P OLGÁRI JOG ALAPELVEI ÉS ALAPFOGALMAI

Az alapelvek olyan általános elvi tételek és iránymutatások, amelyek áthatják a törvények szabályrendszerét, kifejezik annak szellemiségét, eszmei alapját¹⁰. Az alapelvek jogáganként és szabály rendszerenként változnak, így más alapelvek határoz-zák a polgári jog, a büntetőjog, a munka- vagy a nemzetközi jog szabályrendszerét.

A polgári jog alapelvei:

 az értelmezési alapelve,

 a jóhiszeműség és a tisztesség és a kölcsönös együttműködés alapelve,

 a joggal való visszaélés tilalmának elve,

 az elvárható magatartás alapelve.

10 Csécsy A., Csécsy Gy., Szikora V.: Polgári jog I.–II. átdolgozott kiadás, 2010.

Az értelmezési alapelv:

Az értelmezési alapelv 2 részből tevődik össze.

Egyrészt a polgári jogi jogviszonyokat szabályozó más jogszabályokat – ha eltérően nem rendelkeznek – a Polgári törvénykönyv rendelkezéseivel összhangban, ezekre a rendelkezésekre figyelemmel kell értelmezni, másrészt az értelmezés során Magyarország társadalmi, gazdasági rendjére is figyelemmel kell lenni.

Az értelmezési alapelv elsősorban a jogalkalmazókra és nem a jogalkotókra határozza meg a rendelkezéseit, hiszen a jogszabályokat elsősorban a jogalkalmazók, vagyis a jog

„használói” értelmezik. Fontos az is, hogy a jogalkalmazók a jogszabályokat egységesen értelmezzék, ebben segítséget nyújt a törvényekhez kapcsolódó „kommentárok”, valamint a Legfelsőbb Bíróság Irányelvei és Elvi Döntései. A jogalkalmazó szerveknek a fennálló társadalmi gazdasági renddel összhangban kell értelmezni a jogszabályokat.

A jóhiszeműség és tisztesség (kölcsönös bizalom) elve és a kölcsönös együttműködés alapelve:

A Polgári Törvénykönyv 4. § (1) szerint „A polgári jogok gyakorlása és a kötelezettségek teljesítése során a felek a jóhiszeműség és a tisztesség követelményeinek megfelelően, kölcsönösen együttműködve kötelesek eljárni.” ¹¹

Ez a rendelkezés elsősorban a speciális jogszabályokban nem rögzített értesítési és tájékoztatási követelményeket jelent, azaz a polgári jogviszonyokban a feleknek egymást minden a jogügyletet érintő lényeges tényről és körülményről tájékoztatni kell. A kölcsönös együttműködés azonban nem jelent egyet a kényszerrel, például kölcsönös együttműködésre hivatkozva nem lehet senkit szerződés megkötésére kényszeríteni.

A szubjektív oldalhoz kapcsolódik a jóhiszeműség és a rosszhiszeműség fogalma, amelyek magatartások tanúsításához a polgári jogban eltérő jogkövetkezmények kapcsolódnak. A jóhiszeműség többször nevesítve is megjelenik a Ptk.-ban, és eltérő jogkövetkezményeket állapít meg attól függően, hogy a magatartás jóhiszemű vagy rosszhiszemű volt (pl. a túlépítés, a ráépítés és a birtoklás szabályai). Jóhiszemű az, aki nem tud és gondos körültekintés mellett sem tudhatott a látszattal ellentétes valóságról vagy jogi helyzetről. Rosszhiszemű az aki tud vagy a kellő körültekintés mellett tudhatott a látszattal ellentétes valóságról. Azt, hogy mi minősül tisztességes eljárásnak a Ptk.

nem határozza meg, azt minden esetben a társadalmi erkölcsi normák alapján lehet meghatározni.

Az elvárható magatartás elve

„Ha ez a törvény szigorúbb követelményt nem támaszt, a polgári jogi viszonyokban úgy kell eljárni, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható.”

A polgári jog alanyainak e magatartási mércéje etikai alapokon áll és több helyen megjelenik a Ptk.-ban, de pontos tartalmát a bírói gyakorlat, illetve a jogirodalom dolgozta ki. Ez a rendelkezés nem jelent általános cselekvési kötelezettséget: csak a

11 1959. évi IV. törvény a Polgári törvénykönyvről, 4.§.

polgári jogi jogviszonyok alanyainak egymással szembeni kölcsönös figyelmességével kapcsolatos minimumelvárást fejez ki. Annak a személynek a magatartása minősül felróhatónak, akinek a magatartása az adott helyzetben elvárható általános zsinórmértéket sem éri el, azaz nem úgy járt el, ahogy az adott helyzetben általánosan elvárható. A tipikus helyzet az emberek egy általánosan meghatározott csoportját jelenti, akik egy hasonló szituációban tanúsítanak hasonló magatartást és az ilyen tipikus magatartásokhoz történik viszonyítás.¹²

A joggal való visszaélés tilalma

A Polgári törvénykönyv 5. § (1) kimondja: „A törvény tiltja a joggal való visszaélést.”

Klasszikus jogintézmény, majd’ minden jogban létezik. Már az Mtj. is tartalmazta.

Az alanyi jogok gyakorlásának egyik legfontosabb határa a joggal való visszaélés tilalma.

Ez a korlátozás a polgári jog általános konfliktusrendező funkciójának fontos eszköze. Az alanyi jogok gyakorlását a jog társadalmi rendeltetésének szempontjából is meg kell vizsgálni az ütköző érdekek viszonylatában. E szabály az igazságosság és a méltányosság eszméiben gyökerezik, és a közös együttélés polgári normáinak megfelelően az alanyi jogok gyakorlásánál mások sértett érdekeinek a megóvását hivatott biztosítani. A joggal való visszaélés kétfajta: aktív és passzív magatartással valósítható meg. Aktív alakzat:

Ptk. 5. § (2):

(2) „Joggal való visszaélésnek minősül a jog gyakorlása, ha az a jog társadalmi rendeltetésével össze nem férő célra irányul, különösen ha a nemzetgazdaság megkárosítására, a személyek zaklatására, jogaik és törvényes érdekeik csorbítására vagy illetéktelen előnyök szerzésére vezetne.”

Négy eset van példálózó jelleggel felsorolva:

 ha a nemzetgazdaság megkárosítására,

 a személyek zaklatására,

 a személyek jogainak és törvényes érdekeik csorbítására,

 vagy illetéktelen előnyök szerzésére vezetne.

Példa: lakásingatlan bérbeadása prostituáltnak a szomszéd zavarásával.

Passzív alakzat: Ptk. 5. § (3):

(3) „Ha a joggal való visszaélés jogszabály által megkívánt nyilatkozat megtagadásában áll, és ez a magatartás nyomós közérdeket vagy különös méltánylást érdemlő magánérdeket sért, a bíróság a fél jognyilatkozatát ítéletével pótolhatja, feltéve, hogy az érdeksérelem másképpen nem hárítható el. A jognyilatkozat pótlására különösen akkor kerülhet sor, ha a jognyilatkozat megtételét illetéktelen előny juttatásától tették függővé.

12 Csécsy A., Csécsy Gy., Szikora V.: Polgári jog I.–II. átdolgozott kiadás, 2010.

Feltétel: a joggal való visszaélés jogszabály által megkívánt nyilatkozat megtagadásában álljon, és ez a magatartás

 nyomós közérdeket vagy

 különös méltánylást érdemlő magánérdeket sértsen.

Ekkor a bíróság a fél jognyilatkozatát ítéletével pótolhatja, ha az érdeksérelem másképpen nem hárítható el.