Sajátosságok és különbözőségek más menedzsment típusoktól

A területi fejlesztési célok, a területfejlesztés intézményeinek működtetése, a források legkedvezőbb felhasználása speciális ismereteket kíván meg, amit a kimondottan erre a szakterületre képzett szakemberek és azok intézményei valósíthatnak meg. A területi folyamatokba történő közösségi beavatkozás, mint láttuk nem egyszerű feladat, hiszen sok szereplővel kell együtt dolgozni, bár a hatások egy-egy akcióban koncentrálódnak, de a térben szétterjednek, továbbá a célok elérése érdekében eszközök széles körét szükséges megmozgatni. Mindeközben a területrendszerben különféle politikai és közösségi érdekek vannak jelen, amelyek a célokat másként és másként értelmezik, s ennek következtében a megvalósítást tekintve is eltérő módszerekben, eljárásokban, s legfőképpen kedvezményezettekben gondolkodnak. A területi folyamatok közösségi alakítása tehát sajátos ismereteket, módszereket, fejlesztési és kommunikációs technikákat követel meg, amelyeknek az együttes érvényesítésével lehet eredményeket elérni.

8.1. Sajátosságok és különbözőségek más menedzsment típusoktól

A 20. században a fejlett nyugati államokban a közfunkciók egyre szélesebb köre jelent meg, a jóléti államokban a közszféra megerősödése volt tapasztalható. Ugyanakkor a piaci viszonylatok látványos kibővülése a szervezési és vezetési kultúra megújítását eredményezi.

A növekvő, egyre több funkcióval rendelkező közszféra fokozatosan átveszi a gazdaságban alkalmazott vezetési, irányítási módszereket, hogy növelni tudja a hatékonyságát, eredményességét, és képes legyen reagálni a közösségi funkciókat ért kihívásokra.

Horváth M. Tamás (2005) könyvében a következőkben foglalja össze a menedzser szemlélet (menedzserializmus) sajátosságait a közszférában:

− Piaci, üzleti módszerek alkalmazása a közösségi feladatok ellátásában (pl. stratégiai tervezés alkalmazása, eredmények mérése).

− A vállalkozói szellem beépítése a nagy ellátó rendszerekbe, azok működtetésébe (pl. a fejlesztés szereplői véleményének érvényesítése, azok elvárásainak megjelenítése a célok és programok között).

− A magánszektor aktivizálása a közmegbízások teljesítésének piacán (pl. a területi gazdasági szereplők széles körének bevonása a fejlesztésekbe).

Hozzátesszük még, hogy a közmenedzsment a közösségi feladatok megvalósítása érdekében széles körű kommunikációt folytat a szereplőkkel, azok különféle célcsoportjaival. Aktivizálja a szereplőket a célok alakításában való részvételre, majd azok megvalósítására. A területi menedzsment az üzleti, a klasszikus közszolgálati és a civil/nonprofit menedzsmenttől egyaránt elhatárolható (8.1. táblázat). Az elhatárolást elvégezhetjük a célok, a környezet, az érintettek, az irányítás, a menedzsment tagjai és az eredményesség, valamit annak mérése alapján.

8.1. táblázat. A különféle funkciókra irányuló menedzsmentek összehasonlítása

KÖRNYEZET versenytársak jogszabályok, korlátozott piac, monopolhelyzet

„igénygazdaság” Európai Unió, ország,

régió/térség/település elvárásai ÉRINTETTEK,

SZEREPLŐK

fogyasztók települések, térségek lakossága társadalmi csoportok, közösségek

nem érvényesül gyenge, kimutatható nem érvényesül kimutatható/erős VEZETÉS

Esetünkben a területrendszer, mint egy komplex egyedi struktúra fejlesztési irányainak megvalósítása a cél. A fejlesztéseket egy szélesen értelmezhető környezet határozza meg (Európai Unió, országos célok, ágazati/területi/települési/szereplői érdekek). Az érintettek köre ugyancsak bőséges, hiszen a területrendszerben élők sokféle működési területtel rendelkeznek, amelyeknek a tereit, aktivitását kell elősegíteni. A közmenedzsment irányítása is sajátos, hiszen azt egyrészt politikai fórumok döntései, másrészt maguk a szereplők, illetve az ő érdekeiket közvetítő szervezetek befolyásolják, miközben az országos szakpolitikai elvárások sem hagyhatók figyelmen kívül. A menedzsment tagjai az érintettek képviselői (pl.

bizottságok tagjai), de szakértők tömege is jelen van. A megvalósítók egy szervezet alkalmazottai, tevékenységük eredménye a projekt véghezvitele, illetve a szereplői kör elégedettsége, ami a területrendszer működésének hatékonyságával (pl. új tevékenységek megjelenése) regisztrálható.

A közmenedzsment speciális formájának, mondhatni egyik változatának tekinthetjük a területi menedzsmentet. A területi menedzsment, mint vezetési, szervezési és irányítási rendszer célja, hogy az adott területrendszer fejlesztési elképzeléseinek megvalósításához a legkedvezőbb megoldások kerüljenek alkalmazásra, a helyi szereplők széles körének aktivizálásával, egyben az erőforrásoknak a rendszer működése szempontjából hatékony felhasználásával.

A területi menedzsment sajátos helyet foglal el az állam, a piac és a területrendszer együttélésének háromszögében (8.1. ábra). Az állam felülről értelemszerűen elvárásokat fogalmaz meg, amihez bizonyos szolgáltatásokat és erőforrásokat biztosít. A piac bővülni kíván, annak szereplői tanácsadás, információk és támogatások formájában aktivizációs tereket követelnek. A területrendszer viszont fejlődni kíván, így az állam felé a sajátos, endogén elvárásait fogalmazza meg, s így az alulról fölfelé irányuló igények találkoznak a fentről, az állam szintjéről jelentkező elvárásokkal. A területi menedzsment ebben a térben a területrendszer és az állam vonzáskörzetében, méghozzá a területrendszerhez közelebb működik. Ennek a működésnek van egy intenzívebb erőtere, amiben a célok, eszközök és intézmények koncentrálódnak, továbbá létezik egy szélesebb mozgástere, amiben a sokoldalú erőforrások hatása megjelenhet, más és más módon érvényesülhet. A területi menedzsment tehát egy hárompólusú erőtérben működik, amiben ugyan a területrendszer a meghatározó, de az állami fejlesztési célok is erősen hatnak, miközben a piaci szereplők elvárásai szintén határozottan éreztetik befolyásukat.

Forrás: Heintel 2005.

8.1. ábra. A területi menedzsment helyzete és kötődései

A területi menedzsment működésének környezetét tovább lehet pontosítani (9.2. ábra). Hiszen tevékenysége során figyelembe kell vennie az Európai Unió regionális politikájának elvárásait és előírásait, az országos fejlesztési célokat, valamint a területi politika és a szektorális politikák igényeit. Működésének valós terét viszont a területrendszer fejlesztési céljai, irányai határozzák meg, amikhez az egyes alrendszerek (területi szektorális fejlesztési koncepciók), illetve területi egységek (kistérségek, települések) fejlesztési céljai, igényei kapcsolódnak.

Mindezek együttesen a menedzsment működésének feltételeit jelentik, de nem feledkezhetünk meg azokról a területi politikai érdekekről sem, amelyeket a politikai és más szereplők, illetve azok képviselői jelenítenek meg a döntéshozó testületekben. Ezekkel egy szinten található a területi nyilvánosság, mint a fejlesztések befogadóinak és alakítóinak tere. A megvalósítók táborában a partnerintézmények, szorosan együttműködő szervezetek, illetve más, a területfejlesztésben érdekelt intézmények találhatók. A további fejlesztési elképezések ötletgazdái, az újabb programok tervezői, kivitelezői és maguk a programgazdák a futó, megvalósítás alatt álló projektek kedvezményezettjei. Ebben az aktivizációs, folyamatosan más és más tényezők által befolyásolt erőtérben működik a menedzsment. Összegyűjti és feldolgozza a sokoldalú információkat, folyamatosan történik a programok és projektek fejlesztése, a tanácsadás, és magának a szervezetnek, mint tudás- és információs központnak a működtetése.

TM

Tanácsadás

Információk Menedzsment EU

Ország Regionális/

ágazati politika Regionális fejlesztési koncepció

Települési/térségi

fejlesztési koncepciók Területi politikai érdekek

Nyilvánosság

Partnerintézmények Ötlethordozók

Programtervezők Programok

kedvezményezettjei

FELTÉTELEK MEGVALÓSÍTÓK

Forrás: Heintel 2005. alapján saját szerkesztés.

8.2. ábra. A területi menedzsment működési környezete és főbb tevékenységei

A területi menedzsmentet úgy is felfoghatjuk, mint egy intermediális intézményrendszert (Heintel 2005), amely a politikai rendszer, a gazdasági rendszer, a közszolgáltatási struktúra és a szociális rendszer elemei, intézményei között közvetítői feladatokat lát el. A területi politika egyik fontos alapelvét, a partnerséget valósítja meg, hiszen a területrendszerben mindegyik alrendszer az optimumát keresi és ezek összehangolásában, egymás közötti közvetítésében, folyamatos kommunikációjában a területi menedzsmentnek a szerepe meghatározó. Ezt a közvetítést azonban mindig a rendszer céljainak figyelembevételével, a partneri viszonyok és a szereplői igények, valamint a közösségi elvárások bonyolult hálózatában kell megvalósítani, rendszeres interakciókkal, egyeztetésekkel és kompromisszumokkal.