Reuter Camillo levele Sosem létezett német nevek alkotása magyaror- magyaror-szági sváb falvak számára tárgyában Földi Ervinhez, a Magyar

Földrajzi-név-bizottság akkori (1982. évi) elnökéhez

Pécs, 1982. VII. 3.

→ (Kézírással beszúrva: 82-07-03)

Kedves Ervin!

Nagyon megörvendeztettél részletes, alapos válaszoddal. De úgy ér-zem, hogy valami rendezetlenség jelentkezik a mi névtudományi szé-nánkban azzal, hogy a nemzetiségi helységnevek közigazgatási rende-zése elkésett.

Ugyanis a zürichi egyetem egy professzora megküldte nékem: Re-gényi Izabella – Scherer Antal, Donauschwäbisches Ortsnamenbuch, Darmstadt, 1980. című helységnévtárát, helyesebben konkordanciát.

Ez az ún. mai Magyarország, Bácska, Temesköz, Szlavónia, Horvát-ország és Bosznia azon helységeinek német, magyar, délszláv, román neveit tartalmazza, amelyben 1945 előtt legalább 10 fő nemzetiségű, anyanyelvű élt.

Na most él az NSZK-ban egy buzgó ember, dr. Tafferner Antal, aki nemcsak a régi német neveket nyomozza ki (pl. okleveles forrásokból), hanem csinál is ilyeneket. Pl. Kaposvár = Ruppertsburg” (gondolom

hal-lott valamit Kaposvár középkori Ropolyújvár nevéről), Baja = Frankens-tadt, Kistótfalu = Kleindörfer, Kleinwindischdorf stb. stb.

A tőlem kért recenziót jeleztem a megadott címre, azzal, hogy nem jó vért szül az ilyen fantazmagória, allergiásak vagyunk az ilyesmire, emel-lett dicsértem szorgalmas munkájukat, mert sajnos a magyarban ilyen nincsen. Pedig a tótok is és a Vajdaság autonóm terület is adott ki ilyen gyakorlati munkát. Kétségtelen, hogy tudományos szempontból is égető szükség lenne ilyesmire (pl. Felvidék névváltoztatásai szinte ismeretle-nek előttünk!)

Levelemben hivatkoztam a névadás felségjoghoz, állami szuvere-nitáshoz kötött jellegéhez. Elég ideges levélben válaszoltak. 1. Ők ma-guk is tiltakoztak Tafferner csinálmányai ellen, de „egyesek” mégis be-kerültek. 2. Dr. Hutterer Miklós pesti egyet. tanár átnézte a kéziratot.

3. A „fünfkircheni” rádió német adásában használja e neveket. Sőt rám kérdeztek, hogy hallgatták az adást, s Waldneudorf nevet is említettek, mi lehet az, mert ők nem ismerik. ↓ (Kézírással beszúrva: mi lehet?)

Ekkor kezdtem ébredezni, s beszereztem a névtáblák hivatalos jegy-zékét, illetőleg a német szövetség sokszorosított kiadványát.

Szerény meglátásom szerint a kérdés megér egy misét. Mert jóma-gam eléggé ismerem Baranya és nemzetiségi vidékeink névanyagát. Sőt Frankenstadt (Baja) nevében egy bajai illetékes barátomat is megkeres-tem. Ő is csak hallgatja e neveket, s úgy látom a televízión, rádión ke-resztül mi magunk csinálunk „völkisch” neveket, amelyeket svábjaink sohasem hallottak, de most megtanulják.

Én ugyanis a tervezett helytörténeti lexikonba valóban a népi neveket gyűjtögettem, de nem is volt sok.

Összehasonlítva régi adataimat pl. 1564-ből Nova Ves a mai Tótúj-falu (Somogy) csináltak néki ma egy Novo Selo változatot. Én magam sem vagyok ellene a nemzetiségi nevek megőrzésének – mint a finnek is őrzik a svéd neveket bizonyos %-ig (ha jól tudom, 6% feletti nemze-tiség esetén), de hogy II. Józsefet, Bachot meghaladva germanizáljunk, szlavizáljunk – ezt kicsit különösnek látom. Nem is beszélve arról, hogy ezt „magánszektor” végezze. Szerintem ezeket ugyanúgy közigazgatási szinten kellene szabályozni, mint a magyar helységneveket. Történeti és használati alapon.

Vagy 100 évvel ezelőtt nálunk is volt ilyen láz (Stockholm = Istókhal-ma stb.), de hát ebből kinőttünk már.

FALUSI TÖRTÉNET 173 Mint illetékesekkel együttműködő, összekerülő szervezet szakér-tőjé[nek, neked], talán rá lehetne ébreszteni [őket], hogy illő lenne ré-szünkről is lépni.

Vagy legalább is annyit, hogy elcsatolt területeink neveit mi is egy konkordanciában közöljük, s a győri újság ne eisenstadti dolgokról, ha-nem kismartoni Haydn ünnepélyről írjon.

Meglátásom szerint hely- és helységneveink ugyanazon szókincshez tartoznak, mint az igék, főnevek, melléknevek, elpusztulásuk a nyelv szegényedéséhez vezet.

Ismételten köszönöm értékes tájékoztatásodat, régi barátsággal köszönt

Reuter Camillo Pécs, Petőfi u. 58. I.

7623

KIEGÉSZÍTÉS (2019)

A helyi (szigetújfalusi) és a hivatalos (szigetújfalui) szóalakok ma is pár-huzamosan élnek, lásd a 146. és a 163. oldalt.

A 3.3.2. pontban megemlítettük A magyar helyesírás szabályai 11.

kiadásának (1984) eljárását a kizárólag -i képzős változatok kapcsán.

A szabályzat új, 12. kiadása (2015) e téren mit sem változott.

Ami a 3.3.2.1. pontban tárgyalt Inselneudorf kontra Ujfluch problé-mát illeti, a falu egyik (Tököl felőli) helynévtábláján 2019. augusztus 15-én már csak Ujfluch szerepelt

(https://hu.wikipedia.org/wiki/Sziget%C3%BAjfalu#/media/File:-Szigetujfalu_helyisegnevtabla.jpg), de ha Ráckeve felől érkezünk a fa-luba, akkor mindkét német név ki van írva, egymástól néhány méterre, lásd 163. oldal.

Az ÚjfaluSi Trombitás 2019. áprilisi számában

(http://www.szigetujfalu.hu/images/letoltes/trombitas/%C3%9Aj-falusi%20Trombit%C3%A1s%202019_04.pdf) háromszor fordul elő a szigetújfalusi és újfalusi alak, egy önkormányzati képviselő és a polgár-mester szövegében, amikor megszólítják választóikat. Ugyanakkor két másik képviselő valamint a Magyar Vöröskereszt a szigetújfalui

polgá-rok támogatását kéri, és két hivatalos névben is az újmódi névalak sze-repel: Szigetújfalui Polgármesteri Hivatal és Szigetújfalui Zenebarátok Egyesülete. A kolofon szerint az ÚjfaluSi Trombitás kiadója 2019-ben is a Szigetújfalui Polgármesteri Hivatal.

Egy nyelvtudományilag indokolhatatlan „szabály” egy, a „nyelvhe-lyességre” mérhetetlenül érzékeny társadalomban nagyon nagy károkat tud okozni. Szigetújfaluban ez az ellentét nem katolikusok és más vallá-súak, nem is A és B párt szavazói, hanem a „nyelvi helyesség” esztelen és észnél levő követői között keletkezett. Az ellentét létrehozásában igen nagy szerepe volt a magyar nyelvművelésnek (legalább egy nyelvműve-lőnek) is.

Amúgy – amint erre az ünnepelt Szilágyi N. Sándor egy baráti levél-ben fölhívta figyelmemet ‒ amikor helyeselhetőnek fogadtam el azt az érvelést, hogy „a helységnevek alapformáját lehetőség szerint változat-lanul kell hagyni a toldalékolt változatokban is”, akkor nem csak bemen-tem a nyelvművelők utcájába, hanem figyelmen kívül hagytam, hogy a veresegyházi forma mindenképp bizonytalanságban hagyja azt, aki tud-ja, hogy a -háza végű helynevek -i képzős formája -házi szokott lenni.

A veresegyháziból nem lehet megállapítani, hogy a település neve Veres-egyház-e vagy Veresegyháza. (A Google-ban a „veresegyházi” 174 000 találatot ad, de a „veresegyházai” csak 495-öt. Továbbá közel 100-szoros a különbség a „félegyházi” és a „félegyházai” között, az utóbbira csak 495 találat van.) Vagy: ha valaki az 1848-cal kapcsolatban sokat emlege-tett piski csata és piski híd kapcsán nem tudja független forrásból, hogy a település neve Piski-e vagy Pisk, akkor nem is fogja tudni. Az a biztos, ha kideríti, és akkor tudni fogja, hogy Piski.

Kevésbé szabálytisztelő olvasóim vélhetően nem lepődnek meg azon, hogy például a kitűnő jugoszláviai magyar nyelvész Penavin Olga (1916–2001) 1978-ban megjelent Szlavóniai (kórógyi) szótárának S be-tűs részben az egyik fénykép alá Rétfalusi utcat írt.

Megjegyzések a magyar állam