Készülő doktori disszertációmban elsősorban Pécsi Lukács pseudo-ágostoni fordításával1 és Ecsedi Báthory István2 meditációival foglalkozom a prózai imádság műfaját és lelkiségtörténeti kérdéseket vizsgálva.
I. rész
Az imádságos, meditatív próza műfaji elemzéséhez célravezető eszközként használható a retorikai beszéd felől értelmezett ars orandi, mert a prózai, na-gyobb meditatív egységekből felépülő egyéni kegyességet szolgáló művek gyakran nem röviden, hanem több soron, hosszabb szakaszon keresztül használják az imádság egy-egy részét. Másfelől ezekben a szövegekben az egyes ima-lépések nem az ars orandi szabályos sorrendje szerint jönnek elő.
Az egyes imarészek a különböző zsoltártípusoknak feleltethetők meg.3 Claus Westermann szerint a mai értelemben vett , több alkotóelemből álló imádság-meghatározás a zsoltárok világára kevésbé alkalmazható. A zsoltárok két fő műfaja a panasz- és dicsőítő zsoltár, melyek az élet történéseire való alapvető reakciókat szólaltatják meg: ez az imában megváltozik, mert a panasz helyé-re a kérés, a dicsőítés helyéhelyé-re a köszönet lép, ezek között pedig kisebb a kü-lönbség, mint a panasz és dicséret között , s így lehetnek egyazon ima
alkotó-1 Pécsi Lukács, Szent Ágoston doktornak elmélkedő, magánbeszélő és naponként való imádságai, Nagyszombat, 1591, RMNY 671. A hasonmás kiadást szerk. Kőszeghy Péter, a kísérő ta-nulmányt írta Uray Piroska, Bp., MTA Irodalomtudományi Intézete, MTA Könyvtára, 1988.
2 Ecsedi Báthory István Meditációi, s.a.r. Erdei Klára és Keveházi Katalin, Bp., Szeged, A Magyar Tudományos Akadémia Könyvtárának kiadása, 1984.
3 A dicsőítő zsoltárnak a köszönet, hálaadás, a panaszzsoltárnak a kérés, könyörgés felel-tethető meg, mint imarész. L. Claus Westermann, Az ószövetség teológiájának vázlata, Bp., Ráday Kollégium, 1984, 142–143.
részei. Egy-egy imádságrész hosszan való megszólaltatása a zsoltárokra megy vissza.4
Ecsedi Báthory prózai imádságait Toldy Ferenc még zsoltároknak, Nagy Barna zsoltáros fohászkodásoknak, majd Erdei Klára meditációknak nevezi a francia kálvinista írók személyes hangütésű zsoltárparafrázisai alapján, bár Báthory nem nevezte meditációnak imádságos prózáját. Viszont, ha a meditáció eredeti jelentését nézzük, mégiscsak beszélhetünk arról, hogy Bá-thory prózai zsoltáros fohászkodásainak meditatív jellege van.
A latin Vulgata meditatio, meditari kifejezése a héber haga (mormol, dör-mög), illetve a görög meletan (gyakorol, folytat, kigondol) szavaknak felel meg. A korai szerzetesség a bibliai textus félhangos ismétlését, recitálását ér-tett e a meditáción, amely kiegészült az Istenhez szóló, őt megszólító beszéd-del, az imádsággal is.5 Az ismétlést, a folyamatosságot és a félhangosságot emelhetjük ki jelentése alapelemeiként. A bibliai textusok használata, az azokkal kapcsolatos intellektuális elmélkedés, gondolkodás, a gondolatok forgatása, és mindezeknek Isten színe előtt , Istent megszólítva való végzése szépen megtalálható Báthorynál. A monasztikus lelkiségi gyakorlat három lépését, a lectio–meditatio–oratio kontemplációval kiegészült változatát elő-ször a 9. században, majd a 12. században többelő-ször is írásba rögzített ék. II.
Karthauzi Guigo (Scala Claustralium, 1188) részletesebben körbejárja a négy lépés között i szoros összefüggést, tőle származtatják a következő mondatot:
„Ha olvastok, keressetek és az elmélkedésben találni fogtok; ha imádkoztok, zörgessetek, és a szemlélődés által megnyitt atik nektek.”6 Pécsi fordításában a soliloqium, az ima, és az elmélkedés műfaja keveredik. Történetileg a soli-loquium-irodalom párbeszédes vagy prózai formájú.
Az ókori és középkori szerzők az ars orandi terminust nem használták: az ars dictanimis (levélírás művészete) és az ars praedicandi alapján a modern kutatás alakított a ki a terminust. Az első három, ténylegesen az imádságra koncentráló könyv a 3. században, 50 évnyi intervallumban született . Ezek között kiemelendő Órigenész De oratione című műve, amelyben a szerző elő-ször rendezte kötelező sorrendbe az imádság részeit. Bár Barbara H. Jaye az
4 Uo., 4. Keserű Bálint az 1984-es kritikai kiadáshoz írt záró tanulmányában írt erről: Az akadémiai Báthory-kézirat lapjaiból = Ecsedi Báthory, i. m., 301.
5 Günther Butzer, Rhetorik der Meditation: Martin Mollers „Soliloqvia de Passione Iesu Christi”
und die Tradition der eloquentia sacra = Meditation und Erinnerung in der Frühen Neuzeit, hrsg. Gerhard Kurz, Gött ingen, Vandenhoeck und Ruprecht, 2000, 60.
6 Vö. Karthauzi II. Guidó (Guigo), Scala Claustralium 2, 2: PL 184, 476. E szavakat azonban a kritikai kiadás szövegében nem fogadják el. L. A Katolikus Egyház Katekizmusa, Bp., Szent István Társulat, az Apostoli Szentszék Könyvkiadója, 2002, 672.
imádság leírásának történeti alakulását bemutatva Gunther Cisterciensis 1205-ben írt munkáját, a De oratione, Jejunio, et Eleemosynát, ars orandinak ne-vezi,7 Bartók István Eckert Conrad Lutz 1984-ben megjelent, az imádság re-torikájával foglalkozó könyve alapján utal arra, hogy az első ars orandi Guilielmus Alvernus párizsi püspök 1240 körül keletkezett Rhetorica divina sive ars oratoria eloquentiae című műve lenne. Bartók István Lutz alapján is-merteti Órigenész és Alvernus imádságmodelljének egymással jól megfelel-tethető részeit is.8 Alvernus ars orandijának a részei: exordium (hitvallás, di-csőítés, hálaadás), narratio (bűnbánatt artás, anamnesis, azaz Isten korábbi jó-tett einek felsorolása), petitio (kérés, könyörgés), confi rmatio (az imádkozó kéréseinek megerősítése, közbenjárás kérése), conclusio (a szóló Isten elé ter-jeszti a helyzetét). Maga Pécsi vagy Ecsedi Báthory nem írt tényleges ars orandit, de mindkett en írtak az imádság mibenlétéről, illetve szükségességé-ről. Canisius kisebbik katekizmusát9 a 16. század második felében magyar nyelvre 1562-ben Telegdi Miklós, majd 1599-ben Vásárhelyi Gergely fordítot-ta le.10 Damaszkuszi Szent János nyomán ugyanaz az imádság-meghatározás szerepel mindegyiküknél, miszerint az imádság elménknek Istenhez való felemelése. Pécsi 1597-ben megjelent, katekizmus jellegű könyvében, a Hasz-nos orvossag minden lelci betegsegek ellen ez mostani tantorodasok es tevelysegekben, az imádságról írván ugyanezzel a meghatározáásal kezdi, de jóval hosszab-ban foglalkozik a témával, mint a két előbbi fordító. Pécsi a Szentírásból na-gyon sok az imádsággal kapcsolatos szakaszt gyűjtött egybe. Hozza a
7 Marianne G. Briscoe, Artes predicandi, H. Jaye, Barbara, Artes orandi, Turnhout, Brepols, 1992, 93–96.
8 Bartók István, „Sokkal magyarabbúl szólhatnánk és írhatnánk”: Irodalmi gondolkodás Magyar-országon 1630–1700 között , Bp., Akadémiai, Universitas, 1998, 157–162.
9 Petrus Canisius, Parvus catechismus catholicorumi, Köln, 1558.
10 Gábor Csilla a katekizmusok lelki megújulásban betöltött szerepét vizsgálva foglalkozik ezekkel a fordításokkal. Vásárhelyi első Canisius-fordítása Heltai Gáspár kolozsvári nyomdájában jelent meg, a további három pedig Bécsben. Gábor Csilla, „Religiosa actio mentis”: Meditációelmélet és meditációtípusok a kora újkorban Európában és Magyarországon = Devóciók, történelmek, identitások, szerk. G. Cs., Kolozsvár, Scientia Kiadó, 2004, 12–16.
Telegdi Miklós, Az keresztyensegnec fondamentomirol valo röuid keonywechke, ki az szen irasnac külömb heleiből kerdes es feleles keppen iratt atot, es Telegdi Miklos mester altal deac nyelwből magyar nyelwre forditatot, Bechben, Raphael Hofh alter, 1562, 90, RMNY I 173.
Vásárhelyi Gergely, Catechismvs. Canisivs Petertöl iratt atot kereztyéni tudománynac röuid summáya magyar kalendariummal és az egy igaz hütnec bizonyos ismeretiuel. Az anya sz. egy-házba valo caeremoniaknac röuid ertelmeröl valo tanusag. Az üdvözölendö leleknec tüköre. Heted-szaki imadsagoc és lelki elmélkedésec, Claudipoli (typ. Heltai), 1599, ÖTÖDIC RÉSE. Az Ke-resztyéni igazságnac tiszteiről. Hány tisztei vadnac az keKe-resztyéni igazságnac? H7, RMNY 860.
telen, időválogatás nélkül való imádkozás szükségességét.11 Báthory is főleg az állandóan végzett és az erősen az Istenre fi gyelő imádságos lelkület alap-vető szükségességét hangsúlyozza.12
II. rész
A következőekben választott szövegrészletekben szeretném megmutatni, hogy hogyan jelennek meg együtt az egymással különböző módon össze-kapcsolódható imádságrészek és a lectio divina lépései; továbbá szeretnék arra is rámutatni, ha valahol megjelenik a három lelki képesség: az emléke-zet, értelem és az akarat valamelyike, amelyek használata a lelkiségi kultúrá-ban Szent Ágostonra vezethető vissza.
1.
Az első példában Báthorytól Petitio-sor és kontemplatív elemek ötvöződését láthatjuk: képi elemeket használva, fohászkodásokban kéri önmaga átlénye-gülését: hogy Jézus szenvedésével az ő egész bensője is formálódjon át. A három lelki képesség közül az értelem, a gondolatok helyes működésére és ezzel összekapcsolódva a meditáció helyes végzésére is utal: „O en uram Jesus christus, nisd meg az en ziuemet lelkemett elmemet gondolatimat, az te zent lelkedell, az te zent kolchiodal meg nituan zent igidell zentlelkedaltal, menibe oda: Rekezz ki uram onnan minden rutsagokatt ,… Lelkemet zentlelkedell meg kenegetuen, christus uereuel Atia Isten meg coraluan rigaluann, hogi geriedezzen az en zegeni ziuem lelkem repessen ugrallion ugrandozzek en bennem, az te zent zerelmednek meg olthatatlan tüüzeuel, melli soha enbelöllem ki ne fogion se alugiek…Odozd meg uram az en ziuemnek köteleytt kenegessd lelkemnek sebeit, uidamichi elmemnek töm-löcös eletett , formald minden iora gondolatimnak iarasaat.”13
11 Pécsi Lukács, Hasznos orvossag minden lelki betegsegec ellen ez mostani tantorodasoc es tevelygesekben az igazsag szeretöknec hasznokra és örökce valo nevedekensegekre, igen röuideden keszett etet. Peechi Lvkach magyarvl ira, Nagy Szombatba, 1597, 18–19v, RMNY I 810.
12 Aranyszájú Szent János konstantinápolyi pátriárka, egyházatya (Szent Jóannész Khrü-szosztomosz) homíliamagyarázatát idézi a témával kapcsolatban Báthory az 1984-es kri-tikai kiadásban tévesen Ars orandi címmel ellátott szövegben, amely retorikai vonatkozá-sok nélkül az imádkozás mikéntjét is érinti. Ecsedi Báthory, i. m., 160–168.
13 Uo., 111.
2.
Pécsitől olyan szövegrészlet következik, melyben a dicsőítés, a meditáció, illetve a kontempláció összekapcsolódik egymással. Az isteni dolgokon való gondolkodás itt kontemplációt hív elő, ami megvalósíthatja az ember belső, szeretett eljes dicsőítő állapotát: „mert azoc dicheric az vrat tisztan, es szün-telen, valakic ő felőle mindenkor gondolkoduan, Istensegehez ragazkodnac, nem valami tikörben, auagy mondhatt ya meg, minemü legyen az hatalmas Istennec szeme előtt … Minemű örökke valo örvendetes gyönyörüseg legyen az Istennec latasabol?” Az elmélkedésegység tartalmaz egy olyan részletet is, ahol a meditáció segítségével megvalósuló kontempláció már nem köthe-tő verbális szinthez és elemekhez: „De mennyen el innen az en gondolatom, es hagya el mind azokat, melyec teremptett enec, futosson, es röpössön, es az ü teremptöieben szemeit, az menire hiti szenuedi, fordicha, es függesse.
Garadichot chinaloc azert az en sziuemben, es az altal föl megyec az en lel-kemhez, es ü általa, es elmém által, föl megyec az en lellel-kemhez, es ü altala, es elmem altal, föl megyec az en vramhoz… boldog elme az, mely ez alat valo dolgokat el hagyuan, fön jar…”14
3.
Báthorynál a 43. caput változatos és mégis egymással szorosan összefüggő fohászkodásaiból ismertetek egy szakaszt, amelyben a kéréssor arra vonat-kozik, hogy orális dicsőítést és hitvallást tehessen, és elnyerje a belső intel-lektuális meditáció és soliloquium gyakorlásának képességét. „Nisd meg uram az en zamat had dichirien minden üdöbenn, es az en ziuemet lelkemet tiztich meg, hogy egetembenn almombais ueled bezellien, elmem chiak rollad elmelkegek gondolatom terollad legenn. Az en aiakim zolliak az te nagi dolgaydatt , nieluem hirdesse az te chiodalatt ossagidatt , öröke chiak tegedet zollianak bezellienek az en ajakim. hogy hazamnepeiuel es minden hozzam tartozokal uram minden üdöbenn, myndenek felett chiak teged dichyrhesselek, aldhassalak: ( I )ne mullik uram feelbenn az en io igekezetem ki chiak te tölled uagionn. Es aki tellies eletembenn benned chiak egiedöll biztam remellett em, maradhassak meg oltalmad alatt minden ellense-gimtöll.15”
14 Pécsi, i. m., Szüntelen valo dicheret, mellyet az dichöült lelec chelekeszik, az Isteni latasbol, 39–
40v. = Liber meditationum, Caput XVII. Laudes Dei cum beatis celebrare. Beatorum gloria nobis incomprehensibilis. Animae stupor et perspicancia. Avolare a rebus creatis in Deum., 921–922.
15 Ecsedi Báthory, i. m., 42–43.
4.
A dicsőítés az emberi lélek számára előképezheti a mennyei örökkévalóság boldogságát. Tehát a doxológia összekapcsolódik a kontemplációval: „mind-azaltal hinni, es vallani, es geriedezni, kiuanni, nemikeppen anni, minz ha latnanc, es tartananc. Zenegien azert az szozat az Angyaloc fölöt, es az ember igazetot elmevel nezze az Istent…”16 A lectio divina lépései is ezt a nagy, di-csőséges Istent kell hogy körüljárják a szeretetet hordozva és újra és újra megélesztve: „Nagy az mi vrunc Istenünc, es fölött e dicheretes. Ezt szeresse azert az mi elmenc, neluünc enekellye, kezeinc iriac, es eff ele szent tanusagba az hyü lelec magat szüntelen gyakorlya. Ez menyei elmelkedö gyönyörüseges etkekce, es az menyei dolgoknac gondolgodo keuansagaual, szüntelen meg elegedgyec, vgy hogy ez menyei eledellel meg hizlaltatot, nagy kialtassal kialchon, minden ereieuel kialchon, nagy öruendetesseggel, es elmeienec geriedezö kiuansagaual mondgya.”17
A narratio, anamnesis, bűnbánatt artás és hálaadás összefüggéséről
Quintilianus narratio-bemutatásával élve és azt az imádság szempontjá-ból módosítva értelmezem a narratio imádságbeli lehetséges szerepét. Az imádságretorikában a bűnvallásnak megfeleltethető, a törvényszéki beszéd-hez köthető narratio eredeti értelmében az imádságos megszólalási formá-kon belül a panasz esetében marad meg, viszont az imádságbeli bűnvallás esetében a vádló és a vádlott személye megegyezik. A bűnbánatt artó önma-gát vádolja, érvel, és elbeszéléssel bizonyítja élete nyomorúsáönma-gát. A vád meg-fogalmazása összekapcsolódik annak bemutató, igazoló kifejtésével és elbe-szélésével.18 Például Báthory harmadik caputja19 egy hosszú, teljesen a múlt-ra vonatkozó, elbeszélő bűnbánatt artás.
Beszélhetünk negatív és pozitív anamnesisről, miszerint vagy az Istentől való elhagyatott állapot, élethelyzet, vagy Istennek az egész életet, vagy élet-szakaszt segítő jelenléte kerül elbeszélésre. Általában az imádkozó azt mond-ja el, arra emlékezik, hogy sok esendősége mellett is végig mellett e volt Isten.
Ezek míg Pécsi fordításában általános szinten maradnak, Ecsedi Báthorynál
16 Pécsi, i. m., 41.
17 Uo., Az Isten felöl mit kel vallanunc, es mi legyen neminemükeppen az Istent latni, es meg fogni, 41–41v., CAPUT XXVIII., Hic a nemine conspici valet, et quonam modo cernatur. Excitatio ad laudandum Deum. = Migne, Patrologia Latina, XL, Paris, 1887, 922.
18 Quintilianus, Negyedik könyv, Második fejezet, Az elbeszélés fajai és helye a szónoki beszédben
= Q., Szónoklatt an, ford., jegyz. Adamik Tamás, Pozsony, Kalligram, 2008, 290–295.
19 Ecsedi Báthory, i. m., 9–15. Disszertációm egyik részében kicsit részletesebben foglalko-zom ezzel a caputt al.
vagy általános szinten maradnak, vagy konkrét élethelyzetéről, történelmi eseményről emlékeznek meg. A pozitív anamnesis a hálaadás imádságfor-májának feleltethető meg, a negatív anamnesis pedig a panasznak.
4.
A következő példában Ecsedi Báthory visszatérő betegségeire emlékezik Is-ten színe előtt , hálát adva a gyógyulásokért. Tehát jelen esetben a narratio/
anamnesis – hálaadás összekapcsolódó imádságrészei nyomonkövethető életesemények felemlítésével együtt jelennek meg. (Itt is utal arra Báthory, hogy Basta, II. Rudolf király generálisa 1599-ben feldúlta Szepsi városát, az ő birtokát, ami 1599-es betegségének kiválthatója lehetett , és amelyre többek között itt is visszatér.) „Enuelem uram mindenkor birz es ell ronthacc es semmye tehecc, ha neked uram az keduesnek laccik, de ha neked ionak tecik ismeg uram fel epithecc: … mert im chiak taualis ez korban in mense decem-ber 1604 (kiben mostis uagiok), kezemnek olli nagi faiasit giogitad meg min-den oruossagnellküll kit bizony senki oruos meg nem tudott uolna giogitani:
Mert senki nemis tutt a mi fele niaualia, mert noha birtam uelle es fenn iartam es nem is heuenj uolt, de mondhatatlan kinjait uallott am. Melliböll uram en-gemet ki giogitotal es türhetö io egessegre forditotal uarasom es hitelem fe-lett… Mert mikor nekem zemeim fainanak, es meg iett em uolna uilagtalansagtol, fökepenn ezen hogy ez iraskamba nem munkalodhatnam, ueghez sem uihetnem. Nagi kegielmessen meg mentett el meg giogitall, en-gem epen tartaz…”20
5.
Jézus életéről és az embereket megváltó tett éről emlékezik meg hálaadó el-beszélő anamnézis keretében bibliai szakaszok felett i elmélkedéssel, meditá-cióval és elcsodálkozó, magasztaló dicsőítéssel egybekötve. Jézus egy-egy életmozzanatára emlékezve sokszor kezdi sorait úgy, hogy Jézust megszólít-va, őt csodálatosnak nevezi. Ebből hozok néhány részletet:
„Ki chodalatos uagi mind igaz örök Istensegedbenn, s mind igaz ember-segedbenn; Istensegedbenn, mert az Atiatoll öröktüll fogwa zülett el… Ki chodalatos Isten uagi mindenkepen, de az mi hozzank ualo zeretedbenis Magad kinra adasaban magad meg alazasodbann… Chiodalatos uagi, ki az ördögell mi erett önk meg uiual Az atianak langos haragiat ueredel el oltad…
arrat adall ö felsegenek mi erett önk… Chiodalatos uagy, ki Istenseged zerentis mi erett önk közbe iaroua lött ell.” Ezek után az isteni teremtő és
20 Uo., 146–147.
fenntartó, megtartó erőt, szeretetet dicséri: „O nagi hatalmo chiodalatos bölchy Istenn! im mint formaltad az menj orzagott , teremtett ed, az benne ualo zep uilagossaggall egietembenn, az egeket es chillagokat planetakatt : es im mint igazgatod az egekett , es az földet: Melli hatalmassan bölchienn chiodalatoson tartod taplalod elteted az embereket es az barmokatt … Az te aniazenteghazad elött iarzz, o io paztor, es süöltez az te Juhaidnak zent igid altal zentlelkedell…”21 Ezek után pedig kérések következnek, hogy a min-denható Isten, akinek nagyságát bemutatt a, tartsa őt meg.
6.
Leíró és felsoroló narráció, valamint hitvalló dicsőítés együtt esével zárom a szövegpéldákat: „Diadalma niomoro ziuemnek, edessege eletemnek, hitem-nek termö uyraga, feiemhitem-nek hiruadhatatlann zalag kozoroia, keserö segimhitem-nek egiedöll ualo uigaztaloia, banatimnak nagy öröme, kinaimban könie-bitt ööm,kegielmes zent ayandek minden erdemem felett : Kit az Atia adott nekem, zentfi a ell küldöt nekem. O enn alutt omnak chendessege, almomnak giöniörösege, gondaimnak zallitoia, leliisme re temnek meg (…)oia, elmemnek uezere, ziuemnek batorsaga iarasomnak mutatoia (…)nak zentelöie, lelkem-nek uidammitoia (…)k zauaimnak for maloia. Futasomnak giorsasaga, zandekomnak teritöie, lelkemnek zentereie es meg zentelöye. Teged aldlak, az Atiabann, es dichirlek az fi ubann, hizlek igaz Istensegbenn, en felseges zent Istenem, ma es örökönn örökke.”22
21 Uo., 129–130.
22 Uo., 146–147.
FAZAKAS GERGELY TAMÁS