„Magamat világgá kiáltván állok kéretlenül a vártán"
B
e Nagy László: „ . . . k ö l t ő t á r s a m . . . " (Búcsúztató sírbeszéd a H á z s o n g á r d i s Temetőben)
o r
0 „Szilágyi Domokos, költő, a X X . század m á s o d i k feléből" (Egy e l j ö v e n d ő 1 : Irodalmi Lexikonból)
á s
o Vári A t i l a : „ . . . S z i s z . . . " (Verscím a Változatok ü t ő és védekező h a n g -k szere-kre c í m ű -kötetből)
EGY VALÖSÁGOS T Ö R T É N E T (EMLÉKJELLEGÜ SZINOPSZIS)
Sepsiszentgyörgyön a S z e m e r j a lakótelep egyik négyemeletes h á z á b a n ( t ö m b h á z -blokk — ahogyan Ö nevezte volna) F. Á. költő lakásán. Estébe nyúló D É L U T Á N : összejött a Forrás második nemzedékének néhány ellentétes sorsú, tehetségű, ' é r d e k lődésű és i m m á r különböző állandó lakhellyel rendelkező t a g j a . A t ö r t é n e t h a n g u l a tához elengedhetetlenül rengeteg szesz, indulat és egyénileg é r t e l m e z e t t e m l é k a d ó -dik hozzá.
Szereplők: F a r k a s Á r p á d és neje, Magyari Lajos, B o g d á n László, G a j z á g ó M á r t o n és még sokan mások.
Tárgy: Apáti Géza, Szőcs K á l m á n (e nemzedék t r a g i k u s a n elhalálozott tagjai).
Kifejtés: Indulatos nosztalgia. Melynek kútforrása a b e n e m vallott b ű n t u d a t . E l -hangzik az az idézet, hogy: „1. § E g y e d e m - b e g y e d e m - t e n g e r t á n c . 2. § H a j d ú sógor, mit kívánsz?" (Szilágyi Domokos: Hogyan írjunk verset, Sajtóértekezlet, V e r s e k 1956—1971, Kriterion, Bukarest, 1972, 198. old.)
Végkifejlet: Vádaskodó veszekedés, m e l y n e k legutolsó m o z z a n a t a k é n t t ö b b e n h a z a -r o h a n n a k a szomszédos t ö m b h á z a k b a ( = blokk — m o n d a n á ö ) , m e l y e k b e n a Megyei Tükör szerkesztőiként lakásokat k a p t a k . . . annakidején.
Utóhang: (Telefonbeszélgetés, m á s n a p reggel)
— Jó, hogy elmentél a tegnap.
— Miért!?
— M i u t á n elmentél felhívott Lászlóffy A l a d á r és m e g m o n d t a , hogy Sziszt megtalálták. H o l t a n a Szamos p a r t j á n , a K á n y a f ő i ú t mellett.
— Jó, hogy elmentem. Köszönöm.
— Szervusz.
— Szervusz.
• Szilágyi Domokos: Tengerparti lakodalom című könyvének megjelenésére.
30
K I /
T = Az öngyilkosok nagyon bátor emberek, mondta egy barátom s rögtön
/
/ eszembe jutott, hogy M. Z. szerkesztő a Szőcs Kálmán halála után meg-É jósolta, hogy ki lesz a következő, aki öngyilkos lesz. Csupán rá jellemző, R hogy nem találta e l . . .
ö A szájhagyomány szerint az öngyilkosok olyannyira bátor emberek, hogy még arról a kényszerítetten-szükséges utolsó ünneplésről is lemon-danak, amely egy díszes temetéssel jár: mert őket a kerítéseken kívül kell eltemetni, valószínű nem csupán azért, mert mindig a kerítéseken kívül éltek. Nem csupán azért, mert nem szerették a karámot, de való-színűleg azért, mert a karámon kívül is a karám szorongatásának a nyűgével éltek. Helyesbítenem kell:
ERATA: Ök nem tudhatták, hogy a karámon kívül élnek, mert ők a k a r á m b a n élőkért lettek s értük végeztettek bé.
SZISZ — DÖBBENET
Halottaink sorában nem az első. De a költők közül most már végérvé-nyes letagadhatatlansággal az elsők közül való.
Gondolat-ok
a k a r á m b a -n :
„Tora izgalmas lesz. Pakoljuk gyorsan a bőröndöket, le ne késsünk a temetésről. Ki tudja, mire képes még ez az ember. Vajon a szürke zakóhoz megy-e a sárga n y a k k e n d ő . . . J a j , nem illik, d r á g á m . . . "
VALAMIT TUDNAK EZEK A P A L I K . . . VALAMIT É R E Z N E K . . . T U D J Á K ? . . . SEJTIK HOGY ITT NEM CSUPÁN EGY HULLÁT FOG-NAK BEKAPARNI AZ A N Y A F Ö L D B E . . . b. p. meséli: „ t t t t t t t t t t + t t t t t t
tudod, öregem, a legmegdöbbentőbb az volt, hogy a vendégek között a legszemtelenebbül sz. 1. bábszínész exponálta magát. A vendégek között úgy sürgött-forgott, mintha ő lett v o l n a . . . "
NEM ö VOLT
OTT azon a temetésen
neve: Szilágyi foglalkozása l.-halott 0000000000000000000000000 !
Akkor, azon a temetésen a kolozsvári temető földjébe te-mették azt az embert, akinek először volt bátorsága tudato-san elválasztani azokat a szavakat,
h -ogy me-rt t-ud ; aki kitalálta vagy feltalálta, vagy elővette azokat a szavakat, hogy: ROCSKA, JONHOM, IMETTEN, aki úgy szerkesztette a rímet, hogy méltóságát a szabadversben megszerezhesse: „esttől
testtől, vágytól/ágytól, szótól/sótól, égtől/,végtől, nyitástól
csitítástól valótól meghalótól élve holttól
a folttól törvényt/történt, mindhalálig/válik, szótlan
T É N Y
31
sótlan valótlan
vétlen/létlen, ártó/kiáltó, tettes/kedves, kegyetlen/.
sóknál/szóknál vágyó m á r / s m á r nem szól senki értem
s én nem értem. Nem értem" Aki halála előtt m á r jópár esztendőkkel mindent tudott, amit e m b e r -nek lényeges tudnia s ráadásul teljes bizonyossággal azt az adalékot: hogy az élete halálos.
Mindezeken kívül:
evett, ivott, aludt, szeretett, fájt, (szinte leírtam), hogy élt. Nem, Szisz nem élt. Szisz csak égett. Mindenki azt hitte róla, hogy játszik, a m i k o r szemérmesen játékkal takargatta a lángolást, ezt húzta kitetsző p a r a -zsait elfödendő maga elé, szemérmesen. De bocsánatkérő szemérme, a JÁTÉK, volt az egyetlen hazugsága. Mert soha nem játszott, m e r t az önfeledtség távol esik tőle utolérhetetlenül mint kerékben egyik küllő a másiktól, ö csak álmodott, vágyott,, teremtett és halálával örökéletű leckét hagyott föl állandó meggondolásra: „Elhallgatok. Ti játsszatok. / Én m a j d őrzöm a látszatot." (Valamikor. 2. Befejezés. Sajtóértekezlet.
Versek, Kriterion, 1972.)
B
„Aki alkot, visszafele nem tud lépni -s ha már kinőtt minden ruhát, meztelenül bolyong a végtelen partján
míg fölzárkózik mögé a világ,"
(i. m.)
Most már szemtelenkedhetünk Vele: magyarázhatjuk, ö m á r értelmez-hető. Nem sértődik meg. Ez bizonyosság.
„Európát játszottam. Kusza játék.
Északot. Délt. Keletet. Nyugatot."
(Ipicsapacsipicsapacsittvagyok. Etyepetyebékatökepötty. Énhunyoktikiáltok)
„Egyik félt. Másik röhögött. És simogatott. És rúgott. Ugatott.
Melyik hogy. Simultam és féltem, Vagy négykézláb lihe-loholtam.
Vagy tán Európa voltam én magam, föltámadásra várva holtan."
(Tengerparti lakodalom. Dacia, Kvár. 1978. Játékok) BEJÖTT a Súgásba (sepsiszentgyörgyi kultúrkocsma), gyűrött volt és másnapos. Azt mondta, hogy megmondta azoknak. Most m á r az egész ország nyilvá-nossága meg fogja tudni, meg fogja é r t e n i . . . (Később szereztem tudo-mást az ügyről: KISZ díjat kapott s ezért udvariassági helyet egy tévés kerekasztal beszélgetésen. Ahol elmondott „mindent azoknak".
LÁTTAM A műsort. Kétszer szólalt meg benne. A bevezetőnél n e m jutott tovább.
Televíziós nyelven az ilyen műfogást úgy. m o n d j á k , hogy lefedték, az ugrás elkerülése végett.
DE AKkor, azon a nyári reggelen a Súgásban, két f a kérgének az á r n y é k a között megláttam vonásai mögött az arcát:
„Bejártam a bejárhatót,
s tudni szeretném, mi van ott, ott a bejárhatón t ú l . . . "
a
£ A m e r i k á b a n ó
k
32
P E D I G MÉG a k k o r csak azt a versét ismertem, hogy: „ H a t á r o k o n járok örökké, '/
mindig csak a határokon, / ami innen, ami elérhető; / végül is f á j n i kezd, / f á j n i , hogy m e g t u d j a m az odaátot, / s h a z u d o m is, hogy meg-tudom, / vár a h a t á r o k o n / a szent hazugság, a remény, / vár — várom, v á r j u k m i n d a n n y i a n , / itt, a határokon;",
szisz első felesége hervai gizella volt. Született egy gyerekük, akit K O B A K N A K neveztek (a hivatalos anyakönyvi okmányok erre nem lehetnek bizonyítékok, csu-p á n két könyv). Volt egy nagyon jó b a r á t j u k — csu-páll lajos — költő és festő. Ez, a m i k o r k i j ö t t a börtönből egyenesen hozzájuk ment. Állítólag egy bukaresti bolt-helyiségben laktak, melynek az a j t a j a redőnnyel záródott. Gizi rögtön ecsetért és festékért f u t o t t el. Senki nem t u d j a , hogy páll laji mit festett náluk. Állítólag SZISZ n e m kérdezett semmit. P á l l lajos sem mesélt.
Gizi és szisz elváltak, páll lajos h a z a m e n t k o r o n d r a
szisznek meghalt a testvére
gizit o t t h a g y t á k szisz megnősült
(stop)
sziszöngyilkoslett (stop)
kobakot maga alá t e m e t t e egy épület r o m h a l m a z a a bukaresti földrengés alkalmával
a házsongárdi temetőben temették el, az a p j a mellé, a temetést és m i n d e n t H. NAGY M Á R I A intézett (Szisz második, Nagy K á l m á n — a K a l e v a l a fordítójá-nak első felesége) — /Nagy K á l m á n ennek előtte levetette m a g á t egy tömbház ( = blokk tetejéről: és m e g h a l t / páll lajosnak van egy verse, amely egyetlen köte-tében (Forrás sorozat, 1970) megjelént. Idézünk belőle, olvassátok az idézethez méltó figyelemmel :
„ . . . j a j annak, kinek a létét, n e m kerékbe, táncba törték."
xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx
„Feszülő ideggé sodort, mi á t m e n t r a j t a m , a m i volt, sodortak álmatlansággá vásott, napi kis megalkuvások,
a kín, hogy tisztának t u d j a m m a g a m
— m e r t jónak n a g y o b b á r a v a n ! — hogy hű m a r a d j a k azokhoz, akik
h ű k voltak hozzám, aki leszek" (kiemelés tőlem. T. P.)
x x x x x x x x x x x x x x x x x x x x x x x x x x x x x x x x x x x x x x x x x x x x x x x x x x x x x x x x x x x x x x x
Cs K P V
0 o e ö
k sz t r
0 t ő ö
n 0 f s idézetekkel tele a versei. Vállalja őket. S nem véletlen, a 1 i m hogy őket vállalja. És Székely Jánost és Babits Mihályt, i á a akiknek verset d e d i k á l . . . Vállalja őket m e r t e l v á r j a és
nyi rty előlegezi is a r o k o n s á g o t . . .
életében fiatal pályatársaival levelezett, indulatos volt és meggondolatlan, egyik köztiszteletben álló művelődéspolitikus-író-publicista-örök-szervezőről például nem átallotta leírni magánlevélben, hogy: „egy népi fogantatású sütőtök", de megköszöni fiatal pálytársainak, h a jól értették
3 Tiszatáj !33
a a 1 1
á á
ez a szó a hátrahagyott versekben m a j d n e m mindenik oldalon előfordul.
Azt hiszem, akik szerkesztették a kötetet tudták, hogy ezt: így kell!
Kihasználták azt, amit Szisz soha nem engedett volna m e g : felületi feszültségének (szemérmének) a föllazíthatóságát az érzelem által. J á -tékba bugyolálták volna, s divatot igyekeztek belőle m a g u k n a k csinálni.
És ha divat lesz ő is csak azt a szomorú tényt bizonyíthatja: nálunk a nagy költők csupán haláluk után és haláluk árán jöhetnek d i v a t b a . . . PEDIG PEDIG:
„Magamat világgá kiáltván állok kéretlenül a vártán, Éget a szó, éget, eléget, adjatok, adjatok oltó igéket.
Romlandó húsom végét a rögben:
hinnem az Ütban, az örökben.
Az Útban, mely veszni nem ereszt, és amely örökös újrakezdés,
(Elmondhassam, hogy megcsalattam, nemet vetvén igent arattam.)
(Saj tóértekezlet)
A KANYAFŐI út vékony csíkja, a Szamos fölötti Hója dombon úgy tetszik vég-érvényesen ráhurkolódik az Útra s általa végleges és véges
lezárultsá-gában tárulkozik föl • SZ A I I L
GY O
D O K O S M
örökös újrakezdése hitben, lázasgarabonciás előrelendülésben n e m z e d é -kek (immár végeláthatatlan nemzedé-kek) előtt.
Mint nyelvben és gondolkodásban, a legtisztábban megőrzött m a g y a r nyelvben és gondolkodásban elültetett örök forradalom.
34
Jtö-Lzön-ti-iik a. 70 ám JHéLuuz. Qózjspt!