A japán kereszténység új lehetőségei

Az 1570-es évek végére a misszionáriusok létszáma a szigetországban jelentősen megnövekedett, a hittérítők immár több tucatnyian lettek. A létszámnövekedést az elmúlt évtizedek sikerei, a tömeges evangelizáció egyszerre eredményezték és indokolták is.

Ugyanakkor a páterek Japánban betöltött egyházi és világi pozíciói magukra vonták az európai katolikus erők figyelmét, de a jezsuiták ellentétes kommentárjai bizonytalanságot keltettek Rómában. A negatív kép számos visszalépéssel járt: a Társaságon belül kialakult egyfajta óvatosság a keresztény japán páterek befogadásával kapcsolatban.⁴⁷² A tisztánlátás érdekében a pápa és a jezsuita Curia General⁴⁷³ küldöttet menesztett Japánba.

471 Alessandro Valignano (1538-1606) egyházi tisztségviselő. Jelentős itáliai család sarja. Tanulmányait a Paduai Egyetem Jogi Fakultásán végezte, ami után életét és szolgálatait a katolikus egyháznak ajánlotta. DHdeCJ II. 2001.

2995.

472 TAKIZAWA II., 2011. 32.

473 A Jézus Társasága központi szerve Rómában.

103

A Nápolyi Királyság szülötte, Alessandro Valignano 1566-ban lépett be a jezsuita rendbe. 1573-ban már egyházi vizitátorként⁴⁷⁴ utazott Távol-Keletre, először Goába (India), majd 1578-ban Makaóba (Kína). Egy esztendővel később Valignano megkezdte látogatásait Japánban – a vizitátor atya első szigetországi tartózkodása 1579-től 1582-ig tartott.⁴⁷⁵

Valignano igazi újító volt, aki kimagasló szervező képességekkel bírt.⁴⁷⁶ Hamar megértette az adott földrajzi hely kihívásait, miszerint a kereszténység léte Japánban egyetlen személy támogatásától függ. Ennek megfelelően három alkalommal is találkozott Oda Nobunagával. Először 1581. március 29-én, amelyet a második júliusi találkozó, majd az év végén, Nagaszakiban egy harmadik audiencia követett.⁴⁷⁷ Valignano 1581 decembere és 1582 januárja között tartózkodott a városban, amely időszak alatt lehetősége nyílt pontos képet kapni a jezsuiták Nagaszakiban betöltött vallási és világi szerepéről. Azonnal megértette a lényeget:

a gazdasági potenciál fenntartása a japán evangelizáció sikereinek alapja.

Valignano széleslátása a világi dolgok terén és konstruktív tettvágya a keresztény missziót illetően olyan személy benyomását keltette, aki szöges ellentéte volt Francisco Cabralnak. Nem csoda tehát, hogy kettejük szembenállása csakhamar kiütközött.

Végeredményként 1581-ben Cabral távozni kényszerült a superior tisztségből.⁴⁷⁸ Leköszönése új távlatokat nyitott a Japánban munkálkodó páterek előtt. E perspektívák szellemi atyja Alessandro Valignano egyházi vizitátor lett, gyakorlati végrehajtásáért pedig a japán misszió új vezetője, Gaspar Coelho⁴⁷⁹ atya felelt.

A vizitátor számos újítással kívánt élni a kereszténység még sikeresebb, még kiterjedtebb továbbvitele érdekében, amelynek alapelveit 1580. június 24-én ismertette először a rend felelős beosztású tagjaival:

– Szorgalmazta kollégiumok és papi szemináriumok azonnali felállítását;

– Célul tűzte ki novíciusképző intézet létrehozását;

– Nagy jelentőséget tulajdonított a Japánba érkező misszionáriusok képzésének, amelynek érdekében szükségesnek tartotta egy olyan iskola megszervezését, ahol a páterek japánul tanulhatnak;

474 A vizitátor atyák feladata az egyes földrajzi körzetekben működő katolikus rendek felügyelete, azok működésének szigorú felülvizsgálata. Gran diccdionario de la lengua española. Larousse, 2005. 545.

475 Valignano japán missziójáról részletesen a következő műből tájékozódhatunk: SCHUTTE, José Franz S.J.:

Valignano1s Mission Principles for Japan. Institute of Jesuit Sources, St. Louis, 1980.

476 TAKIZAWA, 2010. 72.

477 DI RUSSO, Marisa: „Cronologia Valignanea.” In: Alessandro Valignano S.I. uomo del Rinascimento: ponte tra Oriente e Occidente. A cura di: TAMBURELLO, Adolfo – ÜÇERLER, M. Antoni J., S.I. - DI RUSSO, Marisa.

Institutum Historicum Societatis Iesu, Roma, 2008. 373-376.

478 Francisco Cabral később visszatért a Rend indiai központjába, Goába és ott is érte a halál 1609-ben.

479 Gaspar Coelho (?) portugál jezsuita misszionárius. DHdeCJ I. 2001. 1214.

104

– Az intézmények sikeres működtetése céljából szigorú adminisztrációt kívánt bevezetni;

– Alapkövetelménynek tartotta az ibériai nagyhatalmak világi képviselőivel, a portugál és a spanyol bürokráciával folytatott sikeres kommunikációt, amelynek okán meg kívánta újítani a jezsuiták információs hálózatát Japán és India, valamint a Fülöp-szigetek között, megkülönböztetett figyelmet fordítva arra, hogy a hírek Portugália és Spanyolország mellett eljussanak Rómába is.

Véletlenül se gondoljuk, hogy magas egyházi beosztása révén Valignanónak egyenes út vezetett a sikerhez Japánban. Ellenzőinek tábora gyakorta szélesebb volt, semmint a vizitátor arra számított volna. Ezek egyrészt Cabral korábbi szimpatizánsai közül, másrészt a változásoktól hagyományosan elzárkózó jezsuiták köréből kerültek ki. A nehézségek ellenére azonban Valignano számos terve kezdett megvalósulni. 1580-ban egy-egy jezsuita szeminárium kezdte meg működését Adzucsiban és Arimában, továbbá a Rend parókiák építésébe fogott és elkészült egy írásmű is, amely Sumario de las Cosas de Japón címmel látott napvilágot 1583-ban.⁴⁸⁰ Jelen írásos dokumentum célja az volt, hogy a szigetország missziós sikerei közvetlenül eljussanak a római pápához, biztosítva ezzel az egyház fejének védnökségét.

Valignano reményei szerint ez a patronálás kettős természetű lett volna: a lelki segélynyújtáson túl a vizitátor atya jelentős anyagi dotációra is számított XIII. Gergelytől.⁴⁸¹

A vizitátor nagyra becsülte a japánok számos tulajdonságát: mindenekelőtt az udvariasságukat, a türelmüket és a bölcsességüket, valamint a tisztaságra való hajlamukat,⁴⁸² végezetül az egyszerű emberek (köznép) mértékletességét.

„Az emberek mind fehérek⁴⁸³ és nagyon udvariasak, mert még az egyszerű emberek és a parasztok is tisztelik egymást és csodálatosan udvariasak (….) amelyben túltesznek a többi Keleti népen is. Ezek az emberek nagyon gyakorlatiasak és jó felfogóképességgel rendelkeznek, s még a gyermekek is kiváló hajlammal bírnak a mi tudományos ismereteink és tanításaink megértésére. Sokkal könnyebben és rövidebb idő alatt megtanulnak írni és olvasni a mi nyelvünkön, mint a mi gyermekeink Európában; (…)”⁴⁸⁴

480 Lásd: TALADRIZ, José Luis Álvarez-: Sumario de las Cosas de Japón (1583). Universidad de Sofía, Tokio, 1954.

481 TAKIZAWA, 2010. 73.

482 A japánok rendszeres tisztálkodtak, egy nap akár több alkalommal is. Ezzel szemben az európai kultúrában a fürdés - az egyház tanítása szerint – ártalmas dolognak számított, amely betegségeket gerjeszt. A Japánban szolgáló jezsuiták hamar rájöttek jelen tanítás téves voltára.

483 Japánban a nők és néhány esetben a szamurájok is fehér viasszal kenték be magukat, mert úgy tartották ilyen színű az isteneik arca is.

484 LISÓN TOLOSANA, 2005. 5.

105

Valignano objektivitását bizonyítja, hogy az erények felsorolása mellett, nem feledkezett meg a japánok bűneinek lajstromba vételéről sem: 1. A förtelmes bujaság, vagyis a homoszexualitás; 2. Hűségük uraik felé gyakran labilis;⁴⁸⁵ 3. Hajlamosak a hazugságra, a kétszínűségre és a színlelésre; 4. Könnyűszerrel gyilkolnak, mint ahogyan könnyedén veszik a kegyetlenséget is; 5. Örömüket lelik az ivásban és a dőzsölésben.⁴⁸⁶

Két dolog következik ebből számunkra. Egyrészről, szembetűnő az a fegyelem, amellyel a vizitátor eleget tett hivatalos kötelezettségének; Valignano egyházi tisztségviselőhöz híven objektív krónikása kívánt lenni az általa tapasztalt állapotoknak Japánban. Másrészről, Alessandro Valignano szavai számos helyen alátámasztják annak a Francisco Cabralnak és körének undorát a japán szokásokkal kapcsolatban, amely kört éppen a vizitátor állította félre.

Utóbbi ellentmondás feloldása Valignano tisztánlátásában és gyakorlatiasságában rejlik: az atya jól tudta, hogy Cabralnak és követőinek számos dologban igazuk van, de felfogta azt is, hogy nézeteik veszélyeztetnék az evangelizáció minden eddigi eredményét a szigetországban, nem különben aláásnák az ibériai-japán gazdasági kapcsolatokat is, amelyben a jezsuitáknak kiemelt szerep és haszonélvezet jutott.

Xavéri Ferenchez hasonlóan Valignano nagy hangsúlyt fektetett az ősi japán vallási rendszerek terminológiájának megértésére és annak megfelelő interpretálására. Tette mindezt a szigetországi katolizáció létjogosultságának alátámasztására és az eredményes „küzdelem”

érdekében a japán papság szűnni nem akaró támadásaival szemben, de minden bizonnyal tudásvágy és kíváncsiság is motiválta. Ekképpen Valignano kommentálta azt is, hogy a „pogány isteneket” a sintoizmusban kami, a buddhizmusban pedig hotoke elnevezéssel illetik,⁴⁸⁷ s ezen kívül még számos helytálló megfigyelést vetett papírra a japán kultúráról, amely tovább erősítheti bennünk a nagy tudású egyházi tisztségviselő képét.

Valignano alatt a japán misszió vezetője, Gaspar Coelho új rangra emelkedett: az eddigi rendfőnök (superior) tisztséget a tartományi alfőnök (Vice-Provincial) váltotta fel 1581-ben. A magasabb titulust többek között az evangelizáció addigi térnyerése indokolta, amelynek köszönhetően a keresztény hívek száma Japánban elérte a 130 000 főt.⁴⁸⁸ Hatalmas sikernek számított ez, ha végiggondoljuk, hogy Japán lélekszáma eközben alig-alig növekedett. Jóllehet

485 Ezen „bűnük” nyilvánvalóan a száz esztendeje fennálló háborús helyzettel indokolható, vagyis egyáltalán nem egyedi adott történelmi körülmények között.

486 HIDEFUJI, Someda: „Agradecimiento, recuerdo e investigaciones sobre las crónicas.” Cuadernos del Archivo de la Universidad 41. Lima, 2005. 27.

487 HIDEFUJI, 2005. 28.

488 TAKIZAWA, 2010. 71.

106

a Szengoku-korszak utolsó szakaszában tartott, a háborús cselekmények száma igen lassan csökkent, ami gátolta a demográfiai növekedés megindulását. Japán lakossága az 1580-as évek elején továbbra is 13-14 millió fő között mozgott.⁴⁸⁹ (2-es számú térkép)

Alessandro Valignano leglátványosabb sikerét a diplomácia terén produkálta: a vizitátor támogatta és megszervezte egy japán delegáció útnak indítását Európába. 1582-ben három keresztény hitre tért daimjó, Ómura, Ótomo és Arima, négy fiatal japánt menesztett követségbe XIII. Gergely pápához. Ez volt az első alkalom, hogy megkeresztelkedett japánok egész csoportja utazott Európába. Küldöttségük mégsem tekinthető hivatalos kapcsolatfelvételnek sem Portugália, sem Spanyolország, sem pedig a Szentszék irányába, lévén nem az illetékes államhatalomtól kapták megbízatásukat, hanem megkeresztelkedett haduraktól, akiknek hatalma csupán territoriális volt.

A látogatás során Itó Manso az Ótomo-klánt, Csicsima Miguel azt Arima- és Ómura-klánt képviselte, míg Hara Martino és Nakaura Julián segítőkként vettek részt a küldöttségben.

Az utazás 1582. január 28-án vette kezdetét. A csoport Nagaszaki kikötőjéből Makaón keresztül utazott Malakkába, onnan pedig Goába. Indiából a hajóút Afrika megkerülésével folytatódott, s a hetekig, néhol hónapokig tartó pihenőkkel együtt végül két és fél évet vett igénybe, mire a japánok eljutottak Európába.

Az úgynevezett Tensó-misszió tagjai 1584 augusztusban érkeztek meg Lisszabonba, három hónappal később pedig már II. Fülöp spanyol uralkodó fogadta a négy japán küldöttet egy személyes audiencia keretében.⁴⁹⁰ December 10-én a csoport folytatta útját Murcia, Alcalá de Henares, Orihuela és Elche érintésével, majd Alicante kikötőjében hajóra szállt, hogy onnan Rómába induljon a katolikus egyház fejéhez.⁴⁹¹

Mire a japán küldöttség megérkezett Rómába, a pápai székben már V. Szixtusz (1585-1590) fogadta őket. A delegáció magával vitte Ótomo (Szórin) Josisige 1582. január 11-én kelt levelét, amelyet a Francisco névre keresztelt japán daimjó magának a pápának címzett:

„Az Úr kegyelmével a Ti Szentségeteknek alázatosan írom [a következőket]:

Az Úr, aki uralkodik egeken és földeken, és hatalma van a nap, a hold, a csillagok és az én tudatlanságom felett, amely a sötét homályban leledzik, ragyogtasson fel az ő isteni fényével,

489 TOTMAN, 2006. 280.

490 VALLADARES, Rafael: Castilla y Portugal en Asia (1580-1680). Declive imperial y adaptación. Leuven University Press, Leuven, 2001. 28.

491 TAKIZAWA, 2010. 78.

107

különös tekintettel, mert a kegyelem kincseit adta meg nekem, és a tökéletesség alapköveit letéve lehetőséget adott az érintkezésre az elmúlt harminc esztendőben a Jézus Társasága pátereivel, akik a japánok szívében elvetették a világ megmentőjének isteni magvait, s azon kegyes Isten akaratát, hogy én legyek az egyike azoknak, akik befogadják eme isteni lényeget. Így lehetséges az, hogy a Minden Kereszténység Szent Atyja által én magam eme nagy ajándékot megkaphattam, a V. S.⁴⁹² közbenjárásával, letéve [a hit] alapjait. Ha nem lenne háborúság [az országban] és én nem lennék ily’ öreg és betegeskedő, magam lennék, aki látogatásomat tenném, hogy imádhassam a Szent Helyet és megcsókolhassam V. S. lábát, hogy fogadhassam, ahogy Szent Kezét a mellkasomra helyezve [belém vési] a Szent Kereszt jelét; de hisz’ ne legyen akadálya annak, amit itt mondok, szerettem volna elküldeni magam helyett unokaöcsémet, Itó Don Hieronimót, Finga Királyának fiát, de minthogy e Királyságból most nem mehet senki, így az ő unokatestvére, Don Mancio lép a helyébe a Vizitátor Atya [jóváhagyásával]. Fogadja V.

S. kegyelmének summáját. Segítse elő a Kereszténységet ezen a helyen az Egekben székelő Úr Isten nevében. Azon ereklyetartóért, amit V. S. a Vizitátor Atya által nekem küldött, s melyet alázatosan a fejem fölött tartok, hálát adok a Ti Szentségeteknek, s minden egyéb dolgokért is, amelyekkel hosszú kapcsolatot ápolhat a Királyságokkal a Vizitátor Atya és Don Mancio közvetítésével, Nem mondok más egyebet, minthogy fogadja imádatomat és méltóságteljes hódolatomat.

1582. január 11.

Az imádat jeléül, minthogy ez a hely a Mennyek nagy Istenének helye, a Legszentebbé.

Attól, aki szent lábaid alá helyezi magát: Francisco, Bungo Királya.”⁴⁹³

A küldöttek 1585 júniusában hagyták el Rómát, onnan Velence, Milánó, Genova érintésével Spanyolországon keresztül vezetett az útjuk ismét Lisszabonba. Ezt követően hajóra szálltak és a Mozambik-csatornán keresztül jutottak el Indiába, ahol újra találkoztak az időközben Goába visszatérő Alessandro Valignanóval. Indiából az út újfent Malakka és Makaón keresztül vezetett vissza saját hazájukba.⁴⁹⁴ (3-as számú térkép)

492 A rövidítés alatt V. Szixtuszt kell érteni. A rövidítés oka az volt, hogy jelen dokumentum keletkezésének időpontjában még nem V. Szixtusz, hanem elődje, XIII. Gergely ült a pápai trónon. A nevet ennek megfelelően valószínűleg később módosíthatták.

493 Copia de una carta de don Protasio de Arima a Su Santidad Gregorio XIII. (1582-01-11.) B.R.A.H., Cortes, 9/2663, f. 323v

494 A delegáció útjáról lásd: GUILLÉN SELFA, José: La primera Embajada del Japón en Europa y en Murcia (1582-1590). Editora Regional de Murcia, Murcia, 1997.; A küldöttség európai útjáról az utóbbi években megjelent legteljesebb összefoglaló munkaként egy olasz PhD-értekezést kívánunk e helyütt kiemelni: PELICCIA, Carlo: La prima ambasceria giapponese in Italia nel 1585: relazioni e lettere di viaggio nell’Archivum Romanum Societatis Iesu. 2016. http://dspace.unitus.it/bitstream/2067/3048/1/cpelliccia_tesid.pdf (Utolsó letöltés:

2018.03.28.)

108

A delegáció tagjai nyolc és fél esztendő elteltével tértek csak vissza Japánba, amely időpontra a kereszténység támogatottsága már eltérő képet mutatott a korábbitól. Ennek oka egy katonai konspiráció, a hatalom átöröklése és az azt követő kül- és belpolitikai változások voltak.

In document Szegedi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar (Pldal 106-112)