A Kalauz második (1623), majd harmadik edíciója (1637) az appendix Miert nem felelnek a’ Kalauzra a’ Calvinisták című részében Pázmány Péter gunyoros módon fogalmazta meg a könyvével szembeni protestáns kritika hiányát:
„Masodik Okat Halgatásoknak, azt adgyák; Mert, Soha szem ollyan Köny-vet, semmi-féle nyelven nem látott , kinek margóján, annyi Vide supra, Vide infra, Lásd oda-fellyeb, Lásd oda-aláb, vólna, mint a’ Kalaúzban. Ezer két-száz hatván-háromszor igazít, Oda fellyeb, és Oda-aláb; annyira meg-tanúlta tapogatni a’ felit és az allyát. Eff éle Vide supra-val, és Vide infra-val, ki vesze-kednék?”1
A Kalauz második kiadása után csak 13 évvel később, 1636-ban jelent meg Medgyesi Pál Praxis-fordításának első edíciója2 (egy évvel a Kalauz harmadik
* A kutatást a Debreceni Egyetem Reformációkutató és Kora Újkori Művelődéstörténeti Műhelyének OTKA K 101840. sz. pályázata támogatt a.
1 Az 1637-ben megjelent harmadik, javított Kalauz-kiadás reprintje alapján közlöm az idé-zetet: Pázmány Péter, Hodoegus: Igazságra vezérlő kalauz (1637), kiad. Kőszeghy Péter, kísé-rő tan. Hargittay Emil, Bp., Balassi, MTA Irodalomtudományi Intézete, 2000 (BHA, 32), 1050–1051. – A fenti idézetet – bizonyítva a Kalauz alaposan átgondolt koncepcióját – rész-ben szintén citálja a hivatkozott reprint kiadás (alábbi helyen is megjelent) kísérőtanul-mányának szerzője: Hargittay Emil, Hodoegus: Igazságra vezérlő kalauz, Pozsony, 1637 = H.
E., Filológia, eszmetörténet és retorika Pázmány Péter életművében, Bp., Universitas, 2009 (Historia Litt eraria, 25), 37. – Ugyancsak idézi: P. Vásárhelyi Judit, Pázmány véleménye a magyar nyelvű protestáns bibliafordításról = Pázmány Péter és kora, szerk. Hargittay Emil, Piliscsaba, PPKE BTK, 2001 (Pázmány Irodalmi Műhely. Tanulmányok, 2), 300; valamint Uő, Szenci Molnár Albert és a Vizsolyi Biblia új kiadásai, Bp., Universitas, 2006 (Historia Litt eraria, 21), 148–149.
2 Medgyesi Pál, Praxis pietatis (…), Debrecen, Fodorik, 1636, RMNy 1639. – Már évekkel ezt megelőzően napvilágot látott a Bayly-fordítás első, rövid változata: Medgyesi Pál, Scala cœli, avagy egynehany, bizonyos idökre alkalmasztatot istenes elmelkedések es buzgo imadságok (…), Debrecen, Fodorik, 1632, RMNy 1525. – Jelen tanulmányban (ha nincs konkrét oka az eltérésnek) a Medgyesi által legjobban kij avított és jóváhagyott ötödik kiadásból idé-zek: Medgyesi Pál, Praxis Pietatis Az az: Keresztyén embert, Isten tett zése szerént való járásra oktato Kegyesseg gyakorlas. (…), Várad, Szenci Kertész Ábrahám, 1643, RMNy 2042.
kiadását megelőzően). Noha e könyvre nem jellemző a Kalauz Pázmány által jellemzett belső utalásrendszere, jelen tanulmányban azt mutatom meg, hogy a Praxis margójegyzetei által intencionált olvasási, használati mód más szem-pontból mégis hasonló ahhoz. Foglalkozom a Medgyesi Pál által magyarra fordított Praxis pietatis szövegének, tipográfi ailag is precízen felépített szer-kezetének és laptükreinek értelmezési lehetőségeivel3 – elsősorban a 17. szá-zadi nyomtatott könyvek margináliáinak nemzetközi kutatási eredményei nyomán. Az érdekel, hogy a Lewis Bayly által angolul írott eredeti munká-nak és a különböző nyelvű fordításaimunká-nak (egyelőre kitüntetett en a magyar nyelvű változatnak) a főszövege, illetve margóra nyomtatott jegyzetei, to-vábbá a könyv indexe (mutatója) és táblázatai milyen olvasásmódot inten-cionálhatt ak. Az is foglalkoztat, hogy a könyv szerkezete, a margókra nyom-tatott jegyzetei hogyan irányított ák az olvasó tekintet mozgását, illetve a kö-tet tipográfi ai felépítése milyen kegyességet ösztönözhetett .4 Miként és milyen eltérésekkel valósultak meg a nemzetközi szakirodalomban már vizsgált eredeti, angol szöveg explicit és implicit intenciói a különböző nyel-vű fordításokban, illetve a számos – összesen hét magyarországi – edícióban?
Medgyesi és más hazai sajtó alá rendezők mit érthett ek és valósíthatt ak meg mindebből, tekintett el a magyarországi tipográfi ák felkészültségére is?
I.
Gérard Genett e ismert értelmezése a könyvcímeket, dedikációkat, előszava-kat, mutatóelőszava-kat, illetve a széljegyzeteket paratextusként, a főszöveghez járuló kiegészítő, bár kétségtelenül fontos elemként tartja számon. Elméleti szem-pontból sem látja alárendeltnek, járulékosnak e kapcsolódó szövegeket Jacques Derrida, valamint a „mi a centrum, ha a marginális válhat központivá?”
3 Vö. ehhez Evelyn Tribble, Margins and Marginality: The Printed Page in Early Modern England, Charlott esville (VA), University of Virginia Press, 1993; George Bornstein, How to Read a Page: Modernism and Material Textuality, Studies in the Literary Imagination, 1999/1, 29–58.
4 Lásd ehhez The Margins of the Text, ed. D. C. Greetham, Ann Arbor (MI), University of Michigan Press, 1997; Matt hew P. Brown, The Pilgrim and the Bee: Reading Rituals and Book Culture in Early New England, Philadelphia (PA), University of Pennsylvania Press, 2007, 71. – A puritánus kegyesség olvasás-központúságáról lásd Andrew Cambers, Godly Reading: Print, Manuscript and Puritanism in England, 1580–1720, Cambridge, Cambridge University Press, 2011 (Cambridge Studies in Early Modern British History), 1–3.
dekonstrukciós kérdését megfogalmazó Jonathan Culler.5 Felvetéseik nyo-mán, valamint az újabb nemzetközi „marginália-történeti” kutatásokat fi -gyelembe véve6 viszont úgy értelmezhetjük a kora újkori nyomtatványok bizonyos (még tisztázandó kiterjedésű) részének szándékát, mint amelyek arra ösztönözték olvasóikat, hogy a margókra nyomtatott jegyzeteket és megjegy-zéseket is a könyv integráns részeként használják. Ez az olvasási gyakorlatban azt jelenthett e, hogy a főszöveg és a különféle típusú nyomtatott margináliák (kiegészítő megjegyzések és példák, kommentárok, applikációk, kiemelések, felszólítások az olvasónak, összefoglalások, fordítások, retorikai elemzések, az adott szöveg szerkezetére történő utalások, korábbi és későbbi részeire vonatkozó hivatkozások stb.),7 valamint a loci communes tankönyvek, illetve bonyolult szerkezetű és kivitelezésű tabulák, ágrajzok8 együtt es, ide-oda tör-ténő, pásztázó tanulmányozásával az információknak és a jelentéseknek egy igen sajátos hálózata alkotódott meg a kora újkori olvasó tekintet és tudat számára.9
Érdemesnek látszik egy, a magyar szakirodalomban idáig kevésbé előtér-be helyezett , nemzetközileg is kontextualizáló kutatást végezni a kora újkori magyarországi kiadású könyvek nyomtatott margináliái és főszövegük (együtt )olvasásának, használatának antropológiájáról; az olvasásmód befo-lyásolásával kapcsolatban tett explicit megnyilatkozásokat (és ezek hiányát) is regisztrálva. Mindehhez alaposan fi gyelembe kell venni a hazai nyomda-technikai feltételek, lehetőségek és esetlegességek (időnként: esetlenségek)
5 Gérard Genette, Seuils, Paris, Éditions du Seuil, 1987 (angolul: Paratexts: Thresholds of Interpretation, transl. Jane E. Lewin, Cambridge, Cambridge University Press, 1997); Uő, Palimpsestes, Paris, Éditions du Seuil, 1982; Jacques Derrida, De la grammatologie, Paris, Minuit, 1967; Uő, „This Is Not an Oral Footnote” = Annotation and Its Texts, ed. Stephen A.
Barney, New York, Oxford, Oxford University Press, 1991, 192–205; Jonathan Culler, On Deconstruction: Theory and Criticism aft er Structuralism, Ithaca (NY), Cornell University Press, 1982, 140. Culler mondatát a kora újkori kutatások felől idézi William W. E. Slights, The Edifying Margins of Renaissance English Books, Renaissance Quarterly, 1989, 682–716 (692).
6 William W. E. Slights, Managing Readers: Printed Marginalia in English Renaissance Books, Ann Arbor (MI), University of Michigan, 2001, 13.
7 Slights, The Edifying…, i. m., 685–686; Uő, Managing Readers, passim.
8 Lásd ehhez például Howard Hotson, Commonplace Learning: Ramism and Its German Ramifi cations, 1543–1630, Oxford, Oxford University Press, 2007.
9 Bár azt, hogy ezek kölcsönösen feltételezik egymást, egyenrangúak, s hogy magában nem vagy nehezebben áll meg egy kommentár, mint a főszöveg, azért a (posztmodern) szöveg-elméleti kutatásoknak nem könnyű kij elentenie. Lásd a magában használt kommentáro-kat, exegéziseket; illetve azokat a – főképp klasszikus szövegkiadásokat –, ahol pár sornyi főszöveg mellett hatalmas kritikai apparátus van egy lapon, lappáron (később a kötet végére illesztve). Slights, Managing Readers…, i. m., 61–63. Lásd még Brown, i. m., 50.
– eddig már jobban kutatott , de kevésbé az általam vázolt szempontok sze-rint elemzett – összefüggését, szintén nemzetközi kontextusban.
A nyomtatott margináliák – akár szűkebb, akár egy majdani tágabb ér-deklődésű – vizsgálatát fontos lesz hozzákötni a hazai szakirodalomban is komoly eredményeket felmutató, itt csak említendő kutatásokhoz. Egyrészt az általános olvasmány- és olvasástörténeti vizsgálatokhoz,10 másrészt a kéz-iratos margináliák – a magyar kutatásban Tóth Zsombor, Pesti Brigitt a és Gábor Csilla által Medgyesinél is vizsgált –, írásantropológiai szempontú összefüggését fi gyelembe véve,11 harmadrészt pedig a könyvek prae-limináriáinak kutatásához.12 E feltárások, illetve a nyomtatott margináliák
10 Az olvasástörténeti kutatásokról legújabban összefoglalóan: Cambers, i. m., 28–33. – A hazai kutatásokhoz lásd kiindulásképpen a Bibliotheca Eruditionis című projektet: www.
eruditio.hu – Lásd még a kutatástörténet átt ekintését: Monok István, A magánkönyvtárak és az olvasás a korai újkorban. Vázlat az elmúlt ötven év európai kutatástörténetéről, MKsz, 2010/2, 141–157.
11 Az egyik legújabb, jelentős nemzetközi kutatás a kora újkori könyvek kéziratos mar gi-náliáiról: William H. Sherman, Used Books: Marking Readers in Renaissance England, Phila-delphia (PA), University of Pennsylvania Press, 2008. – A hazai szakirodalomból lásd pél-dául Klaniczay Tibor, Vita a könyv margóján = K. T., Hagyományok ébresztése, Bp., Gondo-lat, 1976, 242–248. – A kéziratos margóbejegyzésekről, a kérdés (némi) historiográfi ai kontextualizálásával: Monok, i. m., 152. – A téma hazai ismertetéséről lásd: Tóth Zsom-bor, Műfaj vs. íráshasználat? = T. Zs., A történelmem terhe: Antropológiai szempontok a kora új-kori magyar írásbeliség textusainak értelmezéséhez, Kolozsvár, Korunk Baráti Társaság, 2006, 333–405; Uő, Homo scribens. Megjegyzések a kora újkori magyar és latin kalendáriumokba fel-jegyzett élett örténetekhez = uo., 406–430. A konkrét kutatások közül például: Bitskey István,
„Nem úgy bátya!”: Marginálisok Pázmány Kalauzában = „Nem sűlyed az emberiség!”: Album amicorum Szörényi László LX. születésnapjára, szerk. Jankovics József et al., Bp., MTA ITI, 2007, 475–480. stb. – Számos tanulmány született a Medgyesi-kötetekben olvasható kéz-iratos bejegyzések kapcsán: Tóth Zsombor, Usus doctrinae: Cserei Mihály Praxis pietatis ol-vasata = Medgyesi Pál redivivus: Tanulmányok a 17. századi puritanizmusról, szerk. Fazakas Gergely Tamás, Győri L. János, Debrecen, Debreceni Egyetem Egyetemi és Nemzeti Könyvtár, 2008, 203–229; Gábor Csilla, A széljegyzet dicsérete – Medgyesi Pál és Vásárhelyi Dániel vitája = Studia Medgyesiana: Tanulmányok Medgyesi Pál életpályájáról, műveiről és hatá-sáról, szerk. Imre Mihály, Fazakas Gergely Tamás, Debrecen, Debreceni Egyetemi Kiadó, 2013 (megj. előtt ); Pesti Brigitt a, „Lelki tűzzel tellyes prédikációk”: Medgyesi Pál magyarorszá-gi könyvtárakban őrzött könyveinek XVII–XVIII. századi tulajdonosai és bejegyzései, Confessio, 2003/2, 37–40; Uő, Jesuita practica és A Pápista Római Vallás: Medgyesi Pál egy kötetéhez hozzá-fűzött , kéziratos antij ezsuitikák, Lymbus, 2006, 9–31; Uő, Medgyesi Pál és a puritán olvasókö-zönség = Emlékezet és devóció a régi magyar irodalomban, szerk. Balázs Mihály, Gábor Csilla, Kolozsvár, Egyetemi Műhely Kiadó, 2007, 149–152. Ennek kissé javított változatát lásd itt : Medgyesi Pál redivivus…, i. m., 198–202. (Pesti Brigitt a e kutatásai előzményeként meg-kezdte a fennmaradt Medgyesi-kötetek bejegyzéseinek feltárását, adatbázisba rendezé-sét.)
12 Az eddigi kutatásokat legújabban, külföldi szakirodalmi hivatkozásokkal is összefoglal-ja: Pesti Brigitt a, Dedikáció és mecenatúra Magyarországon a 17. század első felében (1601–
1655), PhD-disszertáció, Bp., ELTE BTK Irodalomtudományi Doktori Iskola, 2010.
együtt es vizsgálata során ahhoz a kérdéssorhoz gyűjthetünk adatokat, hogy kik, miként és milyen célokkal olvasták, használták a milyen könyveket a kora újkorban.
William Slights osztályzása nyomán13 megállapítható, hogy egy kora új-kori könyv nyomtatott margináliáinak mennyisége és jellege függ egyrészt a szerzőtől, másrészt a nyomdásztól, illetve a nyomda technikai feltételeitől,14 harmadrészt pedig az adott szövegnek a – megcélzott , illetve potenciális ol-vasóközönség ismereteit, műveltségi állapotát stb. is fi gyelembe vevő – mű-faji hagyományaitól. Ez utóbbit jelen tanulmányban nem részletezem, csak arra emlékeztetek, hogy számos kora újkori hazai és külföldi kiadvány (a nyomtatás kezdeteit messze megelőző, már a késő antikvitás, illetve a kö-zépkor fi lológusai által formált tradíciót követve) sokféle szöveget közölt a margókon. A klasszikusok kiadásainak kommentárjait, a drámák színpadi instrukcióit, a bibliai vagy éppen jogi szövegek annotatióit, locus-, illetve tör-vényhivatkozásait, a különféle praeceptumok főszövegének terminusait, bi-zonyos szakrális vagy szekuláris szövegek dispositiójának és elocutiójának retorikai, homiletikai elemzését, a történeti, bölcseleti, teológiai munkák ren-geteg utalását, számos műfajban pedig az újraolvasást segítő, emlékeztető funkciójú vázlatot stb. A legtöbb esetben tehát precíz, elidőző, tanulmányozó jellegű olvasásra bíztatt ak e könyvek: műfaji, illetve szerkezeti hagyomá-nyukból adódóan.
A margináliák szövegei leggyakrabban tömören vannak megfogalmazva, világos stílusban, jól ismert rövidítésekkel. A főszövegtől vizuálisan elkülö-nülnek: vagy a lapszél üres, fehér részén találhatók, amelyet – Slights interp-retációja szerint – az agy egy (valójában láthatatlan) vonallal elkülönít a fő-szöveg összeérő sorvégződéseitől; vagy a tipográfi ailag is megjelenő lineákkal határolt szélű szövegdobozokban.15 A szövegdoboz használatával jobban kiemelődik a margón elhelyezett szöveg, nagyobb hangsúlyt kap.
Sőt, az olvasó tekintetét akkor is odavezetheti, akkor is jelezheti a margóveg várható feltűnését, amikor akár egy teljes lappáron üresen marad a szö-vegdoboz: még ilyenkor is megerősíti az olvasót, hogy van funkciója a margináliának. Hogy ez a tipográfi ai megoldás intencionálhat-e valamilyen sajátos kegyességi gyakorlatot, s eredményezhet-e precízebb olvasást, az a későbbiekben alaposabban vizsgálandó.
13 Slights, Managing Readers…, i. m., 11.
14 Vö. Slights, The Edifying…, i. m., 684.
15 Vö. Slights, The Edifying…, i. m., 697; Uő, Managing Readers…, i. m., 6, 7, 8, 237–238.
Lewis Bayly Praxis pietatisa és a könyv számos fordításának legtöbbje (va-lamint más életvezetési könyvek – ismertebb angol terminussal: conduct books), a fent említett különböző értekezésekhez, tudós traktátusokhoz ha-sonlóan, nagyon sok és sokféle, margóra írott jegyzetet tartalmaznak. Miért volt szükség ezekre, ha a szélesebb (alacsonyabb műveltségű) olvasórétege-ket (is) megcélozták? Hogyan tudták ezek az országonként, régiónként per-sze jelentősen különböző nagyságú olvasói rétegek értelmezni a tudomá-nyos munkákhoz hasonló szerkezetű Praxis pietatist és a hasonló kegyességi kézikönyveket, de még akár a locusjelzésekkel megszakított imádság- és el-mélkedéskönyveket is?16 Hogyan tanulták meg használni e munkákat a ke-resztény olvasók? Ez ugyanis nem lehetett könnyű, mert bár a margón elhe-lyezett kommentároknak az a célja, hogy megkönnyítsék az értelmezést, ám a főszöveggel való viszonyuk a referencialitás sajátos, új hálózatát is létre-hozza: tipográfi ailag és a jelentések szempontjából is bonyolultabb összefüg-gés- és utalásrendszert megalkotva.17
Andrew Cambers szerint a főszöveg és margójegyzetek együtt ese aktív, analizáló jellegű értelmezést kívánt meg a kora újkori olvasótól, amely olva-sás a főszöveg és margó között horizontálisan mozgó, sőt az élőfejben futó címekre is fel-felpillantó tekintet ingázása miatt meg-megszakad, diszkon-tinuussá válik. Cambers, illetve Matt hew P. Brown úgy véli azonban, hogy mivel ez a szerkezeti (és így az olvasási, használati) jellegzetesség nemcsak a tudományos munkákra volt jellemző, hanem az életvezetési könyvek és más kegyességi munkák kiadására is, „az aktív olvasó” kora újkori modellje a kevésbé tudós könyvhasználók számára is elérendő volt, s az említett típusú köteteket talán ők is a leírtakhoz hasonlóan használhatt ák. Brown hasonlata szerint e kiadványokat – szemben például a folyamatos és elmélyült szöveg-olvasást igénylő imakönyvekkel – úgy kellett kezelni, mint a mai enciklopé-diákat vagy szakácskönyveket. A nem-lineáris olvasást, meg-megszakadó, hiszen gyakori lapozgatással megvalósítható könyvhasználatot nemcsak a margószövegek kereszthivatkozásai intencionálják, hanem az indexek is, az információk kinyeréséhez ezeket is együtt kellett használni a főszöveggel és margókkal: fi gyelmesen, az egyes pontok végigkövetésével, a (sokszor a fő- és a margószöveg összevetésével, együtt olvasásával) lehetett megérteni pél-dául a kegyességi élett el kapcsolatos sokféle, nagyszámú, precíz felsorolást.18
16 Vö. Slights, The Edifying…, 704.
17 Uo., 682.
18 Cambers, i. m., 30–31; Brown, i. m., 14, 33–34.
Két szöveghelyet említek ehhez a Praxisból: „Kegyesség gyakorlástól bű-nös embert tartóztató hét nagy akadályoktól indított elmélkedések”, „A Sátán hat ostromáról a halál óráján” stb.19 Ezeket végigkövetni nem egyszerű lineá-ris olvasással lehetett , hanem az index, az élőfej, illetve a margóra írott egyes tételek (az „akadályok”, illetve az „ostromok” számozásai) fi gyelembe véte-lével.
Brown hangsúlyozza, hogy a tanulmányozó, elemzéssel vagy elmélke-déssel meg-megszakított könyvhasználat is lehet – a lineáris, nem megsza-kadó olvasáshoz hasonlóan – elmélyült. A Praxis legalábbis egyszerre jeleníti meg a kett őt: „Edgy Részetskének illyetén értelemmel, és annak magadra szabásával edgyben-kött etett el-olvasasa, nagyobb lelki épületedre szolgál, hogy nem mint ha futva ötöt olvasnál-is el, semmit azokból ilyenképpen ma-gadra nem szabván.”20
Bár a magyar protestáns kegyességi irodalomban a Praxis pietatis az első olyan életvezetési könyv, amely vizuális és textuális szempontból is ennyire alaposan kidolgozott , tanulmányozó használatot, pásztázó olvasást kíván. A bevezetőben idézett Kalauz-szövegrész folytatásából azonban kiderül, hogy a protestánsok számára már az 1636-os Praxis-megjelenést megelőzően is kínál-kozott ilyen típusú szöveghasználat, mégpedig bibliaolvasás. Pázmány ugyanis azon csodálkozik, hogy ha a magyar református bibliafordítások ka-réján olyan sok (általa össze is számolt) nyomtatott kereszthivatkozás van elhelyezve, akkor miért nem voltak képesek a protestánsok az ő könyvét is megfelelően, az utalásrendszert is fi gyelembe véve, annak segítségével ol-vasni, használni: „Tudtalan gondolatlanság az; hogy, Soha szem nem látott oly Könyvet, kinek margó-ján annyiszor vólna írva, Supra, és Infra, mint a’
19 Medgyesi, Praxis…, i. m. (1643), 192–260; 777–799.
20 Medgyesi, Praxis…, i. m. (1643), 272–273. – Az angol eredetiben a mondat vége kissé rész-letezőbb: „One Chapter thus read with vnderstanding, and mediated with application, will bett er feed and comfort thy soule, than fi ue read and runne ouer without marking their scope or sense, or making any vse thereof to thine owne selfe.” Lewis Bayly, The practice of pietie Directing a Christian how to walke that he may please God… [25. edition], London, Printed [by J. Legat?] for Robert Allott at the signe of the Beare in Pauls Church-yard, 1630 (STC [2nd ed], 1609), 247 (kiemelés tőlem). – Medgyesi a magyar fordításhoz (s véleményem szerint a későbbi, javított kiadásokhoz is) Bayly munkájának 26. kiadását használhatt a, mely 1630-ban jelent meg Londonban. The practice of pietie: directing a Christian how to walke that he may please God, [London], printed for Robert Allot at the signe of the Beare in Pauls Church-yard, 1630 (STC [2nd ed] 1609.2). – A 26. edíciót még nem látt am (az English Short Title Catalogue csupán egyetlen példányt jelez, amelyet az exeteri katedrális könyvtárában őriznek), ezért idézek az ezt megelőző, 25. kiadásból (lásd a jegyzet elején). – A magyar Praxis forrásának problémájáról lásd tanulmányomat: Fazakas Gergely Tamás, Az imád-ság testi kifejeződései az angol és a magyar puritanizmusban: Az 1643-as Praxis pietatis fi lológiai és ikonográfi ai kérdései = Medgyesi Pál redivivus…, i. m., 95–147. – Vö. Brown, i. m., 79, 81.
Kalaúzban: Mert a’ Calvinista Bibliá-ban, mellyet Tremellius ki-bocsátott , töbször vagyon írva, a’ Supra, Infra, hogy-sem a’ Kalaúzban. A’ Mólnár Ma-gyar Bibliajá-ban, csak a’ Moyses könyveinek kareján, nagy künnyen, Há-rom-száz harminc-kétszer számláltam ezeket a’ szókat, Supra, Infra. […] Faj-talanság az; hogy ezekböl a’ szókból, Supra, Infra, nem tudom micsoda, feli és allya tapogatásrúl, gondolkodást vésztek. A’ ki miben túdós, abban gyanós:
és a’ szüvnek tellyes-vóltából szóll a’ nyelv. Kár, hogy a’ Mólnar Biblia-ja ele-ire, vagy utóllyára, nem függesztett ék ezt az elmélkedést Glossa-gyanánt, hogy az Ifi ak tudnának mirül gondolkodni, mikor a’ Biblia szélin, annyiszor látt yák a’ Supra, Infra-szókat. Pfuj szemtelenek! Miért nem szégyenlitek az Isten dolgokrúl-való irástokban, szívetek-járását elegyíteni.”21
A magyar Praxis pietatis Medgyesi által megfogalmazott , az 1636-os ki-adás óta olvasható, A keresztyén olvasóhoz szóló, nyolc pontban tárgyalt elő-szavából (annak már első mondatától kezdve) kiderül, hogy a fordító tisztá-ban volt az angol eredeti szerkezeti, tipográfi ai összetett ségével, és tetszett is neki a kötet e jellegzetessége. (Az alábbi idézetek is az 1643-as kiadásból va-lók.)
A szöveg az I. pontban a dispositióra refl ektált: „A’ Szép módos Rendet a’
Tanitásban, Tanuság Lelkének nevezi Plato: s-igazán-is. Mert ám-bár […] ha a’ Tanuságok jó rendben, a’ tanuló Elmének természet-béli járása szerint nem állatatnak, […] az elme rutúl meg-tévelyedik […] Ez alkalmatlanságnak el-kerüléseért, az eszes Iróknak elsö gondgyok-is az, hogy Irásokat jó karban állassák; egész Könyveknek minden irásit, mint valami arany lántz szemeket edgy-másban foglalván, és edgyiket a’ másik után szép rendel következtet-vén, a’ mint a’ fel-tött fundamentumból a’ tanulo elme kireménli és várja.
Tanitásban, Tanuság Lelkének nevezi Plato: s-igazán-is. Mert ám-bár […] ha a’ Tanuságok jó rendben, a’ tanuló Elmének természet-béli járása szerint nem állatatnak, […] az elme rutúl meg-tévelyedik […] Ez alkalmatlanságnak el-kerüléseért, az eszes Iróknak elsö gondgyok-is az, hogy Irásokat jó karban állassák; egész Könyveknek minden irásit, mint valami arany lántz szemeket edgy-másban foglalván, és edgyiket a’ másik után szép rendel következtet-vén, a’ mint a’ fel-tött fundamentumból a’ tanulo elme kireménli és várja.