Az elôzô két fejezet alapján elmondható, hogy az ordináriusi (megyés-püspöki) jogállású, a püspöki kar tagjaival és a szerzetesrendi gene-rálisokkal egyenrangúnak tekintett pannonhalmi fôapát kinevezései és lemondásai Kelemen Krizosztom esetében a XX. század folyam á n egyetlen, a teljes országterületre és minden férfi és nôi szerzetesrendre kiterjedô pápai vizitáció összefüggésében értelmezhetôk.
Az események kronológiai rendje (táblázatszerûen):
Pannonhalma Kelemen Krizosztom
Magyar Bencés Kongregáció
apostoli vizitáció kinevezés (2) lemondás (4+1) 11927. ápr. 27. – Orsenigo – XI. Pius
1927. júl. 28. – ap. vizitátor Hansen SVD
1929. ápr. 16. ad nutum apostoli kormányzó?
Szerz. Kongr. szándéka Gasparri kéri a nevet, hogy a kormányt megkérdezhesse (Orsenigo informálta) Szerz. Kongr. nem tudta (?)
1929. karmelita rendbe tart jún. 29. desertor esse vis?
1929. júl. 27. Serédi sürget mivel ad nutum, a kormányzat nem fog neheztelni
1929. júl. 31. – Hansen-jelentés, I. rész
1929. aug. 10. – Orsenigo /Róma: kinevezés már kész megküldi a Hansen-jelentést
1929. júl. 31. – Hansen-jelentés Ph-ról
aug. 17. nuncius – külügy
3.
KELEMEN KRIZOSZTOM PANNONHALMI FÔAPÁT ÉS A MAGYARORSZÁGI
SZERZETESRENDEK APOSTOLI VIZITÁCIÓJA
Az elôzô két fejezet alapján elmondható, hogy az ordináriusi (megyés-püspöki) jogállású, a püspöki kar tagjaival és a szerzetesrendi gene-rálisokkal egyenrangúnak tekintett pannonhalmi fôapát kinevezései és lemondásai Kelemen Krizosztom esetében a XX. század folyam á n egyetlen, a teljes országterületre és minden férfi és nôi szerzetesrendre kiterjedô pápai vizitáció összefüggésében értelmezhetôk.
Az események kronológiai rendje (táblázatszerûen):
Pannonhalma Kelemen Krizosztom
Magyar Bencés Kongregáció
apostoli vizitáció kinevezés (2) lemondás (4+1) 11927. ápr. 27. – Orsenigo – XI. Pius
1927. júl. 28. – ap. vizitátor Hansen SVD
1929. ápr. 16. ad nutum apostoli kormányzó?
Szerz. Kongr. szándéka Gasparri kéri a nevet, hogy a kormányt megkérdezhesse (Orsenigo informálta) Szerz. Kongr. nem tudta (?)
1929. karmelita rendbe tart jún. 29. desertor esse vis?
1929. júl. 27. Serédi sürget mivel ad nutum, a kormányzat nem fog neheztelni
1929. júl. 31. – Hansen-jelentés, I. rész
1929. aug. 10. – Orsenigo /Róma: kinevezés már kész megküldi a Hansen-jelentést
1929. júl. 31. – Hansen-jelentés Ph-ról
aug. 17. nuncius – külügy
aug. 21. külügy válasza
1929. aug. 31. kinevezés (Salacz) ad nutum fôapáti koadjutor 11930. dec. 10/18. – 1931. március
elrendeli 15 férfirendhez delegátus kinevezését generális!
1931. ápr. 16. – delegátus 1. Serédi-Azzopardi Motiváció: 1855, Montecassino, S. Anselmo máj. 9. kongr.: negatív
1931. nov. 4. – delegátus 2. Strohsacker Motiváció: S. Anselmo
1932. okt. 27. - Strohsacker-jelentés
1932. dec. 19: dekrétum választás elrendelése nem kánoni választás
A komáromi (komárnói) rendtársak formáli-san nem részei a Magyar Bencés Kongregációnak. Hogy ôk is választ-hassanak, választói káptalant nem hívnak össze, a szavazás per vota dis-p e r s a történik. Az egyes házak Pannonhalmára küldik meg borítékban az eredményt, amely felbontatlanul tovább megy Budapestre a nuncia-túrára. A borítékokat a Szerzetesi Kongregációban bontják fel (Salacz).
febr. 13. Nuncius értesíti a kormányt.
márc. 4. kormány 1933. márc. 13.
(Salacz: márc. 16) kinevezés: fôapát
1939 3. lemondás 1944 4. lemondás
(Vizsgálatuk egyelôre még korai – a levéltárak még nem nyíltak meg) 19475. lemondás
Krizosztom fôapát úr 5. lemondása
Szennay András pannonhalmi fôapát 1946–1947-ben Krizosz-tom fôapát úr titkára volt. Mintegy 60 év távlatából, 2008. június 2-án így emlékezett Kelemen Krizosztom 5. lemondásának körülményeire:
106
„Krizosztom fôapát urat nagyon letörte, hogy nem az ô jelöltj é t (Janota Cirill) választotta meg a rend perjellé. Az akkor érvényben lévô statútum szerint a fôapát joga volt, hogy a három legtöbb szava-zatot kapók közül nevezze ki a perjelt. Kál Adorján egy szavazattal kapott többet Cirill atyánál, a szavazatok összeszámlálása után fôapát úr azonnal kijelentette, hogy „tehát az Adorján úr lesz a perjel”.
Fiatal titkárként dolgoztam fôapát úr mellett, és már a szava-zást követô órákban, azután a következô napokban láttam, hogy igen gyötörte az eredmény. Néhány nappal a választás után négyszemközt közölte velem, hogy szándéka a brazíliai magyarok meglátogatása.
Köztudott volt, hogy az elsô világháború után számos magyar tele-pedett le Brazíliában, különösen São Paulo környékén. Fôapát úr a továbbiakban azt a megbízást adta, hogy intézzem Budapesten útle-vélügyét, továbbá az útlevélben legyen svájci, francia és brazíl vízum.
Több hónapos utánjárás kellett az ügy intézéséhez. Amint az útlevél és a vízumok megvoltak, fôapát úr úgy döntött, hogy 1947 márciu-sában indul a budapesti Keleti pályaudvarról, s mindenekelôtt Párizs-ban az ott élô Szalay Jeromos atyát fogja meglátogatni.
A budapesti indulás napja elôtt két napot töltött rendházunk-ban, több közéleti, mindenekelôtt egyházi személlyel találkozott, majd – a dátumra pontosan nem emlékszem, de úgy tudom, hogy a márciusi Szent Benedek-nap körül – segítettem neki csomagját a pá-lyaudvarra kivinni. Amikor már fent volt a vonat fülkéjében, s kiné-zett felém az ablakon, nagy meglepetésemre Horváth Kandid házfô-nök, továbbá Joanelli Béda atya és Kaposi Gyula, a gimnázium tor-natanára érkeztek meg a pályaudvarra, búcsút venni. Béda atya gim-náziumi, abban az évben érettségizô osztályát is magával hozta, hogy búcsút inthessenek fôapát úrnak. Ez utóbbi meg is történt, ezt kö-vetôen – csak hallomásból szerzett ismeretem szerint – Szalay Jero-mos rendtársunk nem kellô udvariassággal fogadta Párizsban, és emi-att a fôapát úr útját hamarosan folytemi-atta Brazília felé. São Paulóból, emlékezetem szerint, viszonylag hamarosan néhány lapot is kaptam tôle. Megköszönte fáradozásomat. Az egyik lapon egy csoport köze-pén állt, s ahogy írta, az ypirangai magyarok között készült a fölvétel.
A továbbiakról ugyancsak emlékezetem szerint (mindez mintegy 60 évvel ezelôtt történt): részt vett az 1947. szeptemberében tartott r ómai apátkongresszuson, feltételezésem szerint hivatalosan ekkor nyújtotta be újabb, s úgy tûnt, hogy végleges lemondását. Az ese-ményt bizonyára rögzíti a római szerzeteskongregáció levéltára.
aug. 21. külügy válasza
1929. aug. 31. kinevezés (Salacz) ad nutum fôapáti koadjutor 11930. dec. 10/18. – 1931. március
elrendeli 15 férfirendhez delegátus kinevezését generális!
1931. ápr. 16. – delegátus 1. Serédi-Azzopardi Motiváció: 1855, Montecassino, S. Anselmo máj. 9. kongr.: negatív
1931. nov. 4. – delegátus 2. Strohsacker Motiváció: S. Anselmo
1932. okt. 27. - Strohsacker-jelentés
1932. dec. 19: dekrétum választás elrendelése nem kánoni választás
A komáromi (komárnói) rendtársak formáli-san nem részei a Magyar Bencés Kongregációnak. Hogy ôk is választ-hassanak, választói káptalant nem hívnak össze, a szavazás per vota dis-p e r s a történik. Az egyes házak Pannonhalmára küldik meg borítékban az eredményt, amely felbontatlanul tovább megy Budapestre a nuncia-túrára. A borítékokat a Szerzetesi Kongregációban bontják fel (Salacz).
febr. 13. Nuncius értesíti a kormányt.
márc. 4. kormány 1933. márc. 13.
(Salacz: márc. 16) kinevezés: fôapát
1939 3. lemondás 1944 4. lemondás
(Vizsgálatuk egyelôre még korai – a levéltárak még nem nyíltak meg) 19475. lemondás
Krizosztom fôapát úr 5. lemondása
Szennay András pannonhalmi fôapát 1946–1947-ben Krizosz-tom fôapát úr titkára volt. Mintegy 60 év távlatából, 2008. június 2-án így emlékezett Kelemen Krizosztom 5. lemondásának körülményeire:
106
„Krizosztom fôapát urat nagyon letörte, hogy nem az ô jelöltj é t (Janota Cirill) választotta meg a rend perjellé. Az akkor érvényben lévô statútum szerint a fôapát joga volt, hogy a három legtöbb szava-zatot kapók közül nevezze ki a perjelt. Kál Adorján egy szavazattal kapott többet Cirill atyánál, a szavazatok összeszámlálása után fôapát úr azonnal kijelentette, hogy „tehát az Adorján úr lesz a perjel”.
Fiatal titkárként dolgoztam fôapát úr mellett, és már a szava-zást követô órákban, azután a következô napokban láttam, hogy igen gyötörte az eredmény. Néhány nappal a választás után négyszemközt közölte velem, hogy szándéka a brazíliai magyarok meglátogatása.
Köztudott volt, hogy az elsô világháború után számos magyar tele-pedett le Brazíliában, különösen São Paulo környékén. Fôapát úr a továbbiakban azt a megbízást adta, hogy intézzem Budapesten útle-vélügyét, továbbá az útlevélben legyen svájci, francia és brazíl vízum.
Több hónapos utánjárás kellett az ügy intézéséhez. Amint az útlevél és a vízumok megvoltak, fôapát úr úgy döntött, hogy 1947 márciu-sában indul a budapesti Keleti pályaudvarról, s mindenekelôtt Párizs-ban az ott élô Szalay Jeromos atyát fogja meglátogatni.
A budapesti indulás napja elôtt két napot töltött rendházunk-ban, több közéleti, mindenekelôtt egyházi személlyel találkozott, majd – a dátumra pontosan nem emlékszem, de úgy tudom, hogy a márciusi Szent Benedek-nap körül – segítettem neki csomagját a pá-lyaudvarra kivinni. Amikor már fent volt a vonat fülkéjében, s kiné-zett felém az ablakon, nagy meglepetésemre Horváth Kandid házfô-nök, továbbá Joanelli Béda atya és Kaposi Gyula, a gimnázium tor-natanára érkeztek meg a pályaudvarra, búcsút venni. Béda atya gim-náziumi, abban az évben érettségizô osztályát is magával hozta, hogy búcsút inthessenek fôapát úrnak. Ez utóbbi meg is történt, ezt kö-vetôen – csak hallomásból szerzett ismeretem szerint – Szalay Jero-mos rendtársunk nem kellô udvariassággal fogadta Párizsban, és emi-att a fôapát úr útját hamarosan folytemi-atta Brazília felé. São Paulóból, emlékezetem szerint, viszonylag hamarosan néhány lapot is kaptam tôle. Megköszönte fáradozásomat. Az egyik lapon egy csoport köze-pén állt, s ahogy írta, az ypirangai magyarok között készült a fölvétel.
A továbbiakról ugyancsak emlékezetem szerint (mindez mintegy 60 évvel ezelôtt történt): részt vett az 1947. szeptemberében tartott r ómai apátkongresszuson, feltételezésem szerint hivatalosan ekkor nyújtotta be újabb, s úgy tûnt, hogy végleges lemondását. Az ese-ményt bizonyára rögzíti a római szerzeteskongregáció levéltára.
Az eddig elmondottakban lehetséges tévedésem az, hogy már Párizsból Rómába indult az apátkongresszusra, bár ebben az esetben vagy Párizsban, vagy Rómában töltött el hosszabb idôt, s csak ezt követôen hajózott Brazíliába. Mindenesetre azt a következtetést lehet (sôt, talán kell is) levonni, hogy a számára utolsó apátkongresszus ideje alatt nyújtotta be végleges (emlékezetem szerint ötödik) lemon-dását. Mindezt követôen köztudottan az Amerikai Egyesült Államok-ba tette át tartózkodását, a Szent Vincent Fôapátság közelében egy nôvérek által vezetett kolostorban tartózkodott viszonylag hosszabb ideig, tudomásom szerint itt is halt meg. Amerikai tartózkodásom idején a Szent Vincent Fôapátságból az egyik atya kivitt a nôvérek temetôjébe, ahol igen szép helyen volt sírja. Nagyméretû kereszt tövében márványtáblán ez áll: Krizosztomosz Kelemen OSB Archi-abbas et Ordinarius.
Úgy vélem, emlékeimet itt be kell zárnom, melyek a Magyar-országról való végleges távozásra vonatkoznak. Ezek személyes emlé-kek és élmények.”
K
Két kinevezés:
1929. aug. 10/21. – fôapáti koadjutor szentszéki kinevezése
Mivel – formailag – nem a magyar hatóságok által is jóváhagyott konstitúciók szerint elôírt választókáptalan döntése lett a végeredmény, a magyar kormánytényezôk értesítésétôl Serédi bíboros hercegprímás szerint – a kinevezés sürgôssége miatt – el lehet tekinteni.
A Vatikáni Államtitkárság a budapesti nunciustól értesül arról, hogy a Szerzetesi Kongregáció ad nutum S. Sedis apostoli kormányzó kinevezésére gondol Pannonhalmán. Végül is ad nutum fôapáti koadju-tor szentszéki kinevezésére kerül sor, a tanévkezdés miatt esedékes dis-pozíciókra való tekintettel, a szentszéki gyakorlatban szokatlan nyári, augusztus 10. dátumal.
1933. márc. 13/16. – fôapáti kinevezése
Azzal, hogy az Apostoli Szentszék apostoli vizitációt rendelt el, és a fôapátválasztó káptalan összehívását a Szerzetesi Kongregáció 1932. december 18-án kelt, 5008/30 ikt. sz. dekrétuma írta elô, magának 108
tartotta fenn a választás eredményének mind ismeretét, mind kihirde-tését. Ily módon azt a személyt nevezte ki, akire elsô fordulóban a rendtársak abszolut többsége adta le a szavazatát, aki a szerzetesi reform végrehajtásának személyében biztosítéka volt, Hansen apostoli vizitátor és Orsenigo nuncius véleménye szerint is, nem követve Lé-picier bíboros prefektus bizalmasa, Casari OSM atya különvéleményét, aki szerint nem találni olyan bencést a Magyar Bencés Kongregá-cióban, aki a reform végrehajtását biztosítani tudná.
Azzal, hogy az Apostoli Szentszék az apostoli vizitációt 1930.
december 10/18-i dátummal elrendelô és a szerzetesrendek legfôbb elöljáróinak (generálisainak, 15 magyarországi férfirend legfôbb elöljárójá-nak) küldött dekrétumának a Magyar Bencés Kongregációra vonatkozó példányát Pannonhalmára küldte, a pannonhalmi fôapátot a szerzetes-rendek legfôbb elöljárói, tehát a generálisok jogállásának megfelelô legfôbb elöljárónak ismerte el.
N.B.: 1930. december 10/18-i dátumhoz:
dec. 10. – a hivatali följegyzés dátuma, dec. 11. – Rotta nuncius által ismert dátum,
dec. 18. – az egyes generálisi válaszokban és a Kelemen K r i z o s z t o m -féle levelezésben visszaigazolt tényleges dátum.
Az eddig elmondottakban lehetséges tévedésem az, hogy már Párizsból Rómába indult az apátkongresszusra, bár ebben az esetben vagy Párizsban, vagy Rómában töltött el hosszabb idôt, s csak ezt követôen hajózott Brazíliába. Mindenesetre azt a következtetést lehet (sôt, talán kell is) levonni, hogy a számára utolsó apátkongresszus ideje alatt nyújtotta be végleges (emlékezetem szerint ötödik) lemon-dását. Mindezt követôen köztudottan az Amerikai Egyesült Államok-ba tette át tartózkodását, a Szent Vincent Fôapátság közelében egy nôvérek által vezetett kolostorban tartózkodott viszonylag hosszabb ideig, tudomásom szerint itt is halt meg. Amerikai tartózkodásom idején a Szent Vincent Fôapátságból az egyik atya kivitt a nôvérek temetôjébe, ahol igen szép helyen volt sírja. Nagyméretû kereszt tövében márványtáblán ez áll: Krizosztomosz Kelemen OSB Archi-abbas et Ordinarius.
Úgy vélem, emlékeimet itt be kell zárnom, melyek a Magyar-országról való végleges távozásra vonatkoznak. Ezek személyes emlé-kek és élmények.”
K
Két kinevezés:
1929. aug. 10/21. – fôapáti koadjutor szentszéki kinevezése
Mivel – formailag – nem a magyar hatóságok által is jóváhagyott konstitúciók szerint elôírt választókáptalan döntése lett a végeredmény, a magyar kormánytényezôk értesítésétôl Serédi bíboros hercegprímás szerint – a kinevezés sürgôssége miatt – el lehet tekinteni.
A Vatikáni Államtitkárság a budapesti nunciustól értesül arról, hogy a Szerzetesi Kongregáció ad nutum S. Sedis apostoli kormányzó kinevezésére gondol Pannonhalmán. Végül is ad nutum fôapáti koadju-tor szentszéki kinevezésére kerül sor, a tanévkezdés miatt esedékes dis-pozíciókra való tekintettel, a szentszéki gyakorlatban szokatlan nyári, augusztus 10. dátumal.
1933. márc. 13/16. – fôapáti kinevezése
Azzal, hogy az Apostoli Szentszék apostoli vizitációt rendelt el, és a fôapátválasztó káptalan összehívását a Szerzetesi Kongregáció 1932. december 18-án kelt, 5008/30 ikt. sz. dekrétuma írta elô, magának 108
tartotta fenn a választás eredményének mind ismeretét, mind kihirde-tését. Ily módon azt a személyt nevezte ki, akire elsô fordulóban a rendtársak abszolut többsége adta le a szavazatát, aki a szerzetesi reform végrehajtásának személyében biztosítéka volt, Hansen apostoli vizitátor és Orsenigo nuncius véleménye szerint is, nem követve Lé-picier bíboros prefektus bizalmasa, Casari OSM atya különvéleményét, aki szerint nem találni olyan bencést a Magyar Bencés Kongregá-cióban, aki a reform végrehajtását biztosítani tudná.
Azzal, hogy az Apostoli Szentszék az apostoli vizitációt 1930.
december 10/18-i dátummal elrendelô és a szerzetesrendek legfôbb elöljáróinak (generálisainak, 15 magyarországi férfirend legfôbb elöljárójá-nak) küldött dekrétumának a Magyar Bencés Kongregációra vonatkozó példányát Pannonhalmára küldte, a pannonhalmi fôapátot a szerzetes-rendek legfôbb elöljárói, tehát a generálisok jogállásának megfelelô legfôbb elöljárónak ismerte el.
N.B.: 1930. december 10/18-i dátumhoz:
dec. 10. – a hivatali följegyzés dátuma, dec. 11. – Rotta nuncius által ismert dátum,
dec. 18. – az egyes generálisi válaszokban és a Kelemen K r i z o s z t o m -féle levelezésben visszaigazolt tényleges dátum.