című művében
*I.
Lényegében alighanem a mai napig igaza van Bán Imre 1940-es Otrokocsi Fóris Ferencről írott tanulmányának: „Otrokocsi Fóris Ferenc a magyar pro-testáns múltnak mindmáig szomorúan talányos alakja: gályarab prédikátor, aki a testi- lelki szenvedések életet, ideget, szellemet emésztő kohójában Ily-lyés zord erejével, Dániel imádságos alázatával tudott megállani, de aki őszülő fővel, hajlott vállal önként hagyja ott atyái hitét s használja tollát a korábban oly lángoló meggyőződéssel képviselt igazság ellen… de mindmá-ig és örökre érthetetlen marad az, hogy a mártírok töviskoszorúját fel tudta cserélni a római egyetem doktori kalapjával.”1 Most sem ígérjük, hogy erre a valóban összetett és nehezen kideríthető talányra választ adunk, de egyetlen kötete vizsgálatával próbáljuk értelmezni a konverzó után született első ma-gyar nyelvű művének néhány jellemzőjét.2
Nem kétséges, hogy a magyar egyházi irodalomban Otrokocsi Fóris Fe-renc életműve a legjelentősebbek közé tartozik abban a vonatkozásban is,
* A tanulmány a Debreceni Egyetem Reformációkutató és Kora Újkori Művelődéstörténeti Műhelyének OTKA K 101840 sz pályázata keretében készült.
1 Otrokocsi Foris Ferenc, Hálaadó és könyörgő imádságai, Bán Imre tanulmányával, Bp., 1940, 29. A szerző nevének írásmódja változó, a Fóris hosszú, de rövid alakkal is – Foris – előfordul, maga a szerző is használta mindkét alakban.
2 A kérdésről legújabban: Knapp Éva, Ismeretlen források Otrokocsi Foris Ferenc katolizálásának kérdéséhez, MKsz, 2006/2, 201–217. Új források alapján, új adalékokat sorakoztat fel a szer-ző a katolizálás eseményeiről, Otrokocsi könyvtárának történetéről, kéziratainak sorsá-ról. Csak sajnálhatjuk, hogy a magyar irodalom- és kultúratudományban nincsenek olyan kutatási irányok, amelyek a nemzetközi kora újkori konverziókutatásban már léteznek és működnek, mint például a lipcsei egyetemen a Geisteswissenschaft liches Zentrum [GWZO] (Gescichte und Kultur Ostmitt eleuropas). Ennek egyik projektje ezt a témakört célozta meg: Konfession und Konversion. Konfi gurationen, Praktiken und Medien konfessioneller Grenzüberschreitungen in Mitt el- und Osteuropa 1560–1700 címmel.
hogy rendkívüli életútja jelentős művek sorozatát hozta létre. A kutatás azonban a mai napig aszimmetrikus maradt, a rendkívüli életút megrendítő és látványos eseményei inkább ismertek, mint a művek. A konverzió esemé-nye, eseménysora nem ragadható meg egyetlen műben, hanem művek soro-zatában találjuk meg az összetett folyamat részjelenségeit. 1694 augusztusá-ban, Nagyszombatban teszi le a katolikus hitvallást, ezzel a nyilvánosság előtt demonstrálja a hitváltást. Amennyiben ezt a dátumot valamilyen idő-tengelynek fogadjuk el, amelyik élesen felosztja az életművet, úgy meg kell vizsgálni az ante és a post conversionem keletkezett műveket önmagukban és egymáshoz viszonyuló belső szerkezetükben. Ismeretes, hogy Otrokocsi életművének nagyobbik része latin nyelvű, a kisebbik magyar. E konverziós eseménysorozatnak volt egy spirituális belső története, amelynek utólagos és rekonstruált rajzát több művének különböző részletében fi gyelhetjük meg, amelyet kizárólag latinul beszél el a szerzője. Ezek a művek kivétel nélkül mind Nagyszombatban jelentek meg. Az életmű korábbi latin nyelvű része – amikor a szerzőjük még protestáns volt – Hollandiában jelent meg, Franekerben, Utrechtben, Amszterdamban, vagyis a nyugat-európai kultu-rális nyilvánosság közegében.
1682-ben jelent meg a Kereszt alatt nyögő magyar Izraelnek Hála-adó és kö-nyörgő imádságai, amelynek darabjait gályarabságból való szabadulása után kezdte írni még 1674-ben, s amelyet folyamatosan bővített . Az Idvességes be-szélgetések Némelly válogatott Szent Irásbéli helyekrül című testesebb kötet 1683-ban látott napvilágot már Gyöngyösön született prédikációiból válogatva.
1694-ig, vagyis a konverzió évéig más magyar nyelvű művet nem publikál Otrokocsi. Az 1694 előtt írott latin nyelvű művei részben még harciasan pro-testáns hitvédő jellegűek (a kéziratban maradt Furor Bestiae, a kinyomtatott Apocalyptica tuba quinta), részben a felekezeti béke irányába tájékozódnak (Eirénikon), vagy hatalmas nyelvészeti-történeti-teológiai búvárkodások, mint az Origines Hungaricae. Katolizálásának évében két magyar nyelvű munkát is kiad, ezek közül azonban csak az egyik maradt ránk: ez az El tevelyedett juhnak fel keresése… (A tévelygö juhról való Praedikatzio), amely 1694.
augusztus 29-én hangzott el Nagyszombatban, a Szent Miklós templom előtt .3
3 Borovi József tett e közzé interneten Galla Ferenc, Otrokocsi Fóris Ferenc gályarab Rómában című kéziratban maradt tanulmányát: htt p://www.c3.hu/~mev/tartalom/98_1_2/galla.
htm.8. Az írás számos fontos megállapítást, eredményt tartalmaz a római útról, annak forrásait deríti fel és értelmezi.
Ez a műve az átt érés nyilvános, ünnepi alkalmáról beszél, tulajdonképpen prédikáció formájában, amely a konverzió reprezentációs eseményeként értel-mezhető, két legfontosabb eleme a nyilvánosság előtt i vallástétel és a bűnbánat:
„En annak okaert mostan ez jeles Solemnitásban, ide közönséges helyre, illy nagy Méltóságok és egyéb külömb külömb féle Rendeknek tekinteti eleiben, mindeneknek felett e a’ minden titkokat tudó Isten-előtt , az élőknek és hol-taknak Bírája előtt álván, illy véggel, hogy ez helynek magamra szabásával (a’mennyiben engem illet) az egész Világon lévő minden el-tévelyedett juho-kat, jó példámmal, tudni-illik közönséges Professiómmal (Vallás-tételemmel) és igaz Poenitentia-tartásomnak, ez közönséges Professio által való meg-bizo-nyításával, az Istenhez való igaz meg-térésre fel-serkencsek…”4 Korábbi protestantizmusa, saját prédikátori múltja és tevékenysége is a heves bűnbá-nat és megvetés, elutasítás tárgyaként jelenik meg, amelynek részét képezik addig írott művei is; mostani professióját e napon való újjászületésnek tekin-ti: „…én ennek-előtt e lelki bolondságbúl s-tudatlanságbúl, praedicálásimmal s-irásimmal boszszontott am s-néminémű-képpen öldöztem az Istennek igaz Anya-szent-egyházát, és azokat a’ drága lelki jókat, mellyeket Isten velem közlött vólt, haszontalanságra vesztegett em s tékozlott am el az Anya-szent-egyháznak ellenségi között , és kénszerítt ett em között ök Disznóknak, az az utálatos és rendetlen életűeknek, egy mást mocskolóknak s mardosóknak Pasztorává s-Igazgatójává lenni, magam penig még azon utálatos állatokhoz hasonló embereknek eledelével sem elégedhett em meg; az az nem tölthet-tem ugyan meg elmémet a’ között ök való társalkodassal és szorgalmatos for-golódással, a’ mint kivántam volna; noha ezt is Isten nagy javamra cseleked-te… Mostan azért Istennek Anya-szent-egyháza, én szerelmes és igaz Anyám, ki e’ mai napon szültél engemet, Istennek kegyelmes igazgatásábúl, Istennek sokszori alazatos meg-követése után, nagy alazatossan kérlek tégedet, ennékem minden fogyatkozásimrúl, ugy mint észre tért hüséges Fiadnak meg-bocsáss.”5 (Megjegyzendő, hogy korábbi protestantizmusának ilyen mérvű és hevületű becsmérlése ritka kivételnek számít, amit másutt később sem tapasztalunk Otrokocsinál.)
4 Otrokocsi Foris Ferenc, El tevelyedett juhnak fel keresése…(A tévelygö juhról való Praedikatzio), RMK I 1465, H 878 I jelzetű unikum példányát a Tiszántúli Református Egyházkerület Nagykönyvtárában tanulmányoztuk: 2. (Az utolsó lapok hiányoznak.) A prédikáció jelle-ge markánsan kirajzolódik abban is, hogy szabályosan alkalmazza a textushasználatot;
kiindulásként ugyanúgy, mint a szöveg egészében – több lépésben – megfi gyelhető ez a módszer.
5 Uo., 15.
Arra is fogadalmat tesz, mindent elkövet megtalált hitének képviseletére, oltalmazására mások ellen, ha kell, kemény csatában és küzdelemben. „Imé én-is szentül és tiszta jó lelki ismérett el igérem s ajánlom magamat a’ meny-nyei kegyelem által, hogy valamint buzgott am az előtt a’ Protestansoknak, s-leg-közelebb a’ Reformátusoknak nevét viselőknek óltalmazásában; ugy ennek-utánna, sok ezerszerte és meg mondhatatlan-képpen inkáb fogok buzgani (azon fellyebb említett Istenemnek mennyei kegyelme által), a Catholica Anya-szent-egyháznak tiszta jó lelkiismérett el, tudni-illik mind a’
sz. békességnek, mind penig a’hol és mikor kivántatik a’ szent buzgásnak és szent ellenkezésnek s-kemény-kedésnek Lelkével való óltalmazásában min-den ellenségi ellen; annak felett e, minden eddig írt és világra bocsátott apró-lék munkáimat, (a’mellyeket tudni-illik, néhai értetlen buzgásombul a’
Catholica Anya szent-egyház ellen írtam; mert vadnak némelly Praedicatioim közönséges lelki haszonra valók); kész lészek az ő idejében revidealni, és a’
Catholica Hit szerint azokat corrigalni és conformalni.”6
Ez az elhatározás – nyilvános konverziója utáni – gyökeresen átalakítan-dó alkotói programjának bejelentése, amelynek megvalósítása valóban a követ-kező évek folyamán született műveiben történik meg. Itt korábban írott mű-veinek csoportjára utal: minden protestáns szellemű munkájára gondolha-tunk, amelyeknek szemléletét újak írásával kívánja megcáfolni illetve korrigálni (revidealni, corrigalni és conformalni). Már elkészült, „lelki haszon-ra való” prédikációkat is emleget, aminek a kiadása ugyan szándékában áll-hatott , ezek megjelentetésére azonban nem került sor. Korábbi életművében valóban publikált egy magyar prédikációskötetet (Idvességes Beszélgetések, Némelly válogatott Szent Irásbéli helyekrül); valószínű, hogy tervezte katolikus szemléletű prédikációk kiadását, ez azonban elmaradt.7 Ennek legfőbb ma-gyarázata az lehetett , hogy katolizálása után – több okból következően – soha nem töltött be papi állást, így prédikációs tevékenységet sem folytatott .
6 Uo., 16.
7 Ugyanerre a tervére vonatkozik az Apologeticum bonae conscientiae testimonium de Pacifi co suo Studio, című művének egy fordulata: „…ut suo tempore, vicibus diversis, tum ex concionibus, (si quando Deo placuerit, ut viva voce alios docere possim), tum ex scriptis meis, ac praecipue ex his, (si quando Deus daturus est modum, quo meditationes de Pace toties memorata, in ordinem justum redigere, praeparare atque typis exarare queam), rite intelligere possint, quibus, quantique momenti argumentis in re tam ardua motus sum…”
Igaz, itt a kellő időben, élőszóban – viva voce – elmondott , mások tanítására szánt prédi-kációi mellett más, nyomtatott műveket is tervez, amelyekben előadja majd olvasóinak azokat az érveit, amelyek őt annyira megindított ák, hogy a hitváltás útjára lépett . Otrokocsi Foris Ferenc, Apologeticum bonae conscientiae testimonium de Pacifi co suo Studio, Nagyszombat, 1694, RMK II 1789, B2v. Az ELTE Egyetemi Könyvtárának RMK II 374 jel-zetű példányát használtuk. Magyar nyelvű változata mindeddig nem került elő.
Tehát sem kommunikációs tere, sem feltétele nem volt magyar nyelvű prédi-kációk írására. Latin nyelvű értekező, tudományos, polemikus munkái annál nagyobb számban jelentek meg, de más kommunikációs térben és szándék-kal, mint az a prédikációkra jellemző. A protestáns Otrokocsi életművében is kisebb jelentőségű volt a magyar nyelvű prédikáció, viharos életútja során sokkal inkább a nemzetközi nyilvánosságnak szánt latin nyelvű műveket ré-szesített e előnyben.
Hitváltásának okát az „Isteni belső szózat” meghallásával magyarázza, amelyhez leggyakrabban Szent Ágostont (Confessiones) és Kempis Tamást (De Imitatione Christi) idézi. „Bezzeg immár att úl fogván nagy szorgalmatos-sággal fi gyelmezett arra, (a’mint a kegyelemnek mértéke engedte,) mit mond belől néki Isten ama’ szó által, mellyet Sz. Ágoston a’ szívet illető, s belöl beszél-gető Bölcsességnek, Thomas Kempis penig Christusnak belső szavának nevez…
így szóll Sz. Agoston, Quid est illud, quod interlucet mihi, & percutit cor meum sine laesione, & inhorresco, & inardesco: inhorresco, in quantum dissimilis ei sum;
inardesco, in quantum similis ei sum: mellyek Magyarúl így folynak: Micsoda az (ugy mond) a’mely közben vilagoskodik énnékem, és meg-illeti az én szí-vemet minden meg-sértődés nélkül, és meg iszszonyodom (belé), és fel-gerjedek; meg-iszonyodom, a’mennyiben nem vagyok ahhoz hasonló (tudi-illik a’ belöl tanító örökké való bölcsességhez az Isten Fiához), fel-gerjedek, a’mennyiben ahhoz hasonló vagyok. Odább menvén így szóll mindgyárt errül a’ belső Szózatrúl… Thomas Kempis a’ többi között : … Meg-hallom (úgy mond) mit szóllyon én bennem az Ur Isten. Bóldog a’ Lélek, melly az Urat hallya magában szóllani, és az ő szájábul vészi a’ Vigasztalásnak igéjét.
Meg egy-kevéssel odább:… Bóldogok valóban a’ fülek, a’ mellyek nem a’ kí-vül zengő szót, hanem belöl halgatt yák a’ tanító igasságot. Bóldogok a’ sze-mek, mellyek a’ kívül valókra bé-zárultatt ak, a’ belsőkre penig fi gyelmetesek…
Oda alább penig ezt-is ki-fejezi világosan, melly igen szélessen és közönsé-gesen ki-terjedő légyen ez az Isteni belső szózat, noha azt igen kevesen veszik észre, hogy Istentül való légyen, és annál kevesebbek, a’kik véle jól tudnának élni.”8 Az idézett szerzők közül Szent Ágoston és Kempis Tamás keltheti fel az érdeklődésünket, mert bizonyítják, hogy fogalmi rendszerük, nyelvi esz-közeik a konverzió értelmezésében, kifejezésében jelentős szerepet játszhat-tak. Az innen kiinduló folyamat jól kitapintható majd az 1699-es Isten előtt járóknak tökélletessége című művében, különösen Kempis Tamásnak jut ott ki-emelkedő szerep.
8 Otrokocsi Foris, El tevelyedett juhnak fel keresése…, 6–7.
Ugyancsak 1694-ben jelent meg Kassán A jó lelki isméretnek maga mentö tanubizonysága című műve, amelynek latin nyelvű változatát is kibocsátja.
Ebben a katolikus egyház java érdekében, annak parancsát követve érzi szükségesnek, hogy konverzióját az egész keresztény világ számára kij elentse és annak tényét közzétegye: „… & Ecclesiae Catholicae bonum liberalitas jubet, ut hoc opusculum… nunc jam… Orbi Christiano communicem.”9 E két (tkp.
három) munka azért is lehet kiemelten fontos jelentőségű, mert a konverzió eseményének közelében keletkeztek és így fontos információkat tartalmaz-hatnak. Felcsigázott várakozásunkat azonban csak részben váltják be, ugyan-is mindkett ő csupán aprónyomtatvány és voltaképpen a hitváltás manifesz-tumszerű bejelentése, csak hiányosan világítja meg és magyarázza az ide vezető utat. Inkább apologetikus szándékúak, közel sem érzékeltetik azt a folyamatot, amelyet a szerző megtehetett a nápolyi gályáktól idáig. Inkább ezután megírandó műveiben ígéri meg ezek kifejtését, leírását, bár néhány utalást tesz a múltban lejátszódott – konverziót előkészítő – eseményekre.10 Bűnval-ló és bűnbánó jellegű ugyan, amelynek azonban spirituális tartalmai, foga-lomkészlete, folyamatai jórészt kimondatlanok, vázlatosak maradnak.11 Amennyiben a nemzetközi konverziókutatás tapasztalatait és fogalomkész-letét használjuk, akkor a Conversio ad Ecclesiam szempontjainak felelnek meg ezek a művek, vagyis „főhősük” elsősorban az egyház intézményéhez, tan-rendszeréhez, liturgikus rendszeréhez való csatlakozását jelenti be és fejti ki a legszélesebb nyilvánosság számára; legtöbbször a polemikus módszer, ar-gumentáció és nyelv sajátosságait felhasználva.12 Az mindenképpen külön-legesnek mondható Otrokocsi konverziójában, hogy egészen kiemelkedő hitvallóként jelent meg az európai protestáns nyilvánosság előtt , aki a leg-végsőkig kitartott megpróbáltatásaiban hitelvei mellett , vagyis a leghatáro-zott abban elutasított a a Conversio ad Ecclesiam lehetőségét. Közel húsz esz-tendőnek kellett eltelnie ahhoz, hogy a konverziós szándék egyre
9 Uő, Apologeticum…., A2v. A latin nyelvű munka is erőteljesen hordozza a prédikáció jellem-zőit, lehet, hogy az előtt e született magyar nyelvű műve még inkább ezeket a sajátosságo-kat mutatt a. Ne feledjük el, hogy a konverzió tényét nagy nyilvánosság előtt bejelentő, elmondó kommunikációs helyzet és szándék tökéletesen megfelel a prédikáció jellemző-inek.
10 Uo., A5r, B2r.
11 Az Apologeticum… narrációs szerkezete azonban még tovább vizsgálandó, mert meglepő-en összetett jellemzőket mutat. A prédikáció adta kommunikációs lehetőségeket kihasz-nálva részben saját magához szól, önmagát szólítja meg, részben a fi zikailag is jelen lévő katolikus hallgatóit, de lehetséges protestáns olvasóihoz is fordul, akiktől egyre nagyobb elfogadott ságot remél.
12 Vö. Ute Mennecke-Haustein, Conversio ad Ecclesiam: der Weg des Friedrich Staphylus zurück zur vortridentischen katholischen Kirche, Gütersloh, Gütersloher Verlag, Haus Mohn, 2003.
tebben kialakuljon; történt mindez akkor, amikor semmilyen lelki-testi, intézményi erőszak nem kényszerített e elhatározása meghozatalára. Nem előnyök megszerzése, vagy bármilyen hatalmi, anyagi javak csábított ák útjá-nak megtételében.13 Az egykori gályarabtársak közül sokan megírták, Nyu-gat-Európában kiadták megpróbáltatásaik történetét, állhatatosságukat mu-tatt ák fel úgy, hogy még drámaibb legyen kínzatásuk elbeszélése, még ret-tentőbbek és gyalázatosabbak legyenek gyötretésük okozói.14
II.
1694 után azonban annál inkább megszaporodik a latin nyelvű kiadványok száma, amelyeknek szinte mindegyike foglalkozik valamilyen összefüggés-ben katolizálásának kialakulásával, lelki folyamataival, küzdelmeivel. Mű-veinek paratextusaiból megtudjuk, hogy már 1690 után fokozatosan erősöd-tek benne a hitbéli kételyek és az új bizonyosságok, amelyeknek ekkor még inkább a nyugtalanító és felkavaró harcát élte meg. Egyéb források híján (bár a további kutatás ebben még jelentős eredményeket hozhat!) az nehezen dönthető el, hogy ezeknek a belső folyamatoknak a leírásánál mennyire ér-vényesült az utólagos retrospekció, az időbeli átrendezés, arányok megvál-toztatása egy apologetikus argumentáció részeként. Kirajzolódik az az igye-kezete, hogy minél korábbra tolja ennek a folyamatnak a kezdetét, már 1686-ban emleget ilyen jellegű külső-belső eseményeket. Megint csak igazat kell adnunk Bán Imrének, aki ezekről a művekről a következőket írta: „Érdekes megfi gyelni, hogy milyen személyes viszonyban van Otrokocsi a könyvei-vel, mennyire saját problémáira, lelki vívódásaira felel velük…. Otrokocsi folyton magát igazolja, mindig a saját lelkét vetíti elénk.”15 Ezek a művek az Examen reformationis, Laetum ad lugentes Sion nuncium, a Roma civitas Dei Sancta (magyarul is megjelent Róma, Istennek Szent városa címmel), a Theologia
13 Szimonidész Lajos, Mit kapott Fekete István dunántúli evangélikus püspök és Otrokocsi Foris Ferenc átt éréséért?, Egyháztörténet, 1943, 387–388.
14 Vö. In memoriam eliberationis verbi divini ministrorum Hungaricorum ad triremes condemnatorum MDCLXXVI Imagines ac autographa liberatorum et eliberatorum necnon bibliographia opusculorum contemporaneorum in regnis exteris editorum persecutionem ecclesiarum evangelicarum in Hungaria tractantium opere Ladislai MAKKAI, Josephi BARCZA ac Joannis CSOHÁNY directoris et collaboratorum Instituti Historiae Reformationis Europae Medio-Orientalis Collegii Doctorum Ecclesiae Reformatae in Hungaria, Editio Sectionis Typographicae Offi ci Synodalis Ecclesiae Reformatae in Hungaria, Budapestini, MCMLXXVI.
15 Otrokocsi Foris, Bán, i. m., 45.
prophetica és a Restitutio Israel futura. Legmélyebb az önelemzés az Examen reformationisban, amely a konverziót előre jelző-sejtető révületes állapotok-ról, lelki túlcsordulásállapotok-ról, verbális és nem-verbális eseményekről, csodálatos álmokról, látomásokról is bőségesen beszél.16 Elmondja, hogy az oxfordi könyvtár magányában a megvilágosító égi fény „sine ulla turbatione ecstatica” minden rémületes zavar, de nem minden csendes elragadtatás nél-kül kerített e hatalmába. Hasonló hangnemben beszél ugyanerről, ugyanitt több helyen: „Jam Deus (ut taceam hic anteriora quaedam somnia admiranda, a me tunc pro Satanae terroribus habita) pulsat ad ostium & intimat ad aures cordis mei, cum admirabili quadam mutatione cogitationum mearum, velut in ecstasi, mihi iterum renovatum est … taceo & hic somnium ejusdem temporis ejusdemque scopi, quae cum in ecstasi mentis admiranda tunc luce superna perstrictae, mihi evenissent, mox cessante claritate & vigore lucis illius supernae & extraordinariae, tanquam serpentis sibilum ea fugi, & animo (si fi eri potuisset), penitus excutere laboravi.”17 A történet elbeszélésénél és az önértelmezésnél megfi gyelhető bizonyos antropológiai fogalmak felbukka-nása és az azokhoz rendelhető beszédmódnak az alkalmazása. Ebben szigni-fi kánsan fontos szerepet tölt be Johann Tauler és Szent Bernát. Megjegyzen-dő, hogy itt már Otrokocsi hangsúlyosan és nyomatékkal használja Clairvaux-i Szent Bernát Isten látására használt kulcsfogalmait: az excessus, vagy raptus mentis mellett az ecstasis kifejezést. Az istenlátás (divina inspectio) az excessus mentis révén valósul meg, egy olyan hirtelen felszökkenés nyo-mán, amelynek során az ember elszakad minden testi körülménytől és elsza-kad önmagától is. Bernát ezt a látást világosan megkülönbözteti att ól, amely az ascensus során lehetséges, és amely lényegesen hosszadalmasabb folya-mat.18
Lelki jelenségeinek értelmezésében Tauler is eligazítja: „Azonban e csodá-latos fény látása esetében tapasztaltam olyat is az én elmémben, gyanakod-tam, hogy az a látás hátha az ördög valamely kísértésének megtévesztő for-mája, égi fénynek mutatva azt, amelyet az ördög fondorlatosan szokott
elkö-16 Igaz, emellett gazdag, kimerítő egyháztörténeti, teológiai érvrendszert, források tömegét vonultatja fel a reformáció ellenében, saját döntésének indoklására. A konverziós
elkö-16 Igaz, emellett gazdag, kimerítő egyháztörténeti, teológiai érvrendszert, források tömegét vonultatja fel a reformáció ellenében, saját döntésének indoklására. A konverziós