(M arcali, 1812. okt. 2 8 -G r á c , 1889. jú n . 6.)
Egyike volt azoknak a kiemelkedő elődeinknek, akik tetteik és szellemi tevékenysé
gük révén tovább élnek emlékezetünkben. Egy életen át új eszmékkel igyekezett utat törni az elanyagiaskodás, a tespedés ellen. Sokat akart a nemzetnek és a tudománynak adni. Tervezett, tanított, javaslatokat tett; javaslatainak egy része csak halála után valósult meg.
Tóth Ágoston 1812. október 28-án született Marcali községben. Atyja Tóth József, a gróf Széchenyi család uradalmi ügyésze volt. Tanulmányait Sopronban és Bécsben végezte. 1827-től a bécsi hadmérnöki akadémia növendéke lett. Kézügyességére és rajz
készségére már akkor felfigyeltek és a bécsi katonai térképészeti intézethez vezényelték.
Részt vett a második katonai felmérésben és annak anyagában több lap az ő keze munkája. Eveket töltött csapatszolgálatban, ahol ugyancsak a térképező tehetségével tűnt ki. Egyik kiemelkedő munkája volt Pétervárad és környékének ötletdús térképezése, majd az 1844. évi galíciai zavargások idején Galícia térképeinek helyesbítése és használ
hatóbbá tétele.
Hallgatója volt a bécsi műegyetemnek is, de mérnöki tanulmányait csak sokkal később, 1860-ban a pesti műegyetemen fejezte be.
Életének fénypontja az 1848-49-es szabadságharc volt. H am ar felismerte, hogy hol várnak rá. 1848 augusztusában Lembergből hazatért, kilépett a császári hadseregből és a honvédhadseregbe kérte felvételét. Ez rövidesen megtörtént, és a szabadságharc vezetői Tóth Ágoston őrnagyot egyre felelősségteljesebb beosztásba helyezték. Bem tábornok Kolozsvár parancsnokává nevezte ki - ekkor már alezredes, később ezredes. Katonai szervező munkája mellett nem kerülte el figyelmét megfelelő térképek biztosításának szükségessége; megszervezte a Lipszky-féle térképek átrajzolását, helyesbítését.
Az események sodrában Tóth Ágoston kitűnt szervező képességével és magasfokú katonai ismereteivel. Különböző beosztások után, 1849. jún. 15-től a 4. hadtest parancs
noka, júl. 3-tól a délvidéki hadsereg vezérkari főnöke, Á világosi fegyverletétellel Tóth ezredes is fogollyá vált és mint egykori, az osztrák hadseregben szolgált tiszt, hadbíróság elé került. Október 5-én Aradon őt is halálra ítélték, amit kegyelemből 18 év várfogságra változtattak. Olmütz-ben eltöltött 7 év kemény várfogságából 1856-ban szabadult.
Hazatérése után gazdálkodott, tanított, mérnökösködött, de mindig csak rövid ideig, mert sokan akadtak akkoriban, akik nem látták szívesen a volt 48-as harcosokat.
Végül Deák Ferenc közbenjárására elnyerte a keszthelyi mezőgazdasági intézetnél meg
pályázott tanári állást. Javaslatára a felső tagozaton bevezették a gyakorlati geometria tanítását, és oktatásával a javaslattevőt bízták meg.
A kiegyezés után megváltozott a sorsa. 1867. július 29-ével kinevezték a Közlekedési Minisztériumba főmérnöki beosztásba. Ez nagy lehetőségeket nyújtott a térképezés ügyét szívén viselő szakembernek. Külföldi intézetekben szerzett tapasztalatokat felhasz
nálva szervezte munkáját. Tervei alapján három osztályt hoztak létre:
- a háromszögelési munkálatok, - a felmérés és rajzolás,
- a sokszorosítás (kőrajzolás és rézmetszés) osztályát.
Tóth Ágoston Rafael
Az új honvédség megalakulását követően, 1869. május 4-én Tóth visszakapta rang
ját, szolgálaton kívüli ezredes lett, de továbbra is a polgári életben dolgozott a minisztéri
umban, és tanított az egyetemen.
Irodalmi munkásságának java a térképészet területére esett. Egyik legjelentősebb munkája „A Helyszínrajz és Földképkészítés történelme, elmélete és jelen állása. Pest 1869” (344 oldal). Különösen értékes a mű végén található részlet „Indítvány a magyar helyszínrajzi intézet felállítására” című előterjesztés és „A magyar királyi föld- és hely
színrajzi intézet alapszabályai” című tervezet. Életcéljának tekintette, hogy a Bécstől való függőség a térképészet terén is megszűnjön, ezért harcolt olyan sokat az önálló magyar térképészeti intézet létrehozásáért. A mérnök egylet támogatásával tett előterjesztései elsősorban a magyar hivatalok meg nem értésén akadtak el. Különösen sokat jelentett Trinszky Gyulának, a kataszteri felmérés akkori vezetőjének éles ellenállása. Ha az önálló térképészeti intézet nem is valósult meg, hazája térképészetének közvetett úton szerzett elismerést. A bécsi nemzetközi kiállításon, majd 1871-ben az antwerpeni földrajzi kongresszuson művei és dombortérképe érem kitüntetésben részesültek. Tudományos munkásságának elismerését jelentette, hogy 1879-ben a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává választotta. Akadémiai székfoglalóját „A földkép készítés jelen állása, amint ez képviselve volt az antwerpeni kiállításon” (Pest 1871 Eggenberger Akad.
könyvk. 269. o.) azzal a felszólítással fejezte be, hogy „alapíttassék Magyarországon földrajzi társaság a művelt nyugat államaihoz hasonlóan.” Ez a javaslata rövidesen valóra vált, 1872-ben megalakult a „Magyar Földrajzi Társaság” Hunfalvy János elnök, Tóth Ágoston és Vámbéry Ármin alelnök, Berecz Antal titkár vezetésével.
A Közlekedési Minisztérium topográfiai osztályán, mint ennek igazgatója 1873.
február 12-ig, nyugdíjazása kérelméig folytatta munkáját. Ő irányította a Dráva szabá
lyozását és az azzal kapcsolatos térképezéseket, lelkesen támogatta a magyar csillagda felállítását, az országos szintezés végrehajtását. Hivatalának átadásakor értékes térkép- gyűjteményét, iratokat, könyveket Péchy Imrének, az Államnyomda igazgatójának adta át.
Nyugdíjas éveit Grácban töltötte, ahol addig, míg szemének gyengülése ebben nem akadályozta, művészeti tehetségének, a festészetnek élt. Itt hunyt el 1889. június 6-án.
Hamvait, kívánságának megfelelően, Sopronban helyezték örök nyugalomba.
Tóth Ágoston haladó, sőt forradalmi eszmevilágát, térképészeti tudományos törek
véseit a mai utódok értik és értékelik. A Térképészeti Intézet bejáratánál elhelyezett mellszobra emlékeztet arra, hogy - bár csak halála után 3 évtizeddel - megvalósult életének egyik nagy célja. A neves előd tiszteletét jelképezi az is, hogy a Geodéziai és Kartográfiai Egyesület szeniorok klubja az Ő nevét viseli.
Raum Frigyes
Irodalom:
H ollán Ernő: T óth Á goston emlékezete. Bp. 1890. Akadém iai emlékbeszédek VIII/4.
Irm édi-M olnár László: T óth Ágoston honvédezredes. Bp. 1938.
Irm édi-M olnár László: T ó th Ágoston születésének 150. évfordulójára. G eodézia és K artográfia, 1962. 6. sz.
Csendes László: T óth Á goston. Geodézia és K artográfia, 1981. 6. sz.
H renkó Pál: T óth Á goston ismeretlen arcképe. G eodézia és K artográfia, 1983. 5. sz.