés
mivel lehetne az egyesület keretein belül fejlődést generálni, hiszen volt mit változtatni.
Az MRe következő vezetőségválasztó közgyűlésére 1982. no-vember 25-én, – nem egy nagy rendezvény keretében, mert ilyen nem is volt akkortájt, hanem – az erre a célra meghirdetett alkalommal az ORFi Lukács klubjában került sor. A megelőzően megtartott veze-tőségi ülésen jelentette be az addigi elnök, Bozsóky professzor, hogy eljött a jelentős fiatalítás ideje, és személyemet szeretné maga mellett főtitkárként látni. egy kis érdekesség volt, – mi ifjak, a demokrácia révületében leledzve erőteljesen javasoltuk, hogy az addigi szokásos listás szavazás helyett, az egyes nevekre titkosan leadott szavazatok száma szerint alakuljon ki a vezetőség összetétele. Bozsóky sándor hagyta magát erre rábeszélni, de a rá jellemző fanyar humorral föl-tette a kérdést: „Akkor lehet, hogy engem nem is választanak meg?”
Hodinka Lászlóval „megnyugtattuk”, bizony az előfordulhat, a szava-zatok számán fog múlni. de természetesen bejött a papírforma.
Bozsóky sándor 1983. január 6-án még részt vett és levezette az új vezetőség ekkorra halasztott első ülését, ahol a 21 jelenlévő megválasztotta tisztségviselőket, köztük őt elnöknek. de a már em-lített sajnálatos betegségei miatt a soron következő, 1983. március 25-i MRe rendezvénytől fogva már soha nem tudott egyesületi kö-rökben megjelenni.
időközben megváltozott a MOtesZ alapszabálya, a tagegye-sülteknek nem az addigi négy, hanem öt évre kellett vezetőséget, és így tisztségviselőket választani. A vezetőségi tagok szavazatai alapján a következő vezetés nyert bizalmat 1987-ig: elnök: Bozsóky sándor, főtitkár: Gömör Béla, alelnökök: Balogh Zoltán, Fluck ist-ván, keszthelyi Béla és strecker Ottó, pénztáros: vértes Péter – és titkári funkcióba került eggenhofer Balázs, Géher Pál, és Hodinka László. Akkor még senki nem tudhatta, hogy milyen változások
fog-nak bekövetkezni az elnök személyében, – de innentől fogva az ügy-vezetés teljes mértékben a főtitkárra hárult. – ezen a márciusi ve-zetőségin született meg a határozat az MRe értesítő (lásd később) útra indításáról.
Az első főtitkári tevékenységemnek számítható be Magyar imre professzor meghívása a március 25-i tudományos ülésre. A már 3 éve nyugdíjban lévő híres belgyógyász igencsak megörült, amikor előzőleg fölkerestem az i. számú Belklinikai szobájában, hogy fölkérjem a „Reumatológia a belgyógyász szemével” előadásra.
A legfőbb hitvallásom vezetett ebben, a reumatológia a belgyógyá-szat szerves része kell, hogy maradjon. ide kívánkozik a másik neves belgyógyász, Hetényi Géza mondata: „A rheumatológia egy pilla-natra sem válaszható el a belorvostantól.”
A fentiek következtében április 16-án, a MOtesZ közgyűlé-sén már nekem kellett képviselni az MRe-t.
egy érdekes példa arra, hogy mentek a külföldi kiküldeté-sek. – A Padovához közeli Abano termében 1983. május 15-21.
között fájdalom kongresszusra került sor. A rendezők – fogalmam sincsen milyen okból – három személyre szóló meghívást küldtek a MOtesZ-nek. Az Orvosszövetségünk, „lebontva” a feladatot, há-rom egyesületet keresett meg a delegálási lehetőséggel. A kiküldetés
között fájdalom kongresszusra került sor. A rendezők – fogalmam sincsen milyen okból – három személyre szóló meghívást küldtek a MOtesZ-nek. Az Orvosszövetségünk, „lebontva” a feladatot, há-rom egyesületet keresett meg a delegálási lehetőséggel. A kiküldetés