Úgy látom, a COVID-járvány kezdete – 2020 januárja – óta legalább négy, egymással összefüggő, egymást erősítő trend rajzolódik ki.
A járvány felértékelte a nemzetállamokat
A járvány elleni védekezésben a nemzeti kormányok lezárták az országhatárokat, időszakosan leállították a nemzetközi kereskedelmet és közlekedést. A létfenntartás biztosítására szükséges ágazatokra szűkítették a nemzetgazdaság működését, korlátozták a szabad mozgást, kötelező karanténba zárták a családokat. Először Kína vezette be a karantént 2020. január 23-án Vuhanban és több más kínai városban. Mongólia már január 27-én, majd hamarosan több más ázsiai ország is követte Kínát. Végül márciusban az európai kormányok is észbe kaptak, és bevezették azokat az intézkedéseket, amelyeket már januárban kellett volna.
Kitágultak a nemzetállamok felügyeleti funkciói és lehetőségei, s ezek alapvető emberi jogainkat is érin-tik. Mindez elképzelhetetlen lett volna pár hónapja, a 2020. január–márciusi időszak előtt.
Leértékelődött az Európai Unió szerepe. Az EU 2020. januárja–márciusa között szinte láthatatlanná vált az aktivista nemzetállamok árnyékában.
A platform-kapitalizmus és az online kommunikáció robbanásszerű előretörése
Az online platformok olyan mega-vállalatok, amelyek hardver- és szoftver-infrastruktúrát biztosítanak más szolgáltatások és a felhasználók számára. A kapitalista rendszer egyre inkább digitális algoritmusok komp-lex rendszerként működik, az Oracle, a Google, a Facebook, a Microsoft, az Apple (és Kínában a WeChat, a Baidu, az Alibaba), stb. platformjain. A járvány alatt ezekre a platformokra épültek az személyes és munkahelyi online kommunikáció alkalmazásai (Zoom, Skype, Teams, Messenger, stb.). Aki e platformokról és hálózatokból kiszorul, annak egyre inkább a társadalmi léte kérdőjeleződik meg.
Az otthoni online munkavégzés és az online iskolai oktatás széthúzta a társadalmi különbségeket. Az otthoni irodából dolgozókhoz képest a részmunkaidősök, munkanélküliek, a képzetlenek még kiszolgáltatot-tabbakká váltak. Már a járvány alatt is – az azt követő gazdasági válságban még inkább. A számítógéppel nem rendelkező, szegény és hátrányos helyzetű gyerekek egyre inkább kiestek az online oktatásból. Az online kom-munikáció előretörése és a csoportosulás tilalma és miatt csökkent az érdekérvényesítési – szakszervezeti – szervezkedés, megmozdulások lehetősége.
Az online jelenlét amúgy is elszegényíti a kommunikációt, leértékeli a testbeszédet és az arcjátékot, le-gyilkolja a közös együttlét örömét. Nem érezzük egymás illatát. Mikor hallottunk énekszót, élő zenét? Önálló,
autonóm, hús-vér lény lét helyett egyre inkább a digitális hálózatba kötött agyként tengődünk. Egyre inkább a digitális platformokon és hálózatokban létezünk. Mátrix újratöltve.
Ugrásszerűen nőttek az eddig is brutális társadalmi egyenlőtlenségek
A gazdagokhoz, a magasabban képzettekhez, a biztos munkával rendelkezőkhöz képest még kiszolgál-tatottabbá vált, még jobban leszakadt a társadalom többsége. Az európai jóléti államok – Skandináviától a Benelux államokig – jól teljesítettek a járványt követő gazdasági-társadalmi kárenyhítésben. Más országokban minden eddiginél élesebben fény derült a szociális és az egészségügyi ellátórendszerek elégtelenségére – Ma-gyarországtól Amerikáig. Ez természetesen együtt jár a társadalmi kirekesztettség különböző formáinak erősö-désével – a romáktól a feketékig.
A jelenleg húszszázalékos munkanélküliségtől szenvedő Amerikából induló Black Lives Matter-tüntetések először az intézményes rasszizmus ellen tiltakoztak. Mára azonban a megmozdulásokból a társadalmi egyenlőt-lenségek és az igazságtalanság ellen tiltakozó globális mozgalom fejlődött.
A világ lakosságának leggazdagabb 1 százaléka szerezte meg a bevételek 82 százalékát már 2018-ban is.
A szupergazdagok és a világ többi része közötti szakadék a COVID-járvány alatt még drámaibban nőtt. Jeff Bezos (az Amazon vezérigazgatója és 11 százalékos tulajdonosa) 24 milliárd dollárral növelte hatalmas vagyonát a koronavírusjárvány időszakában, 2020 első négy hónapjában. Ez körülbelül hússzázalékos vagyonnövekedés négy hónap alatt – Bezos vagyona így 138 milliárd dollárra nőtt. Hasonlóan maximális sebességre váltott a köz-pénzpumpa Mészáros Lőrinc és egyéb oligarchák korrupt feltőkésítésében Magyarországon.
Geopolitikailag erősödtek a diktatúrák és gyengültek a demokráciák
A populizmus és a neoliberalizmus kettőse belülről roncsolja a liberális demokratikus rendszereket. Kína és több más ázsiai ország sikeres járványkezelése felértékelte puha hatalmukat. Egyre magasabbra ágaskodik a kérdőjel: vajon a jól szervezett, közösségelvű parancsuralmi kínai high-tech rendszer nem teljesít-e jobban, mint a jelenleg lángokban álló, rekordszámú COVID-fertőzöttet és halottat produkáló, az egyenlőtlenségek kínjában fetrengő trumpi Amerika? A COVID-járvány fordulópontot jelenthet Kína és Amerika szuperhatalmi versen-gésében, és tágabb értelemben a konfuciánus és a liberális demokratikus civilizáció hosszú távú versenyében egyaránt.
A hatalom centralizálása egyaránt jellemezte a demokratikus és a diktatórikus államokat – az utóbbiak azonban még lejjebb csúsztak az önkényuralmi lejtőn. Egyre komolyabban felmerül, hogy az online megfigyelés eddig csak a kínai digitális totalitarizmusban ismert technológiáit demokratikus kormányok is bevethetik. De hogyan lehet biztosítani, hogy a megfigyelési adatainkkal a demokratikus államok ne éljenek vele vissza, példá-ul ne használják politikai célokra?
A felhatalmazási törvénnyel Magyarország de facto egyszemélyi diktatúrává változott. A szólásszabadság szűkítésétől a rendszeralkotó korrupción át az önkormányzatok finanszírozásának elvételéig számos területen erősödtek az önkényuralmi vonások a magyar hibrid rezsimben. A kormány jelenleg salátatörvényekbe bújtatott új szabályozással próbálja állandósítani a diktatórikus viszonyokat a felhatalmazási törvény utáni időszakra is.
Zöld fordulat, alanyi alapjövedelem
Rosszabb a helyzet, mint bármikor a második világháború óta. A hidegháború alatt legalább volt remény, társadalmi jövőkép, jövő: a liberális demokrácia és a jóléti állam modelljei.
Mi a jövő ma? A jobboldali populizmus erősebb vagy gyengébb változatai, az egyre gyorsuló klímaválto-zás, a környezeti menekültek százmilliói?
Az extrém kockázati társadalom? A létbizonytalanság helyzetének tömegessé és állandóvá válása? A munkából, egészségügyből és szociális ellátásból kiszorított prekariátus drámai növekedése egy olyan helyzet-ben, ahol a biztos, állandó munkahely egyre inkább kivételezett helyzetnek számít?
Baloldali, zöld politikai és gazdasági modellel lehet csak e globális problémákat orvosolni. Európában pedig a világnak jóléti példát mutató, erős, egységes Európai Unióval, amely a kínai és amerikai birodalmak ver-senytársa lehet az online platformoktól a geopolitikáig minden területen. (Európai online platformok ma nem is léteznek, csak amerikaiak és kínaiak.) Plusz erős, a globális egyenlőtlenségeket csökkentő, erős nemzetközi szervezetekkel: ENSZ, WHO, UNEP, UNICEF, stb.
A mai gazdasági világválság ökológiai és munkavállalói szempontból termelési, makrotársadalmi szem-pontból elosztási válság.
A megtermelt javak rendelkezésre állnak. Ha igazságosabban osztanánk el őket, senkinek nem kellene éheznie, reménytelenül élnie és halnia. Az alanyi jogon járó alapjövedelem az igazságosabb elosztást biztosítja.
A fenntartható, helyi termelésen és fogyasztáson alapuló zöld gazdaság pedig a klímaváltozást, és a globalizáci-óval együtt járó járványokat fékezi meg.