Szójelentések és szóértelmezések kavalkádja
A fejezetcímben felsorolt három kifejezés Jankovác agrárhistóriájában a telepü-lés hajdani pusztáján, a fokozatosan jankováci határrá vált Hergevicán80 került elő együtt, egybefonódva, szinte elválaszthatatlanul. Olyan kifejezésekről van szó, ame-lyeknek jelentése a XXI. században nem világos mindenki számára, sőt a feudalizmus utolsó évszázadában is többféle tartalomra, jelenségre vonatkozhattak. A XVIIIXIX.
századi forrásokat tanulmányozó néprajzkutatónak, agrártörténésznek Kárpát-meden-cei párhuzamok és szótörténeti folyamatok tanulságai alapján néha latolgatnia kell, hogy a szállásföld vagy a szállás szó éppen milyen jelentéssel értelmezhető egy-egy előkerült úriszéki levélben vagy más hasonló szövegben. Éppen ezért a téma érdemi tárgyalása előtt érdemes lexikonszerű rövidséggel meghatároznunk a három kifeje-zést, illetve a három szóval jelölt fogalmat, pontosabban: fogalmakat.
A kaszáló látszólag a legkönnyebben értelmezhető szó. Olyan területet jelöl, amelyen szénának kaszálható fű terem. A kaszáló gyanánt használt területek egy-egy település határa esetében általában elkülönültek a szántóként művelt területektől. Sok alföldi agrárváros és falu territóriumán, így például Szeged határában a kaszálókon
75 BL. V. 342/a. Tjkv. 1837. március 11. 251. szám. 120. pag.
76 BL. V. 342/a. Tjkv. 1838. január 1. Szn. 130. pag.
77 BL. V. 342/a. Tjkv. 1822. július 15. 250. szám. 264. pag.
78 TL. Úrbéri iratok. (Jankovác). 82. doboz. 18311832. Calculus Geometricus.
79 MNL. S 21. 0059.
80 A puszta nevét a XVIII-XIX. századi térképészek, földmérők, hivatalnokok, tanítók tudálékos és örökké tétovázó Hergyevicza, Hergyavica stb. alakjaival szemben a helyi és környékbeli „népi”, paraszti szó-használat szerint Hergevica alakban használom.
33 jöttek létre a korai XVIXVIIXVIII. századi paraszti gazdasági telephelyek, a ta-nyák őseinek tekinthető szállások.81 Ha a kaszálók olyan határrészeken, pusztákon terültek el, ahol nem volt nyomáskényszer, vagyis határhasználati korlátozásoktól mentes földhasználat dívott, a fűtermő terület könnyen szántóvá fordult, gabona-nyomtató és állatteleltető szállásnak adott teret, neve pedig szállásföld alakot ölthetett a történeti forrásokban. Ilyen esetekben a kaszáló és a szállásföld kifejezés egymás szinonimái lettek. Jó példát nyújtottak erre a jankováci elöljárók, akik 1785-ben az úriszékhez írott, Hergevicával kapcsolatos egyik levelükben a „Kaszáló szállásföl-dek” kifejezést használták.82
A szállásföld, ritkábban tanyaföld a XVIII. századi Alföldön általánosságban ha-tárhasználati kötöttségektől mentes területet jelentett. A szállásföldek, néha röviden:
szállások néven emlegetett birtokcsoportok, határbeli övezetek elkülönültek a nyomá-sokban művelt határrészektől. Ezeken a földeken, illetve ezek kaszálóin alakultak ki a tanyák őseinek számító paraszti gazdasági telephelyek: a szállások. A szállásföld kifejezés jelentése nagyon összetett, sokrétű. Agráretnográfiai és agrártörténeti érte-lemben sokféle földet, sokféle jogállású birtokot takar. Ezeket a jelentéstartalmakat itt nem tekinthetjük át, hiszen Kecskemét XVII. századi magánbirtoklású „mezei kertje-itől” a nyomásos határú XVIII. századi alföldi jobbágyfalvak és kismezővárosok pusztáinak szállásföldként emlegetett, határhasználati kötöttségektől mentes paraszti birtokaiig terjed a skála.83 Témánk szempontjából az utolsóként emlegetett forma szá-míthat leginkább figyelmünkre, hiszen Jankovác is a „kettős határhasználatú” job-bágytelepülések közé tartozott a XVIII. század végén és a XIX. század első felében.
A nagy közép-európai karriert befutott régi magyar szállás szó jelentései fölöt-tébb szerteágaznak. Alapos számbavételüket, itt és most, nem tekintem feladatomnak.
Témánk szempontjából legfontosabbnak látszik az a jelentés, amely a tanya ősének számító határbeli paraszti gazdasági telephely, gabonanyomtatóhely, termény- és ta-karmánytárolóhely, állatteleltetőhely kifejezésekkel határozható meg. Színezi a képet, hogy a szállás szó jelenthette azt a földdarabot is, amelyen a határbeli telephely létre-jött, ahol a szállásépületek felépültek, de vonatkozhatott a szállásföldre, a határhasz-nálati kötöttségektől mentes pusztai birtokra is.84
Kaszálók
Az újratelepülés (1731) és a Mária Terézia-féle úrbérrendezés (17701772) kö-zötti négy évtized jankováci határhasználatáról, források híján nehéz, de mostani, XIX. századi témánk szempontjából talán nem is feltétlen szükséges képet alkotni.
1770-ben Jankovác jeles jobbágygazdái: Pető Ferenc, Nagy Pál, Dobos János, Török András, Tóth Márton, Szerezlei György, Szili Ferenc „keresztvonyásos” néviratásuk-kal ünnepélyesen megválaszolták az úrbérrendezési eljárás 9 kérdőpontját.
81 Vö.: JUHÁSZ Antal 1975. 277282.
82 AV. BBŽ. Spisi. F. 2. Jankovác, 1558/1785. 133.
83 Az irodalmi adatok értelmezésére, a szállásföldek kérdéskörének alapos bemutatására: OROSZ István 1980. 183197., vázlatos, rövid áttekintésére: BÁRTH János 1996. 108109.
84 BÁRTH János 1981. 535., BÁRTH János 1996. 9798., 108109.
34
ban, ahol egyébként valószínűleg „túlpanaszkodták” magukat, lehangoló képet festet-tek kaszálóikról. A 4. pont kérdésére felelve a haszonvételek között azt nyilatkozták:
„Kaszáló földeink /:ki vévén az Quartélyosok számára valót:/ egyebek nintsenek, ha-nem a’ szántó földeinket pallagnak el hagyván, azokon kaszálgatunk.” Utóbb, a ma-leficiumok sorában újra előhozták a kaszálók kérdéskörét: „Kaszáló földeink más móddal nem léteznek, hanem gyöpül az földet föl törjük, és úgy egy két esztendőben kórót terem, azután két három esztendőnek folyásában tűrhető füvet hoz, végtire tiszta szőrfüvé a’ földnek vadsága miatt változik.”85
Az 1770 és 1772 között zajlott úrbérrendezés nagy változásokat hozott Jankovác mezőgazdaságában és jobbágyéletében. A változások még inkább kidomborodtak az 1770-es és az 1780-as évek fordulóján végrehajtott úrbéri reguláció során. A XIX.
század első felére is kiható új állapotokat jól tükrözi a fentebb már többször hivatko-zott 1781. évi jankováci határtérkép.
Ezen a térképen láthatók a jankováci kaszálók is. Egyik csoportjuk a belterület közelében, a falutól délnyugatra, az első és a második szántóföldi kalkatúra szögellet-tében feküdt. A kaszálóterület nyugati és keleti szélén a „Falu kaszálója”, vagyis fa-luközösségi, községi kaszáló húzódott. Középen a hergevicai kaszálókhoz járó „ki-egészítések”, „jobbítások” sorakoztak. A másik, mégpedig a nagyobb kaszálócsoport Hergevicán feküdt. Tulajdonképpen a puszta nagy részét kaszálók borították, amelye-ket két részre tagolt a szálláshelyek észak-déli irányú hosszú csíkja.86
Az úrbérrendezés során, 1772-ben elkészített jankováci úrbéri tabella legtöbb-ször 10 embervágó rétet tüntetett föl egy-egy egésztelkes jobbágy birtokában. Az em-bervágó a kaszás szóhoz hasonlóan kaszáló-mértékegységként akkora területre vonat-kozott, amelyen egy férfi egy nap alatt le tudta kaszálni a füvet. Az embervágónyi kaszálót általában 1 holddal azonosították, ámbár az 1 hold, kaszáló esetében, 800 -öl és 1200 --öl között ingadozott.
1772-ben a 264 jankováci telkes jobbágy összesen 2083 embervágó rétet birto-kolt. Ehhez társult még a falusi kommunitás 250 embervágónyi kaszálója. Így az ösz-szes jankováci kaszáló 2333 embervágót tett ki.87
Az úrbéri tabellára felvett kaszálómennyiség alatta maradt a „törvényes” kaszá-lónagyságnak. Bács, Békés, Csongrád vármegyékben 22 kaszás rét járt egy egész job-bágytelek után.88 Ezért a jankováci jobbágyok kaszálóit a földesúrnak, a Magyar Ka-marának, a következő években ki kellett egészítenie. Az 1781. évi határtérképen va-lószínűleg ezekre a kiegészítésekre vonatkoztak az „adjustationem Pratorum” meg-nevezésű kaszálóábrázolások.
A reguláció eredményeként 1781-ben az 520 és fél hold szállással együtt 6561 holdat tettek ki a jankováci kaszálók. A faluhatárra jutott 180 hold. Kiegészítésnek számított 856 és fél hold. A jobbágyok Hergevicán kimért kaszálói 1100 -öles hol-dakban számolva 5004 holdat foglaltak el.89
85 TL. Úrbéri iratok. (Jankovác). 81. doboz. (17671782). 9 kérdőpont válaszai, 1770.
86 TL. Úrbéri iratok.(Jankovác). 82. doboz. 18311832. 1781. évi térkép 1832. évi másolata.
87 BL. V. 342/a. 6. doboz, 2. tétel. 1772. évi urbárium.
88 CJH. 1896. 1920.
89 TL. Úrbéri iratok. (Jankovác). 82. doboz. 18311832. Calculus Geometricus., BL. XI. 607/a. 5. doboz, 3. tétel. Ü. Szn. 1830.
35 Az 1830-as és az 1840-es évek határrendezésének következményeként a her-gevicai maradék kaszálóterületen 800 -öles holdakban számolva 2660 hold, az ún.
kiegészítések, jobbítások területén 2075 hold, összesen 4735 hold kaszálót birtokoltak a jankováci jobbágyok.90
Fentebb már szó esett arról, hogy Jankovác is felvehető az Alföld „kettős határ-használatú”91 települései: például Gyoma, Orosháza, Mezőberény, Kaba, Sáp, Szen-tes, Szarvas, Makó, Zenta sorába. A megemlített és a többi hasonló települések agrár-fejlődésében közös vonásnak számít, hogy volt nyomásokban művelt határrészük és szállásföldként kiosztott, határhasználati kötöttségektől mentes földterületük, pusztá-juk egyaránt. A közös vonást egyéni színek tarkíthatták. Ilyen egyéni sajátosságnak tekinthető Jankovác agrármúltjában, hogy a telki állomány, az urbáriális föld megosz-lott a nyomásos határ és a szállásföldes puszta között. A jankováci jobbágyok három kalkatúrában művelték a határukban fekvő urbáriális szántóföldjeiket, de úrbéri tel-keik másik alkotóelemét, a kaszálókat szállásföldként birtokolták Hergevicán. Urbá-riális földjeik, úrbéri telkeik egy része tehát szállásföldként szolgálta gazdaságukat.
Ez a sajátosság jelenti Jankovác XVIII. századi és reformkori birtokviszonyainak, ag-rárfejlődésének egyéni színét a „szállásföldes” alföldi települések agrárhistóriai tab-lóján.
Az 1830-as és az 1840-es években meg-megújuló hullámverésekkel szinte fo-lyamatosan zajlott Jankovác mezőváros és földesura, az Orczy família végeláthatatlan úrbéri pere. Ennek részletei nem ide tartoznak, de szükséges megemlítenem, hogy a nagy perfolyam egyik sarkalatos vitapontjának a hergevicai kaszálók kérdését tekin-tették a jankováci jobbágyok és a földesúr képviselői egyaránt. A jobbágypanaszok-ból, a panaszokra adott uradalmi válaszokjobbágypanaszok-ból, de leginkább a perbéli szócséplő pró-kátori megnyilatkozásokból nem könnyű kihámozni a nézeteltérések, az érdekek har-cának lényegét. Alaposan szemügyre véve a perszövegeket, különösen az 1835. évi és az 1845. évi úriszéki ítéleteket,92 úgy látszik, hogy a jobbágyok kaszálóilletőségé-nek mérete körül folyt a harc. A földesúrnak állt a zászló, a jobbágyok pervesztése végig a levegőben lógott. Az összecsapás súlyának kellő érzékelésére két fontos té-nyezőt figyelembe kell vennünk:
1. A XVIII. század végi földmérő térképész 1781-ben maga is úgy látta, hogy a hergevicai kaszálók gyenge minőségűek. („Prata… ultima qualitatis sunt”.) Ezért kü-lönösebb szívfájdalom nélkül 1100 -ölekkel mérte ki a jobbágyok kaszálóinak em-bervágóit, kaszásait, holdjait. 1781 és az 1840-es évek között sokat változott a világ.
Valószínűleg a szállásokon teleltetett állatok trágyájának köszönhetően javult a her-gevicai szállásföld jellegű kaszálók minősége is. A földesúr képviselőiben természe-tes reagálásként merült föl az a terv, hogy a reformkori újabb határfölmérés és határ-rendezés során kisebb -ölszámmal, nevezetesen 800 -öles holdakban mérjék ki a kaszálókat.
2. Alább még lesz róla szó, hogy a XIX. század első felében a jobbágyok a her-gevicai kaszálóik egy részét feltörték és szántóföldi művelés alá fogták. Ezt könnyen
90 MNL. S 21. 0059.
91 A „kettős határhasználatú” településekről röviden további irodalommal: BÁRTH János 1996. 109.
92 BL. XI. 607/a. 3. doboz, 3. tétel. 1/835. (1835. márc. 26-i ítélet). Ugyanez és az 1845. aug. 7-i ítélet: TL.
Úrbéri iratok. (Jankovác). 81. doboz. (18271848).
36
megtették, mivel kaszálójuk szállásföldnek számított, amelyre nem vonatkoztak a nyomásos gazdálkodás szabályai. Következésképp, ha az 1840-es évek határfelméré-sei, birtokátrendezései során a földesúr 800 -öllel számíttatja a kaszálók holdjait, a szállásföldjeiken kölest, kukoricát, árpát, zabot, búzát termelő jobbágyokat a holdan-kénti 300 -öl elvesztésével hatalmas károsodás éri.
A földesúr, illetve a domínium képviselői minden eszközzel bizonyították, hogy a hergevicai kaszálókból 800 -öl ér föl egy holddal, vagy Mária Terézia urbáriumá-nak szóhasználata szerinti egy embervágóval. Már az 1835. március 26-án kelt úri-széki ítéletben megfogalmazódott, hogy Hergevicán 800 -ölnyi kaszáló terem „egy úrbéri kocsira való” szénát, „14 mázsa és 36 fontos nehézségűt”, vagyis „egy ember kaszáló” 800 -ölnek felel meg. A tíz évvel később, 1845. augusztus 7-én kelt úriszéki ítélet szerint 1845-ben megtörtént a földesúr képviselői által szorgalmazott hergevicai kaszáló próba, amely az uradalom állítását igazolta. A helyszínen tartózkodó várme-gyei urak előtt lekaszálták a 800 -öl kaszálóterület füvét. A területen 98 ½ font és 9
⅕ lat széna termett. Más megfogalmazással: „Kotsira rakva…egy leeresztett vendég oldallal és kereszt rudakkal ellátott igen terhelt kotsit adott.”93 Igazolódott tehát az urasági állítás a jankováciak kárára a 800 öles hold jogosságáról, illetve a 800 -öles hold, az embervágó, és az egy kocsi szénát termő rét azonos nagyságáról.
Természetesen a jankováciak nem nyugodtak bele vereségükbe. 1845. szeptem-ber 27-én levelet írattak a császárnak, amelyben többek között újabb szénatermés-probáticát kértek, mégpedig rosszabb minőségű kaszálóterületen és öt esztendőn ke-resztül minden évben, hogy átlagot lehessen számolni.94
A hergevicai kaszálók gazdái a XIX. század első felében a szállásföldnek szá-mító birtokuk egy részét feltörték és szántóföldi művelés alá fogták. A gyöptörésbe először általában kölest vetettek. Utána következhetett a kukorica, árpa, zab vagy búza is. Az 1820-as években már előfordultak kártevések, lopások a hergevicai kukorica-földeken.95 1822 júliusában Petes Mihály uradalmi számvevő dézsmáltatni akarta a feltört hergevicai kaszálókon termett gabonát. A jankováciak ellenálltak. Azzal érvel-tek, hogy a környező helységekben is csak az urbáriális földjeik után adnak dézsmát a jobbágyok, ők sem adnak tehát a kaszáló néven emlegetett, szállásföld jellegű her-gevicai területeik terményeiből. A jankováci elöljárók nem voltak hajlandók „publi-káltatni”, vagyis a vasárnapi mise után a templom előtt kihirdettetni a számvevő ren-delkezésének dézsmára vonatkozó részét.96
„Szállások”, mint hergevicai földdarabok, „szállásföldek”
A szállás kifejezésnek a XVIII-XIX. században többféle jelentése élt egymás mellett a jankováciak nyelvében. Közülük itt most kettő számíthat figyelmünkre: 1.
Az úrbéri földektől eltérő jogállású pusztai föld. 2. Paraszti, határbeli gazdasági telep-hely, a tanya őse.
93 TL. Úrbéri iratok. (Jankovác). 81. doboz. 18271848.
94 BL. V. 342/a. 6 doboz, 3. tétel. Szn. 1845.
95 BL. V. 342/a. Tjkv. 1822. július 15. 250. szám. 264. pag.
96 BL. V. 342/a. Tjkv. 1822. július 7. 248. szám. 263. pag.
37 Az első jelentéssel itt részletesen nem foglalkozom, csak a jankováci levéltári forrásokból idézek olyan hergevicai vonatkozású szövegeket, amelyekben a szállás szó nyilvánvalóan földterületet jelentett.
1846-ban egy tanúvallatás során nyilatkozta Nagy Imre 30 éves jankováci jobb-ágygazda: „Neki egy fertály szállása lévén Hergyeviczán. Taval termett rajta 18 zsák buzája, 14 zsák árpája. 1844-ben pedig: 19 zsák zabja, 67 zsák kukoriczája és 6 zsák árpája. A tanú általjában saját ¼ szállásának évi hasznát 30 forintra betsüli.”97
Kováts György homoki jankováci esküdt 1834-ben panaszolta: „Helybéli Len-gyel Jánostol a Hergyeviczai Szállásokon szántással használandó fertály szállást”
…vett bérbe egy évre 15 forintért. „Itten érintett Szállási földet értvén, a másét ma-gáénak állítván, …Lengyel János hibásan kimutatta volna és azt Kováts György ho-moki meg szántotta volna.”98
Nagy István 1836-ban amiatt panaszkodott, „…hogy Hergyeviczai Szállásán
…bitangoló ökrök idei kukoricza vetését meg ették”.99
Kovács József 60 éves jankováci lakos, aki 1836 táján részesként dolgozott Fenyvesi András jankováci gazdánál, 1842-ben vallotta: „Csizóczky Györgynek szál-lását Fenyvesi András bírván, ő dolgozta le 2 esztendőben az árpát rajta, mivel az árpa vad zabbá vált és szénának kaszálták.”100
Szállások, mint hergevicai paraszti gazdasági telephelyek A hergevicai szállások a magyar tanyák világában
A parasztság által létrehozott határbeli gazdasági telepek, amelyeket a XVIII.
században leginkább szállásnak, ritkábban pedig már tanyának neveztek, a nagy ha-tárú alföldi agrárvárosok területén, a tanyák ősei gyanánt a paraszti üzemszervezet és gazdálkodás nélkülözhetetlen színtereinek számítottak. A XIX. század első felében a jankováci írott történeti forrásokban is sok nyomot hagytak a szállás, ritkábban tanya néven emlegetett, paraszti gazdasági telepek. Jankovác jobbágy népe a rendelkezésére bocsátott határbeli úrbéri szántóföldeket nyomáskényszerben művelte, ami nem ked-vezett a tanyakialakulásnak. A fentebb említett „kettős határhasználatú”, szállásföl-dekkel is rendelkező alföldi településekhez hasonlóan, Jankovácon is a határhaszná-lati kötöttségektől mentes, „szállásföldes” övezetben, nevezetesen Hergevica pusztán jöttek létre a jobbágyparaszti szállások. Ezek a telepek lényegesen különböztek a ma-gyar tanyatörténet „klasszikus” kecskeméti, nagykőrösi, halasi stb. szállásaitól azáltal, hogy nem egy-egy magánbirtok tetszés szerinti pontjain, hanem földesúri hatalom ál-tal kijelölt, mérnökileg kimért kis földdarabokon jöttek létre. A beltelkekhez hason-lóan sort alkottak.101
97 BL. XI. 607/a. 6. doboz, 1. tétel. Ü. Szn. 1846.
98 BL. V. 342/a.Tjkv. 1834. november 15. 149. szám. 70. pag.
99 BL. V. 342/a. Tjkv. 1836. szeptember 24. 217. szám. 104. pag.
100 BL. XI. 607/a. 6. doboz, 1. tétel. Ü. Szn. 1842. jan. 20-i tanúvallatás.
101 Az alföldi tartozéktanyák kialakulására, életére, további irodalommal: BÁRTH János 1996. 95120.
— A szántóföldektől elkülönített földparcellákon létrehozott szállások Kalocsa környéki változataira:
BÁRTH János 1975/b. 252271.
38
A jankováci szállások sorba rendezése talán összefüggött az állami hatóságok által szorgalmazott és az 1770-es, 1780-as évek fordulóján Bács-Bodrog vármegyé-ben nagy hullámokat vert szállásösszevonó, szálláscsoportosító elképzelésekkel, mozgalmakkal, intézkedésekkel.102
A hergevicai szállások két sora egy hosszú, egyenes szélű csíkot alkot az 1781.
évi jankováci határtérképen a Dzsida széle és a tataházi föld között húzódó nyílegye-nes út két oldalán.103 A kaszálókat metsző, szalagszerű, 520 és félholdas terület „G”
jele a térképkészítő mérnök magyarázata szerint: „Szallasones in Praedio Hergyavitza ad duos ordines contractos”. Ezzel a megfogalmazással Hury József „inzsellér” arra utalt, hogy a Hergevica pusztán lévő szállások két sorba rendezettek, vagyis nem szét-szórtan helyezkednek el, mint sok alföldi társuk.
A jankováci határtérkép elkészülte, illetve a hergevicai szálláshelyek kijelölése után négy esztendővel 1785. július 19-én a jankováci elöljárók panaszlevelet írtak ak-kori földesuruk, a Magyar Kamara úriszékének. Ebben többek között arról panasz-kodtak, hogy hergevicai szállásföldjeik fölöttébb keskenyek és hosszúak, az egy fer-tályosnak számító földön lovaskocsival meg sem lehet fordulni, ezért nehéz rajtuk szállást tartani. Alább teljes terjedelmében idézem a levél szállásokkal kapcsolatos 3.
pontját: „Alázatossággal jelentik azt is, hogy ugyan az földek el mérése alkalmatossá-gával Kaszáló Szállás földek is el mérettek, jól lehet, de mivel hogy negyedfél dűlő légyen az hossza, úgy annyira keskenyek, hogy az egy fertályos a maga földgyén ke-resztül kocsijával nem állhat a szomszédgyának kára nélkül, más oka pediglen, hogy ezen keskenség miatt Szállásokat nem építhetünk, mint hogy pedig ezen Kaszáló Szál-lás föld igen terméketlen és sovány légyen és trágyázni szükséges volna, alázatosság-gal instálnak Tekintetes Uraság széke előtt, hogy ezen hosszú és keskenység egy dű-lőben húzattassék, hogy kiki maga Kaszáló Szállás földjén valami épületet tehessen, és e’ szerint sovánságát ezen földnek barmaikkal meg trágyázhassák, külömben kin-szerittetnek nagyobb részre ezen Kaszáló Szállás földet el hagyni, mint hogy éppen kevés avagy semmi hasznát már is nem vehetik”.104
Az egy fertályosnál nagyobb hergevicai szállásföldek bizonyára szélesebbek voltak, mint a panaszlevélben emlegetett parcellák, és a gazdák többsége a XVIII.
század utolsó két évtizedében létrehozta hergevicai szállását. A jankováci tanács fenn-maradt jegyzőkönyvei és a jankováci úriszék elérhető iratai az 1810-es években kez-dődtek. Ezekben a dokumentumokban már gyakran szerepeltek a jobbágyok birtoká-ban lévő hergevicai gazdasági telephelyek, az egymás közelében létrehozott szállások.
Legtöbbször „szállásfelverések”, szállási lopások, károkozások alkalmával és csősz-fogadás idején esett róluk szó.
Legtöbbször „szállásfelverések”, szállási lopások, károkozások alkalmával és csősz-fogadás idején esett róluk szó.