(S z é k 1737. szept. 15 -M arosvásárhely 1817. márc. 11.)
A felvilágosodás tanítása szerint igazi kultúra csak a nemzet nyelvén jöhet létre.
A nemzeti nyelv ápolásának, művelésének a gondolata a XVIII. század közepe táján magyar földön is elindult. A felvilágosodás korai, első megnyilvánulásaival azonban az önálló Erdélyben már előbb találkozunk, ahol a nemzeti nyelvű irodalom és tudomány akkor már - főként a protestáns egyházi, papi és tanári értelmiség munkásságán nyugvó - évszázados hagyományra tekintett vissza. Különösen erősen élt és hatott Apáczai Csere János öröksége, harca az anyanyelvű iskoláztatásért és tudományművelésért, és a min
dezeket biztosító egyetemi gondolatért, tudós akadémiáért. Haladó törekvéseit olyan utódok folytatták, mint M. Kis Miklós, Pápai Páriz Ferenc, Bethlen Miklós, Köleséri Sámuel, a korai erdélyi felvilágosodás nagyjai; végül Bőd Péter, a magyar felvilágosodás előfutára. írásaik hirdették és bizonyították, hogy a magyar nyelv alkalmas a tudomá
nyok művelésére.
Apáczait inkább az egyetemi gondolat foglalkoztatta, Bőd Pétert viszont a tudós akadémia létrehozása. Először Ráday Gedeonhoz írt levelében 1756-ban írá: „Jó volna tudós emberekből álló Magyar Társaságot a magyar nyelvnek ébresztésére, mint más nemzetekben vagyon, felállítani”. Bőd Péter úttörő kezdeményezését Bessenyei György folytatta már tudatosabban, szélesebb alapokon, a magyar nyelv és irodalom megújításá
ért vívott harcában, az 1790-ben megjelent, „Egy Magyar Társaság iránt való Jámbor Szándék” c. írásában. Ezen előzmények és számos sikertelen kezdemény után, 1791.
január 2-án jelent meg Kolozsvárott, „Egy Erdélyi Magyar Nyelvmívelő Társaság felállí
tásáról való Rajzolat az haza felséges rendeihez” című 36 lap terjedelmű röpirat, melynek a szerzője Aranka György, a marosvásárhelyi kir. tábla ülnöke volt.
Aranka György 250 éve, 1737. szeptember 15-én született Széken (Szolnok-Doboka vm.). Iskolai tanulmányait Marosvásárhelyt és a nagyenyedi Bethlen-kollégiumban végezte, majd kancellista lett a marosvásárhelyi kir. táblánál; közben nagy buzgalommal sajátította el a francia műveltséggel együtt a felvilágosodás eszméit és lett a nagyszebeni szabadkőműves páholy tagja. Akár költői, akár írói tevékenységét tekintjük, nem volt kiemelkedő egyéniség, de magába szívta korának szellemi atmoszféráját, asszimilálta annak termékeit. Összegyűjtött és feldolgozott magában mindent s mire eljött az 1790-91-es országgyűlés ideje, és nagy erővel elindult a nemzeti mozgalom, ő maga a tudás fényes szellemi fegyverzetében kész programmal állhatott elő.
Aranka György első, programadó rajzolatában kifejtette, hogy mennyire szükséges és fontos egy ol> an tarsasag létrehozása, amely a magyar nyelv művelését és a „világoso- dás” terjesztését tűzi ki céljául. Tervezete elsősorban a nyelvművelést jelölte meg céljául, de ugyanakkor mindenféle tudomány anyanyelven való művelését és népszerűsítését is.
A kitűzött célt elősegítő m ódozatokra kitérve előadta, hogy a „szép mesterségeknek és tudományoknak” műhelyéül egy olyan könyvtárt kell felállítani, amely elsősorban ma
gyar írók műveit és a hazai történelem forrásanyagát tartalmazza. Nemzeti Múzeumot tervezett, társadalom- és természettudományi gyűjteményekkel; javasolta a magyar nyel
vű könyvek címjegyzékének összeállítását, akadémiai nyomda alapítását; végül döntő fontosságúnak tartott egy erdélyi magyar nemzeti színházat. Foglalkozott a felállítandó társaság szervezetével és székhelyéül Kolozsvárt jelölte meg. Tervét még részletesebben és átgondoltabban „A Magyar Nyelvmívelő Társaságról újabb elmélkedés (1791. aug.
1.)” c. második röpiratában fejtette ki. Tervbe vett a nyelvmívelő társaság mellett egy másik intézményt is, és megírta „Az erdélyi kézírásban lévő történetírók kiadására felállítandó társaságnak Rajzolatja” c. harmadik röpiratát is szintén 1791-ben. E három röpirat művelődési programjavaslata nagyjából Bessenyei „jámbor szándéka” hatására íródott, de magában foglalta mindazt, amit a két magyar hazában (anyaország és Erdély) a polgáriasodás érdekében a század haladó írói és tudósai hirdettek és amire törekedtek:
intézményes kereteket biztosítani az anyanyelv művelésének és a nemzeti nyelvű tudo
mány felvirágoztatásának.
Az erdélyi rendek az 1791. évi kolozsvári országgyűlésen elfogadták Aranka javasla
tait s még az évben tárgyalás alá véve törvényt is alkottak belőle, mégpedig a 45. tc.-et.
A királyi leirat ugyan elismerte a jogos igényt, de a törvénycikket nem erősítette meg.
Erre Aranka György javaslatot tett Bánífy Györgynek, Erdély gubernátorának, hogy az ő védnöksége alatt alakuljon egy „Próba Társaság” az eredeti terv szerint. Bánífy György hozzájárult a javaslathoz és jóváhagyta a Társaság működését. így történhetett meg az, hogy 1793. december 3-án az első magyar tudós társaság megtarthatta alakuló ülését Marosvásárhelyt, a kormányzótól helyettesévé kinevezett Teleki Mihály alelnök vezeté
sével. Ugyanakkor megalakult az „Erdélyi Kéziratkiadó Társaság” is, amely lényegében a Nyelvmívelő Társaság történeti munkáinak a kiadója lett.
A Társaság fáradhatatlan titoknoka és lelke Aranka György volt egészen 1801-ig.
Kiváló érzékkel ismerte fel a kor sürgető kulturális szükségleteit, a lehetőségeket és azok érdekében lelkesen és kitartóan agitált; művelődéspolitikus volt a javából. Sikerült is Erdély valamennyi ismert íróját, tudósát és neves értelmiségijét megnyerve tömörítenie (Gyarmatin Sámuel, Benkő József, Benkő Ferenc, Nyúlás Ferenc, Köteles Sámuel, Cserey Farkas, Bolyai Farkas stb.), így kiérdemelte az „Erdély Kazinczyja” nevet.
Ezenkívül számos lev. tagja is volt a Társaságnak az anyaországi írók nagyjai közül (Batsányi J. Csokonai, Kazinczy F., Széchényi F. stb.) Elsőnek kezdeményezte egy
„Magyar Játszó Szín”-nek a felállítását, mert a színházat a nemzeti nyelvmívelés egyik főeszközének tartotta. A Kolozsvári Magyar Színház, színjátszásunk bölcsője meg is valósult 1792-ben, mint az erdélyi magyar felvilágosodás nagyjelentőségű és maradandó intézménye.
13 esztendős működés után, 1806. március 5-én tartotta utolsó ülését az első magyar tudós társaság s ezzel megszűnt. Megállapíthatjuk, hogy Aranka György műve volt a leghosszabb életű és legeredményesebben működő tudós társaság, a számos XVIII.
századi tervezett, javasolt törekvés, „jámbor szándék” avagy tiszavirág életű társaság közül; az egyetlen méltó elődje a később alapított tudós akadémiának. Megszűnte után
a már egyszer megvalósult gondolat tovább élt, és hatott, míg a Bőd Péter által elindított több évtizedes „jámbor szándék” a nemzet legjobbjainak vágya, terve valóra válhatott a „másik hazában”, Széchenyi István által.
Aranka György 1737-1817
Aranka Györgyre emlékezve idézzük saját, a tudományos önzetlenséget jellemző örökérvényű és főleg napjainkban megszívlelendő, szavait: „Nemcsak a Márs mezején, hanem a tudományok rendiben is nagy ember senki nem lehet, hanem aki erős szívű, állhatatos, legelsőben pedig önönmagát megtagadja s a hír, név, pénz, jutalom kívánásá
ról teljességgel lemond.” Hozzátesszük: mindezt elsősorban a saját népe és hazája szolgá
latában.
Csiky Gábor Irodalom:
Csiky G ábor: Az első m agyar tudós társaság. Természet Világa, 1969. 519. o.
G ard a István: T udóstársaságaink. Bölcsészdoktori disszertáció. Bp. 1981. K ézirat. (Egyetemi K önyvtár.)
Jakab Elek: A ran k a György és az Erdélyi Nyelvmívelő és K éziratkiadó Társaság. Figyelő, 1884.
Jancsó Elemér: Az Erdélyi M agyar Nyelvmívelő Társaság iratai. Bukarest, 1955.