A stressz egyes fázisai

A megnövekedett stressz növekvő termelékenységet és munkabírást eredményez, de csak egy bizonyos határvonalig. Ezen a határvonalon azonban rohamosan rosszra fordul a helyzet. Ez a határpont minden embernél más és más. A stressz vagy a feszültség leginkább egy hegedű húrjához hasonlítható. A kellően nem megfeszített húrok unalmas, recsegő hangot eredményeznek, a túlságosan feszesek pedig egy irritáló sivítást, vagy a húrok elpattanását. Csak a pont megfelelő feszüléssel érhető el csodálatos hangzás.

Az első fázis: riadó.

Amikor a veszélyt vagy a stresszort (stresszt okozó személy vagy esemény) azonosítja az ember, akkor a test riadóállapotba kerül. Ezen állapot alatt adrenalin termelődik, hogy készenlétben tartsa a testet a harcra vagy a menekülésre. Emellett a kortizol hormon termelődése is megnövekedik ebben a szakaszban.

Második fázis: ellenállás.

Ha a stresszhelyzet tovább is fennmarad, akkor valamilyen módon szükségessé válik a stresszel való szembenézés. A test ugyan elkezd alkalmazkodni a feszültséghez és megváltozott környezeti

116 szükségletekhez, de nem tudja fenntartani ezt korlátlan ideig, ezért a forrásai fokozatosan kimerülnek.

Harmadik fázis: végkimerülés.

Ebben a szakaszban a test összes forrása teljesen kimerül, és már nem bírja fenntartani normális működési funkcióját. Ezen a ponton olyan tünetek jelentkezhetnek, mint az izzadás vagy a megemelkedett pulzusszám. Ha a harmadik fázis hosszúra nyúlik, akkor az adrenalin-termelésért felelős mellékvese is sérülhet, és az immunrendszer funkciói is romlanak. Az eredmény olyan betegségekben ölthet testet, mint a depresszió, fekélyek, szív- és érrendszeri betegségek, vagy akár mentális megbetegedések.

A stressz leggyakoribb okai

A negatív és a pozitív stresszorok egyaránt eredményezhetnek stresszt. Az alábbiakban néhány olyan eseményt talál felsorolva, amelyek mindkét oldalt képviselhetik. Tehát mind pozitív, mind negatív hatást válthatnak ki szervezetében.

A jelenkori stressz sokkal áthatóbb, folyamatosabb és alattomosabb, mint az ősember stresszállapota, mert elsődlegesen pszichológiai, és nem fizikai fenyegetésből ered. A stressz leggyakoribb tünetei az olyan azonnali és berögzült reakciók, melyek felett az embernek nincs kontrollja, és melyeknek eredetileg hasznos feladatuk volt. Ilyenek a szívritmus- és vérnyomás-emelkedés, hogy elősegítse a vér áramlását az agyba, ezáltal a gyors döntéshozatalt; vércukorszint-emelés, hogy több fűtőanyagot szolgáltasson az energiatermeléshez.

Az ilyen és ehhez hasonló automatikus válaszok az emberi faj fejlődése folyamán alakultak ki, és fő szerepük az élet megmentése volt, főként fizikai veszélyhelyzetben.

A modern stressz jellemzően érzelmi fenyegetettséget jelent, mint például a dugóban ülni, vagy a vásárlókkal, munkatársakkal, családtagokkal harcolni, akár naponta többször is.

Az emberi test azonban sajnálatos módon ezekre az eseményekre is a fent leírt módon reagál, mely reakciók nemhogy nem hasznosak ebben a helyzetben, hanem egyenesen károsak és halálosak is lehetnek, ugyanis a termelődött többletenergia végül nem kerül levezetésre fizikailag. Így bent marad a szervezetben, és feszültséget okoz, káros hatást fejt ki annak működésére.

A fenti tüneteket általában a szimpatikus idegrendszer túlterhelése okozza, valamint az adrenalin,

117 kortizol és más stresszhez kapcsolódó hormonok túlzott termelése. A krónikus és a mélyebb stressz bizonyos típusai, melyeket főként a magány a szegénység, a gyász és a depresszió okoz, az immunrendszer ellenállásának legyengülésével hozhatók összefüggésbe, melynek következményei az egyszerű megfázástól és herpesztől egészen az AIDS-ig vagy a rákig terjedhetnek. A stresszre mindenki másképp reagál. Néhány embernek elmegy az étvágya, míg mások pont vészhelyzetben kezdenek el enni. A szervezet részéről számos fizikai és érzelmi válasz lehetséges a stresszre ( pl.

gyakori fejfájás; nyak- és hátfájás; kiszáradt száj, nyelési problémák;gyomorfájás; pánikroham;

állandó ideges állapot; depresszió, kedélyállapot-változások; álmatlanság.)

A stressz az élet elkerülhetetlen velejárója. Számos olyan esemény adódhat, amelyet nem lehet megúszni stressz nélkül: egy közeli hozzátartozó elvesztése, vagy egyéb olyan dolgok, amelyeket nem tud elkerülni vagy befolyásolni. A megoldás a megelőzés, melyet a szervezet folyamatos és megfelelő „karbantartásával” érhet el, hogy vészhelyzetben mégse boruljon ki. A legyengült idegrendszert a stressz könnyen kibillenti egyensúlyi állapotából. A szervezet azonban képes az öngyógyításra. Ha az idegrendszerét – és az egész szervezetét – megfelelően karbantartja, akkor megelőzhető ez a folyamat.

Van, hogy olyan stresszhelyzetbe kerül az ember egy adott szituációban, hogy kikerülni sem tudja az idegeskedést. Egy ilyen fajta stresszhatást azonban nem tud kikerülni, ugyanis vészhelyzetben életmentő, ha kicsit megnő a pulzusszám és felmegy a vérnyomás. Ugyanis csak így képes az embe-ri szervezet gyorsabb reakciókra a megszokottnál. Vagyis ebben az esetben a stressz pozitív szere-pet tölt be.

Tegyük fel, hogy Ön szereti a munkáját, de a főnökével sehogy nem jön ki és az ügyfelek is idegesítik, nem tud velük megfelelő hangot találni. Vasárnap esténként már görcsbe rándul a gyomra, hogy mindjárt itt a hétfő, hét közben pedig már reggel azt várja, hogy vége legyen a napnak. Vagyis folyamatosan rossz érzés keríti hatalmába, ami az egész nap folyamán tart, hiszen ideje nagy részét a munkahelyén tölti.

Ezt a fajta stresszt két módon oldhatja fel:

• kilép a helyzetből: keres más munkát, társat stb., vagy

• megerősíti idegrendszerét, és megtanulja kezelni a szituációt.

A behálózó stressz átfonja az élet minden területét. Itt már komoly betegségről beszélhetünk, mely-ben rengetegen szenvednek, de nem ismerik fel, vagy nem ismerik el. A legtöbb ide tartozó ember vagy depressziós, vagy totálisan túlpörgeti magát, mert nyugalmi helyzetben már hiányzik neki a

118 stressz. A depressziót is a stressz okozza. Ez a stádium teljesen lemeríti a szervezet energiáját és kiszipolyozza vésztartalékait. Legyengül az immunrendszer, allergiák alakulnak ki.