Aktív bankműveletek

Az aktív bankügyletek keretében a bank pénzkihelyezést végez, így követelése keletkezik a hitelfelvevőkkel szemben. A pénzintézet a passzív ügyletek révén összegyűjtött összegeket bocsájtja a hiteligénylők rendelkezésére. A kihelyezett pénzek után kamatot szed. A bankok a forrásaikat elsősorban hitelkihelyezésekre, követelések megelőlegezésére, befektetésekre használják. A hitelnyújtás, a betétgyűjtés és a folyószámla kezelés mellett a harmadik legfontosabb bankművelet. A hitelszerződés megkötése és annak folyósítása előtt a bank meggyőződik arról, hogy a hiteligénylő képes lesz-e visszafizetni a folyósított összeget és a banknak járó kamatot.

10.4.2.1 Hitelnyújtás

A banknak „hiszen minden hitelkihelyezés kockázatvállalást jelent, és a bank elsősorban betétesei pénzét kockáztatja. Ha egy bankról kiderül, hogy túl nagy kockázatot vállalt kihelyezéseivel, s így esetleg veszteségei megingathatják a pozícióját, akkor a betétesek bizalmukat vesztve felmondják betéteiket, és a bank jelentős forráscsökkenést szenved.

Az üzleti hitelek a finanszírozandó aktívák szerint lehetnek:

 Forgóeszközhitelek: céljuk a termelés ciklikusságából adódó változó forgóeszközigény kielégítéséhez finanszírozást biztosítani. Ennek keretében a bank az egész vállalati tevékenységet finanszírozza, tehát a hiteldöntést megelőzően a vállalat pénzügyi helyzetét alaposan fel kell mérni.

 Projekthitel: lényege, hogy egy adott beruházást hitelez meg, tehát annak pénzügyi életképességét, kockázatát kell megvizsgálni a hiteldöntést megelőzően. A legfontosabb kérdés, hogy a beruházási projekt képes-e a befektetett tőkét kamataival együtt visszahozni.

A bankok ügyfeleik hitelképességét a következő pontokat vizsgálva mérik fel:

 A gazdasági környezet vizsgálata

o Makrogazdasági tendenciák: a gazdaság állapota, politikai helyzet, infláció, kamatlábak, költségvetés, fizetési mérleg stb.

o Az iparág helyzete: az ágazat kilátásai, versenytársak stb.

o A vállalat adatainak, kimutatásainak részletes elemzése.

 A vállalat pénzügyi helyzete, illetve a projekt megtérülése

o Az elmúlt év(ek) pénzügyi-számviteli beszámolóinak elemzése.

o Pénzügyi mutatók meghatározása. Fontos megállapítani, hogy a mutatók önmagukban nem elegendők a hitelképesség megítéléséhez. Lényeges egyrészt, hogy iparági átlagokhoz, illetve idősorokhoz viszonyítsuk őket, másrészt a mutatók belső összefüggéseit, a mögöttük álló tartalmat is feltárjuk.

o Limit megállapítása: az adott ügyfélért vállalt összes kockázat (hitel, garancia stb.) felső határa.

o Projektek pénzügyi megtérülési mutatóinak meghatározása.

 Hitelfedezet: az az érték, amelyet pénzzé téve a hitel visszafizetéséhez szükséges pénz bitosítható. Mértéke és minősége attól függ, mennyire ítélik kockázatosnak a vállalat tevékenységét a hitelezők.

o A hitel fedezete lehet közvetett (forgóeszközhitelre ingatlan fedezet), vagy közvetlen (forgóeszközhitel fedezete maga a forgóeszköz). Előbbi kikötésére akkor kerülhet sor, ha bizonytalan a visszafizetés.

o A hitel fedezetére használt biztosítékok lehetnek személyi (kezesség, bankgarancia), vagy tárgyi (óvadék, zálogjog) biztosítékok.

 A vállalatvezetőség értékelése: emberi tulajdonságok és szakmai kvalitás vizsgálata.

A hitelfajták csoportosítása

 A fedezet jellege szerint: fedezettel rendelkező, illetve fedezettel nem rendelkező hitelek.

 Lejárat szerint: rövid, közép- és hosszú lejáratú hitelek.

 A hitelfelvevők szerint: lakossági, vállalati, költségvetési és bankközi hitelek.

 A hitelszerződés tartalma szerint: pénzkölcsönök (tényleges pénzfolyósítás) és kötelezettségvállalási hitelek. Utóbbi esetben pénzmozgás nélkül történik a hitelezés: fizetőképesség, hitelképesség, megbízhatóság „kölcsönzése” (pl.

akkreditívnél).

Hitel fedezeteként használható egyéb biztosítékok

 Kezesség: a hiteladós nem fizetése esetén a kezes tartozik helyette fizetni. A közönséges kezes abban az esetben felel, ha a hiteladóson jogi úton nem lehet behajtani a követelést. A készfizető kezes fizetési kötelezettsége feltétlenül és azonnal fellép az adós nemfizetése esetén.

 Bankgarancia: a bankok vállalják ügyfeleikért, lehetővé téve, hogy ügyfeleik másik banktól hitelt kaphassanak. A legbiztosabb fedezet, viszont pénzbe kerül, s általában csak a régi, ismert ügyfelek kaphatják.

 Óvadék: dologi jellegű biztosíték, amelynek tárgyául csak értékpapír, pénz vagy takarékbetétkönyv szolgálhat. Az óvadék (kaució) létrejöttéhez szükséges az óvadék tárgyának a bank részére történő átadása. A kötelezett nemfizetése esetében a követelés az óvadékból közvetlenül kielégíthető.

 Zálogjog: a zálogtárgyra elidegenítési kényszer vonatkozik, tehát követelését a bank az értékesítés árbevételéből elégítheti ki.

A hitel fő technikai formái

 Folyószámlahitel: akkor jön létre, ha a bank és ügyfele megállapodnak abban, hogy az ügyfél elszámolási (pénzforgalmi) számlájáról túlfizetést teljesíthet.

 Számlahitel: a klasszikus hitelforma. Nagyobb összegű és hosszabb idejű finanszírozási igény esetén alkalmazzák. Az ügyfélnek két számlája van: egy hitel- és egy elszámolási számla. A hitel folyósításakor a bank megterheli a hitelszámlát, kimutatja ezen a tartozást, és egyidejűleg jóváírja az összeget az elszámolási számlán. Ettől kezdve az ügyfél teljesíthet kifizetéseket, de ügyelnie kell arra, hogy a kölcsön törlesztő részleteit és kamatait időben

„kitermelje”. A hitel törlesztésekor a bank leveszi az elszámolási számláról a tartozás összegét, egyidejűleg csökkentve a törlesztés összegével a hitelszámlán fennálló tartozást. A számlahitel rugalmasabb formája az ún.

rulírozó hitelezés, amikor az ügyfél számára hitelkeretet állapítanak meg,

amiből aztán igény szerint hívható le a szükséges összeg. A lehívott összeg után kamat, a le nem hívott után pedig rendelkezésre tartási jutalék fizetendő.

 Leszámítolási hitel: az ügyfél által benyújtott értékpapír (általában váltó) diszkontálással meghatározott jelenértékének kifizetése. A bank a jelenben kifizet egy bizonyos összeget a váltóra, így ügyfele forráshoz jut. Cserébe jövőbeli követelése keletkezik a váltón szereplő összegre a váltó kibocsátójával, illetve címzettjével szemben. Ez kockázatot jelent a bank számára, ezért az ügyletet megelőzi a váltóadós megvizsgálása. (A váltó leszámítolását részletesebben lásd az értékpapírokkal foglalkozó fejezetben.) Bankgarancia nyújtása; kezesség vállalása

A hitelügyletek tárgyalásánál már volt szó e tevékenységekről. Annyit érdemes még megjegyezni, hogy a garancia vagy kezesség vállalása kockázatos tevékenység, a kockázat pedig fordítottan arányos az általános fizetési morállal. Még alacsony kockázat mellett is eszközöket köt le, növeli a likviditási igényt, ami a kockázat, a kötelezettségvállalás nagysága és az időtényező mellett befolyásolja a felszámítandó jutalék mértékét. A kockázatmérséklés érdekében több bank együttesen is vállalhat garanciát vagy kezességet.

A követelések megvásárlása, megelőlegezése

A faktorálás abban különbözik a követelésnek váltó formájában történő leszámítolásától, hogy olyan rövid lejáratú követelések, tartozások, kinnlevőségek megvásárlásáról vagy megelőlegezéséről van szó, amelyek folyamatos, tartós áru- és szolgáltatási kapcsolatokból származnak.

A faktorálás során az áru/szolgáltatás eladója/szállítója rövid lejáratú hitel-eladásainak ellenértékét (követelés) átruházza a bankra, aki garantálja annak behajtását a vevőtől, és esetenként magára vállalja a behajtás sikertelenségének kockázatát is. A faktorálás lehet visszkereset nélküli, amikor a bank a szállítónak kifizetett összeget akkor sem követelheti vissza, ha a vevő végül is nem fizet, illetve visszkeresettel megállapodott, amikor az visszakövetelhető. Az kereskedelmi bankok tehát részben vagy egészben átvállalják a hitelezési kockázatot az eladóktól. Az ügylet során a bankok egyaránt elbírálják a vevők hitelképességét és a szállítók megbízhatóságát.

A bankok a faktorálásért kamatot és jutalékot számítanak fel. Ezek együttesen költségesebbé teszik az így nyújtott hiteleket, de erre akkor is lehetőség van, ha az adott (szállító) vállalat egyébként hitelhez nem jutna, illetve a vevő nem hajlandó akkreditív, bankgarancia stb. formájában fizetési biztosítékot nyújtani.

A faktorálásnál tehát az ügyfelek (szállítók) a benyújtás és az esedékesség közötti időszakra jutó kamattal és a jutalékkal csökkentett összeget kapják meg. A faktorálás rendkívül munkaigényes, sajátos ismereteket igénylő hitelezési tevékenység ezért a jelentősebb bankok ezt e funkciót rendszerint leánypénzintézetekbe delegálják, illetve érdekkörükbe tartozó faktorházakat működtetnek.

A forfetírozás során – a faktorálással ellentétben – a bankok ügyfeleik közép- és hosszú lejáratú, nagy összegű (belföldi vagy export-) követeléseiket vásárolják meg, a lejáratot jóval megelőzően. Az ilyen ügyletek általában a beruházásokhoz kapcsolódó szállítások ellenértékével függenek össze. Ezeknek a műveleteknek a kockázata lényegesen nagyobb, mint a rövid lejáratúaké, s ez a kamat- és jutalékkondíciókban is

megmutatkozik. Az ügyfelek részére mégis számos előnyük van, főleg a likviditás és az adminisztráció terén mérséklik a veszteségtényezőket. A forfetírozás technikai lebonyolítása egyébként ugyanúgy történik, mint a faktorálás.

10.4.2.2 Befektetések, értékpapírüzletek

A bankok befektetéseinek túlnyomó hányada ügyfeleik megtakarításainak ésszerű és jövedelmező kihelyezését jelenti, erre csak kisebb mértékben használják fel saját tőkéjüket. A reálszférába történő befektetések azonban nemcsak jövedelmezőségi motivációkat fejeznek ki, de tartós ügyfélkapcsolatok kialakítását, valamint a termelési és szolgáltatási keretek kiszélesítését is szolgálják.

Az értékpapír-befektetés részben következménye a közvetlen tőkebefektetésnek (részvényvásárlás), részben spekulációs célokat is szolgálhat. A bankok befektetési portfoliójukat a jövedelem és a kockázat optimalizálása érdekében naprakészen kezelik, szerkezetét szükség szerint módosítják.

10.4.2.3 Bankközi betét elhelyezések

Az kereskedelmi bankok nemcsak hitelt vesznek fel a bankközi pénzpiacról, hanem – likviditási helyzetük függvényében – ott betétet is el-, illetve hitelt is kihelyezhetnek. A bankközi pénzpiac ui. a legalkalmasabb az igen rövid távú kihelyezésekre. A szükségesnél nagyobb mértékű forrás ellátottság is okozhat veszteséget, hiszen nagy mennyiségű pénzeszközt köt le, jövedelemtermelés nélkül. Ez elkerülhető a rövid távú bankközi kihelyezéssel.