A Kempisből származó Thomas Hemerken De imitatione Christije a vallásos-meditációs irodalomnak máig jól ismert és fontos olvasmánya, sok évszáza-don át a Biblia után a legtöbbet kiadott mű. Először mindjárt a szerző halála után jelent meg nyomtatásban 1471–72-ben, Augsburgban. Még a 15. század-ban 99 kiadásszázad-ban látott napvilágot.1 Pázmány 1624-ben megjelent fordításá-nak ajánlásában az általa használt Henricus Sommalius-féle kiadás alapján azt írta, hogy „ezt a könyvet, régen, minden keresztyén nyelvekre, sőt még török nyelvre-is lefordított ák”.2 A 17. század eleje óta csak gyarapodott a for-dítások és redakciók száma, a szakirodalom arról számol be, hogy 95 nyelvre tolmácsolták, és mintegy 3000 kiadást ért meg. Bossuet az ötödik evangéli-umnak nevezte, Loyolai Szent Ignác mindennapi olvasmánya volt, és szíve-sen ajándékozott belőle másoknak. Corneille verses fordítást készített belőle, és sokra tartott ák későbbi korok írói is, nemcsak katolikus körökben, Auguste Comte-tól Agatha Christie-ig. Hatással volt a zsidó, muszlim és buddhista gondolkodókra is.3 A Kempis-féle meditációs magatartás és nyelv magyaror-szági interkonfesszionális alkalmazásának és felhasználhatóságának vizsgá-lata nemrég indult meg.4
1 Kenneth Michael Becker, From the Treasure-house of Scripture: an Analysis of Scriptural Sources in De imitatione Christi, Turnhout, Brepols, 2002, (Instrvmenta Patristica et Mediaevalia: Research on the Inheritance of Early and Medieval Christianity, 44), 31. – Újabb szakirodalom: Aus dem Winkel in die Welt: die Bücher des Thomas von Kempen und ihre Schicksale, (Beiträge des Kolloquiums in Kempen im Oktober 2002) hrsg. Ulrike Bodemann, Nikolaus Staubach, Frankfurt am Main [u. a.], Lang, 2006. (Tradition, Reform, Innovation, 11).
2 Pázmány Péter, Kempis Tamásnak Christus követésérül négy könyvei, s. a. r. Kisfaludy Árpád Béla = Pázmány Péter Összes munkái, I, Bp., Budapesti Királyi Magyar Tudományegyetem Hitt udományi Kara, 1894, 208. (A továbbiakban: PPÖM I.)
3 Becker, i. m., 32–33.
4 Az interkonfesszionalizmus kérdéséhez újabban: Gábor Csilla, Kegyesség és (inter)konfesz-szió = Medgyesi Pál redivivus: Tanulmányok a 17. századi puritanizmusról, szerk. Fazakas Ger-gely Tamás, Győri L. János, Debrecen, Debreceni Egyetem, Egyetemi és Nemzeti Könyv-tár, 2008, 85–94. Varga Bernadett , Interkonfesszionalitás és Kempis-recepció Keresztúri Pál Mennyei társalkodásában. (Kézirat. Elhangzott az OSzK-ban 2010-ben.) – Font Zsuzsa
tá-Nem feladatunk most a devotio moderna idején és eszközeivel létrejött mű sikerének, hatásának okait vizsgálni. Kétségtelen az, hogy nyelvezetének ki-alakításában a Biblia meghatározó szerepet játszott . Kenneth Michael Becker 2002-ben megjelent könyvében a De imitatione Christi teljes szövegét közölte oly módon, hogy az eredeti mű minden egyes sora alatt – ahol ez kimutatha-tó volt – a megfelelő bibliai citátumok állnak. Munkájának eredménye: a ko-rábban ismert mintegy 2600 bibliai locus-megfeleltetésen kívül további 1200-at sikerült feltárni, így összesen 3815 bibliai hely azonosítása vált bizonyos-sá.5 Kempis tehát a Biblia nyelvén szólalt meg, ezt a legnagyobb természetességgel tett e. Meggyőződhetünk arról, hogy a De imitatione Christit olvasva a Biblia átforgatott , átrendezett nyelvét olvassuk Kempis szövege ál-tal, négy könyvbe szerkesztve. A via purgativa (megtisztító út), a via illuminativa (megvilágosító út) és a via unitiva (egyesítő út) stációit járjuk be Kempis személyes szövege segítségével. Az így megkonstruált mű létrejött é-nek és struktúrájának magyarázata a korabeli szerzetesi-vallási élet hétköz-napjaiban keresendő. Kempis Ágoston-rendi szerzetes volt, a St. Agneteberg-i kolostorban (a mai hollandiai Zwolle közelében) több, mint hét évtizedet töl-tött el. Hasonlóan a késő középkori egyházi gyakorlathoz, a Biblia szövegé-nek ismeretét a lectio, cogitatio, ruminatio, studium, meditatio, oratio, contemplatio, operatio fázisain keresztül sajátított a el. A hallás, az olvasás, a másolás, a me-ditáció és a liturgikus gyakorlat együtt esen vezetett el a bibliai textusok au-tomatikus felhasználhatóságáig a Kempiséhez hasonló „önálló” szövegek-ben.6 A darmstadti Hessische Landes- und Hochschulbibliothekban fennma-radt egy öt kötetes kéziratgyűjtemény, amely Kempis autográf másolatában tartalmazza a Biblia teljes szövegét.7 A továbbhagyományozásnak ez a mód-szere még a későbbi századokban is érthetővé teszi a Biblia ismeretének mi-nőségét és mélységét.
Ami a magyar tolmácsolásokat illeti, részfordításai már kódexeinkben fel-tűnnek.8 Első teljes fordítása a jezsuita Vásárhelyi Gergelytől való (Kolozs-vár, 1622), majd rögtön utána Pázmánytól (Bécs, 1624).9 A legújabb teljes
for-jékoztatása szerint előkerült egy 18. századi kéziratos Kempis-fordításrészlet, ami protes-táns használatban lehetett .
5 Becker, i. m., 130.
6 A kolostori lelki élet részletes elemzése, források idézésével: Becker, i. m., 57–77.
7 Becker, i. m.,100.
8 Hét kódexben található részfordítás: a Lobkowitz-, Lázár-, Nádor-, Weszprémi-, Bod-, Guary- és a Debreceni kódexben: Miklós Ráfael, A Krisztus követése fordításai, A Szombathelyi Pre-montrei Gimnázium Értesítője, 1934/1935, 18–28.
9 Régi magyarországi nyomtatványok, II, 1601–1635, szerk. Borsa Gedeon, Hervay Ferenc, Bp., 1983, 1271, 1297. (A továbbiakban: RMNy.) Pázmány fordítása 1943-ig 17 kiadásban
dítást (nem átdolgozást) Jelenits István készített e, mely először 1977-ben je-lent meg, s azóta is számos kiadása látott napvilágot.10 A Pázmány-fordítás 1604-es keletkezésének idejére vonatkozó korábbi félreértések mára már tisztázott nak tekinthetők. Ugyanakkor az utóbbi években felmerült életrajzi és stíluskritikai szempontok meggondolkoztatóak és indokolják a kérdés új-ratárgyalását, azonban megingathatatlan érvet nem jelentenek az 1604-es ke-letkezés magyarázatául. Pázmány említett bevezetésében sajátját tartott a az első Kempis-fordításnak,11 nem tudván arról, hogy rendtársa, Vásárhelyi Gergely két évvel korábban már megjelentett e saját fordítását. Holl Béla dol-gozta fel részletesen Vásárhelyi életútját,12 melyből korábbi ismereteinket pontosítani lehet. Más adatokkal együtt bizonyos, hogy Pázmány és Vásár-helyi életük azonos állomásain bizonyosan találkoztak.13 Pázmány tudhatott Vásárhelyi régi tervéről, aki művének Haller Zsigmondhoz írt ajánlásában megemlített e, hogy már 28 évvel korábban (tehát 1594-ben) elkészült a fordí-tása, amely azonban elveszett , így 1622-ben újra elkészített tolmácsolását adta közre.14 Vásárhelyi Pázmány munkásságát fi gyelemmel kísérte,15 így tudnia kellett volna egy esetleges 1604. évi redakcióról. Pázmány – korábbi
jelent meg: Sík Sándor, Pázmány az ember és az író, Bp., 1939, 75; Pázmány Péter, Válogatás műveiből, bev. Őry Miklós, Szabó Ferenc, vál. Őry Miklós, Szabó Ferenc, Vass Péter, I, Bp., Szent István Társulat, 1983, 89.
10 Kempis Tamás, Krisztus követése, ford. Jelenits István, Ecclesia, 1977. A megjelenés évszá-mához: Hargittay Emil, Három Kempis-fordítás = Útjaidon: Ünnepi kötet Jelenits István 70.
születésnapjára, szerk. Bazsányi Sándor, Horkay Hörcher Ferenc, Lázár Kovács Ákos, Tőzsér Endre, Zsávolya Zoltán, Bp., Magyar Piarista Rendtartomány, Pázmány Péter Ka-tolikus Egyetem BTK, Új Ember Kiadó, 2002, 366.
11 „én ez ideig nem látt am, hogy valaki azt magyarúl kinyomtatt a-vólna”, PPÖM, I, 208.
12 Holl Béla, Vásárhelyi Gergely pályája (1560–1623), ItK, 1983, 150–162.
13 Az újabban előkerült adatok alapján pontosítani kell Jenei Ferenc kij elentéseit, melyek szerint „Pázmány és Vásárhelyi személyes találkozásáról nincs biztos tudomásunk”, to-vábbá: „1612 után Vásárhelyi nem járt a királyi Magyarországon”, Jenei Ferenc, Vásárhelyi Gergely Kempis-fordítása, ItK, 1961, 595. Vásárhelyinek fennmaradtak autográf levelei, me-lyeket 1618-ban és 1619-ben Pozsonyból és Bécsből keltezett (Holl Béla, Vásárhelyi Gergely pályája (1560–1623), ItK, 1983, 152), ezt megelőzően Kolozsvárott volt a jezsuita kollégi-umban, ahol Pázmány is tanult, Kassán 1601 körül és később Vágsellyén is találkozott Pázmánnyal (Holl, i. m., 153; Őry Miklós, Pázmány Péter tanulmányi évei, Eisenstadt, 1970, 19, 30, 154; Pázmány Péter összegyűjtött levelei, I, kiad. Hanuy Ferenc, Bp., 1910, 3-4.). L.
még: Jezsuita okmánytár, I/1–2. Erdélyt és Magyarországot érintő iratok, 1601–1606, s. a. r.
Balázs Mihály, Kruppa Tamás, Lázár István Dávid, Lukács László, bev. Balázs Mihály, Szeged, 1995 (Adatt ár XVI–XVII. századi szellemi mozgalmaink történetéhez, 34), 685–
686; Catalogi personarum et offi ciorum Provinciae Austriae S. I., I (1551–1600), collegit et edidit Ladislaus Lukács S. I., Roma, 1978 (Monumenta Historica Societatis Iesu a Patribus Eiusdem Societatis Edita, vol. 117), 807.
14 Az ajánlás utolsó oldalán.
15 Jenei, i. m., 595–596.
személyes kapcsolatukból következően – tehát tudhatott Vásárhelyi korábbi fordításáról vagy annak tervéről, de éppen az 1620-as évek elején, Vásárhelyi fordításának megjelenése előtt kerültek távol egymástól. Vásárhelyi, aki „pé-csi prépost”-ként írta alá Kempis-fordításának előszavát, 1619-től kezdve Kassán, majd Erdélyben tartózkodott .16
Pázmány Kempisének stíluskritikai minősítése lehetővé tenné a korábbi datálást. Az írói technika egy sajátossága ugyanis, nevezetesen, hogy Páz-mány a latin citátumoktól mentes teljesen magyar nyelvű, homogén szöve-get hozott létre, alkotásmódjának korábbi időszakát jellemzi: ezen elvek je-gyében jelent meg a Tíz nyilvánvaló bizonyság 1605-ben és az Imádságos könyv 1606-ban. Más, későbbi művei „kétnyelvűek” abban a vonatkozásban, hogy a bibliai és egyéb latin citátumokat – eredeti nyelven vagy lefordítva – a ma-gyar szövegbe ágyazott an közli.17 A Krisztus követésében az idézetek magya-rul sem különülnek el a főszövegtől a korban szokásos kurziválással, noha Pázmány helyenként jelzi a margón a bibliai locusok helyét.18 (Nem bibliai hivatkozás az egész műben csak egyetlenegy van: Assisi Szent Ferenc nevé-nek említése.)19 Úgy vélem, hogy a Kempis-fordítás előszavában olvasható híres nyilatkozat, mely szerint Pázmány szándéka: „Igyekeztem azon, hogy a deák bötünek értelmét hiven magyaráznám; a szóllásnak módgyát pedig úgy ejteném, hogy ne látt atnék deákból csigázott homályossággal repede-zett nek, hanem oly kedvesen folyna, mint-ha először magyar embertül, magyarúl iratott vólna”20 nemcsak az értelem szerinti tolmácsolás szándéká-nak a kifejezése, hanem a ténylegesen egynyelvű szöveg kialakítására vonat-kozó igény bejelentése is egyben.21 Az alább idézendő példák azt is bizonyít-ják, hogy Pázmány – a pontosságra törekvésen túl – igyekezett a latinizmus béklyóitól megszabadított magyar élőbeszéd szempontjait érvényesíteni
for-16 Holl, i. m., for-160–for-162.
17 Már Őry Miklós felfi gyelt a Tíz bizonyság ezen egyedülálló sajátosságára a vitairatok kö-zött , s Pázmánynak a Feleletben tett utalásai alapján joggal lehet arra következtetni, hogy 1603-ban, a Felelet megjelenésekor jórészt készen volt a Tíz bizonyság szövege. Pázmány, Válogatás…, i. m., 94.
18 Az OSzK egyik példányát használtam, ebben néhány kéziratos bejegyzés található (RMNy 1297, FM2/412).
19 PPÖM, I, 326.
20 PPÖM, I, 208.
21 Összefüggés a középkori és protestáns írói technikával, további példákkal: Hargittay Emil, A Campianus-fordítás és Pázmány írói pályakezdése, ItK, 1999, 661–665; Lukácsy Sán-dor, Deák bötű – magyar szóllás: Pázmány fordítói elvei és gyakorlata = L. S., Isten gyertyácskái, Pécs, Jelenkor, 1994, i. m., 54–80; Bartók István, „Sokkal magyarabbúl szólhatnánk és írhat-nánk”: Irodalmi gondolkodás Magyarországon 1630–1700 között , Bp., Akadémiai, Universitas, 1998, 260–265; 283–296. (Bartók nem említi meg Vásárhelyit.)
dításában, még olyan áron is, hogy fordítása „szabadabbá” vált. Lukácsy Sándor e „kötetlen” fordítás példáit idézte, ugyanakkor olyan megoldásokra (toposzok, metaforák, szólások használata) is felhívta a fi gyelmet, amelyek már Kempisnél is megvannak, tehát nem Pázmány nyelvi leleményei, hozzá-tételei.22 Ez a sajátosság különösen is fi gyelembe veendő azoknak a kutatá-soknak az értékelésénél, melyek Pázmány „tősgyökeres magyar” stílusát elemezve közmondásokat és szólásokat közöltek egyéb műveiből.23 Ahol csak lehet, tekintett el kell lennünk a forrásokra, melyek végső pontja sok esetben a Biblia szövege. Bibliai idézet, vagy tartalmi utalás ott is sejthető, ahol a szerzők nem szerepeltetik a margón a locusjelöléseket. Például Páz-mány Kempis-fordításának legrövidebb, II. könyvében 115 szentírási helyet számoltak össze,24 ami több, mint kétszer annyi, mint a tényleges locusjelölések száma.
Arra a kérdésre, hogy sikerült-e Pázmánynak megvalósítania a „kedve-sen folyó” fordítást, Kiss Ignác a 19. század végén azt a választ adta, hogy Pázmány nem váltott a be ígéretét egészen és sok helyen latinizmusokkal ter-helt fordítást készített el.25 Példáinak csak kisebb része fogadható el, ugyanis tekintett el kell lennünk a korabeli (nyelvújítás előtt i) magyar nyelv állapotá-ra, melyben a szenvedő szerkezet, a körülírások, a latin vonzatok pontos át-tétele még teljesen általános volt. Pázmány „magyarossága” ezzel szemben három szempontból maradéktalanul érvényesül: a homogén magyar nyelvű szöveg kialakításában, tágabb jelentéskörű szavak megválasztásában és a magyar nyelvi fordulatok (hasonlatok, szólások) alkalmazásában.
Pázmány Kempis szövegét pontosan fordítja. A teljes Kempis-szövegből mintegy félszáz olyan szót, szólást, közmondást emeltem ki, amely a Páz-mány stílusára valló képes beszéd sajátosságaival rendelkezik. Ezek között csupán egyetlen olyan kiegészítést találtam, amely nem szerepel a latin szö-vegben, viszont növeli a fordítás jelentéstartalmának erejét: „Ellent vét-e a megrögzött szokás? Szeget szeggel, jó szokással kel a gonosz szokást kiver-ni.”26 Kempisnél: „Obsistet inolita consuetudo: sed meliori consuetudine
22 Lukácsy, i. m., 59–60.
23 Ezek felsorolása: Stoll Béla, Varga Imre, V. Kovács Sándor, A magyar irodalomtörténet bibliográfi ája 1772-ig, Bp., Akadémiai Kiadó, 1972, 452; továbbá: Rajsli Ilona, Szólások és közmondások Pázmány Péter nyelvhasználatában, Óbecse, Trend Kiadó, 2009.
24 Miklós, i. m., 9.
25 Kiss Ignác, Kempis Tamás magyar fordításai, EPhK, 1885, 236–238. A szerző „a Pázmány-féle fordítás hibás voltá”-ról ír, és az 1604-re helyezett művet Pázmány „szárnypróbálgatás”-ának nevezi (238–239).
26 PPÖM, I, 282.
devincetur.”27 A „Szeget szeggel” tehát kiegészítés, nyomatékosítás Kempis szövegéhez képest. Néhány helyen az eredeti szürkébbnek tűnő szövegét sajátos szóhasználattal élénkíti Pázmány: „inkáb akarnak nagyon púposkodni, hogysem alázatosságban maradni”,28 Kempisnél: „Et quia magis eligunt magni esse quam humiles.”29 Vannak olyan helyek is, melyek szerint Pázmány pontosan fordít, a „képes beszéd” azonban már Kempisnél is megvan: az ő stílusát jellemzi, nincs mögött e azonosítható bibliai szöveg.
Pl.: „Ah, bezzeg a kiben csak egy szikrája vólna-is az igaz szeretetnek”.30 Kempisnél ugyanez: „O qui scintillam haberet verae caritatis”.31 Más példa Pázmánynál: „szeretetednek tüzével megégessed”.32 Ugyanez Kempisnél:
„comburas igne caritatis tuae”.33 További példák Pázmánytól és Kempistől;
bibliai előzmény ezekben az esetekben sincs: „Kevesen jobbúlnak betegsé-gekben; és akik szarándokságot gyakran járnak, szenté ritkán válnak.”,34 Kempisnél: „Pauci ex infi rmitate meliorantur: sic et qui multum peregrinantur, raro santifi cantur.”35 A következő példa Pázmánytól: „az irígyek, mint vala-mi dühös ebek, fájdalmok-vala-miá ordítanak”.36 Kempisnél ugyanez: „sicut furiosi canes prae dolore invidiosi ululabunt”.37 Az utolsó példa ebből a cso-portból ismét Pázmánynál: „Nyomorúlt vagyok, mint tömlöczben vett etett és vasban veretett ”,38 Kempisnél: „Miser sum et quodammodo incarceratus et compedibus gravatus”.39
Az esetek túlnyomó részében azonban elmondható, hogy a képes kifeje-zés, szólás, vagy közmondás már megvan a Biblia megfelelő helyén, Kempis gyakran változtatás nélkül veszi át, és így kerül bele Pázmány szövegébe is, tehát közvetlenül Kempis latinja, közvetett en pedig a Biblia szövege alapján.
Előfordul, hogy több bibliai locus kontaminálódik egy-egy mondatban. Íme néhány példa: „Tűz próbállya-meg a vasat: az igaz embert pedig kisírtet.” [=
27 Becker, i. m., 470.
28 PPÖM, I, 215.
29 Becker, i. m., 275.
30 PPÖM, I, 225.
31 Becker, i. m., 307.
32 PPÖM, I, 356.
33 Becker, i. m., 683.
34 PPÖM, I, 237.
35 Becker, i. m., 345.
36 PPÖM, I, 239.
37 Becker, i. m., 353.
38 PPÖM, I, 292.
39 Becker, i. m., 498.
kísértés].40 Kempisnél: „Ignis probat ferrum: et temptatio hominem iustum.”41 Ugyanez Jézusnak, Sirák fi ának könyvében „ignis probat ferrum” (Sir 31,26) továbbá: „vasa fi guli probat fornax et homines iustos temptatio” (Sir 27,6). A következő példában négy különböző bibliai hely kontaminálódott Kempis szövegében. Pl. A Bölcsesség könyvében (3,6): „tamquam aurum in fornace probavit illos”.42 Kempisnél: „Hic ergo probantur homines: sicut aurum in fornace.”,43 Pázmánynál: „Megpróbáltatnak azért it az emberek, mint az arany a kemenczében”.44 További példa Pázmány fordításából: „Ahon a te kincsed, ot van szüved.”45 Kempisnél: „Ubi enim est thesaurus tuus: ibi est et cor tuum.”,46 a Máté 6,21-ben szó szerint ugyanez áll: „ubi enim est thesaurus tuus ibi est et cor tuum”. Még egy példa a bibliai hely Kempis szövegén ke-resztül való átvételére: „Megemlékezzél gyakorta ama közmondásrul: hogy meg nem elégszik a szem látással, a fül sem töltetik-bé hallással”,47 Kempisnél:
„Memento illius frequenter proverbii; quia non satiatur oculus visu: nec auris impletur auditu.”48 Ugyanez a Prédikátor könyvében (1,8): „non saturatur oculus visu nec auris impletur auditu”. Ahogy említett ük, gyakran fordul elő, hogy nem egyetlen kép, hasonlat, állandósult szerkezet vándorol a Bibli-ától Kempisen át Pázmányig, hanem több bibliai hely kontaminálódik már a Kempis-szövegben. Pázmánynál: „azért ugyan a gyökérben vágjuk a fejszét, hogy a romlott indulatokat kiirtván, lelki csendességgel bírhassunk”,49 ugyanez Kempisnél: „Sed ad radicem securim ponamus; ut purgati a passionibus pacifi cam mentem possideamus.”50 Az idézet első fele megvan Máté és Lukács evangéliumában (Mt 3,10, Lk 3,9), második fele pedig a Lu-kács evangélium egy másik helyén (21,19).51 Ugyanerre a módra még egy példa: Pázmánynál olvassuk: „és az emberek élete, mint egy árnyék, hertelen
40 PPÖM, I, 223.
41 Becker, i. m., 301.
42 További helyek: Sap 3:6: „tamquam aurum in fornace probavit illos”, és még három ha-sonló hely: Prv 17:3, 27:21, Sir 27:6., Prv 17:3: „sicut igne probatur argentum et aurum camino ita corda probat Dominus”.
43 Becker, i. m., 314.
44 PPÖM, I, 227.
45 PPÖM, I, 322.
46 Becker, i. m., 586.
47 PPÖM, I, 212.
48 Becker, i. m., 266.
49 PPÖM, I, 220.
50 Becker, i. m., 295.
51 Mt 3,10 „iam enim securis ad radiecem arborum posita est”, Lk 3,9-ben ugyanez, Lk 21,19
„in patientia vestra possidebitis animas vestras”.
elmúlik”.52 Kempisnél: „et vita hominum tamquam umbra subito pertransit”.53 A 143. zsoltárban: „dies eius sicut umbra praetereunt” (Zsolt 143,4). Hasonló előfordulások: Jób 8,9: „sicut umbra”, Jób 14,1: „velut umbra”, Prédikátor könyve 6,12: „velut umbra”. Utolsó példánk egy mondatba tömöríti Kempisnél is, Pázmánynál is Izajás, Máté, Lukács, Jakab, Péter és Sirák fi a szentírási szavait: „Ne bízzál, ne támaszkodgyál az üres nádhoz; mert minden test szé-na, minden ő-dücsőssége, mint a szénavirág elesik.”54
Az idézhető példák sorát tovább szaporíthatnánk. Az megfogalmazható az idézett szövegek alapján is, hogy a Kempis-fordítás nyelvében Pázmány igen ritkán lépi át a fordítandó szöveget, azaz ritkán egészíti ki, viszont an-nál pontosabban fordít. A képes beszéd Kempis latinjából kerül át Pázmány szövegébe, s az esetek túlnyomó részében emögött a Biblia metaforikus be-szédének átvétele fi gyelhető meg. Már maga Kempis is a Biblia nyelvén ír:
csaknem 4000 azonosítható bibliai idézete azt jelenti, hogy műve nagyobb része közvetlenül visszavezethető bibliai szövegrészekre. A további kutatás tárgya kellene, hogy legyen Pázmány más műveinek felülvizsgálata a képes beszéd eredetét illetően. Korábban Pázmány „tősgyökeres” magyar kifejezé-seiről szólás- és közmondáshasználatáról beszéltek, s lehet, hogy az ilyen irányú megfi gyeléseket majd felül kellene vizsgálni, épp a Kempis-fordítás tanulságainak alapján.55
52 PPÖM, I, 238.
53 Becker, i. m., 348.
54 PPÖM, I, 254; Becker, i. m., 392, Kempis szövege: „Non confi das nec innitaris super calamum ventosum”. Locusok: Iz 36,6: „ecce confi dis super baculum harundineum confractum istum super Aegyptum”, Mt 11,7: „harundinem vento agitatum”, Lc 7:24:
„harundinem vento agitatam”. Kempis: „quia omnis caro faenum”, Iac 1:10: „quoniam sicut fl os faeni transibit”. Kempis: „et omnis gloria eius ut fl os faeni cadet.” 1Pt 1,24: „quia omnis caro ut faenum”, „et omnis gloria eius tamquam fl os faeni”, „exaruit faenum et fl os decidit”. Iz 40,6: „omnis caro faenum et omnis gloria eius quasi fl os agri” stb. , Sir 14,18:
„omnis caro sicut faenum veterescit”.
55 Újabban Rajsli Ilona fölvetett e az eredeztethetőség kérdését, amikor Pázmány műveiből vett szólás- és közmondásgyűjteményében külön jelzéssel értékelt egyeseket: „Feltételez-hetően latinból átvett sajátosan Pázmány-frazéma” (Rajsli, i. m., 44). A bizonytalanságot növeli, hogy részben olyan szövegkiadásokból dolgozott , melyek egyszerűen elhagyják a latin változatokat (előzményeket), és az eredetiben még közölt margináliákat. Ezért aztán ott , ahol nyilvánvaló a latin előzmény, adott esetben a Kempisből és a Bibliából való szár-maztatás, nem tünteti föl az eredetre vonatkozó jelzést. Ilyen pl. a 40–41. jegyzetünkben idézett szólás: „Tűz próbálja meg a vasat: az igaz embert pedig kisírtet.” (Rajsli, i. m., 143).