NINCS NYELVPOLITIKAI KONCEPCIÓNK

Ha lenne valamiféle értelmes nyelvpolitikai koncepciónk, akkor abban szó esne többek közt az iskolai és társadalmi lingvicizmus (lásd Kontra 2010a: 65‒89) csökkentéséről is. Néhány példa:

• Egykori szegedi egyetemi kollégám s barátom írta a követezőt, né-hány éve: „Egy itteni általános iskolában a diákok piros pontot kap-nak, ha osztálytársaik »vétségeit« szóvá teszik, kijavítják. Tehát már az általánosban nyelvőrséget szerveznek, és a társaikat megszégye-nítik valami vélt nyelvi hiba miatt. A történet folytatódik: ebben az iskolában és osztályban volt egy vajdasági áttelepült szülők gyereke, aki bizony az ottani nyelvhasználat szerint suksükölt. (Emlékszem rá, hogy még XY professzor is így beszélt.) A vajdasági magyar gyerek neve jugó lett, és sorozatban kapta a megszégyenítést, mert otthoni nyelvhasználatát nem tudta levetkezni. Ismertem a szülőket, nagyon

* Ezt a szöveget 2019 júniusában írtam.

megviselte őket ez a történet. A nyelvőrségnek tehát emberi tragédia lett a következménye.”

• „A második megrázkódtatásom az óvoda logopédusának köszönhe-tem. Az első logopédiai vizsgálatig azt hittem, hogy beszédemmel minden rendben van, és családom sem említette soha, hogy nem érte-né szavaim. A vizsgálóbizottságnak azonban nem tetszett az ’r’ betűm, így elküldtek felvágatni a nyelvem, majd ismét, hiszen még mindig nem működött az a hangzó. Véleményem szerint még ma sem az iga-zi, vagyis nekem megfelel, de nem lett jobb a műtétnek hála, viszont egy traumával többet írhatok fel.” (Idézet egy „Saját nyelvi önélet-rajzom és találkozásaim a diszkriminációval” c. dolgozatból, Károli Egyetem, 2017 ősz)

• „Nyelvi hátrány és diszkrimináció az iskolában” c. dolgozatában Jánk (2017b: 43) megállapította, hogy 50-ből 19 nyitrai pedagógusjelölt

„egy teljes érdemjeggyel rosszabbat adott a tanulóknak, pusztán azért, mert nem a standard nyelvváltozatnak és nem a kidolgozott nyelv-használati módnak megfelelően beszéltek ‒ hiába tudták tökéletesen az aktuális tananyagot.” Másrészt viszont: „amennyiben a tanuló a standard nyelvváltozatnak és a kidolgozott nyelvhasználatnak meg-felelően felelt, 22 pedagógusjelölt egy jeggyel jobbat adott ‒ függet-lenül attól, hogy a tanuló több lényegi információt is kihagyott a fe-leletéből.” ‒ Ez a vizsgálat ugyan nyitrai pedagógusjelöltekről szól, de semmi okunk föltételezni, hogy Magyarországon, Vajdaságban s máshol nem hasonló módon működik a pedagógiai lingvicizmus.

Ha lenne valamiféle értelmes nyelvpolitikai koncepciónk, akkor abban szó esne többek közt a közérthetőbb hivatali nyelvhasználatról is. Ma ugyanis az a helyzet, hogy egy erdélyi pályázó egy nyelvészprofesszor segítségével sem tudja értelmezni azt a szöveget, amit egy budapesti iro-dában megfogalmaznak, s nem is viccként mondja, hogy bárcsak romá-nul lenne a szöveg, mert akkor értené. Vagy nézzük ezt a szövegrészt egy mai hivatalos nyilatkozatból:

„Nyilatkozom, hogy a tisztségviselői tevékenységtől (foglalkozástól) eltiltás hatálya alatt nem állok, illetőleg nem állok olyan foglalkozás-tól való eltiltás hatálya alatt, amely akadályozná a Tanácsadói Testü-let tanácsadói tisztségem betöltését.”

MEGJEGYZÉSEK A MAGYAR ÁLLAM NYELVPOLITIKÁJÁRÓL 177

Ezt a példát Szilágyi N. Sándornak köszönöm, miként az értelmezését is:

„ha el lennék tiltva egy olyan foglalkozástól, ami akadályozná a mondott tisztség betöltését, akkor miért ne foglalhatnám azt el? Hiszen ha nem csak hogy nem gyakorlom, de még el is vagyok tiltva attól, ami ebben akadályozna, akkor meg mi a baj?”

Ha lenne valamiféle értelmes nyelvpolitikai koncepciónk, akkor ab-ban szó esne az iskolai és egyetemi idegennyelv-tanításról, a nyelvvizs-gákról és a tanító- és tanárképzésről is, többek közt arról, hogy

• miként lehet elmozdulni idegennyelv-tudásban Európa szégyenpad-járól,

• miként lehet felszámolni, majd megelőzni, hogy tízezrek ne vegyék át diplomájukat nyelvvizsga híján,

• meg kell-e szüntetni Magyarországon a magyar mint idegen nyelv szakos tanárképzést, s ha igen, miért? (Vö. Nádor 2017)

• milyen szerepe legyen a klasszikus nyelvek oktatásának (vö. M.

Nagy‒Szilágyi 2016)?

• ki kell-e mondani, hogy közoktatásunkban az angol legyen az első idegen nyelv, s ha igen, miért? (Az MTA Közoktatási Elnöki Bizott-sága [lásd: A NAT] ezt kimondta 2018-ban, de nem fűzött hozzá sem-milyen indoklást.)

• el kell-e fogadni a kárpátaljai magyar érettségit a magyarországi egye-temi felvételinél? (Lásd: Ismét elfogadják)

• milyen nyelvi szocializációval lehet a siketek marginalizált társadalmi helyzetén enyhíteni? (Lásd: Holecz‒Ökrös‒Bartha 2017)

Ha lenne valamiféle értelmes nyelvpolitikai koncepciónk, akkor abban szó esne a magyarországi nemzetiségi oktatásról és nyelvhasználatról is, például

• a cigányok egy részét sújtó nyelvi genocídiumról. (Lásd Újabb nyelvi genocídium, 102. oldal.)

Ha lenne valamiféle értelmes nyelvpolitikai koncepciónk, akkor abban szó esne arról is, hogy

• miként alakuljon a filmszinkronizálás Magyarországon? (Lásd: Hor-váth 2018) Ez ugyanis befolyásolja a lakosság idegennyelv-tudását.

Ha lenne valamiféle értelmes nyelvpolitikai koncepciónk, akkor abban szó esne arról is, hogy

• mit tegyenek a magyar hatóságok, ha ‒ az európai uniós irányelvek-nek megfelelően ‒ kötelesek a tisztességes jogi eljárások lefolytatá-sához a gyanúsítottak és vádlottak részére az anyanyelvükön magas szintű fordítást, tolmácsolást biztosítani, de sok nyelvből nincsenek képzett tolmácsaink és fordítóink? Lásd: Bárki tolmácsolhat bármilyen közigazgatási eljárásban.

MEGJEGYZÉSEK A MAGYAR ÁLLAM NYELVPOLITIKÁJÁRÓL 179 Ha lenne valamiféle értelmes nyelvpolitikai koncepciónk, akkor abban szó esne arról is, hogy

• mik az előnyei s mik a hátrányai a szomszédos országokban kizárólag a magyar tannyelvű iskolák támogatásának, favorizálásának. Vö.

„Szilágyi Péter, a Miniszterelnökség nemzetpolitikáért felelős helyet-tes államtitkára tavaly szeptemberben Révkomáromban arról beszélt, egyedül és kizárólag a magyar nevelési nyelvű intézmények adnak biztosítékot arra, hogy különlegesen gazdag magyar nyelvünk és kul-túránk tovább éljen.” (Kuthi 2017)

A fenti példák csupán kiragadott példák, egy explicit magyarországi nyelvpolitikai programnak ennél sokkal többről kell szólnia. Azért is, mert az európai uniós tagságunkkal és a határon túli magyarokkal kap-csolatos nyelvpolitikai teendőinkről alig ejtettem szót.