Szöveg alapú tanulási környezet és multimédia

Az információs társadalom a multimédia világa. Kétségkívül ingergaz-dagabb és szórakoztatóbb környezetet teremt mind a tanulás, mind a szó-rakozás számára, sőt a kettő közötti határvonal elmosására is alkalmassá válhat. A virtuális kapcsolatrendszerek révén nemcsak kitágítja az időt és a teret, a tanulás korábban helyhez, időhöz, intézményekhez kötöttségét, hanem általa minőségileg is átalakul az ismertszerzés és a tudás fogalma.

Nagyobb szerepet kap a multimédia: a korábban főleg szövegekre, szöve-ges alapú tanulási környezetre alapozott világban az álló és mozgóképek sokasága szolgálja az ismeretszerzést, a hangrögzítés különböző techni-káinak köszönhetően pedig hangfájlok jelentek meg, kapcsolódtak össze új tudásalakzatokká. A tudás és a tanulás korunkban nemcsak külső je-gyeiben változott meg, hanem az egyes diszciplínák közötti határok egyre inkább elmosódnak, átjárhatóvá válnak, és a gyakorlatiasságnak is na-gyobb szerepe van az ismeretek elsajátításában. Hasonló nagy változást az jelentett az emberiség történetében, amikor az ókorban a különböző kultúrák a szóbeliségről áttértek az írásbeliségre. Azt megelőzően a tu-dásanyag, a hagyományok átörökítésében nagyobb szerepe volt a mnemo-technikának, azt a tudást sikerült átadni, amelyet a befogadó emlékezeté-ben meg tudott őrizni, fel tudott idézni. Ebemlékezeté-ben a felidézésemlékezeté-ben sokat segí-tettek a különböző formulák, dallamok, a zenei kíséret, elég ha csak arra gondolunk, hogy a homéroszi költeményeket hogyan énekelték a rapszó-doszok, a vándor énekmondók évszázadokon át, mielőtt azokat írásba foglalták volna. A szóbeli tudás és annak előadása közösségibb jellegű volt, ha információtörténetileg nézzük egy-egy bölcs öreg halála egy

kizá-átadása mindig a szituáció függvényében történt, nem volt rögzített for-mája, mint egy írásos kultúrán alapuló társadalomban. Az ismeretátadás-ban rendkívül nagy a személyes kommunikáció szerepe, s így a szóbeli, személyes ismeretátadás kiegészül a hanghordozás, a gesztusok látványá-val, ami „szélesebb sávú” ismeretközlést jelent, mint például ma, ha egy tanár virtuális tanulási környezetben chateléssel válaszol meg valamely tanulói kérdést az interneten. Az írás használata (akár kézírásos, akár nyomtatottan sokszorosított szövegekről van szó) a tudástartalmakat rög-zítetté tette, és biztosította azt a lehetőséget, hogy a szöveg előállítója és befogadója közötti térbeli és időbeli távolság áthidalásával közvetítsen tudást, információkat. Így egy-egy tanító, gondolkodó eszméi, gondolatai sokkal több emberhez eljutottak, de ez az ismeretközlési mód nem volt interaktív, nem lehetett visszakérdezni, a szerzőnek, a könyv írójának kérdéseket feltenni. Csak abból a szövegformából tudott kiindulni az ol-vasó, amelyet a szerző önmaga lezártnak, véglegesnek tekintett, ezt lehe-tett magyarázni, kommentálni a pontosabb megértés érdekében. Az írott szöveg mint lezárt nyelvi egység fogalma is megváltozott azonban a mo-dern számítógépes korban. A véglegesnek, lezártnak tekintett szövegek publikálása helyett manapság azzal a jelenséggel találkozhatunk, hogy az interneten olvasható szövegek folyamatosan változnak, szerzőik frissítik, lecserélik, törlik, kiegészítik azokat. Ez egy másfajta szövegfogalmat je-lent korunkban, mint több száz évvel ezelőtt. Az a gondolat húzódik meg e mögött a magatartás mögött, hogy a szövegeinket állandóan korszerű-síteni, frissíteni kell, hogy a változó világ változó követelményeihez al-kalmazkodjunk. Már Platón is leírta, hogy az írás, a gondolatok tárgyia-sult formája pusztítja az emlékezetet, a hozzáértő ember eleven és lelkes szavának az írott szó csak árnyképe (Phaidrosz, 800). Ugyanakkor ő is írásba foglalta saját műveit, és emiatt meg persze a sok évszázados szö-veg-hagyományozódásnak köszönhetően tudunk most idézni belőle. Az írás használatával már nem az egyes ember emlékezetének kapacitásától függ, hogy mit tud ismereteiből átadni a következő nemzedék számára, hanem az írás használata révén rengeteg információ halmozódhat fel. Eb-ben a folyamatban, az írásbeli kultúrák fejlődéséEb-ben a következő döntő lépés a könyvnyomtatás feltalálásával következik be, amely lehetővé teszi a szövegek sokszorosítását és azt, hogy minél szélesebb rétegekhez, minél

nyomtatott könyvek esetében. A könyv lapjai lezárt struktúrába rendezet-ten jelenítik meg a szövegeket, mellettük a képek illusztráló szerepűek. A számítógépes eszközök szintén alkalmasak szövegek megjelenítésére.

Egyesek úgy gondolják, hogy ez a fajta szövegmegjelenítés, vagyis a di-gitális szövegek előbb-utóbb átveszik az uralmat a nyomtatott, papír alapú szövegek helyett, amelyek majd a könyvtárakba és múzeumokba vo-nulnak vissza.

A kutatások és a mindennapi tapasztalataink azonban azt mutatják, hogy a hagyományos, írott, papírra nyomtatott szöveg és a képernyőn olvasott vagy fogalmazott dokumentumok tulajdonságai között olyan elté-rések, különbségek vannak, amelyek kihatnak arra is, hogy hogyan hasz-náljuk ezeket a szöveges dokumentumokat. A könyvben kinyomtatott és interneten olvasható szövegek különbségei közül a lezártságról és a fo-lyamatos változásról, frissítésről mint állandó lehetőségről már beszéltem.

Ha vizuális szempontból nézzük, a könyvnél egy lapot, egy oldalt látunk, tudunk egyszerre befogadni, míg az internetes dokumentum esetében, ha már kicsivel hosszabb szövegről van szó, nem látjuk egybe a képernyőn az egészet egyszerre. Ha több könyvből dolgozunk, azok egy-egy oldalnál vannak nyitva, míg a számítógépen több dokumentumot egyszerre meg-nyitva azoknak általában csak egy-egy részlete, kis szelete látható. Ezeket azért érdemes végiggondolnunk, mert az információ megértése, megjegy-zése szempontjából szerepe van annak is, hogy hol található fizikailag, hol helyezkedik el a kinyomtatott papíron vagy a képernyőn. A számító-gépes szövegekkel dolgozóknál is megmaradt az a szokás, hogy a végle-gesnek szánt szövegformát papír alapon is rögzítik, kinyomtatják.

Nyíri Kristóf idéz egy kutatást ezzel kapcsolatban:

„A közelmúltban kutatás irányult egy nagy nemzetközi szervezet magasan

dokumentumok játszották a főszerepet. (O’Hara–Sellen; Sellen–Harper) Ahogyan a kutatási beszámoló fogalmaz: a papír ama tulajdonsága mu-tatkozott lényegesnek, hogy „az információ rögzítettségét” nyújtja. A kí-sérleti személyek hasznos tudással rendelkeztek az információ térbeli el-helyezkedését és fölépítését illetően már pusztán azáltal, hogy ismerték fi-zikai hollétét a papírlapon. Ez nem következett be olyankor, amikor a do-kumentumot képernyőn vették szemügyre – segítette viszont a tájékozódást az esetleges illusztrációk jelenléte. A kísérlet alanyai arról panaszkodtak, hogy – olvasható fölbontás esetén – még egy egész oldalt sem voltak képe-sek egyszerre látni, s jelezték, hogy szükségét érezték a lapok szétterítésé-nek ahhoz, hogy a dokumentumról mentális képet, áttekintést nyerjeszétterítésé-nek. A kutatás végkövetkeztetése: ha hosszabb, lineárisan tagolt dokumentumok-ról van szó, a papíralapú és az elektronikus szövegek együttes használata a belátható jövőben elkerülhetetlennek látszik.”(Nyíri 2006/2007)

(Elérhető: http://www.ofi.hu/tudastar/iskola-informatika/nyiri-kristof-virtualis)

A digitalizált szövegek tehát nem minden esetben tudják teljesen he-lyettesíteni a nyomtatott könyveket, kevesen olvasnak hosszabb, többszáz oldalas regényeket vagy filozófiai szakmunkákat számítógép-képernyőn vagy mobiltelefonon. Ezek az eszközök ugyanis megszabják azokat a mé-reteket és dimenziókat, amelyeket kényelmesen befogadhatunk, így pl. az előző fejezetben említett rövid történelmi cikkek, amelyeket tanárok írtak tévhitek és áltudományos vélekedések cáfolatául, terjedelmileg olyan rö-videk, hogy mobiltelefonon is kényelmesen olvashatók. Jellemzően ki-sebb, néhány perces videókat, rövidebb újságcikkeket szoktak olvasni vagy zenefileokat hallgatni a mobiltelefonokon. Ha saját magunk szer-kesztünk, hozunk létre digitális tartalmakat a tanításunkhoz, akkor ezeket a dimenziókat figyelembe kell vennünk, alkalmazkodnunk kell a tanulók szokásaihoz.

A digitális szövegek azonban más lehetőségeket biztosítanak a fel-használók számára, és ezeket a tulajdonságait kihasználhatjuk a történe-lemtanításban is. Az elektronikus szöveg könnyebben javítható-szerkeszt-hető, mint a papírra írt, ezért ha például csoportmunkában közös

doku-tunk a tanulóknak feladatot, otthoni kutatómunkát bármilyen történelmi témához. Fel kell azonban hívni a figyelmüket, vagy meg kell tanítani őket arra, hogy hogyan különítsék el a keresésnél a releváns találatokat a nem relevánsaktól. A releváns itt egyszerűen a témára vonatkozót jelent.

Annak megítélése, hogy az adott találat a témáról hiteles, felhasználható információkat tartalmaz-e, más kérdést és vizsgálatot igényel. Nézzünk egy példát erre Tóth Erzsébet: Hatékony információkeresés a weben című könyvéből. Ő a Rákóczi-szabadságharc témakörre vonatkozó kereséseket vizsgálta (Tóth 2010: 68) Azokat a találatokat tekintette relevánsnak, amelyekben részletes leírást talált a Rákóczi-szabadságharc eseményeiről, illetve vezéralakjairól. Voltak a találatok között tudományos igényesség-gel készült szakcikkek, tanulmányok, konferencia előadások. Talált ki-dolgozott érettségi tételeket, vagy olyan cikkeket is, amelyek a szabad-ságharc egy-egy település történetében betöltött szerepét taglalták, vagy Wikipédia szócikkeket. Nem tekintette releváns találatnak azokat a web-helyeket, ahol csak néhány szóval utalnak a Rákóczi-szabadságharcra, mint a település életének egyik eseményére, vagy Rákóczi neve más ösz-szefüggésben kerül elő.

Ha tehát olyan feladatot adunk a tanulóinknak, hogy házi feladatként tájékozódjanak valamilyen kérdésről az interneten, akkor a digitális szö-vegek könnyen kereshetőségének tulajdonságát használjuk fel tanítási céljainkra. A gyűjtőmunka eredményét, amely lehet egy linkgyűjtemény, a tanulók megoszthatják egymással és a tanáraikkal is linkmegosztó al-kalmazások segítségével, amelyek használatáról a későbbi fejezetekben lesz szó.

Felhasznált irodalom:

Nyíri Kristóf (2006/2007): Virtuális pedagógia - A XXI. század tanulási környezete. Új Pedagógiai Szemle, 2006/07–08.

http://www.ofi.hu/tudastar/iskola-informatika/nyiri-kristof-virtualis) Tóth Erzsébet (2010): Hatékony információkeresés a weben: az internetes

lekérdezés hatékonyságának vizsgálata. Örökségünk Könyvkiadó.

Nyíregyháza. 68.

2.5. Szöveg alapú tanulási környezet és multimédia