ÉS PÁPAI REFORMJA

Az elôzô fejezetben a források alapján rávilágíthattam, hogy a fôapáti koadjutor személye és hivatala, majd – a választókáptalan szavaza-tának figyelembevételével – kinevezése csakúgy, mint lemondásá(ai)nak el nem fogadása, a magyarországi apostoli vizitáció szoros összefüggé-sében értelmezhetô.

Az apostoli vizitátor P. Hubert Hansen* S.V.D. tartományfô-nök volt, az ô jelentéseit és az apostoli vizitáció hivatali okmánytárát a Szerzetesi Kongregáció levéltára ugyanazon, SR 5933 jelzet alatt ôrzi.

A magyarországi bencések, nevezetesen a Magyar Bencés Kongregáció, más nevén a Pannonhalmi Szent Benedek-rend vizitációs iratai és a Kelemen Krizosztom kinevezése körüli dokumentáció csak része annak a két vastag dossziénak, amelyben az egész ország területére kiterjedô apostoli vizitáció anyaga található.

Ebben a fejezetben a magyar bencésekre vonatkozó anyagot vizsgálom, azt a hivatali levelezést, amely kiegészíti a fôapáti (koadju-tor) kinevezés anyagát, illetve az apostoli delegátus kinevezésével és a reform elrendelésével kapcsolatos dokumentumokat adom közre.

A vizitációs levelezések között található négy olyan 1929. évi fontos dokumentum, amelyek Kelemen Krizosztom fôapáti koadjutor kinevezéséhez további értékes adalékul szolgálnak. Idôrendben az elsô Giuseppe M. Casari* szervita tartományfônök válaszlevele, amely hi-vatkozva Alessio Enrico Lépicier* bíboros, a Szerzetesi Kongregáció prefektusa 1929. április 17-én kelt levelére, részletesen ismerteti a ma-gyarországi bencések helyzetét, Serédi* hercegprímással ellentétes vé-leményt fejt ki a kinevezendô koadjutor személyét illetôen, a nagykáp-talan összehívását nem tartja alkalmasnak, még Kelemen Krizosztom személyét sem ajánlja, ellenben más rendbôl keresne alkalmas jelöltet.

E feltûnô önálló vélemény kifejtésének körülménye kapcsán arra lehet gondolni, hogy a koadjutor személyének keresését illetôen a szervita

88. Rotta nuncius fölterjesztése Lépicier bíboroshoz, a Szerzetesi Kong-regáció prefektusához, 1933. ápr. 7., ikt. sz.: 6979/33.

Megkapta Kelemen fôapáti kinevezését (bolla di nomina),t ovább-küldte az érintettnek. Jelzi, hogy a benedikálást Serédi bíboros végzi húsvéthétfôn. A dátumot azért választották, hogy lehetôséget nyújt-sanak az elôkelô személyiségeknek, hogy részt vehessenek. Közöttük:

József és József Ferenc fôhercegek, a miniszterelnök és a kultuszmi-niszter. A kinevezés, Istennek hála, a legjobb benyomást keltette és szívesen fogadták nemcsak a Bencés Rendben, hanem azon kívül is.

2. A MAGYARORSZÁGI BENCÉSEK APOSTOLI VIZITÁCIÓJA

E feltûnô önálló vélemény kifejtésének körülménye kapcsán arra lehet gondolni, hogy a koadjutor személyének keresését illetôen a szervita

rendi Lépicier bíboros megkérdezte rendtársát, aki Magyarországon teljesített szolgálatot és így helyismerettel rendelkezett. A második minket érdeklô dokumentum Orsenigo nunciushoz küldött 1929. jú-nius 20-án kelt okiratnak hivatalban maradó másolata (minuta), amely-ben mandátumot kap, hogy megoldja a teljes jurisdikcióval rendelkezô fôapáti koadjutor kinevezését. Tehát, a megyéspüspökök és segéd-püspökök kinevezéséhez hasonlóan a budapesti apostoli nuncius javas-lata lesz mértékadó. Ebbôl érthetjük meg a június 29-i nunciatúr a i találkozó heves hangvételét, amelyben a nuncius eltiltja ôt a karmelita rendbe való átlépéstôl, lévén, hogy ôbenne van a remény, hogy a reformot be lehet vezetni Pannonhalmán, ill. a többi bencés házban.¹A harmadik d o k u m e n t u m Orsenigo nuncius ismételt f ö l t e r j e s ztése, hivatkozva a pannonhalmi fôapát július 31-i személyes látogatására, miszerint az apostoli vizitátor megtiltotta, hogy meghirdesse az ôszi tanévkezdéshez szükséges tanári dispozíciókat, meg kell várnia az Apostoli Szentszék instrukcióit. Ebbôl arra lehet következtetni, hogy Bárdos Remig*

fôapátnak még nem mondják meg, hogy folyamatban van a koadjutor kinevezése. Orsenigo tíznapos haladékot kér. Kelemen Krizosztom fôapáti koadjutori kinevezésének dátuma (1929. augusztus 10.) innen é r t h e t ô .²A negyedik alighanem már késôn érkezik, Mikes János* szom-bathelyi püspöknek 1929. december 8-án kelt levele a tanítórendekrôl, kiemelt helyen a bencésekrôl. Áronffy Ferenc CM vizitátori jelen-tésében is olvasható, hogy Mikes püspök az Annunciata-nôv é r e k alapítója. Feltehetôen ez az a minôsége, ami miatt személyes kapcsola-tot ápolt a Szerzetesi Kongregáció elöljáróival.³³

Hansen jelentésének minket érdeklô elsô része június 8-án, ill.

július 29-án készül el. Bizonyára személyesen adta át azt Orsenigónak, feltételezhetôen nem korábban, mint augusztus elsô napjaiban, hiszen Orsenigo július 31-én errôl még nem értesült, viszont augusztus 10-én már küldi Hansen elsô jelentéseit, a bencés, cisztercita, piarista, csornai és jászói premontreiek rendjeire, valamint a minoritákra, ill. az ún. „tanító rendek”-re vonatkozóan.⁴

A vizitátor jelentésének értelmében a Szerzetesi Kongregáció úgy dönt, hogy minden rend küldjön apostoli delegátust, akit a Kong-regáció az apostoli vizitátorhoz hasonló, széles körû jogokkal hatalmaz fel a vizitálandó rendi közösséget illetôen, különös tekintettel a rend-alapító szabályzatának (Regulájának) szellemére és az érvényes, az Apos-toli Szentszék által is jóváhagyott konstitúcióik (statútumaik) betar-78

tatására. Adott esetben javaslatot tehet elöljáró letételére, új elöljáró megválaszt/at/ására, kinevezésére. Az apostoli delegátus kinevezése oly módon történik, hogy a Szerzetesi Kongregáció köriratban kéri fel erre az egyes rendi generalát u s okat. A pannonhalmi delegátusra vonat-kozóan azt látjuk az új nuncius, Angelo Rotta 1931. április 16-án kelt fölterjesztésébôl, hogy az 1930. december 11-én kelt, 4696/27 sz. kör-levelet, amelyet a Szerzetesi Kongregáció a generálisoknak postáz szét, a nunciatúrán keresztül küldték meg.⁵⁵Kelemen koadjutor – a fômono-stori konvent megkérdezésével – 1931. április 14-én tesz javaslatot a nunciusnak. Elsô körben, hivatkozva a nyolcvan évvel korábbi apostoli vizitációra, amikor Magyarország Prímása, Scitovszky János* volt a vi-z i t á t o r ,⁶ továbbá a nyelv ismeretére, Kelemen koadjutor Serédi Jusz-tinián bíboros hercegprímás személyét jelöli meg, aki a montecassinói alperjellel és a Cassinói Bencés Kongregáció vizitátorával, Raffaele Azzopardival együtt végezhetné a delegátusi feladatokat.⁷ Ezt a Szer-zetesi Kongregáció nem engedélyezi. Ezután Kelemen Krizosztom Hartmann Strohsacker göttweigi apátot prezentálja apostoli delegá-tusként. 1931. április–november folyamán a hivatali levelezésnek ezek a fôbb témái.

A vizitáció eredményeirôl szóló jelentések 1932. év ôszén ér-keznek. Szeptember 12-i kelettel készül el a delegátus javaslatainak nyomtatott példánya, október 27-i kelettel küldi meg Kelemen koadju-tor mind a fômonoskoadju-torra, mind az apátságokra, mind a székházakra érvényes új reformnapirendet.

Kutatásaim kiindulópontját Kelemen Krizosztom pannonhal-mi fôapát kinevezése és lemondása körülményeinek idáig megválaszo-latlan kérdései képezték. A forrásokat részben a római Szent Anzelm Bencés Prímásapátság levéltára, részben pedig a Szerzetesi Kongr e-gáció levéltára ôrzi. További részletek a budapesti Apostoli Nunciatúra fondóban tárulhatnak a kutató elé, a Vatikáni Titkos Levéltár állomá-nyában.

Az elsô közlésben fölsejlett, hogy a kérdések a magyarországi apostoli vizitáció összefüggésében válaszolhatók meg. Ez az apostoli vizitáció kiterjedt az összes férfi és nôi rendre. Miután fény derült Ke-lemen Krizosztom megválasztásának és kinevezésének körülményeire, az apostoli vizitációra vonatkozó dokumentumok ismertetésével foly-tatjuk a források közlését.

Hansen jelentésének minket érdeklô elsô része június 8-án, ill.

Jegyzetek

1 Lásd az elsô fejezetet, hivatkozá s s a l Várszegi Asztrik disszertációjának megfelelô helyére, Kelemen Krizosztom följegyzésére, 6. sz. jegyzet.

2 Lásd az elsô fejezetben Gasparri bíboros államtitkár átiratát La Puma ér-sekhez, a Szerzetesi Kongregáció titkárához, 1929. aug. 12., ikt. sz. 1654/29, amelyben hivatkozik aug. 10-én kelt 4696/27 sz. átiratára, Kelemen Kri-zosztom koadjutori kinevezésére. (1. fejezet, Adattár, 1929. 4. sz.) A kinevezés dátuma késôbbi, mert még meg kellett kérdezni a budapesti kormányt, melynek válasza aug. 21-én érkezik.

3 Az Annunciáta-nôvérek késôbb Pannonhalma brazil alapításával kerültek munkakapcsolatba, generális elöljárójuk a bazíliai Ponta Grossában van, lásd Országos Katolikus Névtár II. Szerzetesi kötet, Budapest 2001. 17; Annuario Pontificio 2008. 1642: 11 rendház, 61 nôvér.

4 Lásd Adattár, 1929. 5. Hansen jelentés: Adattár, 1929. 3.

5 Lásd Adattár, 1931. 1. sz. dokumentum. Három dátum van: 1930. dec. 10. a Kongregáció belsô feljegyzésének dátuma, dec. 11. Rotta nunciusé, dec. 18.

pedig, amit a generálisok jeleznek vissza, beleértve Kelemen fôapátot is. Ennek okát a döntés kivitelezésében, a hivatali átfutási idôben kereshetjük.

6 Az 1927–1935 közötti, egész országra kiterjedô apostoli vizitációhoz mér-hetô, de annál nagyobb államterületet fogott át a Bach-korszakban tartott apos-toli vizitáció Ausztria birodalmi részén Friedrich Schwarzenberg herceg bí-boros prágai érsek (1809–1885, salzburgi érsek 1835, bíbí-boros 1842, prágai érsek 1850), a Magyar Korona országaiban Scitovszky János hercegprímás, esztergomi érsek, 1853-tól bíboros, volt ezzel megbízva. A két fôpap vizitátori kinevezésének pápai brévéje, 1852. június 25-i kelettel, azonos fogalmazásban készült. – Pannonhalmán fennmaradt a Scitovszky-féle apostoli vizitáció emléke, annál is inkább, mert ennek statútumait utána nemzedékek használták.

L. Erdélyi L. – Sörös P., A pannonhalmi Szent Benedek-rend története, VI/A.

A Pannonhalmi Fôapátság története, VI. Budapest. 1916. 103–105. Az 1855.

okt. 3-i statútum szövege: 550–572; A ciszterciek – így Zirc – apostoli vizitá-ciójáról alapos monográfia készült, a Szent Anzelm Egyetemen benyújtott dok-torátus formájában: Konrad, N. [O.Cist.], Die Entstehung der Österreichisch-Ungarischen Zisterzienserkongregation (1849–1869) (Bibliotheca Cisterciensis 5.), Róma 1967. Ez a ciszterci vizitációról készült monográfia a Zakar Ferenc Polikárp O.Cist. által a Vatikáni Titkos Levéltárban megtalált vizitációs doku-mentáció széles körû elemzése. – Amúgy ennek a birodalmi méretû apostoli v i zitáció anyagának átfogó feldolgozása még az elvégzendô feladatok közé sorolható.

7 Lásd Adattár, 1931. 2. sz. dokumentum.

ADATTÁR

A felsorolásban figyelembe vettem az ôrzés helyén található teljes anyagot. A közlés dolgozatunk címadásának megfelelôen válogatott, a szerzetesi reform kérdésére van tekintettel a bencések körében. A levelek számozása tôlem. A kurzivált szövegközlés kézírást jelez. Az anyag általában gépelt, de van kézzel írott dokumentum is.

TARTALOM

11929: 1. Giuseppe M. Casari szervita tartományfônök 1929. ápr. 24-én kelt válaszlevele rendtársához, a Szerzetesi Kongregáció pr efektusához, Lépicier bíboroshoz, ikt. sz. 4696/27; – 22 . Minuta Orsenigo nunciushoz, 1929. jún. 20., ikt. sz. 4696/27;

– 33. Hansen apostoli vizitátor jelentése, 1929. júl. 31., ikt. sz.

4696/27; – 44 . Orsenigo nuncius Lépicierhez, a Szerzetesi Kongregáció bíboros prefektusához, 1929. júl. 31., ikt. sz. 2626;

– 55 . O rs en igo nuncius Lépicierhez, a Szerzetesi Kongregáció bíboros prefektusához, 1929. aug. 10., ikt. sz. 2660; – 66. Mikes János szombathelyi püspök 1929. dec. 8-án kelt levele a Szer-zetesi Kongregációhoz.

1931: 1. Rotta nuncius Lépicierhez, a Szerzetesi Kongregáció bíbo-ros prefektusához, 1931. ápr. 16., ikt. sz. 5229/31; – 22. Kele-men fôapáti koadjutor Rotta nunciushoz, 1931. ápr. 14., ikt. sz.

5229/31; – 33. Minuta, válasz Rotta nunciushoz 1931. máj. 9; – 4. Kelemen fôapáti koadjutor Lépiciérhez, a Szerzetesi Kong-regáció bíboros prefektusához, 1931. nov. 4., ikt. sz. 780/1931.

1932: 1. Rotta nuncius fölterjesztése a Szerzetesi Kongr. bíboros pre-fektusához, 1932. okt. 27., ikt. sz. 6413/32, két melléklet lá s d 2 . sz.; – 22. Kelemen koadjutor a Szentatyához, 1932. okt. 27., ikt.

sz. 944/1932. Ad Nr. 4969/1927. S. Congr. Relig. – 22 a . A S t r o hsacker-vizitáció eredménye. Mellékletek: reformnapi-rend; – 22b. Propositiones Rev.mi D.ni Abbatis Dr. Hartmanni Strohsacker, Jaurinensis, 1932, szept. 12. – nyomtatott.

Jegyzetek

1 Lásd az elsô fejezetet, hivatkozá s s a l Várszegi Asztrik disszertációjának megfelelô helyére, Kelemen Krizosztom följegyzésére, 6. sz. jegyzet.

4 Lásd Adattár, 1929. 5. Hansen jelentés: Adattár, 1929. 3.

5 Lásd Adattár, 1931. 1. sz. dokumentum. Három dátum van: 1930. dec. 10. a Kongregáció belsô feljegyzésének dátuma, dec. 11. Rotta nunciusé, dec. 18.

pedig, amit a generálisok jeleznek vissza, beleértve Kelemen fôapátot is. Ennek okát a döntés kivitelezésében, a hivatali átfutási idôben kereshetjük.

L. Erdélyi L. – Sörös P., A pannonhalmi Szent Benedek-rend története, VI/A.

A Pannonhalmi Fôapátság története, VI. Budapest. 1916. 103–105. Az 1855.

7 Lásd Adattár, 1931. 2. sz. dokumentum.

ADATTÁR

TARTALOM

– 33. Hansen apostoli vizitátor jelentése, 1929. júl. 31., ikt. sz.

4696/27; – 44 . Orsenigo nuncius Lépicierhez, a Szerzetesi Kongregáció bíboros prefektusához, 1929. júl. 31., ikt. sz. 2626;

FORRÁSOK KÖZLÉSE 11929

1. Giuseppe M. Casari szervita tartományfônök 1929. ápr. 24-én kelt latin nyelvû válaszlevele rendtársához, a Szerzetesi Kongregáció pr e-fektusához, Lépicier Bíboroshoz, ikt. sz. 4696/27.

Giuseppe M. Casari szervita tartományfônök válaszlevele, amely hivatkozva Alessio Enrico Lépicier bíboros, a Szerzetesi Kongre-gáció prefektusa 1929. április 17-én kelt levelére, részletesen ismerteti a magyarországi bencések helyzetét, Serédi hercegprímással ellentétes véleményt fejt ki a kinevezendô koadjutor személyét illetôen, sôt még Kelemen Krizosztomot sem ajánlja. Másik rendbôl keresne alkalmas

In document VISITATIO APOSTOLICA INSTITUTORUM VITAE CONSACRATAE IN HUNGARIA (Pldal 78-106)