Tüntetések a tudósításokban

A tüntetések mindennapi tiltakozási és részvételi formák a demokráciában. A tüntetés, demonstráció szimbolikus beszéd, a nagyközönségnek szánt mondaniva-lót tolmácsoló magatartás (Krokovay 2003: 249). Ahhoz, hogy egy csoport tevé-kenységét értelmezni tudjuk, magatartásának jól felismerhető és mindenki számá-ra egyértelmű jelentéssel kell rendelkeznie. Az értelmezésben a tszámá-ranszparensek, jelszavak, beszédek, taps mellett fontos lehet a tömeg nagysága, az útvonal vagy helyszín, illetve a tüntetők táborában felismerhető, azonosítható emberek. Ameny-nyiben a tüntetés politikai, úgy tekinthetjük a politikai részvétel egy formájának, a politikai kommunikáció, információátadás közvetlen megnyilvánulásának. Nem feltétlenül a fennálló hatalmi berendezkedés elleni támadás, hanem olyan elfoga-dott akaratnyilvánítás, amely révén a társadalomban lévő konfliktusok és feszült-ségforrások nyilvánosságra kerülnek (Szabó A. 1999: 283).

A tüntetési kultúra kialakulása, története a nagyvárosokhoz kötődik. Szabó Máté (1999: 156) ezt azzal igazolja, hogy a modern nagyváros a társadalmi viszo-nyok és konfliktusok sokféleségével az ellentétek felszínre kerülésének, kikristá-lyosodásának középpontja. Igaz, ismertek a demokráciának nem feltétlenül városi fórumai is – például munkásmozgalmi gyűlések – de amennyiben ezek tiltakozó jelleget öltenek, helyszínük egyre inkább a városi uralmi intézmények környezete lesz. „A köztér közcélra, a politikai és társadalmi közösség problémáinak megje-lenítésére való igénybevétele a civil társadalom autonómiájának nélkülözhetetlen eleme. Ugyanakkor azonban válhat konfliktusok forrásává is, mint pl. az ellenér-dekelt csoportok, szervezetek összecsapása, avagy a közintézmények funkcioná-lásának megzavarása esetében. A köztéri gyülekezés kontrollja tehát a társadalom és a társadalmi-politikai intézmények normális funkcionálásának érdekében egy-aránt fontos” (i. m. 1999: 156).

Magyarországon 1989-től a gyülekezéshez való jogot törvény biztosítja, tehát megszervezése normákhoz igazított. A tüntetések célja végtelenül sokféle lehet;

a konfliktus kialakulhat alkalmazottak és munkáltatók, gazdák és a minisztéri-um, környezetvédők és környezetszennyezők stb. között. A címzettek között tehát mindenki szerepelhet, aki a kérdéses konfliktus megoldásában kompetenciával rendelkezik.

Az emberek többségének nincsenek közvetlen tapasztalatai egy-egy demonst-rációról. A média ebben az esetben is fontos (közvetítő) funkcióval bír, s a tüntetők célja napjainkban leginkább az, hogy élve gyülekezési jogukkal az alapkonflik-tust megjelenítsék a tömegkommunikációban. Ahol aztán – legtöbbször szakértők bevonásával – értelmezik a történteket, kutatják a konfliktus okát, mérlegelik a tüntetés legitim vagy illegitim voltát, s esetleg eltérő értelmezési kereteket ad-nak. „A médiákban tehát többnyire a tüntetést követően, de hosszas előkészületek, avagy összefüggő tiltakozási ciklus esetén előzőleg is, sőt bizonyos tekintetben folyamatosan vita/viták zajlanak mind az alapkonfliktus, mind a közrendvédelmi konfliktus jellegérő” (Szabó 1999: 158). Az, hogy egy tüntetésről mi jelenik meg

a médiában, a szakirodalom szerint két dolog függvénye: a sajtó érzékenysége a tiltakozó események iránt, valamint a tiltakozás intenzitása – mérete, erőszakossá-ga, időtartama. A média hatására a tiltakozás jellege akár változhat is. A tiltakozá-sok és médianyilvánosság kölcsönhatását Szabó Andrea (1999: 285) a következő ábrával illusztrálja:

75

Az emberek többségének nincsenek közvetlen tapasztalatai egy-egy demonstrációról. A média ebben az esetben is fontos (közvetítő) funkcióval bír, s a tüntetők célja napjainkban leginkább az, hogy élve gyülekezési jogukkal az alapkonfliktust megjelenítsék a tömegkommunikációban. Ahol aztán – legtöbbször szakértők bevonásával – értelmezik a történteket, kutatják a konfliktus okát, mérlegelik a tüntetés legitim vagy illegitim voltát, s esetleg eltérő értelmezési kereteket adnak. „A médiákban tehát többnyire a tüntetést követően, de hosszas előkészületek, avagy összefüggő tiltakozási ciklus esetén előzőleg is, sőt bizonyos tekintetben folyamatosan vita/viták zajlanak mind az alapkonfliktus, mind a közrendvédelmi konfliktus jellegérő” (Szabó 1999: 158). Az, hogy egy tüntetésről mi jelenik meg a médiában, a szakirodalom szerint két dolog függvénye: a sajtó érzékenysége a tiltakozó események iránt, valamint a tiltakozás intenzitása – mérete, erőszakossága, időtartama. A média hatására a tiltakozás jellege akár változhat is. A tiltakozások és médianyilvánosság kölcsönhatását Szabó Andrea (1999: 285) a következő ábrával illusztrálja:

A tiltakozások és a médianyilvánosság kölcsönhatása A szerző megállapítása szerintnem csak a média lehet hatással a tiltakozásra, hanem fordítva is. A demonstráció tematizálhatja a médiát, mivel egy jelentősebb tüntetés, blokád minden témát háttérbe szoríthat, hangsúlyeltolódást eredményezhet a műsorszerkezetben.

Kutatásai alapján (1999: 294) kétféle tüntetést különböztet meg: az egyik esetben a tiltakozó akció egy konkrét időpontra van meghirdetve, s megelőzheti a helyszínre vonulás aktusa, továbbá rendszerint valamilyen ünnepi megemlékezéshez kapcsolódik. A tüntetések ezen típusa a gyakoribb. A másik csoportba a gyűléshez nem köthető események sorolhatók, például egy útlezárás. Ezek olyan ritka megmozdulási formák, amit

rendőrségen A tiltakozás előkészítése

A tiltakozás elmarad, vagy illegálissá válik

A tiltakozások és a médianyilvánosság kölcsönhatása

A szerző megállapítása szerintnem csak a média lehet hatással a tiltakozásra, hanem fordítva is. A demonstráció tematizálhatja a médiát, mivel egy jelentősebb tüntetés, blokád minden témát háttérbe szoríthat, hangsúlyeltolódást eredményez-het a műsorszerkezetben. Kutatásai alapján (1999: 294) kétféle tüntetést különböz-tet meg: az egyik esetben a tiltakozó akció egy konkrét időpontra van meghirdetve, s megelőzheti a helyszínre vonulás aktusa, továbbá rendszerint valamilyen ünnepi megemlékezéshez kapcsolódik. A tüntetések ezen típusa a gyakoribb. A másik csoportba a gyűléshez nem köthető események sorolhatók, például egy útlezárás.

Ezek olyan ritka megmozdulási formák, amit annak tudatában alkalmaznak, hogy tudják, ennek jogi megítélése vitatható (bizonyos esetekben jogellenes).

Az általam vizsgált időszakban két eseményhez kapcsolódóan számoltak be a lapok demonstrációról. Céljukat, címzettjüket tekintve ezek a megmozdulások összeköthetők. Az első esemény a miskolci rendőrkapitány közvéleményt meg-osztó kijelentése, a második Marian Cosma, az MKB Veszprém vízilabdázójá-nak meggyilkolása.

A Sopron melletti Ivánban a Magyar Gárda, a Jobbik és a Nemzeti Őrsereg az „elszaporodott betöréses lopások, rablások, és az

összefér-hetetlen magatartást tanúsító csoportokra való figyelemkeltés” céljából demonstrációt rendezett. (Népszabadság, 2009. február 2.)

Vasárnap több demonstrációt is tartottak a városban: délelőtt és dél-után a gyilkosság helyszínén, a Skorpió bár előtt több százan, este pedig egy fáklyás felvonulás keretében a Veszprém Arénánál több ezren gyűl-tek össze azok, akik adózni akartak Marian Cozma emlékének, valamint a jelenlétükkel tiltakozni kívántak az értelmetlen erőszak ellen. (Nép-szabadság, 2009. február 9.)

A tüntetések mindkét esethez kapcsolódóan jogszerűek voltak (igaz, tartal-mazhattak alkotmány-ellenes mozzanatokat – faji megkülönböztetésre vonatkozó bekiabálások, beszédrészletek), tehát az első kategóriába sorolhatók.

Ne várjatok az általános népharag feltámadására, mert annak nagyon rossz vége lesz! - üzente a romáknak az első szónok, Murányi Levente, a Jobbik alelnöke. Addig vonulunk rendületlenül, amíg hajlandóságot nem látunk arra, hogy a kialakult helyzetet az illetékesek megpróbálják meg-oldani, s a cigányok nem közösítik ki maguk közül a bűnözőket - mondta Kiss Róbert, a Magyar Gárda Mozgalom főkapitánya. (Népszabadság, 2009. február 2.)

Megjelent a Magyar Gárda egy egysége is, és felerősödtek a rasz-szista bekiabálások, amelyek elszórtan a délelőtti megmozduláson is elhangoztak. Ennek egyik oka az lehet, hogy a helyi közvélemény kész tényként kezeli, hogy az elkövetők roma származásúak voltak. A de-monstráción részt vevő Debreczenyi János, Veszprém fideszes polgár-mestere a bekiabálásokra reagálva kijelentette, akárkik is a bűnösök, azok elsősorban magyarok, és csak utána vallhatják magukat bármi-lyen kisebbséghez tartozónak. A polgármester arra kérte a jelenlévőket, hogy senki ne vegye saját kezébe az igazságszolgáltatást. (Népszabad-ság, 2009. február 9.)

A különböző társadalmi csoportok, hogy céljaikat nyilvánosan is kifejezésre juttassák, tudatosítsák, illetve hogy sikereiket biztosítsák, gyakran próbálják be-folyásolni a közvéleményt, s ezáltal hatni a politikai szereplőkre. A média közvé-lemény formálásának, illetve a közérdeklődés felkeltésének legelterjedtebb mód-ja. A média az események értelmezéséhez interpretációs sémákat kínál, aminek szelektáló s egyben dekódoló szerepe van. Ezek a sémák az események kapcsán aktiválódnak, tehát az információk nem véletlenszerűen, hanem a séma struktúrá-jának megfelelően nyernek értelmet (Páll 1999: 359). Ezek a keretek tartalmazzák a tudósításban is leírt demonstrációk forgatókönyvszerű bemutatását. Ez alkalmat teremt a konfliktus megjelenítésére, az események hátterének magyarázatára.