VANNAK NYELVPOLITIKAI INTÉZKEDÉSEK

2001-ben a magyar parlament hozott egy törvényt, szándékai szerint nyelvünk védelmére (lásd 109. oldal) Ennek a törvénynek az eredmé-nyéről föntebb (113. oldal) ezt írtam:

„Nincs sok meglepődnivaló azon, hogy a törvény hatálybalépése után rövid néhány hónappal már volt nyelvművelő, aki kedvező hatásairól értesítette az újságolvasókat. Az sem meglepő viszont, hogy 2010-ben a Vasárnapi Hírek »Nem segített a hazai nyelvtörvény« című írá-sából az derült ki, hogy a törvény egyik spiritus rectora, Grétsy Lász-ló szerint »bár a törvénynek hatálya van, igazi eredménye nincs.« Az Index hírportál 2010. január 5-én arról tudósított, hogy »Nyolc évvel a magyar nyelvtörvény hatálybalépése után nyilvánvaló, hogy a sza-bályozás nem volt sikeres, még a kétséges nyelvi eseteket vizsgáló, akadémiai nyelvészekből felállított testület tagjai szerint sem«”.

Vagyis van egy 18 éve hatályos törvény Magyarországon, amit – sze-rencsénkre – a kutya se tart be, de ha ezt betarta(t)nák, abból sok bajunk lenne, de jottányit se fertőzné a törvényt megszavazók édes anyanyelvét

kevesebb idegen szó (parlamenti nyelven: nem meghonosodott idegen nyelvű kifejezés).

Aztán 2010 őszétől is történtek nyelvpolitikai akciók (lásd a 115. ol-dalt, 4. Utóirat), majd 2011-ben az Alaptörvény is kimondta, hogy „Vál-laljuk, hogy örökségünket, egyedülálló nyelvünket, a magyar kultúrát, a magyarországi nemzetiségek nyelvét és kultúráját, a Kárpát-medence természet adta és ember alkotta értékeit ápoljuk és megóvjuk.”

A következő nagyobb feltűnést keltő akció 2014. április 1-re esett:

a kormány ekkor alapította meg a Magyar Nyelvstratégiai Intézetet. Az Akadémia Nyelv- és Irodalomtudományi Osztálya még aznap állásfog-lalást tett közzé, melyben kifejtette, hogy (a) a nyelvvel kapcsolatos po-litikai döntéseket tudományos kutatással kell és lehet megalapozni, (b) aggodalommal látja, hogy az új intézet létrehozásakor nem egyeztettek az MTA-val, s (c) nem gondoskodtak a létrehozandó intézet nemzetkö-zi szabványok szerinti tudományos minőségbiztosításáról. A The Wall Street Journal már 10 nappal korábban beharangozta az új intézet meg-alakítását, „Mind Your Language, Says Hungary’s Government” című cikkében (Feher 2014). A bécsi egyetem finn származású finnugor nyel-vész professzora, Johanna Laakso sem soká késlekedett az új intézet

„térképre helyezésével”, ezt írta: „amit ma a magyar nyelvészet perifé-riáján megfigyelhetünk, hasonlatos ahhoz, ami a magyar történettudo-mány peremvidékén történik. Az elismert és a nemzetközileg beágyazott

MEGJEGYZÉSEK A MAGYAR ÁLLAM NYELVPOLITIKÁJÁRÓL 181 tudományos és oktatási intézmények mellett egy párhuzamos »nemzeti«

kutatást indítanak. […] Ahelyett, hogy tudományos érdemekre töreked-nének, az új vállalkozások aktív résztvevői csupán a kormány nacionalis-ta retorikáját igyekeznek áltudományos mázzal bevonni” (Laakso 2014c, lásd még 2014a).

A Magyar Nyelvstratégiai Intézetnek 2018 nyarán még 18 munkatársa volt, mindegyikükre évi 6,7 millió Ft bérköltség jutott. Az MTA Nyelv-tudományi Intézetének jóval magasabban kvalifikált kutatói ugyanakkor fejenként évi 4,1 millió Ft bérköltségért végezték munkájukat. A két in-tézet tudományos produkciói összehasonlíthatatlanok (Kenesei 2018).

A Magyar Nyelvstratégiai Intézet létrehozásáról szóló 55/2014.

(III.4.) sz. kormányrendelet 14 pontban sorolja fel az intézet feladatait, például feladatuk

• középtávú magyar nyelvstratégia kidolgozásának irányítása és szak-mai felügyelete,

• új magyar nyelvi tankönyvprogram nyelvészeti szakmai alapjainak kidolgozása (e programpont leírása még két nyomtatott soron át foly-tatódik),

• a nyelvi gazdagság megőrzése különös tekintettel a magyar nyelvjárá-sokra és a rétegnyelvekre,

• nyelvi kisebbségvédelem, kiemelten a magyar szórványok, határon túli nyelvváltozatok helyzetének vizsgálata,

• a magyar nyelvi értékvesztéssel szemben irányelvek kidolgozása a Kormány (sic! nagy K-val) számára stb.

Öt évvel megalapítása után bízvást kijelenthetjük, hogy a Magyar Nyelv-stratégiai Intézet a kormányrendeletben lajstromozott feladataiból sem-mit sem teljesített, főleg nem irányította „középtávú magyar nyelvstraté-gia kidolgozását” ‒ bármi lenne is az.

A Magyar Nyelvstratégiai Intézet munkatársainak jövedelmét sem, mi-ként teljesítményét sem hasonlíthatjuk a Termini Kutatóhálózatéhoz (lásd pl. Benő‒Péntek szerk. 2011) vagy akár az Anyanyelvápolók Erdélyi Szö-vetségééhez sem. Ez utóbbi kapcsán írta Péntek János (2016: 114), hogy

„noha a szakma és az erdélyi magyar nyilvánosság elismeri tevékenysé-günket, a politikai élet szereplői a jelek szerint nehezen tudnak megba-rátkozni azzal, hogy mi csak a közösség iránti elkötelezettséget vállaljuk

‒ véleményünk szerint az egyetlen lehetséges közös nevezőt a megosztott magyar világban ‒ másfajta »lekötelezettséget« nem. Ezért történhetett meg az, hogy a támogatáspolitika erdélyi kedvezményezetti listáján nem kerülhettünk be még az 56 támogatott intézmény közé sem.” Ennél is rosz-szabb, szinte megalázó helyzetben van ma is a legfontosabb s leghaszno-sabb Kárpát-medencei magyar nyelvészeti kutatóhálózat, a Termini, ami közel két évtizedes létezése óta csupán kis összegű MTA pályázati támoga-tásokból végzi önzetlen, nemzetegyesítő kutatásait. Ami engem illet, sér-tésként olvastam nemrég a Magyar Nyelvstratégiai Intézet hat munkatársa által aláírt szövegben, hogy „A határtalanításban, a kölcsönös megértés és a nyelvközösség egyesítésének munkájában nagy feladat hárul a Termini Kutatóhálózatra, amelynek anyagi támogatására a Nemzetstratégiai Kuta-tóintézet és a MANYSI is tett lépéséket” (Bódi és mtsai 2018: 141).

Önérvényesítésben az Anyanyelvápolók Erdélyi Szövetségénél sok-kal jobban teljesít a magyarországi Anyanyelvápolók Szövetsége, amely

„a kormány döntése értelmében 2016 óta rendszeres költségvetési támo-gatásban részesül. A szervezet idei (értsd: 2016-os, K. M.) működéséhez az Emberi Erőforrások Minisztériumától százmillió forint forrást kap”

(Kincse 2016).

A Magyar Nyelvstratégiai Intézet egyébként alig több mint négy és fél évig létezett: 2019. január 1-től beolvasztották az akkor létrehozott Magyarságkutató Intézetbe. Mai neve Magyar Nyelvi Kutatóközpont, honlapja (https://manysi.hu/) szerint immár csupán hét tudományos és egy titkársági munkatársa van. Az egyelőre nem látszik, hogy a nemzeti érzelmű értelmiség (sic!) miként viszonyul majd eme új képződmény-hez. Csak annyit tudunk biztosan, hogy

„E sorok írója (értsd: Pomozi Péter, K. M.) Balázs Gézával és Pusz-tay Jánossal együtt, pontosan ebben a szellemben, az európai nyelv-stratégiai kontextusból is merítve már letett egy komoly programot, amelyet a két évvel ezelőtti (55/2014.) kormányrendelet fő céljai elég jól, olykor betűhíven tükröztek. A rendelet nyomán létrejött Magyar Nyelvstratégiai Intézet azonban menten Csipkerózsika-álomba süly-lyedt, és a kormányrendeletben megfogalmazott nemzetstratégiai célokból vajmi keveset valósított meg. Néha úgy tűnik, mintha a hatalmat önmagától kellene megvédenie a nemzeti érzelmű értelmi-ségnek” (Pomozi 2016).

MEGJEGYZÉSEK A MAGYAR ÁLLAM NYELVPOLITIKÁJÁRÓL 183 Nyelvpolitikai intézkedések, amint látjuk, vannak Magyarországon, de semmilyen értelmes (sőt: értelmezhető) nyelvpolitikai koncepció nincs.

Az a tapasztalatom, hogy a magyarországi és a környező országokban működő politikusok nyelvi kérdésekben komoly kockázati tényezőt je-lentenek mindannyiunk számára, de ezt sem ők nem tudják magukról, sem az őket megválasztó, működtető, megfizető magyarok. Szóval az a véleményem, hogy nagy bajban vagyunk, mert politikusaink sokszor komoly károkat okoznak nekünk. ‒ Ezt épp tíz évvel ezelőtt írtam le elő-ször, s nem látom okát, hogy változtassak rajta.