A tervek realizálása: a program és a projekt

A területi stratégia célja, hogy meghatározzuk a jövőbeli fejlődés irányait, egyben értékeljük a területi egység környezetét, belső adottságait, fejlesztési irányait és intézményeit, majd ezek alapján jövőképet és fejlesztési célokat határozzunk meg. A kidolgozott stratégia lényegében egy elméleti iránymutatás, amely arra vonatkozik, hogy a jelzett jövőképet milyen cselekvésekkel, akciókkal, intézkedésekkel érhetjük el. A terv gyakorlati megvalósítása cselekvések sorozata, amelyhez intézkedések, szabályozások, szervezetek, erőforrások, minősítések, majd a megvalósítás rendszere, s végül az értékelés tartozik, amiknek a rendszerzését a programozás végez el.. Ebben a fejezetben célkitűzésekre épülő programozással, annak alkotójával a programmal, majd azt konkréten kifizető, megjelenítő projekttel foglalkozunk. Ehhez a témakörhöz tartozik a programok hatásainak mérésére vonatkozó indikátorok értelmezése, valamint a projektek elnyerését szolgáló pályázatok főbb tartalmi elemeinek bemutatása is.

6.1. A program és a projekt

A program a stratégiaépítés szerves folytatása, hiszen abból eredeztethető. A programban a stratégiai célok megvalósításának részletes menete kerül összeállításra. A program tehát egy olyan célirányos cselekvési rendszer, amelynek révén a kitűzött fejlesztési célok, s az azokat megtestesítő elemek, objektumok meghatározásra kerülnek, azok megvalósítási feltételei együtt (Veres 2006). A program során az elképzelt célok kerülnek kialakításra a konkrét egyedi intézkedések láncolatán keresztül. Ezek egységes rendszert, egymással tudatosan kialakított összefüggéseket, hatásrendszereket alkotnak, annak érdekében, hogy az adott stratégiai cél bekövetkezzen, annak objektumai, vagy tevékenységi rendszerei kiépüljenek. A program végrehajtása révén a területi rendszer, illetve annak bizonyos alrendszerei, elemei a kívánt – tervezett – állapotba kerülnek.

A célkitűzésekhez programokat rendelünk, meghatározva egyúttal a fejlesztési cél elérésének módjait, lehetséges objektum rendszereit, tevékenységi formáit, s alkalmazható intézményi, szabályozási és finanszírozási és ellenőrzési, értékelési kereteit.

A programok összeállítását és kidolgozását tekintjük programozásnak, amelynek jellemzői:

- A stratégiai cél megjelenítése objektumok, tevékenységek, intézkedések és szervezetek rendszerében.

- A megvalósítás előfeltételeinek pontosítása.

- A beavatkozások, a megvalósítás kockázatának (gazdasági, környezeti, szervezeti) elemzése.

- A különféle - a fejlesztési témához köthető - programok közötti kapcsolatok és egymásra hatások vizsgálata.

- A finanszírozási feltételek elemzése, a megvalósítás pénzügyi tervének elkészítése.

- A projektek körének kijelölése.

- Az érintett megvalósítók, kedvezményezettek meghatározása.

- A megvalósítás időtávjának kijelölése, a főbb értékelési és minősítési időpontok meghatározása.

- Az indikátorok kidolgozása.

- A pályázati elvek meghatározása.

- A monitoring rendszer összeállítása.

- A program menedzsment szervezeti rendszerének kijelölése.

A programot alkotó konkrét beavatkozások viszont a projektek. A projekt egy konkrét, egyedi fejlesztési tevékenység, ami meghatározott objektum(ok)ra, tevékenység(ek)re, intézkedéssorozatra, szervezetre, intézményre, illetve speciális működési formákra, valamint ezek vezénylési technikáira irányulhat (Péti 2009). A programozás, mint folyamat során tehát ki kell jelölni az elérni kívánt célokat, amelyek objektumok (pl. létesítmények), vagy azok valamilyen rendszere (pl. infrastrukturális hálózatok), továbbá tartós, vagy időszakos akciók, beavatkozások (pl. oktatás, képzés, ismeretek átadása), intézmények (pl. szervezetfejlesztés, új szervezetek létesítése, meglévő szervezetek működésének támogatása) formájában ölthetnek testet. Ezek az elemek önállóan és egymáshoz kapcsolódva is részesei lehetnek a programnak.

A programkészítés döntő eleme a megvalósítók, vagy a résztvevők körének meghatározása. A résztvevők két csoportra oszthatók, az egyikbe a program gyakorlati megvalósítói tartoznak (program menedzsment), ők a területfejlesztés szereplőinek egy csoportjából, vagy speciális – a programhoz kapcsolódó – célcsoportjaiból kerülnek ki. A másik csoportot a kedvezményezettek alkotják. Ezek szintén területi szereplők, de ők már a program eredményeiből részesülnek, hiszen annak révén a saját körülményeikben előremutató változásokat remélnek. A megvalósítók és a kedvezményezettek el is válthatnak egymástól, de össze is kapcsolódhatnak, azonosak is lehetnek. Gyakran előfordul, hogy azok a szereplők valósítanak meg egy területi programot, akik majd annak hasznait élvezni fogják. Ezt lényegében a partnerség egyik formájának tekinthetjük, ami azt jelenti, hogy a programhoz

kötődő szereplők együttműködnek, együtt terveznek, pályáznak, megvalósítanak, s élvezik a fejlesztés hatásait. A részvevők elemzésére alkalmas módszer a stakeholder-analízis, amelynek lényege, hogy a projekt megvalósításában érintett szereplőket, szervezeteket, intézményeket, vállalkozásokat felsoroljuk és értékeljük viszonyukat, valamint a befolyásukat (erőt) a tervezett intézkedéssel kapcsolatban. A viszony és az erő kétdimenziós koordináta rendszerében meghatározhatjuk a támogatók, a partnerek, az ellenzők és az ellenfele csoportjait.

A programban vannak elsődleges célok (prioritások), és azokhoz rendelt konkrét intézkedések (akciók, projektek), utóbbiakkal a kívánt állapotot, annak különféle szintjeit és formáit érhetjük el (Veres 2006). A szint azt jelenti, hogy a megvalósítás lépésekből, cselekvésekből áll, ezeket a programban meg kell jelölni, a kivitelezésben érvényesíteni kell. Ütemezni szükséges tehát a programot, ami a feladatok, akciók, projektek sorrendjét, s azok időbeli, pénzügyi és egyéb meghatározását jelenti. A prioritások (elsődleges célok) és a konkrét intézkedések (akciók, projektek), mint a program elemei egységes egészet, célorientált rendszert alkotnak. További szempont, hogy a programhoz költségvetést kell rendelni, így részletesen kidolgozásra kerülnek az egyes szintek és intézkedések pénzügyi alapjai, forrásai, azok költségszerkezete.

A programozás fontos része a megvalósítás szervezési menetének kijelölése. Ennek a szervezési folyamatnak lesz az eredménye, hogy a kitűzött célok és az azokhoz kapcsolódó egyes intézkedések megfelelően egymásra épüljenek, és előre eltervezett ütemben valósuljanak meg (Huszti–Rohonczi 2006).

S végül szükséges a monitoring, az eredmények és hatások számbavétele, összevetése a programkészítés időszakában meghatározott célokkal és igényekkel (Kocziszky 2005; Péti 2009). Az eredménye és hatások részben a programmenedzsment számára igazolják vissza, hogy mennyire hatékonyan, mennyire megfelelően végezte el a feladatát. De a kedvezményezettek is értékelést kapnak, hiszen regisztrálhatják a céljaik, elképzeléseik konkrétságát, valamint a területi fejlődésre gyakorolt hatásait. Az értékelés történhet a program indítása előtt (ex-ante), a megvalósítás folyamatában (on going), és a program végén (ex-post).

A program alkotóeleme a projekt, ami az előre meghatározott cél érdekében kidolgozott egyedi és konkrét beavatkozásokat jelent. A konkrét projektet ötletekből, projektötletekből lehet kidolgozni, kifejleszteni. Ezen innovatív elképzelések halmazának megalkotását, pontosabban kitalálását az adott program céljai inspirálják. A program tervezői és

megvalósítói általában a megvalósíthatóság, a területi hatások és a pénzügyi források alapján választanak a projektötletekből. A projekttel szemben az alábbi elvárások határozhatók meg:

− átfogó, hosszú távú és konkrét beavatkozást eredményezzen, teremtse meg a kívánatos jövőbeli állapotot, vagy annak meghatározott része, alkotója legyen;

− eredményes legyen, azaz járuljon hozzá a program egészének megvalósításához;

− konkrét, megfogható, objektivizált formát öltsön;

− kimutatható legyen a megvalósítás kockázata;

− az eredményesség mérőszámokkal jellemezhetővé váljon;

− pénzügyi szempontból tervezhető legyen;

− rendelkezésre álljon a megvalósítás folyamatához kapcsolható menedzsment, s ellenőrizhetővé váljon annak működése;

− időben ütemezhető legyen a kivitelezés.

A projekt célja szerint lehet fejlesztést megvalósító, vagy fenntartó, azaz intézményi, szervezeti, vagy éppen a szolgáltatások feltételeit megteremtő kezdeményezés (Huszti–

Rohonczi 2006).

A megvalósítás időbeli ütemezését célszerű elvégezni, ennek kedvelt eszköze a Gant-diagram, amikor a projekt megvalósításának egyes feladatainak időszükségleteit adjuk meg, a felelősök megjelölésével.

A források tekintetében megkülönböztethetünk önfinanszírozó projekteket, amikor a kedvezményezett saját pénzeszközeivel történik a kivitelezés, külső forrásokból megvalósított projekteket, illetve vegyes finanszírozású projekteket, amelyekben a belső és a külső szereplők különféle arányokban vesznek részt a megvalósításhoz szükséges pénzügyi keretek biztosításában.

A projektek esetében is értelmezhető a ciklus (6.1. ábra). A kezdeményezés szakaszában keletkezik az ötlet, ekkor indul meg a javaslatkészítés, az elemzések összeállítása. A tervezési szakaszban a célok, a kockázatok elemzése következik, továbbá a konkrét megjelenési, kivitelezési forma és tartalom, valamint a megvalósítás menedzsmentje kerül meghatározásra.

A végrehajtás szakaszában a megvalósítás, annak figyelemmel kisérése, illetve a kívánt állapot elérésének mérése zajlik. A következő szakasz a lezárás, a projekt átadása, dokumentálása, használatba vétele. Az utolsó fázist a hatáselemzés, a monitoring jelenti, amikor a tervezés során meghatározott indikátorokra vonatkozó elemzéseket és értékeléseket végezzük el.

TERÜLETI a megvalósítás idő és költség korlátai)

- A projektstratégia kialakítása - Előzetes minősítés

- Ajánlat felhívás(ok) megfogalmazása - Ajánlatkérés

- Szerződés(ek) létrehozása

Döntési pont: az elérendő eredményért, a teljesítés idő-tartamáért és költségeiért való felelősség, illetve az ezekkel összefüggő kockázatok allokációjának rögzítése.

Forrás: Tóth T. 2009, 87. alapján saját szerkesztés.

6.1. ábra. A projektciklus általános modellje

6.2. Az indikátorok

A monitoring elvégzéséhez nélkülözhetetlen mérőszámokat, indikátorokat meghatározni. „ Az indikátor olyan mutató, amely a valóságról szóló információkat leegyszerűsített formában közli.” (Tóth, 2009. 126.o.). Az egyszerűsítés azt jelenti, hogy a program mennyiségi és minőségi jellemzőit mérőszámokban határozzuk meg már a tervezés időszakában, s ezeket az értelmezhető jellemzőket vizsgáljuk a lezárás, a befejezés utáni időszakában, de magában a megvalósítás folyamatában is. A 6.2. ábrán azt foglaltuk össze, hogy egy program megvalósulása során milyen beavatkozások történnek a területrendszerbe.

Program