Az urbáriális telki földek körébe jobbára a nyomáskényszerben művelt és legin-kább gabonatermesztésre használt szántóföldek, valamint a kaszálók tartoztak. Ezek a birtokok képezték a telkes jobbágyi lét alapját. Ezt a Kárpát-medence szerte elterjedt képet színezte Jankovácon a kukoricaföldek néven emlegetett parcellák beszámítása az ún. telki állományba.
A telki földet a feudalizmus kori jog a földesúr tulajdonának tekintette, amelyet a jobbágy csak használt, mégpedig a földesúr kegyelméből. E sokszor hangoztatott jogi fikció ellenére a mindennapi élet gyakorlatában a jobbágy magáénak tartotta ur-báriális földjét. A földesúr „hírével” örökítette, eladta azt.
A jobbágyok végrendeleteiben és hagyatéki leltárjaiban általában fontos szerep-lőnek számított az úrbéres föld. Öröklése, vásárlás útján való megszerzése a telkes jobbágyi lét nyitányát vagy kiteljesedését jelentette, és a gazdává válás ígéretét hor-dozta magában.48
Mária Terézia úrbérrendezése idején, 1772-ben a Bács vármegyei Jankovácot a kedvezőtlen adottságú IV. osztályba sorolták, ezért a jobbágytelek törvényes mérete, Békés és Csongrád megyéhez hasonlóan, a legnagyobbak közé tartozott az ország-ban.49 Az osztályba sorolás jobb megértéséhez érdemes itt is hangsúlyoznunk a kö-vetkező tényezőket: A XIX. század végének és a XX. század első felének legendás hergevicai feketeföldje 1772-ben még kaszálóként hasznosult. Ugyanakkor a XX. szá-zadi Illancs, vagy Felsőterézhalma 6000 holdas homoktengere 1772 táján még nem számított allodiumnak, vagyis földesúri házikezelésű földnek. Csak a XIX. század közepén a jobbágyfelszabadítás gyakorlati végrehajtása során vált azzá. Az úrbérren-dezés idején még a jankováci marha legelészett rajta, és a jankováciak a maguk föld-jének tartották. Következésképp, a jankováci határban túlsúlyban voltak a homokos területek, és ezért Jankovác falut, amely később ugyan módos település hírébe került, az 1770-es években még könnyen a IV. osztályba sorolták a klasszifikációt végző úr-bérrendezők.
1731-ben Jankovác újratelepülésekor az új falu határa nem terjedt ki Hergevicára és Szentkatára, bár a két területet állandó használatra megkapták a jankováciak. A XVIII. századi latin források a jankováci „élettér” felsorolásakor a „Terrenum Janko-vaciense”, vagyis a jankováci határ, a jankováci föld után külön egységként szerepel-tették a „Praedium Hergevica” és a „Diverticulum Szent-Kata” megjelölésű területe-ket. A jórészt „kaszáló” hasznosítású „Praedium Hergevica”, vagyis Hergevica puszta és az erdős legelő „Diverticulum Szent-Kata”, vagyis Szentkata határrész hajdani jogi
48 F. 31., 33., 37., 38., 39., 44., 46., 47., 48., 49., 50., 51., 52., 53., 54., 57., 59.
49 CJH. 1896. 1920., FRIEBEISZ István 1846. 2832.
25 különállását jól tükrözi Jankovác 1781. évi határtérképe, amelyet Hury József tér-képész készített.50 1835-ben a jankováci úrbéri per egyik ítéletében Hergevicáról és Szentkatáról úgy fogalmaztak a prókátorok, hogy már „egyesíttettek” a jankováci ha-tárral. A jogi különállásnak ez a megszüntetése valószínűleg az 1832 táján kezdődött úrbéri rendezés során történt meg.51
A IV. osztályba sorolt Jankovácon az úrbéri törvények szerint52 38 hold szántó és 22 „embervágó” kaszáló alkotott egy egész sessiót, vagyis külső jobbágytelket. A féltelkes gazda ennek felét, a negyedtelkes ennek negyedét mondhatta magáénak. Szí-nezte a képet, hogy a jankováci egésztelkes jobbágy a nyomáskényszerben művelt szántók között valójában csak 36 holddal rendelkezett. A hiányzó két holdat a többi szántóföldjétől távol, a halasi határhoz közel eső kukoricaföldek között birtokolta.
Ha végig tekintünk Jankovác úrbéri összeírásain, meglepetéssel tapasztalhatjuk, hogy viszonylag sok egésztelkes és egy teleknél is nagyobb telekkel rendelkező job-bágy szerepel a névsorokban. Ez azért is feltűnő, mert az észak felől szomszédos Pest-Pilis-Solt vármegyei táj némely falujában az egész telek ritkának számított. Az úrbér-rendezés idején Akasztón sem egész-, sem féltelkes jobbágy nem lakott. Az úrbéri földeket harminckettedekben számolták. Ezekből 16 tett volna ki fél telket, de a 13/32
nagyságú telkek voltak a legnagyobbak az úrbéri tabellán. Bátyán ugyancsak harminc-kettedekben tartották nyilván a jobbágyok földjeit. Sokan birtokoltak 4/32telket, ami a jobbágyi lét minimumának számító ⅛ teleknek felelt meg. Kiskőrösön, Akasztóhoz hasonlóan sem egész-, sem féltelkes jobbágy nem akadt. A település jobbágyságának többsége ⅛ telket mondhatott magáénak. Császártöltés 104 összeírt jobbágyából 3, Hajós 208 jobbágyából 7, Foktő 92 jobbágyából 6, Géderlak 47 jobbágyából 1 gazda birtokolt egész telket.53
Az 1772. évi jankováci úrbéri tabellán a felsorolt 264 telkes jobbágy közül 95 (35,9 %) birtokolt egész telket vagy annál valamivel nagyobbat. Ugyanakkor 169 job-bágy (64 %) az egész teleknél kisebb urbáriális földdel rendelkezett. Közülük 67 gazda fél vagy annál valamivel nagyobb, 102 gazda félnél kisebb telket mondhatott magáénak.54
Az úrbérrendezés utáni másfél évtizedben, különösen 17811782 táján nagy úr-béri regulációs tevékenység zajlott Jankovác határában. A Magyar Kamara, mint föl-desúr valószínűleg újabb földeket bocsátott a jobbágyok rendelkezésére azért, hogy életképesebb gazdaságok, kedvezőbb teleknagyságok jöjjenek létre. 1772-ben például még léteztek ⅛ telkek Jankovácon, amelyek 1785-re eltűntek. ¼-es lett a legkisebb telki föld, ami még mindig fölöttébb kicsinek számított. Ezért a XIX. század első fe-lének uraságai, bár erre vonatkozó uradalmi utasítás, határozat nem maradt fönt, lát-hatóan arra törekedtek, hogy a jobbágyok örökösödése és a birtokvásárlások során 2/4, azaz fél telek alá ne menjen a jobbágygazdaságok telekmérete.55
50 TL. Úrbéri iratok. (Jankovác). 82. doboz. 18311832. 1781. évi térkép 1832. évi másolata.
51 TL. Úrbéri iratok. (Jankovác). 81. doboz. 18271848. 1835. évi ítélet.
52 CJH. 1896. 19.
53 PL. IV. 1. h. Urbáriumok. Akasztó, Bátya, Császártöltés, Foktő, Hajós, Kiskőrös, Lak.
54 BL. V. 342/a. 6. doboz, 2. tétel. Jankovác urbáriuma, 1772.
55 Hasonló törekvés jellemezte a tatai és gesztesi Eszterházy-uradalmat: SZABAD György 1957. 139‒141.
26
Az 1780-as évek elején lezajlott „határ-rendbeszedési”, telki állomány-kiegészí-tési, birtokviszony-átalakítási munkálatok eredményeit jól tükrözik az 1785. évi úr-béri összeírás lapjai. Az 1780-as évek birtokváltozásait, társadalmi átrendeződéseit, és az ezek nyomán készített 1785. évi úrbéri összeírást azért is érdemes tanulmányoz-nunk, mert a XIX. század első felének agrárviszonyai a XVIII. század végén kiformá-lódott úrbéri alapokon nyugodtak.
Az 1785. évi jankováci úrbéri összeírás lajstromában a 42 házas zsellér előtt 347+6 = 353 telkes jobbágy szerepelt, akik 272 ¼+7 ¾ = 280 jobbágytelken osztoztak.
A fenti két szám úgy jött ki, hogy a 347 telkes jobbágyhoz hozzáadtam azt a 6 telkes jobbágyot, illetve 7¾ teleknyi földjét, akik és amelyek a sor végére biggyesztve
„Deserta Sessiones” cím alatt szerepelnek. Az „elhagyott telek” „pusztatelek” jelen-tésű Deserta Sessiones kifejezés itt kissé félreérthető. Valószínűleg úgy kell értel-mezni, hogy ez a 7¾ telek valóban „deserta”, vagyis gazdátlan volt, de az előző évek rendezési munkálatai során gazdájuk akadt, mégpedig azoknak a jobbágyoknak a sze-mélyében, akik nevével jelezték őket. Így indokolt 353 telkes jobbággyal és 280 job-bágytelekkel számolnunk. Ezt tették a következő évtizedek hivatalai is, természetesen követve a fenti számok kisebb változásait.
1785-ben 353 telkes jobbágyából 114 (32%), vagyis a jobbágygazdák nagyjából egy harmada legalább 1, vagy 1-nél nagyobb külső telket birtokolt. 4 teleknyi földje volt öreg Dobos Jánosnak.56 3 jobbágytelken gazdálkodott Almási József, Fenyvesi János, Csincsák Mihály. 2, vagy kettőnél valamivel nagyobb telket mondhatott magá-énak 39 jobbágy. 1, vagy valamivel nagyobb telekkel rendelkezett 71 gazda.
239 telkes jobbágy (67,7%), vagyis a jobbágygazdák nagyjából kétharmada az egész telek tört részét birtokolta. ¾ telke volt 35 gazdának. 2/4 telkes, vagyis féltelkes, korabeli kifejezéssel két fertályos jobbágynak számított 107 családfő. 97 gazda ¼ te-leknyi úrbéri földből próbált megélni.57
A több telekből álló jobbágyvagyonok az 1830-as évek úriszéki pereiben is szóba kerültek. Így például Csincsák Mihály 3, valamint Dobos János 4 szessióját emlegették az örökösök és bizonyságtevők.58
Az 1785. évi úrbéri összeírás idézett telekszámaiból és teleknagyságaiból is lát-ható, hogy a XVIII. század végén és a XIX. század első felében az úrbéri földet ¼ telkekben számolták. A negyed telket a mindennapi beszédben fertálynak nevezték, amely kifejezés a német Viertel = negyed szóból került a magyar nyelvbe. A janko-váciak is fertályos, kétfertályos, három fertályos, öt fertályos stb. jobbágyokról be-széltek, ha ¼, 2/4, ¾, 5/4 telkes gazdákra gondoltak. Az úrbéri telkek nagysága, fertály-száma arányában osztott kiegészítő birtokrészek mértékét is a fertály szóval fejezték ki. Például emlegettek „egy fertály szállásföldet” (1833), „két fertály kukoricaföldet”
(1833). A gazdaságok városi, közösségi fizetnivalóinak egy részét, például a szállási csőszbért a gazdák fertályai arányában vetette ki a város. Bizonyos közmunkákban,
56 Az egy jobbágy által birtokolható úrbéri telkek számáról: CJH. 1896. 17. — A több telket birtokló job-bágyokról kevés szó esett az agrárhistóriai irodalomban. Vö.: SZABÓ István 1947. 26‒27., JAKÓ Zsig-mond 1944. XL‒XLI.
57 AV. BBŽ. Spisi. F. 2. Jankovác, 1612/1785. 133.
58 F. 12., 15.
27 például határbeli árkok tisztításában, javításában úgyszintén a fertályok mennyisége szerint kellett részt venniük a gazdáknak.
1832-ben a nagy határrendezések, birtoklási változások előtt 416 fél telek és 79 egész telek alkotta Jankovác mezőváros jobbágynépének telki állományát. Hírük sem volt már a XVIII. századi nyolcad és negyed telkeknek. A nép és az uradalom egyaránt a fél telket tekintette a legkisebb jobbágybirtoknak.59
Egy esztendővel a jobbágyfelszabadítás előtt és a jobbára vesztes úrbéri per fon-tos állomásai után, a jankováci földbirtoklási és földhasználási rend átszervezésének befejeztével, 1847-ben az uradalom elkészíttette Jankovác mezőváros új úrbéri tabel-láját. Ez a terjedelmes lista a jankováci úrbériség históriájának záródokumentuma. A rajta szereplő jobbágyok és úrbéri földek szabadultak föl 1848. április 11-én. Az ösz-szeírás tanulmányozása okoz némi értelmezési gondot, mivel a telekbirtokosok listá-jában olyan személyek is szerepelnek, akik nem voltak jobbágyok. Például: Magyar Imre uradalmi inspektor 3+1 egész telekkel, Magyar Imre fia ugyancsak 3 telekkel, Martinka János uradalmi fiskális 3 telekkel, Kerekes József földmérő ¼ telekkel és Lévi Áron meggazdagodott zsidó 1¼ telekkel. Ezek az úrfélék talán megérezték a jobbágyfelszabadítás szelét és a nagy átrendezés idején pénzért jobbágytelkeket sze-retek maguknak, arra számítva, hogy azok hamarosan tulajdonukká válhatnak. A kér-déskör további kutatást érdemel. Dokumentumai ismeretlenek, magyarországi párhu-zamai is nehezen lelhetők föl. Mindenesetre most a 487 telekbirtokos sorából le kell számítanunk az öt fentebb felsorolt „úri birtokost”. Akkor kapjuk meg a telki földet birtokló jobbágyok 482-es számát. Közülük 2/4 telket mondhatott magáénak 372 csa-ládfő. ¾ telke 23, 4/4 vagyis egész telke 82 jobbágynak volt. Az átlagosnál jóval mó-dosabbnak számított Ságodi Ádám, Kalla József, Agócs János 6/4, azaz másfél, vala-mint Dobos Ferenc és Szakál József 8/4, vagyis két egész telekkel.60