A szovjet szakszervezetek VIII. kongresszusán Lazar Kaganovics sikertelen kísérletet tesz az elnök, Mihail Tomszkij kibuktatására

1929:

Az év elején Országos tisztogatások az állami hivatalokban. 51 000 polgári tisztviselőt távolítanak el „megbízhatatlanság” miatt.

I. 18. Az OGPU „szovjetellenes tevékenysége” miatt kiutasítja Trockijt az országból, aki a törökországi Prinkipóban telepszik le.

I. 21 és 30. Buharin nyilatkozatokban szembefordul a KB-vel. Bírálja a kollektív vezetés hiányát, az elbürokratizálódást, a parasztság „katonai-feudális” kizsákmányolását. Alekszej Rikov és Mihail Tomszkij támogatják.

I. 30.–II. 9. A KB és a KEB Plénuma „jobboldali elhajlóknak” minősíti Buharint, Rikovot, Tomszkijt.

III. 5. A Pravda közli a leningrádi „Vörös Viborgi” gyár munkásainak a SZU dolgozóihoz intézett felhívását az első szocialista munkaversenyben való részvételről.

IV. 23–29. Az ÖK(b)P 16. konferenciája – mivel az 1928-as gabonaválság a belső falusi osztályellenségtől való pszichés félelmet erősíti – hozzájárul a falu feletti állami ellenőrzés, a kollektivizálás gyorsításához. – Élesen elítélik a „jobboldali ellenzéket” (Buharin, Rikov, Tomszkij). Buharint leváltják a Pravda főszerkesztői posztjáról.

VI. 2. Leváltják Tomszkijt a Szakszervezetek Összoroszországi Központi Tanácsának elnöki posztjáról.

VII. 4. A Molotov elnöksége alatt összeülő Komintern VB eltávolítja Buharint a világpárt éléről. Helyét Dmitrij Manuilszkij veszi át.

VII. 10. Csang Kaj-sek nankingi kormánya és volt fehérgárdista tisztek elfoglalják az 1924 óta közös szovjet–kínai igazgatás alatt álló kelet-kínai vasutat, fegyveresei nov.-ben bevonulnak a SZU területére.

VIII. 6. A leningrádi üzemek kezdeményezésére országosan megtartják az ún. „Iparosítás Napját”, amelynek keretében a dolgozók felajánlják napi keresményüket az iparosítás javára.

VIII. 21–24. A Pravda Buharint „a jobboldali elhajlók fő buzdítója és vezetőjeként”

aposztrofálja.

Nyár–ősz Jakut és burját mongol felkelés a szovjethatalom ellen.

IX. Vaszilij Bluchert nevezik ki a Távol-keleti Hadsereg főparancsnokává (1925–27 között Csang Kaj-sek katonai tanácsadója volt), aki nov. végéig kiűzi a kínai fegyvereseket az orosz területekről.

XI. 7. Sztálin cikke a Pravdában meghirdeti a „forradalom felülről” programját, a teljes kollektivizálás azonnali végrehajtását.

XI. 10–17. A KB 25 000 munkásagitátort irányít vidékre a kollektivizálás segítésére. (Számuk 1930 végéig 250 000-re nő.) – Buharint kizárják a PI-ből, Rikov és Tomszkij pártbüntetést kap.

XI. 26. A Pravdában Buharin, Tomszkij, Rikov megtagadják korábbi nézeteiket s nyilvános önkritikát gyakorolnak.

XII. 5. Megalakul a Tadzsik SZSZK, a SZU 7 tagállama.

XII. 21. Sztálin, 50. születésnapjára Vorosilovtól ,”Sztálin és a Vörös Hadsereg” c. cikket kap ajándékba, amely a kezdődő személyi kultusz jegyében túlértékeli az ünnepelt polgárháborús szerepét.

XII. 22. Kína és a SZU a habarovszki jegyzőkönyvben visszaállítja a kelet-kínai vasút közös igazgatását.

XII 27. Sztálin a marxista agrárszakemberek konferenciáján kiadja a „kulákság mint osztály likvidálásának” jelszavát. Ezzel kitelepítésekkel, templomok bezárásával járó pánikszerű hajsza indul meg a magasabb kollektivizálási arányszámok eléréséért.

1930:

PI = Politikai Iroda

I. 5. A KB határozata a kollektivizálás üteméről és a kolhozépítés állami támogatásáról övezeti határidőket állapít meg. A Volga-vidéken, Észak-Kaukázusban 1931 tavaszáig, Ukraj-nában, az Urálban, Szibériában, Kazahsztánban 1932 tavaszáig kell a terveket végrehajtani. A határozat a kolhoztársulás elsődleges formájának az „artyelt” jelöli ki (a tagok háztájival is rendelkezhetnek).

II. 1. A KVB törvényerőre emeli a KB határozatát. Elkobozzák a kulákgazdaságok felsze-relését. A konfiskálásokat mindenütt Szibéria és Észak-Oroszország néptelen tájaira való telepítés követi (1 millió ember).

II. 3. A Pravda vezércikke a kolhozosítás ütemének gyorsítását sürgeti és célul tűzi ki, hogy 1930 végéig a parasztgazdaságok 75%-át bekényszerítsék a közösbe. Az ellenálló parasztokat kizárják a választójogból, néhol a család egyetlen tehenét és háziszárnyasait is elveszik.

II. XI. Pius pápa a nagyhatalmakhoz fordul, hogy a kollektivizálást kísérő vallásüldözések miatt gyakoroljanak nyomást a SZU-ra.

IIl. 2. Megjelenik a Pravdában Sztálin „Akiknek a siker a fejükbe szállt” c. cikke, amelyben taktikai okokból elhatárolja magát a „baloldali túlzásoktól”, s az erőszakos kollektivizálásért minden felelősséget a helyi pártszervezetekre hárít. Ez véget vet az 1929. dec.–1930. febr.

közötti 3 hónapos rohamnak.

III. 14–15. KB-határozat a kolhozmozgalomban elkövetett torzulások elleni harcról, fellépés a kényszerítés eszköze ellen.

III. Megindul a parasztok tömeges kilépése a kolhozokból. A moszkvai területen 72%-ról 7,2%-ra zuhan vissza a szervezettség aránya, Nyugat-Szibériában 54%-ról 20%-ra.

VI. 26.–VII. 13. Az ÖK(b)P XVI. kongresszusán – Buharin távollétében – szétzúzzák e NEP folytatásáért, az arányos gazdasági fejlesztésért síkraszálló „jobboldali ellenzéket” (Rikov, Tomszkij). Vezetőik önkritikára kényszerülnek. – Sztálin kijelenti, hogy a SZU 50 évvel van elmaradva a fejlett országokhoz képest, amit 10 év alatt be kell hozni. Az ország fennma-radásának alapkérdése, hogy képes-e ipari nagyhatalommá válni. A honvédelmi felkészülés jegyében határozatot hoznak az urál–kuznyecki hadiipari kombinát felépítéséről.

VI. 30. Rendeletet adnak ki, amely a kollektivizált területeken a régi faluközösségek szervezeteit feloszlatja, s funkcióikat a helyi szovjetekre és kolhozokra ruházza át.

Nyár Kivégzik Bjlumkint, Rabinovicsot, Szillovot mint ellenzéki szimpatizánsokat.

VII. 21. Felmentik Georgij Csicserin külügyi népbiztost, helyette Makszim Litvinovot nevezik ki.

XI. 25.–XII. 7. Az Iparpárt pere. Az újabb koncepciós per a műszaki főiskolák professzorait diverziós cselekményekkel vádolja meg.

XI. vége–XII. eleje A KB és a KEB plénuma leváltja Rikovot a Népbiztosok Tanácsa éléről, és visszaminősíti a Politikai Iroda tagjából KB-taggá. Buharint önkritikára kényszerítik.

Megfosztják tisztségétől Beszo Lominadzét (KB-póttag) és Szmirnovot (az orosz föderáció NT-elnöke), mert kollektív vezetést követelnek.

XII. 15. Megszüntetik a (központi) Belügyi Népbiztosságot (NKVD), s jogkörét a szövetségi köztársaságok megfelelő szerveire ruházzák át.

XII. 19. A Népbiztosok Tanácsának új elnöke Vjacseszlav Molotov.

1931:

I. 12. A Zsidó Távirati Ügynökség Amerikából érkezett kérdésére Sztálin, válaszában, elítéli az antiszemitizmust.

III. 1–9. Újabb konstruált per, a „mensevikek ellenforradalmi szervezetének (Szövetségi Iroda) pere”. Olyan egykori szociáldemokratákat ítélnek el, akik központi hivatalokban (pl.

Tervhivatal) dolgoztak (Szuhanov, Troman, Jakubovics, Ser). A vád titkos szervezkedés, a II.

Internacionáléval való kapcsolat volt. – Elmarad a „Dolgozó Parasztság Pártja” koncepciós perének nyilvános tárgyalása (Kondratyev, Cselincev, Csajanov). A vád kolhozellenes agitáció.

Tavasz Felépül az 1929-ben alapított Magnyitogorszk városa a Déli-Urálban. E 2 év alatt több ezer fogoly halt meg a munkálatok során.

III. 8–17. A szovjetek VI. kongresszusa a kolhozosítással foglalkozik. Felszólítja a habozó gazdákat, hogy „hazafias kötelességüknek eleget téve” lépjenek be a közös gazdaságokba.

IV. Újabb lendületet vesz az erőszakos kuláktalanítás. 160 000 családot kitelepítenek (az évben), de már azt sem engedik meg, hogy személyes értékeiket magukkal vigyék Számos helyen polgárháborús állapotok uralkodnak, fegyveres parasztbandák szerveződnek.

Az év vége Terjedni kezdenek az ún. „ellentervek”, a munkások önkéntes tervtúlteljesítési ajánlásai.

1932:

KVB = Központi Végrehajtó Bizottság NT = Népbiztosok Tanácsa (Minisztertanács) I. 21. Megnemtámadási szerződést írnak alá a SZU és Finnország között.

I. 30. A Pravda megállapítja, hogy „eltűntek a gazdaságból a kapitalista elemek”.

I. 30.–II. 4. A ÖK(b)P 17. konferenciája gazdasági kérdéseket tárgyal, s kidolgozza a 2.

ötéves terv direktíváit.

II. 5. Megnemtámadási szerződés a SZU és Lettország között.

V. 4. Megnemtámadási szerződést írnak alá a SZU és Észtország között.

Nyár Az erőszakos kollektivizálás eredménye szörnyű éhínség Ukrajnában, Kazahsztánban, a Kubany vidékén, az Észak-Kaukázusban és Nyugat-Szibériában. Az 1932–33. évi éhínség áldozatainak számát 3–5 millió főre becsülik. Amíg 1921–22-ben, a volgai éhínség idején a Lenin vezette szovjet kormány segítségért fordult a világhoz, addig a sztálini pártapparátus nem tesz lépéseket a tragédia elkerülésére, sőt mindent elkövet, hogy az éhínséget eltussolja.

VII. 25. Megnemtámadási szerződést írnak alá a SZU és Lengyelország között.

VIII. 7. A KVB és az NT határozata értelmében a törvény drákóian megszigorítja az állami üzemek, állami gazdaságok és közös gazdaságok vagyonvédelmét. (Az éhség miatt elsza-porodtak a lopások, amiket ezután főbelövéssel – enyhítő körülmény esetén 10 év lágerbünte-téssel – torolnak meg.)

VIII. A Buharin-iskola (Buharinnak 1919-ben a Szverdlovról elnevezett Kommunista Egyetemen tartott szemináriumának tagjai, majd a „vörös professzorokat” képző intézet oktatói) tagjai (Szlepkov, Mareckij, Alekszandrov) bírálják a sztálini gazdaságpolitikát.

Elképzeléseik belekerülnek a Rjutyin-programba.

IX. 3. Feldühödött parasztok agyonverik azt a 14 éves kisfiút, Pavlik Morozovot, aki az uráli Geraszimovka faluban kuláklistára adta szüleit. (Morozovnak a II. világháború után szobrot állítottak Moszkvában, Szverdlovszkban és szülőfalujában, ezenkívül neve elsőként került bele az úttörőszövetség dicsőségkönyvébe 1955-ben.)

Nyár vége–ősz A régi párttagokból szerveződő Rjutyin-csoport (Kaprov, Ter-Vaganyan, Szten Rjutyin) 120 oldalas programot dolgoz ki, amelyben elítélik az önkényt, javasolják a beruházások visszafogását és a főtitkár leváltását. Sztálint a „párt rossz szellemének” nevezik.

X. 11. A Pravdában a KEB „ellenforradalmi Kulákszervezet” létrehozásával vádolja meg a Rjutyin-csoportot. Rjutyint 10 évi börtönre ítélik, bár Sztálin az azonnali kivégzés mellett van. (1937-ben kivégzik.) A többieket elbocsátják, ill. száműzik.

X. Zinovjevet és Kamenyevet a Rjutyin-csoporttal való kapcsolatuk miatt másodszor is