A spanyol expanziós politika kibontakozása Délkelet-Ázsiában és a Távol-Keleten

1571-ben, amikor a spanyolok létrehozták ázsiai bázisukat a Fülöp-szigeteken, a portugálok számára nyilvánvalóvá vált, hogy az ázsiai kereskedelemben betöltött kizárólagosságuk – beleértve a távol-keleti piacot is – már csupán időleges. Arra azonban már egyetlen portugál alattvaló sem számított, hogy kilenc esztendővel a „Noble y Leal Ciudad”⁵⁰⁹ megalapítását követően Spanyolország birtokába kerül minden, ami egykoron a szuverén Portugál Királyságé volt; eképpen hispán tulajdonná lesznek a tengerentúli területek és maga a portugál korona is. Igaz ugyan, hogy ennek okai semmiképpen sem a kialakuló gyarmatokon keresendők, sokkal inkább az európai nagypolitikában, de a két Korona egyesülése döntő hatással volt az ibériaiak ázsiai tevékenységének további alakulására.

A távol-keleti spanyol térfoglalás bemutatásához, mintegy bevezetésképp fontos tisztáznunk néhány terminológiai kérdést. Említett „spanyol expanzió” ugyanis egészen mást jelentett a Kelet-Indiákon, mint a Nyugat-Indiákon. Ahogy azt korábban már kifejtettük, a spanyolok és a portugálok együttes problémája az ázsiai térség expanziója kapcsán mindenekelőtt az volt, hogy sokkal fejlettebb államalakulatokat találtak Keleten, mint Nyugaton. Ez a felismerés megfontolt lépésekre kényszerítette az ibériaiakat. A portugálok eleve tudomásul vették ezt, így sokkal könnyebben alkalmazkodtak az adott földrajzi tér kihívásaihoz.⁵¹⁰ Velük ellentétben a spanyol expanziós politika – az amerikai conquista árnyékában –, egyfajta kényszerpályán mozgott, de a hispán terjeszkedés Keleten olyan korlátok közé szorult, amely korlátok létezéséről Nyugaton mit sem tudtak.

1571-től kezdve egyre több spanyol hajó indult a Fülöp-szigetekről a Dél-kínai-tengerre, amelyen keresztül hamarosan elérték a távol-keleti zónát is. Diego Artiera kapitány már 1569-ben jelezte II. Fülöp spanyol uralkodónak, miszerint a portugálok hatalmas hasznot hajtanak maguknak a Kína és Japán közötti kereskedelemből. Artiera felhívja az uralkodó figyelmét arra, hogy a távol-keleti távolsági áruforgalom monopóliuma kizárólag a Portugál Koronát gazdagítja.⁵¹¹

509 „Nemes és Becsületes Város” – ezt a rangot adományozta II. Fülöp uralkodó Manilának.

510 Láthattuk, hogy a portugálok számos esetben alkalmaztak katonai erőt Ázsiában hatalmuk megszilárdítása érdekében. Ettől függetlenül a portugál behatolás elsődleges célja – ahogy azt szintén kifejtettük - kereskedelmi monopóliumok megszerzése volt, vagyis a luzitánok világosan átlátták említett fizikai erőszak alkalmazásának lehetőségeit és határait. Úgy is fogalmazhatnánk, hogy a portugálok csupán másodlagosan tekinthetők konkvisztádoroknak az általuk bejárt területeken, még elsődlegesen kereskedők voltak.

511 IACCARINO, Ubaldo: Comercio y Diplomacia entre Japón y Filipinas en la era Keichō (1596-1615). Tesis Doctoral. Universitat Pompeu Fabra, Barcelona, 2013. 47.

113

Egy esztendővel később Juan Pacheco de Maldonado kapitány újabb információkat juttatott el az El Escorial híres dolgozószobáiba.⁵¹² 1572. április 20-án kelt levelében a következőket írja:

„Japán egy igen gazdag sziget, ahol nagy mennyiségű ezüst található. [Japán] szigetei Luzón⁵¹³ szigeteitől háromszáz lengua⁵¹⁴ távolságra fekszenek. Minden egyes évben japán hajók érkeznek [ezekről a szigetekről], árukkal megrakodva és a csere fő eszközei az arany és az ezüst. (…)”⁵¹⁵

Tagadhatatlan, hogy a Fülöp-szigetek elfoglalásával a spanyolok hatalmas lehetőség kapujába kerültek, hiszen Manila kiváló elhelyezkedése révén a hispán mozgástér igen széles földrajzi skálán mozoghatott. Vonzáskörzetükbe kerültek tőlük délre a Fűszer-szigetek, észak-keletre pedig a Dél-kínai-tenger, amelyen keresztül mind Kína, mind pedig Japán könnyen elérhetővé vált, vagyis nyitva állt előttük a délkelet-ázsiai piac és a távol-keleti áruforgalom is.⁵¹⁶

A spanyolok figyelme tehát Kína és rajta keresztül Japán felé fordult. Ettől eltekintve a hajók úti célja sokáig a kereslet-kínálat függvénye maradt: annak fényében indították hajóikat Délkelet-Ázsia felé, hogy éppen mire volt szükségük, mi az, amit a Fülöp-szigetek térségéből nem tudtak beszerezni.⁵¹⁷ Ez pedig azt eredményezte, hogy a spanyol és portugál hajózási útvonalak és gazdasági érdekek gyakran keresztezték egymást. Annál is inkább, mert a spanyolok folyamatosan „azzal a kényszerképzettel küzdöttek, hogy az erőforrásban szegényes fülöp-szigeteki térség ellensúlyozására a kínai piac lehet a megoldás,”⁵¹⁸ s ennek biztosítása

512 Az uralkodói adminisztratív kormányzás csúcsát élő Spanyolországban II. Fülöp bürokratikus központja a Madridtól ötven kilométer távolságban fekvő El Escorial „kolostor-palotában” avagy „királyi-kolostorban” (Real Monasterio de San Lorenzo de El Escorial) volt, amelyet maga az uralkodó kezdett el építtetni 1557-től. Ide futottak be a hírek a birodalom minden szegletéből, amely napi szinten több ezer iratot és egy hatalmas bürokratikus gépezet kiépítését jelentette. Ezen adminisztratív struktúrában az uralkodó munkáját úgynevezett tanácsok segítették, amelyben a tengerentúli területek ügyeit, a korábban már említett Indiák Tanácsa (Consejo de Indias) irányította 1523-tól.

513 A Fülöp-szigetek északi szigete.

514 Mivel egy lengua, vagyis spanyol tengeri mérföld 5500 méternek felelt meg, ez a távolság a dokumentum írója szerint 1650 kilométert jelentett.

515 Relación del descubrimiento y conquista de Luzón (1572-04-20.) A.G.I. Patrotano, 24, r. 25, f, 2 ͬ.

516 A témáról lásd: ALONSO ÁLVAREZ, Luis: El costo del Imperio Asiático. La formación colonial de las Islas Filipinas bajo dominio español, 1565-1800. Instituto de Investigaciones D. José María Luis Mora, Mexikó, 2009.

517 Érdekesség, hogy említett hajók rakományai között az egyik legkeresettebb termék az úgynevezett „kínai narancs” volt, amely alapvető élelmiszerszükséglete volt az európai tengerészeknek, hogy elkerüljék a rettegett skorbut járvány kitörését a fedélzetén.

518 MANZANO, 2014. 230.

114

érdekében még a kalózokkal is hajlandóak voltak fegyveresen leszámolni, amely fegyveres akciójukat a kínaiak is támogatták.

1574-ben kínai kereskedők érkeztek Manilába. Szavaikat a kínai nyelvvel jó ideje foglalkozó Martín de Rada atya⁵¹⁹ tolmácsolta a spanyol vezetők felé. Az egyeztetések mindkét fél részére előnyösen zárultak, ezért újabb lépéseként a fülöp-szigeteki spanyol kormányzóság követeket küldött Dél-Kínába. A küldöttség két tagja, Martín Rada és Jerónimo Marín atyák 1575. június 26-án keltek útra és október 28-án érkeztek vissza Manilába. Rada és társa számos várost meglátogattak a mai Fucsien-tartományban és tárgyalásokat folytattak a helyi vezetőkkel.⁵²⁰

1566-tól a spanyolok egy kereskedelmi útvonalat létesítettek a Fülöp-szigetektől Acapulcóig. Ez az útvonal 1571-ig – a manilai központ megalapításáig – inkább csak a spanyolok ázsiai jelenlétét hivatott demonstrálni és 1573-ig nem járt különösebb haszonnal.⁵²¹ Ettől az esztendőtől azonban minden kezd megváltozni: a spanyolok egyre gyümölcsözőbb kapcsolatokat építettek ki Dél-Kína egyes körzeteivel és rajtuk keresztül hamarosan birtokába jutottak a délkelet-ázsiai piac számos termékének. Következésképpen a Manila-Acapulco kereskedelem 1576-ra már jelentős hasznot könyvelhet el a Korona számára és az utazások állandóvá válnak.⁵²² Jelzett útvonalon a híres Manila-galleon közlekedett, amely egy évben egyszer tette meg a több ezer kilométernyi utat oda-vissza, fedélzetén a délkelet-ázsiai és távol-keleti piacról (India, Kína és Japán) beszerzett árukkal.⁵²³

519 Martín de Rada (1533-1578) spanyol származású Ágoston-rendi misszionárius és asztronómus. A fülöp-szigeteki spanyol hittérítés kiemelkedő alakja. Rada személyével kapcsolatban összefoglaló jelleggel lásd:

CERVERA, José Antonio: „Dos grandes cosmógrafos españoles en las Filipinas: Andrés de Urdaneta y Martín de Rada.” In: Estudios de historia das ciencias e das técnicas: VII Congreso de la Sociedad Española de Historia de las Ciencias y de las Técnicas. Pontevedra, 14-18 de setembro de 1999. Diputación de Pontevedra, Pontevedra, 2001. 169-176. Bővebben a következő műből tájékozódhatunk: GARCÍA GALENDE, Pedro: Fray Martín de Rada. Científico y misionero en Filipinas y China (siglo XVI.). Servicio de Publicaciones de la Universidad de Navarra, Navarra, 2016.

520 Labor evangelica, misionerios apostolicos de los obreros de la Compañía de IESVS. Por Ioseph Fernandez de Buendia, Madrid, 1658. 141./1375-1376.; Crónicas de la Apostólica Provincia de St. Gregorio de religiosos descalzos de N. S. P. S. Francisco en las Islas Filipinas, China, Japón. Por Fray Juan de Sotilo, Manila, 1738.

408./271.

521 YUSTE, Javier: El Imperio del Sol Naciente. La aventura comercial. Tres siglos de exploración y comercio de Occidente con Cipango. Ediciones Nowtilus, Madrid, 2015. 33.

522 A témáról a következő tanulmányban olvashatunk részletesebben: ESTELLA, Margarita: „Tráfico artístico entre Filipinas y España vía Acapulco” In: El Extremo Oriente Ibérico, 1989. 593-605.

523 A témáról bővebben: HERRERO PÉREZ, Pedro: „El galeón de Manila. Relaciones comerciales entre el Extremo Oriente y América (estado de la cuestión)” In: El Extremo Oriente Ibérico, 1989. 445-457.; SCHURZ, William Lytle: El Galeón de Manila. Ediciones de Cultura Hispánica, Madrid, 1992.; ALFONSO MOLA, Marina y MARTÍNEZ SHAW, Carlos: El Galeón de Manila. Aldeasa, Madrid, 2000.

115

Miután az árukat átpakolták, a spanyol transzport tovább indult Európába, így juttatva el Ázsia értékes termékeit Spanyolországba.⁵²⁴ A profit érdekében Mexikó és a Fülöp-szigetek között bármilyen árucikk gazdát cserélhetett, a „kereslet-kínálat korlátozása egyedül az ezüst Kelet felé irányuló kivitelében érhető tetten.”⁵²⁵

19. kép: A Manila-galleon útja a Fülöp-szigetek és Mexikó között egy 16. századi térképen

A spanyolok az 1570-es években Japánt, mint egy erős államot tartották számon, amelynek hadereje sokkal számottevőbb volt, mint a Nyugat-Indiák civilizációié. Ronquillo de Peñalosa⁵²⁶ kormányzó 1582. július 1-én kelt levele szerint a szigetország katonai ereje a berberekkel vetekszik, sőt, talán túl is tesz azokon.⁵²⁷ Ennek ellenére a spanyolok évekig nem fordítottak különösebb figyelmet Japánra; közvetlen kapcsolataikat inkább a véletlenek (hajótörések, iránytévesztések) szülték semmint a tervszerűség. Ez csupán az 1580-as évek elejére változott meg, amely évtizedre a fülöp-szigeteki spanyol helytartóság előtt nyilvánvalóvá vált, hogy Japán hatalmas ezüstkészlet fölött rendelkezik, továbbá képes exportálni jelentős mennyiségű élelmiszert is, ellenben hiányt szenved selyemben és egyéb

524 Említett távolsági kereskedelem a következő évszázadokban dinamikusan fejlődött (csúcspontját valamikor a 18. század közepén éri el) és az útvonal egészen 1815-ig forgalomban maradt. A Manila kikötőjéből induló kereskedelemre lásd: CHAUNU, Pierre: Les Philippines et le Pacifique des Ibériques (XVIe., XVIIe., XVIIIe.). 2.

Vol. S.E.V.P.E.N., París, 1960.

525 MANZANO, 2014. 227.

526 Gonzalo Ronquillo de Peñalosa (meghalt: 1583) a Fülöp-szigetek spanyol kormányzója volt 1580 és 1583 között.

527 Carta de Roquillo sobre Armada de Carrión contra Japón (1582-07-01.) A.G.I. Filippinas, 6, R. 4, N. 52.

116

értékes árukban is, mint például a kínai porcelán. A spanyolok nagy érdeklődéssel fogadták azt az információt is, miszerint a szigetországban nagy kereslet mutatkozik az európai árucikkekre is, mindenekelőtt a lőfegyverekre.⁵²⁸

Így a spanyolok az 1570-es évektől lassan növekvő eredményeket tudhattak magukénak Ázsiában. 1582-ben Ronquillo de Peñasola kormányzó hírül adta II. Fülöp uralkodónak Juan Pablo de Carrión⁵²⁹ kapitány sikereit, aki a Cagayan-i csatában aratott győzelmével végleg elűzte a japán kalózokat Luzón vizeiről.⁵³⁰ 1584-ben Vicente Landero kapitánysága alatt egy Makaó felé tartó portugál hajó fedélzetén két kasztíliai kereskedő utazott három hittérítő társaságában, akik azután folytatták útjukat Japánba, ahol Hirado kikötőjében értek partot szeptember 17-én. Az öt spanyol meglepetten tapasztalta, mekkora lelkesedéssel fogadták őket a városban, ahol akkorra már rengeteg keresztény hitre tért japán élt. Tapasztalataikat levélben tudatták a Fülöp-szigetek kormányzójával és a főméltóságon keresztül II. Fülöp uralkodóval.⁵³¹

1586. június 26-án az Ómura-klán feje, Ómura Szumitada (keresztény nevén Dom Bartolomeu de Ómura)⁵³² tizenegy keresztény japánt menesztett Manilába, ahol a gobernador, Santiago de Vera⁵³³ fogadta a vendégeket.⁵³⁴ A kétoldalú kapcsolatok kiépítésének folytatásaként 1587-ben a spanyolok hivatalosan is megérkeztek Japánba, két esztendővel később pedig egy újabb japán küldöttség lépett partra a Fülöp-szigeteken, amely ezúttal már konkrét kereskedelmi szerződés-ajánlattal érkezett a manilai kormányzósághoz.⁵³⁵

A spanyolok megjelenése a Dél-kínai-tengeren, befolyásuk kiterjesztése Délkelet-Ázsiában a zaragozai-szerződés egyértelmű megsértését jelentette. Látnunk kell azonban azt is, hogy a szóban forgó egyezmény legsúlyosabb földrajzi anomáliája 1571-re az lett, hogy a Spanyol Korona ázsiai bázisa, Manila portugál oldalon létesült, ahogy a Fülöp-szigetek teljes területe is portugál oldalra esett.

Japán esetében a helyzet még bonyolultabb, hiszen a zaragozai határvonal éppen kettéosztotta a szigetországot, vagyis Japán egyaránt tekinthető portugál és spanyol

528 A spanyolok ázsiai áruforgalmával kapcsolatban bővebben: BERNABÉU ALBERT, Salvador y MARTÍNEZ SHAW, Carlos: Un océano de seda y plata. El universo económico del Galeón de Manila. Consejo Superior de Investigaciones Científicas, Sevilla, 2013.

529 Juan Pablo de Carrión (1513-?) spanyol tengerészkapitány, az ázsiai spanyol Armada főparancsnoka.

530 IACCARINO, 2013. 48.; SOLA, 1999. 24.; Az ázsiai spanyol haderőről bővebben: MARTÍNEZ SHAW, Carlos: “La Armada en Filipinas durante los tiempos modernos.” En: El estado en guerra. Expediciones navales españolas en el siglo XVIII. Ed. María Baudot Monroy, Polifemo, Madrid, 2014. 93-116.

531 Traslado de carta del rey de Firando (1584-09-17.) A.G.I. Filippinas, 34, N. 63,

532 Lásd: 90. oldal.

533 Santiago Gonzalo de Vera a Fülöp-szigetek hatodik kormányzója, aki tisztségét 1584 és 1590 között töltötte be.

534 Carta de Vera sobre pobreza de la gente de vera, etc. (1586-06- 26.) A.G.I. Filippinas, 6, R. 6, N. 61,

535 MANZANO, 2014. 34.

117

érdekszférának, következésképpen a Távol-Kelet legtávolabbi szigetcsoportját mindkét Korona a magáénak követelhette.

Felvetődik a kérdés: mit tettek ez ellen a portugálok; egyáltalán próbáltak tenni valamit?

Az egyszerű válasz az, hogy Portugáliának nem maradt ideje lépéseket tenni Spanyolország ázsiai politikájával szemben, hiszen a kérdés hamar okafogyottá vált. Emlékezzünk, hogy 1580-ban II. Fülöp, Spanyolország királya szerezte meg Portugália koronáját. Ettől kezdve tehát a két ország perszonálunióban állt egymással, vagyis a harmonizáció nem jelenthetett megoldhatatlan feladatot. Legalábbis de iure, hiszen de facto ez a változás rendkívüli módon átalakította a Spanyol Korona lehetőségeit Japánban, egyben keretet adva a korlátainak is.