7 Tamás Etelka: „Ki mossa fehérre?”
http://www.ahet.ro/irodalom/konyv/ki-mossa-feherre-javier-marias-432-84.html
varázslatos lenni, megpróbálja a tökéletességet célba venni”.8
A magyar tankönyvpiac nem bővel-kedik az Ibériai-félsziget és Latin-Amerika történetét átfogóan bemu-tató szakmunkákban. A témában a legmeghatározóbb összefoglalások magyar szerzők tollából Wittman Tibor 1971-es és Anderle Ádám 1998-as Latin-Amerika története c. kö-tetei, valamint Anderle Spanyolország története című 1992-ben megjelent műve. Magyar fordításban hozzáfér-hető még Fernando García de Cortázar Spanyolország története c. ösz-szefoglaló munkája (Osiris, Buda-pest, 2001). A Semsey Viktória által követett koncepció és szintetizáló jellegű, magyar nyelvű mű azonban Erős-sége tehát a csiszoltság, a meg-szerkesztettség, a diszkrét stílus, a visszafogottság. Erre azonban nem bizonyult megfelelő terepnek a no-vella műfaja. A kötet – La-tin-Amerika 19. és 20. századi története.
Budapest, Zsigmond Király Főisko-la – L’Harmattan Kiadó, 2008.
8 M. Nagy Miklós: i.m.
kifejezetten hiánycikk. Így a 2008 tavaszán megjelent könyve, Spanyol-ország és Latin-Amerika 19. és 20.
századi története mindenképpen újsze-rű felfogást tükröz. A szerző fontos feladatot vállal azzal, hogy az euró-pai történelmi tudat pereméről pró-bálja behozni Spanyolország és La-tin-Amerika utóbbi kétszáz évének történetét és a témát népszerű távlat megteremtése, hogy az olvasó jelentőségüknek megfelelő súllyal tudja elhelyezni Spanyolországot és Latin-Amerikát a történelemben és napjaink folyamataiban. Fontos po-zitívuma a könyvnek, hogy a félszi-get és a szubkontinens bemutatása úgy ér véget a 20. századdal, hogy felhívja a figyelmet a 21. század ele-jét is formáló áramlatokra és ten-denciákra (a folyamatban lévő integ-rációs törekvésekre, Spanyolország gazdasági jelenlétére és híd-szere-pére Latin-Amerikában). Ez a kite-kintés is mutatja a téma aktualitását és fontosságát.
A könyv egy pontosan lehatá-rolt időszak bemutatását tűzi ki cé-lul. Ennek során a szerző – saját bevallása szerint – nem törekszik a rendkívül összetett időszak részle-tekbe menő és tudományos feldol-gozására. Az érintett országok tör-téneti alapjait mutatja be, egy-egy fontosabb problémakör kiemelésé-vel.
A könyv szerkezetileg három nagyobb fejezetre tagolódik. Egyet-len fejezet mutatja be Spanyolorszá-got a 19. és 20. században, míg La-tin-Amerika estében külön egységet képez a két század. Az első, spanyol rész nyolc alfejezetet tartalmaz, me-lyek – egy rövid visszatekintéstől eltekintve – kronologikusan tárgyal-ják az ország történelmét meghatá-rozó sorsfordulókat. A feldolgozás súlypontjai a gyarmatbirodalom fel-bomlása, Kuba és Puerto Rico történetét, mint a másik két fejezet.
A spanyol történelem bemutatásánál első fejezethez képest metodikai törést jelent, a politikatörténeti fel-dolgozást kiegészíti egy társadalom-történeti horizont, mely jó módszer a térséget tagoló államok összeha-sonlító jellegű bemutatásához. A 19.
századot tárgyaló fejezet jelentős hányada foglalkozik tehát olyan fon-tos kérdéskörökkel, mint etniku-mok-népek-nemzetek és a függőség-elmaradottság összefüggései. Helyet kap itt az indián kultúra vagy a libe-ralizmus és nacionalizmus témaköre.
Ebben a fejezetben külön-külön mutatja be a szerző a kontinens álta-lános helyzetéhez képest sajátos utat
járó országokat: így Kubát (1810-1898), Brazíliát (1822-1889) és Me-xikót (1810-1910).
Az utolsó nagy fejezet – Latin-Amerika 20. századi története – is szintetizáló alfejezetekkel indul: a világgazdaságba való bekapcsolódás-sal és a térséget meghatározó társa-dalmi ellentmondásokkal. Fontos, hogy az északi szomszéd, az Egye-sült Államok 20. század eleji politi-kája külön alfejezetben szerepel, amelynek vázolása hozzásegítheti az olvasót napjaink nemzetközi viszo-nyainak alaposabb megismeréséhez.
A térségben sajátos populista és for-radalmi modellek szintén külön alfe-jezetet kapnak. A könyv egészére jellemző, hogy a szerző több ponton törekszik a kultúra, ezen belül főleg az irodalom tendenciáinak bemu-tatására.
A mű felépítése tehát logikus, kronologikus vonulatot követ, akad-nak azonban helyenként olyan pon-tok, amikor a szerző nem tud mara-déktalanul megfelelni a saját maga által kitűzött célnak – nevezetesen a tárgyalt időszak vázlatos, átfogó belpolitika közti csapongás követ-kezményeként, de ilyen pont lehet például az első fejezet második al-fejezetében a római hódítás előest-éjéig való visszatekintés Spanyolor-szágban, valamint a hispán név- és néptörténet részletes leírása. Termé-szetesen szükséges röviden a
spa-nyol történet 19. század előtti ese-ményeinek ismertetése a későbbi folyamatok értelmezéséhez, a túl részletes és távoli múltba való visz-szatekintés azonban zavaró lehet.
Még a nemzetkérdés és regionaliz-mus tárgyalásakor sem indokolt az ókorig való visszanyúlás, jóllehet a elha-gyásával a kronologikus felépítés épsége is megtartható lenne ebben a fejezetben. por-tugál nyelvű területek kiegyensúlyo-zottabban kapnak helyet, mely fel-dolgozási módot az Ibériai-félszi-getre is érdemes lett volna kiter-jeszteni. A könyv talán legnagyobb hiányossága, hogy a bemutatásra kerülő ibér-amerikai térben nem kap önálló helyet Portugália, az az or-szág, mely a Spanyolország történe-tét európai aspektusból bemutató leíráshoz leginkább kötődik. Az az ország, melynek függetlenedő gyar-mata önálló alfejezettel képviseli magát a Latin-Amerikai fejezetek-ben. S az az ország, melynek mai kulturális, gazdasági és politikai sze-repe és jelentősége szintén nem el-hanyagolható Latin-Amerika szem-pontjából. A folyamatos
„oldalra-tekintés”, egy-egy zárójeles meg-jegyzés helyett a luzitán történelem is megérdemelt volna egy önálló fejezetet. Így, az európai tematika bővülésével a mű kiegyensúlyozot-tabbá válna. A könyv egyfajta szinte-tizálás kezdete, mely jelleg mélyít-hető lenne az európai és amerikai részek szervesebb kapcsolása által.
Spanyolország és Latin Amerika 19. és 20. századi története a spanyol és portugál nyelvű országok történel-mét és kultúráját oktatóknak és forrásmegjelölés nélkül kerültek a könyvbe. Ezen hiányosságok korri-gálása mellett a térképek alfejezetekhez kapcsolni vagy a könyv végére gyűjteni. A mű végén található bibliográfia bőségesnek tűnik, mégis pontatlan. A könyvé-szeti adatok néhol nem konzekven-sen vannak megadva. Például a Spa-nyolországot tárgyaló fejezet és a
latin-amerikai egységben egyaránt felhasznált irodalom olykor két kü-lönböző kiadásban van feltüntetve, s tájékozó-dáshoz, hiszen egy érdekes térség meghatározó időszakát öleli fel. A vállalkozás apróbb hibái ellenére elismerést érdemel hiánypótló jel-lege és azon szándéka miatt, hogy az olvasóközönség új generációját is-mertesse meg friss szakirodalomra és kutatási eredményekre építve Spanyolország és Latin-Amerika történelmével.