Túlfogyasztás

Szarka (2011:21) a Földet érintő problémák alapvető okát a fogyasztói igények állandó növekedésében látja, amely egyrészt a népességnövekedésből, másrészt a jólét fokozódásából adódik. Biztosan állítható, hogy a fogyasztás növekedési fázisa belátható időn belül megakad, mert a Föld energia-, víz- és talajkészlete, továbbá egyes nyersanyagok mennyisége véges. Ez azonban nem tekinthető újdonságnak, mivel már a XVIII. század végén Malthus angol közgazdász is felismerte. (Mátyás, 1996:22)

21

Ebben az alfejezetben nem a túlfogyasztás számszerűsítésére helyezem a hangsúlyt, sokkal inkább lényeges kérdés számomra, mi okozza az emberek pazarló magatartását, mert csak ennek megértésével lehet ezen változtatni például a pedagógia eszközeivel.

Az emberek mértéktelen fogyasztására több elmélet is született. Varga (2007, 42-43) által ismertetett evolúciós elmélet szerint az önkorlátozó (környezettudatos) stratégia csak akkor jelenhet előnyt a túlélésben, ha az adott populáció eléri a környezetének eltartóképességét és nincs más tényező (ragadozó, betegség), amely szabályozná a populáció nagyságát.

Önkorlátozás nélkül a populáció összeomlik vagy megsemmisül (Mátyás, 1996:24; Varga, 2007:43). Ezt elősegíti, hogy a növekvő sűrűség mellett a testméret és a reproduktivitás csökken, a betegségérzékenység pedig nő. (Mátyás, 1996:23)

Varga (2007:43) Borhidi (2002) véleményével összhangban az emberiség azon káros jellemzőjét állítja előtérbe, amely megpróbálja a természeti törvényeket kikerülni, felülírni, mikor kísérletet tesz kiiktatni a populációt szabályozó tényezőket azért, hogy a viselkedésén ne kelljen változtatni.

Az önkorlátozás elkerülésének még két evolúciós pszichológiai elméletét kötném ide. Az egyik lehetséges indok a saját gének továbbörökítésének ösztönéhez kapcsolódik az ún. versengő, kockázatkereső magatartásban. Bereczkei (2003 149-153) szerint a férfiak olykor viszonylag nagy költségeket (ez lehet pénzbeli és viselkedésbeli is) hajlandók vállalni azért, hogy presztízsüket és státusukat növeljék. Tulajdonképpen azt sugallják, hogy ők megengedhetik magunknak a felelőtlen, korlátok nélküli költekezést, nem kell félniük attól, hogy emiatt bajba is kerülhetnek.

A másik bemutatni kívánt elmélet kiindulópontja az emberrel veleszületett zsákmányolási vágya, vadászati ösztöne (Lorenz, 1970:30, Faragó, 2006, részben Bereczkei, 2003: 74-75), amely a modern világban különböző formákban él tovább (ruha, cipő, elektronikai eszközök stb. mértéktelen vásárlása). Az ember egyfajta tökéletlen csúcsragadozóként mindig többet kíván birtokolni, mint amennyire szüksége van. Az ember újdonságvágyát (neofília) (Lorenz, 1970: 55,56) a nagyvállalatok kihasználják, mert elhitetik az emberrel, hogy szüksége van az adott termékre (dogmatizálhatóság), ezzel maguknak üzleti hasznot generálnak, miközben a termékek mértéktelen előállításával a környezeti erőforrásokat kizsákmányolják. A beépített elavulással az elhasználódást gyorsítják ennek következtében a környezetszennyezést erősítik.

A tudatosan felépített marketing, amely ma már képes az ember tudattalan döntéseire hatni⁸ rávesz minket arra, hogy folyamatosan vásároljuk a nagy multi- és transznacionális vállalatok termékeit. A rendszer legfőbb mozgatója a haszonelv, amely magában hordozza a szüntelen növekedés kényszerét (Lányi, 2007:25), miközben a növekedés a Föld véges anyagi rendszerében nem lehet végtelen (Vida, 2001:116). A rendszer egymással versengő szereplőinek elemi érdeke tehát, hogy elhárítsanak minden jogi, kulturális, morális vagy technológiai akadályt (önkorlátozást), amely a növekedésük útjába áll, tekintet nélkül mások érdekeire (Lányi, 2007:25). Lányi (2007:20) úgy fogalmaz, hogy annak az igazsága lesz a

8https://www.newneuromarketing.com/the-definitive-guide-to-scent-marketing;

http://www.digitalhungary.hu/konferenciak/media-hungary/Mi-az-a-neuromarketing/1969/

22

legjobb igazság, amelyik a leghatékonyabban tudja befolyásolni mások döntéseit az egységesített helyi piacokon⁹.

E probléma kapcsán régóta megválaszolásra váró kérdés, hogy hol vannak a növekedés határai?

Hol van az a határ, ahonnan már visszafordíthatatlan lesz a kizsákmányolás következménye? A probléma, hogy ezt szinte lehetetlen számszerűsíteni.

Ezekre a kérdésekre keresi a választ már a Római Klub, amely 12 világmodellt vizsgált rengeteg mutató alapján, pl. környezetszennyezés esetén: annak mértéke, abszorpciós idő, hatásának időbeli késése stb. (Rakonczai, 2008:19-21) A kapott világmodelleket sok (jogos) bírálat érte, azonban ez indította el a globális problémák körüli gondolkodást. A kritikák hatására újabb és újabb világmodellek kidolgozására került sor, amelyek más-más megközelítést alkalmaztak, de valamennyiben közös volt, hogy a Föld jövője átfogó gondolkodást és cselekvést igényel, különben katasztrófák sorozata vár az emberiségre. (Rakonczai, 2008:23)

Az 1. sz. melléklet 27-28. ábrái összevetése utána számomra a legijesztőbb prognózist a populációhoz tartozó görbe adja, amely az emberiség létszámának erőteljes csökkenését mutatja. Ha a globális problémák forrása (túlnépesedés, növekvő fogyasztási igények) szempontjából nézzük, és az embereket csak statisztikai adatnak vesszük, akkor még szerencsésnek is tekinthető ez a tendencia. A kép azonban korántsem ilyen rózsás, mert nem tudható, mi okozza majd ezt a csökkenést. Az ökológiai törvényszerűségek (Mátyás, 1996:23) alapján várható csökkenő reproduktivitás miatt születik egyre kevesebb gyermek vagy a növekvő betegségérzékenység miatt kialakuló járványok (akár pandemia) korlátozzák az emberi populáció növekedését? Esetleg háború vagy valamilyen környezeti katasztrófa idézi elő a diagramban felvázolt csökkenést. (Netán több tényező egyszerre?) Mindenesetre minden helyzet esetében más-más forgatókönyvvel kell számolni, amelyre számos könyv és film próbált példát hozni nem sok reményt kecsegtetve.

A Földtudományi ismeretterjesztő füzetek¹⁰ több száma is felhívja a figyelmet a természeti kincsekkel való pazarló bánásmódra és lehetséges következményeire. A teljesség igénye nélkül:

a felszín alatti édesvízkészletek pazarlása, szennyezése; nem megújuló energiaforrások felélése, ritkaföldfémek korlátlan kitermelése; óriásvárosok növekedéséből fakadó természeti károk, a létfontosságú termőtalaj kizsákmányolása, tönkretétele (pl. ésszerűtlen műtrágya, vegyszer használat miatt). Szarka (2011:22-25)

A túlfogyasztás kapcsán eddig felvetett problémák összetett és sokszor absztrakt jellegűek, ezért a gyerekek nehezen tudják befogadni, emiatt célszerű valahogy egyszerű, konkrét (érthető) példákon keresztül bemutatni a túlfogyasztás mértékét és veszélyét. Erre egy jó lehetőség az ökológiai lábnyom, amelyet a világmodellekhez hasonlóan sok kritika ért, mégis elvitathatatlan érdeme van abban, hogy segítse az adott egyén életmódjának értékelését.

„Az ökológiai lábnyom az a terület, ami károsodás nélkül (azaz fenntartható módon) meg tudja termelni az adott személy aktuális életviteléhez szükséges javakat. Számszerűsíti, hogy életmódunk mekkora hatással bír a környezetre.” (Rakonczai, 2008:167)

9 A nemzetközi kereskedelem kétszer olyan gyorsan növekszik, mint a világgazdaság egésze, a világ pénzpiacain negyvenszer annyi pénztömeg mozog, mint az évente előállított termékek és szolgáltatások összértékének. Ez a mesterségesen felpörgetett állapot a világgazdaságot rendkívül ingatag állapotban tartja. (Lányi, 2007:33)

10 A GEO-FIFIKA Földtudományi ismeretterjesztő füzetek még mindig megtalálhatók és letölthetők a Földév honlapjáról: http://www.foldev.ggki.hu/geofifika.htm