A keresztény rendi konfliktusok betetőzése

Hatalomra jutását követően Tokugava Iejaszu folytatta korábbi kereszténypártoló politikáját, amit a páterek nagy megnyugvással vettek tudomásul.⁶⁷³ A hittérítők elégedettségét tovább növelte, hogy Iejaszu vallási toleranciája nem csupán az evangelizáció engedélyezésében, hanem egyéb külsőségekben is látványosan megmutatkozott. A sógun felhatalmazást adott Juan Rodríguez⁶⁷⁴ atyának jezsuita rezidenciák építésére Edóban, Kiotóban és Nagaszakiban, továbbá saját földterületet adományozott Organtino atyának, ahol a páterek felépíthették rendházukat. Luis Cequeira püspök arról tájékoztatja a Fülöp-szigeteki Kormányzóságot, hogy 1603-ra a jezsuiták már 21 saját ingatlannal (rezidenciák és rendházak) rendelkeztek Japánban, ahol közel 300 misszionárius testvérük teljesített szolgálatot.⁶⁷⁵

Jóllehet Iejaszu tökéletesen érzékelte a jezsuita-domonkos-ferences feszültséget, saját részéről a politikai konszenzus fenntartására törekedett. Ennek megfelelően a ferencesek és a domonkos atyák is további engedményekhez jutottak: eképpen Iejaszu felhatalmazta Fray Jerónimo de Jesúst, hogy a fővárosban, Edóban is templomot építtethessen és nyíltan hirdethesse a kereszténységet.⁶⁷⁶

A keresztény missziók között kialakult feszültségek feloldása céljából VIII. Kelemen pápa (1591-1605) hatályon kívül helyezte XIII. Gergely 1585. évi bulláját, és 1603. december 12-én hivatalosan is engedélyt adott minden katolikus rendnek az evangelizációra Japánban.⁶⁷⁷ Az új pápai bulla azonban csak jogi értelemben rendezte a szigetországban tapasztalható ellentéteket, a mindennapokban a jezsuita és domonkos-ferences szembenállás nemhogy enyhült volna,

673 Carta del Padre de la Compañía de Jesús a su compañero en la India Oriental (1559-10- 20.) B.R.A.H. Mss.

Jesuitas, Tomo 191, f.288r.

674 Juan Rodríguez (1561-1633) jezsuita hittérítő, aki ázsiai missziói alatt tevékenykedett Kínában és Japánban is.

1588-ban érkezett a szigetországba, ahol azután fontos tolmács- és fordítói munkakört töltött be, vagyis közvetítőként dolgozott a japán kormányzat és az ibériaiak között.

675 TAKIZAWA, 2010. 105.

676 CABEZAS, 1994. 386.

677 TAKIZAWA, 2010. 105.

150

sokkal inkább tovább fokozódott. A spanyol domonkosok és ferencesek panasszal álltak elő Rómában és Madridban.⁶⁷⁸ A domonkosok és ferencesek jezsuitákkal szemben felhozott vádpontjait mind VIII. Kelemen pápa, mind pedig III. Fülöp spanyol uralkodó kézhez kapta.

Íme, néhány a legsúlyosabb kifogások közül:

 A jezsuiták minden lépésükkel akadályozzák más rendek működését Japánban.

 Nyíltan részt vesznek a Kína és Japán közötti kereskedelemben, hozzájutva a nagy mennyiségű selyemhez a hajók rakományaiból, amely rakományok jó része fizetség nélkül kerül a birtokukba.

 Raktárakat, sőt fegyvereket birtokolnak Japánban, amely azt jelenti, hogy saját tüzérséggel is rendelkeznek, amelyet pedig egy páter vezérel közülük.

 A keresztény férfiak és nők együtt laknak a pogányokkal, amely együttélésből születő gyermekek félig pogányok lesznek.

 A japán emberek letérdelnek a jezsuiták léptei nyomában.

 Goában és egyéb helyeken is rendszeresen ellátogatnak a pogányok házaiba, ahol olyan ételeket esznek, amelyeket keresztény embernek tilos.

 Elveszik a bennszülöttek birtokait és annak adják oda, akinek csak akarják.

 Engedélyt adnak a házastárs eltaszítására és a válásra.

 Bennszülötteket kényszerítenek rabszolgasorba, akik ezután őket szolgálják.⁶⁷⁹

Ezek a vádpontok nagyrészt súlyos túlzásokat tartalmaztak, s egy természetellenes képet festettek a jezsuiták japán missziójáról. Némi igazságtartalom mégis fellelhető bennük, főleg a páterek kereskedelemben való részvétele tekintetében.

A 17. század elejére a jezsuiták és a domonkos-ferences szövetség közötti ellenségeskedés annyira elfajult, hogy már-már kezelhetetlennek tűnt. Sem a messze, Európában székelő pápa, sem az általa küldött vizitátorok (akik számos esetben szintúgy részrehajlóak voltak egyik, vagy másik fél javára) nem voltak képesek békét és nyugalmat teremteni a szigetország katolikus rendjei között.

A helyzetet tovább súlyosbította, hogy a rendi ellenségeskedés immár nyíltan spanyol-portugál alattvalói rivalizálást is jelentett. A koronahűségből adódó szembenállást tovább erősítette a spanyol és portugál hittérítők jezsuita renden belül eloszlása is: habár a Jézus Társaságában főleg portugálok képviseltették magukat, szép számmal találunk kasztíliai

678 Carta de franciscanos sobre religiosos que pasan al Japón (1603-06- 30.) A.G.I. Filippinas, 84, N.114.

679 GIL, 1991. 130-131.

151

származású jezsuitákat,⁶⁸⁰ akik akarva-akaratlanul saját koronájuk érdekeit tartották elsősorban szem előtt.

A katolikusok közötti torzsalkodás akkor vált igazán kockázatossá az ibériaiak számára, amikor a hollandok felfigyeltek az ellenségeskedésre. A holland-japán kapcsolatok legveszélyesebb ismérve ugyanis a hollandok vallási koncepciójában rejlett: a protestáns hollandokat egyáltalán nem foglalkoztatta a sógunátus valláspolitikája és a japánok keresztény hitre való áttérítése. Pontosabban a bakufu valláspolitikája csak annyiban foglalkoztatta a hollandokat, amennyiben az a katolikus spanyolokat és portugálokat sújtotta. Ennek megfelelően az 1610-es évtizedtől a hollandokat az a határozott cél vezérelte, hogy minimálisra csökkentsék a spanyol befolyást Japánban, miközben továbbra is ki voltak szolgáltatva a japán államhatalom akaratának és döntéseik továbbra sem egy átgondolt külpolitikai akaratnyilvánítás mentén, hanem a pillanatnyi helyzetnek megfelelően születtek.

Úgy tűnik azonban, hogy a fekete legenda logikáját követve a hollandoknak sikerült meggyőzniük Iejaszut és tanácsadóit egy, a Tojotomi-örökségből fennmaradt japán félelem komolyságát illetően. A források alapján ugyanis valószínűsíthető, hogy a hollandoknak módjában állt felvázolni a sógunnak a spanyol inváziós módszert, amelynek legfőbb ismérveként a fegyveres megszállást megelőző vallási behatolást jelölték meg.⁶⁸¹ A hollandok magyarázata szerint a katolikus evangelizáció, a szamurájok tömegeinek áttérítése egy elvakult vallás oldalára Japán potenciális védvonalának teljes megsemmisítését jelenti, amelyet kíméletlenül követ a Spanyol Korona katonai inváziója.⁶⁸²

A spanyol katolikusok felháborodottan vették tudomásul a holland rágalmakat.

Írásaikban próbálták meggyőzni a sógunt, hogy a hollandok vádjai alaptalan koholmányok.

Ennek érdekében a hollandokat, mint az igaz hit Ördögtől való ellenségeit tüntették fel a sógunátusnak írt levelekben. Íme egy beszédes példa minderre:

(…) Hollandia eretnekei [hazugmód] azt állították Önnek, hogy a spanyolok szándéka keresztény hitre téríteni minél több embert, hogy ily’ módon ellophassák az Ön királyságát, mint tették azt Új-Spanyolország esetében is.⁶⁸³

680 BAYLE, Constantino: Un siglo de la Cristianidad en el Japón. Labor, Barcelona, 1935. 79.

681 TAKIZAWA, 2010. 114.

682 MANZANO, 2014. 335.

683 Carta de Diego de San Francisco sobre Japón (1618) R.H.A. Jesuitas, Tomo 108. 361r. (Impreso: Madrid, 1632.)

152

Ezzel a szigetországi keresztény konfliktusok elérték csúcspontjukat. A keresztény ellentétek egy új, ám minden eddiginél veszélyesebb elemmel váltak teljessé: a katolikus-protestáns gyűlölködéssel,⁶⁸⁴ amely mögött komoly hatalmi rivalizálás és érdekérvényesítési törekvés állt. A viszály miértjeit – keresztény teológiai szempontból – a japánok egyáltalán nem értették, de nem is volt rá szükségük. A holland propaganda abszolút meggyőzőnek látszott: a bakufu számára egyre világosabbá vált, hogy a kereszténység az országot mételyező méreg, egy félelmetes, lappangó ellenség előfutára, amiért az idegen hitet mihamarabb fel kell számolni.

684 Ez nem azt jelentette, hogy a hollandok és az angolok nem konfrontálódtak volna egymással. A hollandok például rendszeresen azzal vádolták az angolokat, hogy ágyút adnak el a spanyoloknak. A témáról lásd: BOXER, Charles Ralph: „War and Trade in the Indian Ocean and the South China Sea, 1600–1650.” Great Circle,1(2).

1979. 3-17.

153

4.3. Az izolációs politika előtérbe kerülése, az ibériaiak kitiltása Japánból