Bánhidi Antal idősebb, mint a megvalósult emberi repülés. Wrighték még csak siklógépeiket próbálgatták a Kill Devil Hillen, amikor született. 1920-ban Szatmárnéme
tiből - pattogó golyók között úszva, gyalogolva - átszökött Budapestre. Beiratkozott a Műegyetemre. Repülni vágyott - mérnök akart lenni, hogy gépet építsen magának.
Alapító tagja volt a Műegyetemi Sportrepülő Egyesületnek. Tanulmányai mellett gyakor
latot is szerzett: 1924-ben a Magyar Légiforgalmi Rt-nél, a mátyásföldi repülőtéren, majd az AEROEXPRESS Rt. Gellért rakparti hidroplán-kikötőjében. 1926-ban a szom
bathelyi katonai repülőiskolán dolgozott szerelőként.
Egy másik kitűnő repülőgéptervezővel, Lampich Árpáddal megépítették a (Bánhi- di-Lampich) BL 5 gyakorló- és a BL 6 iskolarepülőgépet. A m otort Thorotzkai Péter konstruálta hozzá. 1928-ban Bánhidi vágya teljesült: életében először - Kaszala Károly oktatóval - olyan repülőgéppel emelkedhetett a levegőbe, amelyet saját maga tervezett!
Pilótaigazolványán meg sem száradt a tinta, amikor - 1929-ben - Lampich 18 LE-s, parányi Rómájával, iránytű és navigációs műszerek nélkül 5000 km-es útvonalon körbe
repülte Európát, amit ilyen apró repülőgéppel azóta sem csinált utána senki.
1930 szeptemberében készült el és kapott szárnyra Bánhidi világhírűvé lett Gerléje.
Tervezője elképzelése szerint mindent kellett tudnia a levegőben, és hiánytalanul eleget is tett a sokban ellentétes követelményeknek. A kétszemélyes géppel - amely szükség esetén 10 méteres nekifutással a levegőbe emelkedett - iskoláztak, vitorlázógépet vontat
tak, Bánhidi megteremtette vele a korszerű magyar műrepülést. 1933-ban Berlinben nemzetközi repülőnapon ismerte meg a kis magyar gépet a világ: Bánhidi nem maradt le vele az akkor legkiválóbb német és olasz műrepülők mögött. A kiváló tervezőmérnök nevét m ár egy évvel korábban megismerték: őt kérte fel a Magyar Aero Szövetség óceánrepülőink, Endresz György és Magyar Sándor amerikai startjának műszaki előké
szítésére.
Túragépként a Gerle szenzációsan m utatkozott be: 1933 tavaszán Bánhidi Bisits Tiborral körberepülte a Földközi-tengert. 100 órára tervezte a 12 258 km-es utat: a Gerle összes repült ideje 100 óra 22 perc volt! Ugyanaz év őszén Debrecen-Finnország-Lon- don-Debrecen útvonalon 45 óra 22 perc alatt 5940 km-t repült a Gerlével. Londonból leszállás nélkül jött haza Debrecenbe!
Addigi élete legszebb repülési feladatát azonban 50 éve, 1937-ben kapta Bánhidi Antal - és a Gerle. Kétszázezer magyarnak kellett új hazát keresni. Körülbelül ennyien éltek Dél-Amerikában, főleg Argentínában. A trianoni békeszerződés következtében külfölddé vált Erdélyből és a Felvidékről vándoroltak ki. Kallódtak, a magyar külképvi
selet nem törődött velük, hiszen - útlevelük szerint - román, illetve csehszlovák állampol
gárokként hagyták el a szülőföldjüket. Habsburg Albrecht főherceg meg akarta őket tartani a magyarságnak. Az volt a szándéka, hogy kolóniát létesít számukra. Legalkal
masabbnak Paraguay tűnt. Az elmaradt ország szívesen fogadta a bevándorló európaia
kat. Délkeleti részén akkoriban már volt is egy autonóm német telep.
Paraguay földjéről nem állt rendelkezésre megbízható térkép sem. A magyar telepü
lés helyének kiválasztására, a gazdaságföldrajzi körülmények tisztázására az egyetlen
lehetséges, egyben a leggyorsabb módszernek a földi kutatással kiegészített repülőgépes felderítés mutatkozott. Albrecht főherceg - maga is repülő és Gerle-tulajdonos - még egy Gerlét vett, és Bánhidival, kis expedíció élén, 1937 júliusában hajóval Montevideóba érkezett. Azt a vidéket szándékoztak a levegőből átkutatni, ahol három ország: Argentí
na, Brazília és Paraguay találkozik.
A két Gerle természetesen szárnyon indult el. Útvonaluk Buenos Airesen keresztül vezetett a paraguayi fővárosba, Asuncionba. Az expedíció többi tagja - Edvi Illés Lajos nyug. folyamőr parancsnok, Dr. Csiky János egyetemi tanársegéd, agrokémikus, Dr. Militits György belgyógyász és Weisz Mihály uradalmi művezető - földön, majd vízen követte őket. A két kis repülőgép pilótái ezen az első, 1200 km-es úton ismerkedtek a dél-amerikai levegővel. A La Plata-síkság fölött alacsonyan repülve hatalmas csordá
kat riasztottak meg. Monté Caserostól mocsarassá vált a vidék, egy esetleges kényszerle
szállás nem sok jó t ígért volna - nem is beszélve a kígyókról. A legközelebbi emberlakta hely többszáz kilométerre volt. De végre feltűnt a Parana-folyó - itt öt kilométer széles - csíkja, majd az ország névadója, a Paraguay-folyó is. A Gerlék földet értek Asuncion- ban, Bánhidi innen indult az első felderítőrepülésekre, ismerkedett a környékkel. Július végén azután a teljes expedíció a Parana-parti Posadas városban találkozott.
Posadasból startolt Bánhidi a Gerlével, hogy - immár teljesen ismeretlen vidéken - táborhelyet keressen az expedíciónak. Alatta áthatolhatatlan őserdő hullámzott. Az utasülésbe beépített tartalék benzintartállyal 17 órára való üzemanyag volt a gépben.
Mégis: a gyakorlat kifejlesztette pilóta-reflex következtében Bánhidi szüntelenül leszálló- helyet fürkészett, míg szeme káprázni nem kezdett a sehol rést nem mutató, zöld növény
tengertől. A Gerle azonban nem hagyta cserben. Nem véletlen - hiszen a tervező-pilóta félévszázad múlva sem titkolta: más géppel nem vállalkozott volna ilyen repülésekre.
A Gerle azonban az ő alkotása volt. Bízott benne. De azért megkönnyebbült, amikor megérkezett az Iguazu-folyó vízeséséhez. Még a látvány hatása alatt jegyezte fel naplójá
ba:
„Nemsokára látszik is a sötétzöld háttérben a vízesés felcsapódó gőze. Előtűnik a sima tó, majd a vízesés fehér patkója. Gyönyörű látvány. A Niagarát csak alulról láttam.
De úgy tűnik, ez is van akkora. Csak úgy ömlik lefelé a habos, fehéren csillogó víztömeg, mint valami óriási csipkefüggöny. Biztos zug is. De a Gerle motorja és a fülem mellett elsüvítő levegő elnyeli a hangját. Olyan mint egy némafilm. Jó párszor körülrepülöm a gyönyörű látványt.”
A Gerle baj nélkül földet ért Főz do Iguazu, egy kis katonai tábor mellett. Itt telepedett le az expedíció. Mivel Albrecht gépe - mintegy 3000 km repülést követően - egy kényszerleszállás során megsérült, Bánhidi egyedül folytatta a felderítést. Keresztül- kasul repült Paraguay keleti részei felett, végigkutatta a Parana melletti őserdőket egészen a M ato Grossóig, majd nyugaton a déli Pilcomayo folyótól kezdve a Gran Chacót, a Zöld Pokolnak nevezett Chaco Borealig. Figyelt, jegyzett, térképvázlatokat rajzolt a levegőben. 15 000 km -t repült Dél-Amerika felett! Végül az argentin-brazil-pa- raguayi hármas határpont közelében, a Parana folyó nyugati, paraguayi partján, a Para- nába ömlő kis Acaray mentén találta meg a kolónia letelepítésére alkalmas helyet. Úgy látta: egyszerű eszközökkel lehetne a torkolatban olyan kis vízi erőművet létesíteni, amely ellátná a települést energiával.
Kitűnő mérnökre valló megállapítás volt. Mert - bár a magyar kolónia tervét elsodorta a második világháború, Bánhidi úttörő kutatórepülése jóformán nyom nélkül süllyedt a feledés homályába - 1982-ben világgá repült a hír: a dél-amerikai Parana- folyón megépült a világ legnagyobb vízi erőművének első alkotása, az Itaipu-gát! Azt azonban sajnos, roppant kevesen tudják, hogy az óriás - 12 600 MW szolgáltatására
55* Gr e ♦ f t n v / n y y
I n dl io n fctfnyfe«»
j L e h e t ő k .
^ T a c v r u p u c tf
■Vaneqrxf
$mUtxnH
>o Mónd<
é h e k Z (fő z d a 1'
i A \ í \ ' XA .sí
F t ,* ¥\Ö®,
\A m & lE W T l!N A . í a?i a t a. a. t «.
Térkép Bánhidi A ntal útinaplójából
tervezett - erőmű pontosan ott épül, ahová Bánhidi, a Gerle ülésében, 50 évvel ezelőtt a magyar település kis energiaforrását megálmodta.
A második világháborúban Bánhidinak szállítógépekkel kellett kedves Gerléit fel
cserélnie. Vöröskeresztes Ju-52-ese sebesültek százait juttatta segítséghez. Budapest ostromakor elsőként ő szállt le értük. Startja a Lóverseny-térről a túlzsúfolt „Ju-néniké- vel” repülő-legendává lett.
Óriási műszaki és gyakorlati repülőtudását a felszabadulás után eleinte nagyra értékelték. A KPM Légügyi Főosztályán főtanácsosként, főmérnökként dolgozott. 1953- ban megfosztották tőle repülésügyünket. Az autóiparból, rajzellenőrként ment nyugdíj
ba. Parlagon m aradt energiája, konstruktőrzsenije pótolhatatlan vesztesége a magyar repülésnek.
Bánhidi Antal a dél-amerikai repülések félévszázados jubileumának évében ünnepli 85. születésnapját. Az Itaipu-erőmű üzembehelyezésének tervezett időpontja: 1988.
Simoné Avarosy Éva Irodalom:_______________________________________________________________ _ _ ______________
Bánhidi A ntal: Repülőgépen D él-A m erika felett. Technika, 1938. m árcius, 90-94. o.
Bánhidi, A.: Wings over South America. Shell A viation News, 1938. május, 14-19. o.