LAZARILLO – FIATAL HISPANISTÁK TANULMÁNYAI
PALIMPSZESZT
2008
Szerkesztette VÉGH DÁNIEL ZELEI DÁVID
Palimpszeszt Kulturális Alapítvány, Budapest, 2008 Felelős kiadó: a kuratórium elnöke
Megjelent az ELTE EHÖK és az ELTE BTK HÖK támogatásával
Minden jog fenntartva.
Bármilyen másoláshoz, sokszorosításhoz illetve adatfeldolgozó rendszerben való tároláshoz
a kiadó előzetes hozzájárulása szükséges.
Szerzők
Palimpszeszt Kulturális Alapítvány, 2008 ISBN 978-963-86524-9-2
ISSN 1789-4557
TARTALOM
Előszó 6
Az 1868-as generáció
BODA BENJAMIN GÁBOR 8
Miért sokkolt 1898? Egy gondolati kataklizma nyomában
ZELEI DÁVID 23
A 98-as generáció önértelmezése és értelmezése
GERSE MÁRIA 38
„A spanyol irodalom magyarországi nagykövete”
PÁVAI PATAK MÁRTÁVAL Végh Dániel beszélget 49
A középszerűség diszkrét bája Javier Marías: Amikor halandó voltam
SZALAI ZSUZSANNA 57
A szintetizálás kezdete
Semsey Viktória: Spanyolország és Latin-Amerika 19. és 20. századi története
RACS MARIANNA KATALIN 61
Nem jelmez, valódi ruha Juan Carlos Onetti: Rövid az élet
JÁNOSSY GERGELY 64
Carlos Fuentes évről évre
DÖMÖTÖR ANDREA 68
Gabo két születésnapja
SZÉKÁCS VERÁVAL Végh Dániel beszélget 82
A kötetben említett kevéssé ismert prózaírók magyarul megjelent műveinek bibliográfiája
DÖMÖTÖR ANDREA –ZELEI DÁVID –VÉGH DÁNIEL 92
Előszó
Alig tíz évvel ezelőtt Bényei Tamás egy írásában („Archívum: A világirodalom helyei.” Alföld 1999/2, 75-86.) azt fejtegette, milyen ellentmondásos a modern filológus helyzete, amikor a hazai irodalmiságot esetleg kevéssé megérintő tár-gyáról próbál magyarul értekezni. Az okok között említette a „világirodalmi könyvkiadás esetlegességét”, ami miatt egyes sztárszerzők árnyékában jelentős szövegek maradtak lefordítatlanul, de legalábbis visszhang nélkül, és az „isme-retterjesztés csábítását”, ami a járatlan utakra tévedő felfedezőt fenyegeti. Bé-nyei azt sem rejtette véka alá, hogy amennyiben mégis születik magyar nyelvű tanulmány, könnyen lehet, hogy „elméleti tudatosságát tekintve kilógna a szín-vonalasabb magyar folyóiratokból”. A Lazarillo tanulmánykötet-sorozattal, és különösen jelen számával a Bényei által vázolt nehézségek ellenére – lehetősé-geinkhez mérten – megkíséreljük a lehetetlent, vagyis magyarul szólni a modern spanyol nyelvű irodalmak néhány ismeretlenül maradt szegletéről.
Kötetünk több mint száz évet ölel fel három évforduló kapcsán: első fele két olyan esemény köré fonódik, mely hosszú távon határozta meg a spanyol történelmi és nemzettudatot. Száznegyven illetve száztíz éve a modern spanyol történelem két kulcsmozzanata játszódott le: 1868-ban a „Dicsőséges Forrada-lom”, 1898-ban pedig a „Katasztrófa”. Mindkettő az egész tizenkilencedik szá-zadon átívelő történelmi folyamat jellegzetes momentuma: az 1868-as polgári forradalom vívmányai a konzervatív-progresszista szembenállás miatt nem tartanak tovább hat forradalmas esztendőnél, s ugyanez az 1898-as, a gyarmati korszakot megpecsételő katasztrófa által kiélezett belviszály az, mely 1936-ig, a
„két Spanyolország” polgárháborújáig vezet. Egy korábbi évforduló kapcsán Csejtei Dezső mutatott rá („A 98-as nemzedék és a spanyol történelem.” Aetas 1998/4. 12-29), hogy minden nép életében vannak olyan „bűvös számok”, melyek olyan mitikus többletjelentéssel bírnak az adott nép számára, mely nem fejezhető ki az események puszta leírásával, s melyek említése mindig felkavarja a közvéleményt. Amit nekünk 1848, 1867 vagy 1956 mond, ahhoz hasonló spanyol nyelvterületen 1868, de még inkább 1898 jelentése. A „földindulás”
rendszerint alapvető nyomot hagy a kortársban, s a közös élmény jelentősen hozzájárul egyfajta generációs öntudat kialakulásához.
Érthető tehát, hogy mindkét történelmi esemény összekapcsolódik egy-egy – időnként persze megkérdőjelezett – sokszínűségében is sok azonosságot hordozó értelmiségi generáció kialakulásával. Az 1868-as eseményekbe és a korszak irodalmába Boda Benjamin írása enged betekintést, Zelei Dávid 1898 történeti aspektusait járja körül, Gerse Mária tanulmánya pedig a ’98-as nemze-déket: Unamuno generációját vizsgálja.
A hazai olvasóközönség e két írógenerációnál alighanem jobban ismeri kö-tetünk második felének vezérfonalát adó latin-amerikai boom nemzedékét. A boom azonban nem a szó szigorú értelmében vett generáció, legalábbis abban az értelemben nem, hogy semmiképp sem köthető egyetlen országot vagy régiót alapjaiban érintő, földcsuszamlásszerű eseményhez, mint az említettek. Éppen ezért nem egyszerű évszámot rendelni e nemzedékhez. Bár leggyakrabban 1967-et, a Száz év magány megjelenésének időpontját szokás kiemelni, ezúttal az idén (?) nyolcvanadik születésnapját ünnepelő két vezéralakjára fókuszálunk.
Az itthon méltatlanul csekély fogadtatást kiváltó mexikói író, Carlos Fuentes életművét és talán legfontosabb regényét Dömötör Andrea tárgyalja; Székács Verával készült interjúnk pedig – amellett, hogy Gabriel García Márquez utób-bi években megjelent könyveire irányítja a figyelmet – arra is fényt derít, miért kötetünk címében a kérdőjel, miért van a nagy Gabonak „két születésnapja”?
Összeállításunk reményeink szerint fontos hozadéka a ráismerés, hogy az elemzett vagy említett szövegek tekintélyes része magyarul is olvasható, még ha az esetenként csekély példányszámban megjelent fordítások feledésbe is merültek. Tanulmánykötettől talán szokatlan módon a spanyol nyelvű irodal-makról kezdeményezett párbeszédet ezért a tanulmányokban szereplő, kevésbé ismert szerzők és műveik – bizonyosan nem teljes – magyar bibliográfiájával egészítettük ki. Az újra intenzívebbé, és talán kiegyenlítettebbé is váló spanyol vonatkozású könyvkiadásra Pávai Patak Márta műfordítóval készített interjúnk, valamint néhány recenzió segítségével szeretnénk ráirányítani a figyelmet.
A szerkesztők
Köszönetünket szeretnénk kifejezni a kötet összeállításában nyújtott segítségéért Gerse Máriának és Menczel Gabriellának.