Gazdaházak ‒ zsellérházak
A jobbágyok lakóépületei, házai úrbéri, jogi, társadalmi és építészeti értelemben egyaránt kétfélék voltak: telkes jobbágy-házak és zsellérházak. A telkes jobbágy-ház-hoz urbáriális jobbágytelek tartozott, a zsellérház nem rendelkezett urbáriális „külső apertinentiákkal”. Közös vonásnak számított, hogy a telkes jobbágy és a zsellér egy-aránt 1 forintnyi évi füstpénzt fizetett földesurának a háza után. A többi szolgáltatás és adózás viszont, különösen a robot, jelentős különbségeket mutatott. A telkes jobb-ágy telke arányában robotolt, a zsellér évi 18 nap gyalogrobotot teljesített földesura
20
számára. Ezért is nevezték bizonyos Kalocsa környéki köznépi levelekben a zsellér-házat „tizennyolcnapos házacskának”.
A gazdaház és a zsellérház legtöbbször építészeti képét tekintve is különbözött egymástól. A gazdaház bizonyára nagyobb volt, nagyobb „portán” épült, több helyi-ségből állt, gazdasági rendeltetésű melléképületek csoportosultak az udvarán. A zsel-lérház kisebb telken szorongott, kevesebb helyiségre tagolódott, szűk udvarán kevés melléképület állt.
A gazdaházak és a zsellérházak sok esetben, térben is elkülönültek egymástól.
A zsellérházak legtöbbször városszéli zsellérutcákba, zsellérsorokba rendeződtek.
A jobbágyház tehát kifejezte, sőt jelképezte a jobbágyi állapot milyenségét. Ta-núsította, hogy birtokosa telkes gazda vagy zsellér jogállású személy.
A jobbágyház, főleg ha több nemzedéken át ugyanannak a családnak a birtoká-ban volt, a benne élő família szimbólumává vált. A birtokló család nevéről Dági-ház-nak, Kudari-házDági-ház-nak, Fenyvesi-háznak emlegették.
A beltelek és a ház jelkép voltát korábban a magyarság településnéprajzi hagyo-mányairól írott összefoglalásomban már megfogalmaztam. Ma sem érdemes mást ír-nom, ezért akkori szavaimat idézem itt a jankováci beltelekre és épületeire vonatkoz-tatva is: „A porta nem egyszerűen egy földdarab a családi birtokparcellák sorában.
Jelkép értékénél fogva annál jóval több. Egymást követő nemzedékek lakó- és mun-katere. Víg és szomorú napok színtere. Mentsvár és mementó. Bölcsők és ravatalok jelzik históriájának mérföldköveit. Az ősök telkének birtokba vétele a folytonosság vállalása; eladása, elhagyása a hagyományokkal való szakítás, az új felé törekvés jel-képe”.28
A beltelkek és a telki földek viszonya
Mária Terézia 1767. évi úrbéri rendelete két pozsonyi mérőben, vagyis egy ma-gyar (1200 -öles) holdban határozta meg a telkes jobbágy belsőségének nagyságát.
Ez a viszonylag nagy terület nem csak a ház melletti udvarra és veteményes kertre vonatkozott, hanem magában foglalhatta a jobbágy faluszéli szálláskertjét, szérűskert-jét, rakodóját is.
Jankovác 1772. évi úrbéri tabellájára 264 telkes jobbágy neve került föl. Közü-lük 12 személynél a belsőség nagyságára vonatkozó rovat üres. 98 jobbágygazda 1, illetve 1 és 2 pozsonyi mérő közötti belterületet birtokolt. 48 gazda a rendeletben előírt 2, illetve 2 és 3 pozsonyi mérő közötti belsőséget mondhatott magáénak. 3 pozsonyi mérő, vagyis másfél magyar hold kiterjedésű, vagy annál nagyobb beltelke volt 41 jobbágygazdának. Közülük az 1⅝ telkes Szalai Ádám 5⅛ pozsonyi mérős beltelket birtokolt. A házas zsellérek ennél jóval szerényebb beltelkekkel rendelkeztek. Az 1772. évi urbárium 40 házas zsellére közül kettőnek volt csak egy pozsonyi mérős, vagy egy pozsonyi mérősnél valamivel nagyobb fundusa. 10 zsellér esetében üres a táblázat beltelekre vonatkozó rovata. 28 zsellér belső telke pedig nem érte el az egy pozsonyi mérős, vagyis a 600 -öles nagyságot.29
28 BÁRTH János 1996. 179.
29 BL. V. 342/a. 6. doboz, 2. tétel. Jankovác urbáriuma, 1772.
21 1781-ben a teljes jankováci belsőség 327 holdat tett ki. Ebből 47 hold faluszéli szérűskertekre és temetőkre jutott. A házak fundusai 280 holdat foglaltak el.30
A feudalizmus végén, 1847-ben, amikor 487 telkes jobbágy és 377 házas zsellér szerepelt Jankovác úrbéri összeírásában, csak 29 jobbágy rendelkezett 1 holdas vagy annál valamivel nagyobb beltelekkel. Az összes telkes jobbágy együttesen 261 hold, az összes zsellér együttesen 129 hold belsőséget birtokolt.31
A belső telkek részét képező és a jobbágyok kezén lévő szérűskerteket két cso-portban tüntette föl az 1781. évi jankováci határtérkép. (O = Loca Trituratoria Colo-norum) Egyik csoport a falu déli vége és az első kalkatúra között, a nyomásnak neve-zett legelő szélén, a Mélykúti út indulása tájékán terült el. A másik csoport a falutól nyugatra, a Bajai út mellett kapott helyet. A szérűskertek néven emlegetett beltelek-kiegészítő földeken gabonát nyomtattak; szálasgabonát, szalmát tároltak. Az egy-egy szérűskert-csoportban birtokló gazdák együttese, a „szérűsgazdák” közössége 1822-ben szérűcsőszt tartott. Ennek ellenére történtek gabonalopások, például 1834-ben Vén József Szőrfi „szérűs kertjéből” Sallai Mihály szalmás zabot lopott.32
Az 1835 és 1845 között készült és a határ erőszakos földesúri átrendezését tük-röző határtérképen Trituratoria néven szérűskertek tömbje látható az 1781-ben is jel-zett helyeken, valamint a város keleti szélén, a szélső házsor és a szőllők közé eső területen. A nyomtatóhelyek területe, valószínűleg a hergevicai szállások szétverésé-vel összefüggésben, megnövekedett. 1781-ben a szérűskertek a temetőszétverésé-vel együtt 47 holdat, 1840 táján pedig 134 holdat tettek ki.33
A XVIII-XIX. századi térképek őrizték meg a kenderföldek (Canabeta) és a még kisebb káposztáskertek (Cauleta) emlékét. Az úriszéki iratokban alig esett szó róluk.
A város közelében feküdtek: 1781-ben a keleti és a déli városszélen, 1840 táján a keleti és a nyugati oldalon. A kenderföldeket a jankováci jobbágyok a telki földjeik arányában birtokolták. Minden egész telekre 800 -öl jutott. 1781-ben az összes ken-derföld 180 holdat, 1840 táján 235 holdat foglalt el a határból.34
A jobbágyház és a hozzá tartozó úrbéres föld, urbáriális sessió, külső telek elvá-laszthatatlan volt egymástól. Ha valamilyen ok miatt mégis elválás lett a sorsuk, a ház elvesztette telkes jobbágyház jellegét. Zsellérházzá vált. Ha egy zsellér úrbéri telket szerzett, vagyis gazdává vált, háza telkes jobbágyházzá avanzsált, illetve ha nem volt háza, a telki föld mellé telkes jobbágyházat is kellett szereznie.
Amikor az úriszék, a földesúr, vagy a város felbecsültette és árverésen eladta valamelyik jobbágygazdaság javait, a becsűlajstromon és az árverési listán mindig első tételként, együtt árazva szerepelt a ház és a telki föld. Következésképp, ezekből a listákból sem a ház, sem a telki föld értéke nem állapítható meg, csak együtt a kettő becsült ára és vételára. 1831-ben Szántó Ferenc „roskatt” házát és 2/4 teleknyi urbári-ális földjét 350 váltóforintért adták el. 1840-ben Szűcs Márton egyik háza 2/4 sessióval
30 TL. Úrbéri iratok (Jankovác). 82. doboz. 18311832. Iratok közé hajtogatott 1781. évi határtérkép 1832.
évi másolata.
31 TL. Úrbéri iratok. (Jankovác). 83. doboz. 1847. évi úrbéri tabella.
32 TL. Úrbéri iratok. (Jankovác). 82. doboz. 18311832. 1781. évi térkép 1832. évi másolata., BL. XI.
607/a. 4. doboz. 1. tétel. 1837. Szn., BL. V. 342/a. Tjkv. 1834. augusztus 19. 142. szám. 65. pag.
33 MNL. S 21. 0059.
34 TL. Úrbéri iratok. (Jankovác). 82. doboz. 18311832. 1781. évi térkép 1832. évi másolata, valamint MNL. S 21. 0059. — A kenderföldek magyarországi jogállásáról: VARGA János 1967. 3536.
22
1650, másik háza ¾ telki földdel 2000 váltóforintért kelt el. 1843-ban Jacsó István házát és 1 teleknyi úrbéri földjét 2000 váltóforintra értékelték. Dobos Ferenc nagy-gazda házát és két teleknyi földjét 1843-ban 6000 váltóforint értékűre becsülték.
1844-ben Varga András egyik háza 1 sessióval 2700, másik háza 2/4telekkel 1600 váltóforintot ért. Kasziba József háza 2/4telki földdel 1844-ben 2100 váltóforintért kelt el. Fülöp János házát és 2/4 teleknyi úrbéres földjét 1845-ben 2000 váltóforintra be-csülték. A földesúr és a város képviselőiből álló bizottság 1846-ban Fenyvesi János házát a hozzá tartozó 1¼ telek úrbéres földdel együtt 5000 váltóforint értékűnek nyil-vánította.35
A meg nem nevezett társadalmi helyzetű, de feltehetőleg féltelkes jobbágy, Mol-nár Márton Szarándok hagyatéki leltárában, valószínűleg bonyolult, itt nem részletez-hető vagyonfelosztási viszonyok miatt a házat önállóan, urbáriális föld nélkül vették számba. 350 váltóforintra becsülték.36
Természetes, hogy a zsellérek hagyatéki leltáraiban a házak önálló tételként, úr-béres föld nélkül szerepeltek. Maráczi Imre zsellérháza 1845-ben 401 váltóforintért kelt el, mert a portán a régi rossz épület mellett egy új építésű lakóház is ált.37
Az úriszéki peres iratokban gyakran esett szó zsellérházak vételéről, eladásáról, aminek természetesen, a földesúri tisztség tudtával és beleegyezésével kellett történ-nie.
Miskolczi Ferenc házas zsellér utódainak pereskedése során, 1844-ben Kasziba Imre jankováci bíró jelenlétében Kozmanovics József városi jegyző lejegyezte az 56 esztendős Pekár Mihály vallomását arról, hogy 40 évvel korábban, vagyis a XIX. szá-zad elején Miskolczi Ferenc miként, milyen nehézségek árán vette meg a zsellérházát:
„Néhai Miskoltzi Ferentz azon zsellér házát, mellyet maga után hátra hagyott, mint-egy 40 évek előtt néhai Mihály nevű pintér mestertöl vette 50 forintokért, azon hozzá adással, hogy most nevezett pintér mestert és meg világtalanodott feleségét még a ház árán felül holtig el tartani és mind kettőjöket el takarítani köteles lészen. Miszerint a nevezett Miskoltzi Ferentz a kialkudott ház árát 50 forintokkal ki fizetvén, és a nevezett két öreget holtig el tartván és el takarítván, kötelezésének eleget tett, és akép a ház, mint valódi tulajdona birtokába maratt.”38
A házak és a melléképületek képe
A XIX. század első felében a jankováci gazdaházak az ún. középmagyar vagy alföldi háztípusba tartoztak.39 Az efféle lakóház fő sajátossága az első szoba konyha
35 F. 31., 33., 34., 35., 36., 37., 38., 40. — A fenti példák közül két esetben két háza és két tört számmal jelzett nagyságú külső telke volt a jobbágynak. A két telket, illetve a két telek törtszámait nem egyesítet-ték. A hozzájuk tartozó házzal együtt külön kezelték őket. Valószínűleg olyan esetekről volt szó, amikor az egyik házat és telket örökölte, a másik házat és telket pedig „szerezte”: vette vagy a földesúrtól „kapta”
a jobbágygazda.
36 BL. XI. 607/a. 5. doboz. 3. tétel. Ü. 40/1833. (F.32.)
37 BL. XI. 607/a. 6. doboz. 1. tétel. Ü. Szn. 1845. (F.39.)
38 BL. XI. 607/a. 4. doboz. 7. tétel. Szn. 1844.
39 A középmagyar vagy alföldi háztípusról: FILEP Antal 1980.
23
hátsó szoba kamra, illetve a szoba konyha kamra tagolódás, amely szabadké-ményes, tüzelőpadkás konyhával, konyhából fűtött szobai kemencével járt együtt. Fa-lai legtöbbször döngölt, „verett” földből készültek. Leginkább nádtető fedte.
Molnár Márton Szarándok lakóháza, hagyatéki leltárának tanúsága szerint, 1833-ban 2 szobából, 1 konyhából, 1 kamrából állt, amelyet a hátsó végén megtoldot-tak még egy istállóval és egy fészerrel.40
Vörös József elbocsátott uradalmi pintér jankováci házát és ingóságát helyiségek szerint haladva írták össze. Így lehet tudni, hogy a házában volt egy „első szoba”, egy konyha, egy „másik szoba” és két kamra. A lajstromból nem derül ki, hogy a két istálló egy fedél alatt épült-e a lakóházzal, vagy külön épületként állt a funduson.41
A XIX. század első felében, bizonyára még sok jankováci ház szabadkéménye nem téglából, hanem nádból, fából épült. Az ilyen kémény örökös tűzveszélyt jelen-tett. Ráadásul a pörnye kezelése is kívánni valókat hagyott maga után. Ezért a város időnként kénytelen volt tűzvédelmi rendelkezéseket hozni. 1810. november 1-jén a város tanácsának ülése meghagyta az utcakapitányoknak, hogy ügyeljenek a kémé-nyek állapotára és büntessék azokat, akik pörnyét, hamut, ganét, szemetet raknak az utcára.42 1817 márciusában úgy intézkedett a városi tanács, hogy a rossz kéményű gazdára, „a maga uccájában”, elöljáró jelenlétében a város fegyveres szolgája verjen 12 botütést.43
A jobbágygazdák házait legtöbbször náddal fedték, de 1837-ben akadt a város-ban olyan elöregedett zsellérház is, amelyre tarlókaparékból raktak fedelet.44 Janko-vác határa nem bővelkedett nádtermő helyekben. Ezért a jankoJanko-váciak legtöbbször a Duna-táji falvakból, a Kalocsai Sárközből: Sükösdről, Csanádról, Dusnokról vásárol-tak és hordvásárol-tak nádat házaik fedéséhez. 1814-ben a város Bátmonostoron vásárolt 3000 kéve nádat a városi kocsma építési munkálatai során.45 Schönberger József hajdani uradalmi zsidó kocsmabérlő özvegyének perében hangzott el 1841-ben, hogy házára
„akasztói nádat” „vertek föl”. Ugyanerről a házról vallották ugyanakkor, hogy az asz-szony a „tömött”, vagyis „verett” falú épületet „kívül belül meg bélölvén téglával”.46 A bélöl szó 1841. évi előfordulása azért figyelemre méltó, mert hol bélöl, hol béröl alakban a XX. század második felében is használták Jánoshalmán az aláfalazás jelö-lésére.
A beltelek melléképületeiről viszonylag kevés szó esett az úriszéki perekben és a városi határozatokban.
A városbéli istálló állhatott a lakóház hátsó végén, azzal egy fedél alatt, de épül-hetett külön épületként is a beltelek arra alkalmas helyén.
Bizonyára sok udvaron állt fészer és tyúkól, de ezeket a történeti forrásokban ritkán emlegették. Valószínűleg, nem volt még gyakori az udvaron ásott téglakút.47
40 BL. XI. 607/a. 5. doboz. 3. tétel. Ü. 40/1833. (F.32.)
41 BL. XI. 607/a. 5. doboz. 2. tétel. Ü. 1826.
42 BL. V. 342/a. Tjkv. 1810. nov. 1. 10. szám. 7. pag.
43 BL. V. 342/a. Tjkv. 1817. márc. 23. 159. szám, 107. pag.
44 BL. XI. 607/a. 4. doboz. 1. tétel. Szn. 1837. Vargák.
45 BL. V. 342/a. Tjkv. 1814. febr. 2. 100. szám, 62. pag.
46 BL. XI. 607/a. 6. doboz. 1. tétel. Ü. Szn. 1842.
47 BL. XI. 607/a. 5. doboz, 3. tétel. Ü. 40/1833. (F.32.)
24
Azokról a favázas építményekről, amelyek fatalpakon álltak, vagyis elvileg mozgathatók voltak, és ezért a hagyatéki leltárakban külön eladható értékként, tárgy gyanánt szerepeltek, nem itt, hanem e fejezet végén, a használati tárgyak bemutatása során írok bővebben. Ilyen építménynek számított: a keményfából összeállított, kalic-kának nevezett talpas disznóól; a hidas, hidasól néven emlegetett gerendákon nyugvó, padozatos disznóól; valamint a hambár szóval jelölt, gabonatartó szántalpas hombár.