Szöveg alapú tanulási környezet és multimédia: képek

(A képek)

Egy kép többet mond ezer szónál, szokták mondani. Az információs társadalomban az írott, nyomtatott szöveg korábbi uralkodó helyzetével szemben felértékelődött a képek, a vizualitás szerepe. A modern technika rendkívül könnyűvé tette a képek előállítását, tárolását, megosztását. Ha-bár a kézzel másolt, nyomtatott könyvek is tartalmaztak képeket, de ezek általában alárendelt, illusztráló szerepűek voltak a szövegben közölt tar-talomhoz képest. A képnyomtatás feltalálásáig, a XV. századig a képek ritkák voltak, előállításuk speciális szakértelmet igényelt. A fényképezés feltalálásával kezdődik a képek számának ugrásszerű növekedése és el-terjedése, amely a mi korunkban addig jutott, hogy mindenki ezerszámra készít digitális fényképeket fényképezőgéppel, mobiltelefonnal.

A szöveg leírja a tények összefüggéseit, a kép megmutatja magukat a dolgokat. A történelem tanításában egyre nagyobb szerepet kap a szöve-ges magyarázatok mellett a képi megjelenítés, a szemléltetés módszere.

A szemléltetés hozzájárul

– a képszerű-szemléletes gondolkodás fejlesztéséhez, – a fogalomalkotáshoz,

– a tevékenység elsajátításához,

– a tanult jelenségek rendszerezéséhez, osztályozásához, – a tanulók érdeklődésének felkeltéséhez,

– a tanultak alkalmazásához, – a lényegkiemeléshez.

A szemléltetés akkor hatékony, ha bemutatásakor minden tanuló által egy időben érzékelhető, jól követhető. A tanár számos alkalommal hasz-nál fel állóképeket vagy mozgóképeket az órai magyarázatához, ezeket azonban gondosan kell kiválasztania. Fontos, hogy a témához kapcsolódó, releváns képről legyen szó, vagyis azt ábrázolja, amit a címe mond. A hibák egy részét elkerülhetjük, ha képkeresésnél tájékozódunk a kép kör-nyezetéről is az interneten, megnézzük a mellette olvasható szövegeket,

rajzot vagy egy történelemi témájú kosztümös filmből vett jelenetet vagy esetleg egy festményt. Nem mindegy ugyanis, hogy az adott kép abban a korban keletkezett-e, amelyikről a tanóra szól, vagy pedig később festet-ték, rajzolták, hozták létre. Ha az adott korban keletkezett, akkor is fontos elemzési szempont hozzá, hogy kik és milyen szándékkal hozták létre, és minek köszönhető a fennmaradása. A képekben kódolt információk olva-sására ugyanúgy meg kell tanítanunk a diákjainkat, mint az írott források elemzésére. Módszertani hibának számít, ha a tanár csak azért viszi be az órára egy-egy történelmi személyiség képét, hogy illusztrációként hasz-nálja, hogy megmutassa alakját. Ezeken az ábrázolásokon fontos, hogy mennyire realisztikus vagy idealizált ábrázolásról van szó, milyen öltö-zetben, uralkodók, hadvezérek esetén milyen hatalmi attribútumokkal, milyen környezetben jelenik meg a személy, istenként vagy emberként ábrázolják, és ebből mire lehet következtetni. Az egyes korok propagan-disztikus és reklám ábrázolásainak történelemórai elemzésével hozzájá-rulhatunk a tanulók médiatudatosságra és kritikus szellemre neveléséhez.

A tanár megfontolja, hogy ha rendelkezésére állnak modern számító-gépes eszközök, kivetítse-e esetleg a tankönyvben található képet, esetleg nagyban, színesben. Általános elvként azt fogalmaznám meg, hogy ez a kivetítés akkor indokolt, ha valamilyen plusz tartalmat tesz hozzá a tan-könyvben is látható képhez. Itt nem arra gondolok, hogy a tankönyv fe-kete-fehér képét hadd lássák a tanulók színesben, mert úgy szebb. Inkább azon kellene elgondolkodnia, hogy a megtanítani kívánt ismeretek közül melyikhez és hogyan tudja felhasználni a kivetített képet. Az interaktív táblára kivetített tankönyvi képek csoportosítva, nyilakkal, térképekkel vagy egyéb táblai rajzzal összekapcsolva alkalmasak arra, hogy a tan-könyvi szövegtől eltérő kontextusba helyezzük azokat, ilyenkor minden-képpen indokolt a kivetítés, csak azért, mert nagyobb méretben láthatják a tanulók, nem.

Nézzünk néhány példát arra, hogy milyen sokféle ismeret közvetítésére is alkalmasak lehetnek a történelmi személyiségeket ábrázoló képek. Az ókor tanításánál mindenképpen szó esik a 9. évfolyamon gimnáziumban Augustusról, aki kiépítette a principátus rendszerét a Római Birodalom-ban. A tankönyvek egy részében a császár ábrázolásai közül az ún. Prima Portai Augustus-szobrot szokták bemutatni.

Ez a kép nemcsak arra alkalmas, hogy illusztráljuk vele Augustus, az első római császár termetét és arcvonásait, hanem az ábrázolás jellegze-tességeit elemezve a császárkorra vonatkozóan is többféle ismeretet megtaníthatunk általa. A jelenleg Rómában a Vatikáni Múzeumban talál-ható szobor a diadalmas császárt idealizálva, héroszként, félistenként, mezítláb és sisak nélkül ábrázolja. A szobor a császárné, Livia Prima Portai villájából került elő, innen kapta a nevét. Az idealizáló emberábrá-zolásban az alkotó görög mintákat követ. Kéztartása és páncélja hadvezéri pózra utal (kivéve a már említett lábbeli hiányát, ami az istenek szférájá-val kapcsolja össze), imperátorként szól a katonákhoz. Itt a tanár utalhat arra, hogy a római császárok címei között állandó elem az imperátor, mi-vel hatalmuk egyik legfontosabb pillére az volt, hogy ők voltak a hadse-reg irányítói. Hadvezéri kellék a páncél, melynek reliefjei uralkodásának legdicsőbb eseményeit ábrázolják: hogy engedelmességre kényszerítette Galliát és Hispániát, és megjeleníti a parthusokat, amint visszaszolgáltat-ják a Crassus legióitól elragadott hadijelvényeket. A páncél mellrészén a Nap vonul fogatával. Augustus császár a bal kezében a consuli méltóságot jelképező botot tart. Lábánál egy delfin, hátán a kis Amorral, amely a Julius nemzetségre utal. Iulius Caesar nemzetsége ugyanis a család szár-mazását a honalapító Aeneasra, Venus és Anchises fiára vezette vissza,

– az imperatori, hadvezéri cím mint a római császárok hatalmának egyik pillére

– az uralkodókultusz jellegzetességei (az uralkodó istenként történő áb-rázolása a római császárkorban)

– Augustus rokonsága Iulius Caesarral (Caesar fogadott fia és örököse volt, ezt hangsúlyozta is propagandájában)

– görög minták követése a római képzőművészetben, idealizálás az emberábrázolásban

Mielőtt tehát az interneten található bőséges képanyagon fellelkesülve nagyszámú képet illesztenénk be órai vázlatunkba vagy prezentációnkba, mindig gondoljuk végig a következő szempontokat:

– Mennyire segíti elő a választott eszköz a tananyag megértését, a ta-nulás hatékonyságát?

– Segíti-e, és ha igen, hogyan a tanulók motiválását?

– A szemléltetőeszköz egyszeri vagy többszöri felhasználását tervez-zük?

– Hol akarjuk használni a szemléltetőeszközöket?

– Milyen szemléltetőeszközök állnak rendelkezésünkre, vagy mit tu-dunk könnyen beszerezni?

A szemléltetés túlzottan gyakori alkalmazása sem javasolt, nehogy a tanulók megragadjanak az ismeretelsajátítás konkrét-szemléleti szintjén.

Bár a korszerű szemléltetések korát éljük, azonban nem szabad háttérbe szorítanunk a hagyományos élőszóbeli tanári magyarázat és a táblai vázlat jelentőségét sem.

2.6. Szöveg alapú tanulási környezet és multimédia