S ZÁMVITEL FOGALMA ,  TERÜLETEI

A piacgazdaságban, annak működése szempontjából fontos, hogy a piaci szereplők a vagyoni, pénzügyi, jövedelmi helyzetükről valós, megbízható információkat szolgáltassanak. Ennek a feltételnek a gazdálkodó szerveztek a számviteli törvény előírásai szerint tudnak megfelelni.

A számvitel a gazdálkodó szervezetek tevékenységét bemutató nyilvántartási, elszámolási rendszer. Ennek a rendszernek a keretében a vállalkozásnál az üzleti év alatt megtörtént gazdasági eseményeket méri, rögzíti meghatározott szabályok szerint.

A számvitel a tájékoztatás eszköze. A gazdálkodó szervezet egy önállóan gazdálkodó szervezeti alapegység, de nem elszigetelten működik. Működése során kapcsolatba kerül a piacgazdaság többi szereplőjével és felmerül az igény, hogy egymás tevékenységéről megbízható valós tájékoztatást kapjanak. A vállalkozás külső kapcsolatai; a vevők, szállítók, a versenytársak, állam, önkormányzat, pénzügyi intézmények, egyéb szervezetek, hatóságok, más-más céllal ugyan, de mindegyik igényli ezeket az információkat. Azonban a számvitelnek nem csak a külső kapcsolatok információ igényét kell kielégítenie, hanem a vállalkozáson belül tájékoztatni a kell a tulajdonosokat és a vállalat vezetőit is.

Az adatszolgáltatási, tájékoztatási kötelezettségét, annak tartalmi, alaki követelményeit a számviteli törvény határozza meg a gazdálkodó szervezetek számára. A törvény olyan szabályokat rögzít, amelyek alapján megbízható valós összkép adható a vállalkozásról, annak jövedelemtermelő képességéről, vagyonának alakulásáról, pénzügyi helyzetéről, jövőbeli terveiről.

Ezen információkat a számviteli információs rendszer biztosítja. Ez olyan nyilvántartási és beszámolási rendszer, amely objektív információkat szolgáltat a vállalkozás és a nem nyereségorientált szervezetek vagyoni, pénzügyi és jövedelmi helyzetéről. A számviteli rendszerben kell biztosítani továbbá:

 a tulajdon megőrzését, a tulajdonnal való elszámolást és elszámoltatást,

 a vállalkozás gazdálkodásának, tevékenységének teljesítményeinek külső és belső célú megítélését, elemzési-értékelési lehetőségét.

A gazdasági események előre meghatározott rendszerben való megfigyelését, mérését, feljegyzését, ellenőrzését és elemzését, továbbá az azokról való beszámolást számvitelnek nevezzük.

Számvitel területei:

1. Beszámolás 2. Könyvvezetés 3. Bizonylati rend 4. Könyvvizsgálat

5. Letétbehelyezés, közzététel

9.1.1 Beszámolás

A gazdálkodó működéséről, vagyoni, pénzügyi és jövedelmi helyzetéről az üzleti év könyveinek zárását követően, a Szvt.trv.-ben meghatározott könyvvezetéssel alátámasztott beszámolót köteles készíteni. Eszerint a beszámolónak megbízható és valós összképet kell adnia a gazdálkodó vagyonáról, annak összetételéről, pénzügyi helyzetéről és tevékenysége eredményéről.

A beszámoló formája az éves nettó árbevétel nagyságától, a mérlegfőösszegétől, a foglalkoztatottak létszámától, mindezek határértékeitől függ.

A Szvt.trv. szerint, a beszámolási kötelezettség hatálya kiterjed minden hazai gazdálkodó szervezetre, kivéve néhány szervezeti formát, pl. egyéni vállalkozások, építőközösségek, polgárjogi társaságok stb.

9.1.1.1 Nincs beszámolási kötelezettség

Csak bevételeiről vezet nyilvántartást az a magánszemély, vállalkozó, aki a vállalkozási tevékenységéből származó jövedelemről az adóhatósággal, külön törvényben (SZJA) meghatározott feltételek alapján számolhat el. Az adótörvény meghatározza a tevékenységek körét, az árbevétel összegét, az árbevétel jövedelemtartalmát.

9.1.1.2 Van beszámolási kötelezettség

1. Egyszerűsített beszámolót (egyszerűsített mérleg, eredmény levezetés) készíthet az a vállalkozás, akinek a vállalkozási tevékenységéből származó éves nettó árbevétele két egymást követő évben nem haladja meg az 50 millió Ft-ot. Ezek a vállalkozások pénzforgalmi szemléletű könyvvitelt, azaz egyszeres könyvvitelt vezetnek. Idetartoznak például az iskolai szövetkezetek, nem jogi személyiségű gazdasági társaságok.

2. Egyszerűsített éves beszámolót (mérleg, eredménykimutatás, kiegészítő melléklet) készíthetnek azok a vállalkozások, amelyek kettős könyvvitelt vezetnek és két egymást követő évben, a mérleg fordulónapján három paraméter közül kettő nem haladja meg az előírt mértéket:

– a mérlegfőösszege kevesebb, mint 500 millió Ft, – a nettó árbevétel kevesebb, mint 1000 millió Ft,

– az átlagosan foglalkoztatottak száma kisebb, mint 50 fő.

A feltételek megléte esetén sem készíthet egyszerűsített éves beszámolót:

– a részvénytársaság,

– a konszolidálásba bevont vállalkozás,

– a külföldi székhelyű vállalkozás magyarországi fióktelepe, továbbá – az a vállalkozó, akinél az üzleti év eltér a naptári évtől.

Az egyszerűsített éves beszámoló részei megegyeznek az éves beszámoló részeivel, de mérlege az eszközöket és a forrásokat, míg eredmény kimutatása a bevételeket és a ráfordításokat összevontabban tartalmazza, és itt a kiegészítő mellékletben is kevesebb információt kell közölni.

3. Éves beszámolót (mérleg, eredménykimutatás, kiegészítő melléklet, üzleti jelentés) készíthetnek azok a kettős könyvvitelt vezető vállalkozások, amelyek nem tartoznak az előző kategóriákba. Az éves beszámolót a számviteli törvényben meghatározott szerkezetben és legalább az ott előírt tagolásban, bizonylatokkal alátámasztott, szabályszerűen vezetett kettős könyvvitel adatai alapján, világos, áttekinthető formában, magyar nyelven kell elkészíteni.

4. Konszolidált (összevont) éves beszámolót készít az a kettőskönyvvitelt vezető vállalkozás, amelyiknek más vállalkozásban többségi részesedése van, illetve döntő irányítási, ellenőrzési, befolyásolási lehetősége van. A konszolidált (összevont) éves beszámoló konszolidált (összevont) mérlegből, konszolidált (összevont) eredmény kimutatásból, illetve konszolidált (összevont) kiegészítő mellékletből áll. Konszolidált (összevont) éves beszámolót úgy kell elkészíteni, hogy az a számviteli alapelvek figyelembevételével a konszolidálásba bevont vállalatok együttes vagyoni, pénzügyi és jövedelmi helyzetéről megbízható és valós képet adjon, mintha a vállalkozások egyetlen vállalkozásként működnének. Ennek érdekében az összevont (konszolidált) éves beszámolóban az eszközök és a források, a bevételek és a ráfordítások (a teljesítmények és a költségek), a nyereség és a veszteség értékéből – az anyavállalat és a hozzá tartozó leányvállalatok, közös vezetésű vállalkozások, illetve ez utóbbiak egymás közötti kapcsolataiból adódó – halmozódásokat ki kell szűrni.

Függetlenül attól, hogy a gazdálkodó szervezeteknek melyik fajta beszámolót kell elkészíteni, azt az üzleti évről kell készíteni. Az üzleti év időtartama, általában egy naptári évig (január 01-től, december 31-ig) tart. Az üzleti évhez és a beszámoló elkészítésének kötelezettségéhez különböző időpontok tartoznak.

Fordulónap: az üzleti év utolsó napja, a gazdálkodók többségénél december 31-e.

Mérlegkészítés időpontja: A Szvt.trv. szerint az üzleti év mérleg fordulónapját követő időpont, amely időpontig a megbízható és valós vagyoni helyzet bemutatásához szükséges értékelési feladatokat el lehet, és kell elvégezni.

Letétbe helyezés időpontja (határnapja): az üzleti év fordulónapjától számított ötödik hónap utolsó napja, az az május 31-e.

Gazdasági esemény (gazdasági művelet) fogalma: A vállalkozás vagyoni, jövedelmi és pénzügyi helyzetében a gazdálkodás során változások következnek be. Ezeket a változásokat a gazdasági események idézik elő. Mindazok az események, amelyek

változást idéznek elő a vállalkozás vagyoni, ill. vagyoni és jövedelmi helyzetében, és ezek a változások

 mérhetőek, számszerűsíthetőek,

 mennyiségi és érték adatokkal kifejezhetőek,

 megtörténtük okmányokkal, bizonylatokkal igazolhatóak.

A gazdasági eseményeket az alábbi módon csoportosíthatjuk:

 alapvető gazdasági esemény,

 összetett gazdasági esemény.

Az alapvető gazdasági események hatására a vagyoni helyzet (összetétele, értéke) változik meg, azaz a mérlegben (eszközökben és/vagy forrásokban) idéznek elő változást.

Az alapvető gazdasági események négy típusát lehet megkülönböztetni:

 Eszközök körforgása.

 Források körforgása.

 Tőkebevonás (eszközbevonás).

 Tőkekivonás (eszközkivonás).

Az összetett gazdasági eseménynek nevezzük azokat a gazdasági eseményeket, amelynek hatására a vállalkozásnak mind a vagyoni helyzete, mind a jövedelmi helyzete (eredménye) megváltozik. Az összetett gazdasági események érintik a mérleg és az eredmény kimutatás sorait is, melyek az alábbiak szerint csoportosíthatóak:

1. Eredményt növelő gazdasági események, melyek lehetnek:

 Árbevételt, bevételt növelő események.

 Költségeket, ráfordításokat csökkentő események.

2. Eredményt csökkentő gazdasági események:

 Árbevételt, bevételt csökkentő események.

 Költségeket, ráfordításokat növelő események.

9.1.2 Könyvvezetés

A könyvvezetés az a tevékenység, amelynek keretében a gazdálkodó a működése során előforduló, a vagyoni, pénzügyi, helyzetére ható gazdasági eseményekről rögzített szabályok szerint folyamatosan nyilvántartást vezet. A könyvvitel azt a rendszeres elszámolást jelenti, ami közben az eszközök és források állományát, majd ezek változását értékben, bizonylatok alapján, folyamatosan nyilvántartja. A könyvvitel tehát a vállalkozás nyitóvagyonából kiindulva folyamatosan figyelemmel kíséri a változásokat a zárás időpontjáig. A feljegyzések csak a valóságnak megfelelő adatokat tartalmaznak. A könyvviteli nyilvántartásokat a naptári év végén az előírásoknak megfelelően le kell zárni.

Könyvvitel feladatai

 Az eszközök és források nyitó és záró állományának meghatározása (leltár, mérleg).

 Az eszközök és források változásának folyamatos feljegyzése (folyamatos könyvelés).

 Megfelelő adatok szolgáltatása a termelési költségek vizsgálatához (önköltségszámítás) valamint a gazdálkodás eredményének megállapításához (eredménykimutatás).

Könyvvitel formái

Egyszeres könyvvitel, a gazdálkodó a tulajdonában lévő pénzeszközökről és azok forrásairól, továbbá a pénzforgalmi gazdasági műveletekről vezeti a folyamatos nyilvántartást, amely ebből következően nem tartalmazza az összes eszköz és forrásváltozást.

Kettős könyvvitel, melynek keretében a vállalkozás az eszközökről és azok forrásairól, továbbá minden eszköz és forrás változásáról egymással összefüggő, ennek következtében zárt rendszerű nyilvántartást vezet.

Könyvviteli zárlat

A könyvviteli zárlathoz az üzleti év végén a folyamatos könyvelés teljessé tétele érdekében végzett kiegészítő, helyesbítő, egyeztető, összesítő könyvelési munkák és a számlák technikai lezárása tartoznak.

A beszámoló alátámasztására, illetve különböző adatszolgáltatások hiteles teljesítéshez az egyszeres könyvvitelt vezető gazdálkodó a naplófőkönyvet, a kettős könyvvitelt vezető gazdálkodó a könyvviteli számlákból főkönyvi kivonatot készít.

9.1.3 Bizonylati rend

Minden gazdasági műveletről, eseményről, amely az eszközök és források állományát vagy összetételét megváltoztatja, bizonylatot kell kiállítani. A gazdasági események folyamatát tükröző összes bizonylat adatait a könyvviteli nyilvántartásokban rögzíteni kell. A bizonylat nem más, mint a gazdasági eseményről készült hiteles okmány. A bizonylat használatának célja a könyvelési munkához szükséges adatok biztosítása. A bizonylattal szemben támasztott követelmények:

Tartalmi követelmények: a gazdasági esemény rövid, tömör, de egyértelmű megfogalmazása, beleértve annak mennyiségi és értékbeni pontos rögzítését is.

Formai követelmények: a bizonylat hitelességét a tartalmi meghatározottságon kívül az különböző formai követelmények biztosítják, például:

 A bizonylat megnevezése, sorszáma, kelte.

 A kiállító szervezet megnevezése.

 A bizonylat kiállítójának aláírása, átadó, átvevő ellenőrző személyek aláírása.

A bizonylatok és azok alkalmazása egy ún. bizonylati rendszerben kerülnek meghatározásra. A bizonylati rendszer magában foglalja az alkalmazott bizonylatokat, a bizonylatok kiállításának, továbbításának, feldolgozásának, megőrzésének előírásait.

Bizonylatok csoportosítása

A könyvviteli feldolgozásban betöltött szerepük szerint:

 Alap bizonylatok- elsődleges bizonylatok (eredeti feljegyzés a gazdasági eseményről).

 Másodlagos bizonylatok (az eredeti alapján készült gépi adathordozó).

 Összesítő bizonylatok az alapbizonylatok összegzésére szolgálnak, pl.

bérfelosztó ív.

 Kezelésük módja szerint – szigorú számadású és nem szigorú számadású bizonylatok.

 Keletkezésük szerint – belső és külső bizonylatok.

A bizonylatok kiállításának szabálya, bizonylati fegyelem

 Minden gazdasági eseményről a bizonylatot a gazdasági esemény megtörténtekor, az intézkedés megtételének időpontjában kell kiállítani.

 A bizonylatokat szabályszerűen kell kiállítani (a bizonylat adatainak alakilag és tartalmilag hitelesnek, megbízhatónak és helytállónak kell lennie), amelyek szabályszerű kiállításáért a bizonylat aláírói felelősek (aláíró mindenképpen a kiállító, de lehet utalványozó, ellenjegyző, érvényesítő, ellenőr, átadó, átvevő stb.).

 A bizonylatot annyi példányban kell kiállítani, amennyit a bizonylati út szükségessé tesz.

 A másolati példányokat az eredeti bizonylat kitöltése során, átírással kell létrehozni.

 Az egyes példányokat rendeltetésüknek megfelelően kell felhasználni.

 A bizonylatot feldolgozás előtt szabályszerűségi szempontból felül kell vizsgálni.

 A bizonylaton az adatok időtállóságát a megőrzési határidőig biztosítani kell.

A bizonylatok javítása

 Vízszintes áthúzással, hogy az eredeti bejegyzés továbbra is olvasható maradjon. A javított adatot az áthúzott fölé kell írni.

 Fel kell jegyezni a javítás mellett a javítás időpontját és a javítónak alá kell írnia (csak a bizonylat kiállítója javíthat!).

 A pénzmozgással összefüggő bizonylatokat javítani nem szabad (a rontott bizonylat minden példányát érvényteleníteni kell és új bizonylat kiállítása szükséges).

A bizonylatok megőrzése

 A bizonylatokat az éves zárás befejezéséig a feldolgozás helyén kell tárolni.

 Az éves zárást követően a bizonylatokat irattározni kell a megőrzési határidőig (alapbizonylat: 8 év, beszámoló és azt alátámasztó bizonylatok: 10 év, bér-, munkaügyi, társadalombiztosítási bizonylatok: 50 év).

 A bizonylatok a megőrzési határidő lejárta után – a selejtezés általános szabályai szerint megsemmisíthetők.

9.1.4 Könyvvizsgálat

A könyvvizsgálat célja annak megállapítása, hogy a vállalkozás által az üzleti évről készített éves beszámoló a különböző törvényeknek megfelelően készült. Ez alapján megbízható valós képet ad a vállalkozás vagyoni, pénzügyi helyzetéről, a működés

eredményéről. Nem kötelező a könyvvizsgálat, ha az alábbi két feltétel együttesen teljesül:

 Az üzleti évet megelőző két üzleti év átlagában a vállalkozó éves (éves szintre átszámított) nettó árbevétele nem haladta meg a 200 millió forintot, és

 az üzleti évet megelőző két üzleti év átlagában a vállalkozó által átlagosan foglalkoztatottak száma nem haladta meg az 50 főt.

A vállalkozótól független könyvvizsgáló feladata az éves beszámoló felülvizsgálata, arról készült állásfoglalást tükröző vélemény kialakítása, a beszámoló záradékkal való ellátása.

Könyvvizsgálatra a Magyar Könyvvizsgálói Kamara tagja, vagy a kamaránál bejegyzett könyvvizsgálói társaság választható.

A könyvvizsgáló által ellenőrzött és a záradékkal, vagy a záradék megtagadásával ellátott beszámoló terjeszthető a vállalkozás legfőbb döntést hozó szerve elé a közgyűlés, vagy taggyűlés.

9.1.5 Közzététel, letétbe helyezés

A letétbe helyezési kötelezettség a vállalkozások, vállalkozók cégnyilvántartásban szereplő körére vonatkozik. A beszámolókat abban az esetben lehet letétbe helyezni, ha azok tartalmával a jóváhagyásra jogosult testület – a vállalkozásoknál taggyűlés, közgyűlés – vagy maga az egyszemélyes tulajdonos egyetért. A letétbe helyezés helye a vállalkozás (anyavállalat) székhelye szerint illetékes cégbíróság, ahol az érdekeltek, érdeklődők hozzáférhetnek.

A letétbe helyezés határideje a fordulónapot (december 31.) követően

 az egyszerűsített beszámoló, egyszerűsített éves beszámoló és az éves beszámoló, esetében 150 nap,

 a konszolidált éves beszámoló esetében 180 nap,

A vállalkozásnak nemcsak a külső kapcsolatainak információ igényét kell kielégíteni, hanem a törvény szerint köteles a munkavállalói, alkalmazottai részére is biztosítani a beszámolóhoz való hozzáférést, a vállalkozás székhelyén.

Az üzleti jelentés nem része a beszámolónak, így ezt letétbe helyezni sem kell, de a székhelyen biztosítani kell az érdeklődők részére a betekintés lehetőségét.

A vállalkozás a beszámolójának letétbe helyezésével közzétételi igényeket, ezzel együtt a gazdaság más szereplőinek az információ igényét is kielégíti, hiszen a cégbíróságon bárki hozzáférhet a beszámoló adataihoz. A letétbe helyezésnek elsőleges célja a vállalkozások működésének, tevékenységének nyomon követése.

Maga a közzététel Magyarországon azzal valósul meg, hogy a vállalkozó az éves beszámolót, egyszerűsített éves beszámolót, konszolidált éves beszámolót megküldi az Igazságügyi Minisztérium Cégnyilvántartási és Céginformációs Szolgálatának.

9.2 Az éves beszámoló részei

In document Gazdálkodási és jogi ismeretek (Pldal 124-131)