A rendszerfunkciók alternatívái

A fejlesztendő rendszer alapvető funkcióját illetően már a közös munka korai szakaszában két eltérő megközelítést azonosítottunk.

1. Az egyik a képzési programok, illetve képzettségek meghatározott elemeire vonatkozó validációs kérelmeket kezelő rendszer. A validációs/elismerési eljárásban a kérelmező fo-galmazza meg (szükség esetén tanácsadó közreműködésével), hogy milyen képzési vagy képesítési referenciához képest kéri tudásának értékelését, vagyis az eljárás kifejezetten a képesítések megszerzése felé vezető út részeként értelmezhető. A megközelítés az el-érendő képzési/képesítési célból indul ki, és ehhez képest értékeli az egyén tudását, ered-ménye pedig egy erre vonatkozó döntés. A modellfejlesztésben – viták után – ennek a validációs megközelítésnek az érvényesítését tekintettük feladatunknak. Úgy ítéltük meg,

60

e rendszer építését a jelenleg adott feltételek között – de hosszú távú fejlesztésben gon-dolkodva – reálisan meg lehet kezdeni. A kötet ezt az alternatívát fejti ki.

2. A másik megközelítés olyan szolgáltatást vázol fel, amely konkrét referenciáktól, képzési és képesítési követelményektől függetlenül az egyén képességeinek, megszerzett tudásá-nak, motivációinak és céljainak feltérképezését szolgálja annak érdekében, hogy a további tanulás lehetőségeit vagy akár átfogó pályatervek elkészítését segítse. Bár ez a szolgálta-tás is az egyén tudáskészletének vizsgálatára irányul, nem nevezhető validációnak, és nem felel meg a validációs eljárás megfogalmazott kritériumainak. E kritériumokat az európai gyakorlat alapján rögzítették.³⁹ Az a tény azonban, hogy a megközelítés nem tekinthető validációnak, nem jelenti, hogy a tevékenység maga ne lenne rendkívül fontos és indokolt.

A második megközelítésben azonosítható tevékenység a kompetencialeltár vagy az élet-pálya-tanácsadás kategóriájába sorolható. Abból indul ki, hogy az egyén sokféle tudással rendelkezik, amely szakemberek segítségével, megfelelő módszerek alkalmazásával fel-tárható, értékelhető annak érdekében, hogy az illető további pályája során saját képzési útvonala megtervezéséhez, szakmaváltásához vagy átfogó tervek készítéséhez megfele-lő képpel rendelkezzen törekvései és lehetőségei viszonyáról. Ezen tevékenység egyik jól ismert mintája a kompetenciamérleg-készítés,⁴⁰ amely ténylegesen működő formájában a felnőttek számára szervezett, meghatározott szakmai standardokat követő orientációs szolgáltatás. Nem közvetlenül arra irányul, hogy az egyén tudását egy képzési vagy képesí-tési követelménnyel vagy valamilyen szakmai standarddal mint referenciával összevesse.

Végső, kézzelfogható eredménye sem az adott követelménynek való megfelelés igazolása, hanem az egyén tulajdonát képező kompetenciaportfólió, amely az addigi életút során megszerzett ismereteket és gyakorlati képességeket bemutató dokumentáció.

Az egyéni kompetenciakészlet vizsgálatára ma már számos olyan szolgáltatás létezik, amely a személyes tanácsadás módszerein túl, például a világhálón elérhető tesztekkel nyújt segítséget az egyénnek, hogy feltérképezze saját tudását. Az elkészült portfólió ugyan felhasználható a validációs eljárás során, ám a két folyamat, a validációs eljárás és a kompetenciamérleg készítése nem keverhető össze.

39 European guidelines for validating non-formal and informal learning. CEDEFOP, 2009.

40 Legismertebb az 1980-as években Franciaországban létrehozott bilan de compétence (magyarul: kom-petenciamérleg) rendszer, amely szerves része a nemzeti felnőttképzési és szakmai továbbképzési rendszer-nek. Az eredetileg munkaadók által létrehozott eszköz, amelynek segítségével saját alkalmazottaik potenciális

„felhasználhatóságát” vizsgáltatták meg, átalakult a munkavállalókat és álláskeresőket segítő, ún. orientációs, pálya-tanácsadási szolgáltatássá. Nem azonos a ma működő validációs rendszerrel.

61

Természetesen a felsőoktatási intézmények is készíthetnek kompetenciamérleget szolgálta-tásként, sőt össze is kapcsolhatják a két eljárást (amennyiben az ehhez szükséges felkészült szakemberekkel rendelkeznek). A hazai felsőoktatási szektorban azonban az ehhez szüksé-ges feltételek jelenleg nem állnak rendelkezésre, és a felsőoktatási szereplők körében egy-előre nem is fogalmazódott meg az ilyen szolgáltatások szervezésére irányuló törekvés.

A hazai felsőoktatás ma elsősorban diplomát adó képzésekre irányul, általános felnőtt-képzési tevékenysége viszonylag szerény, és kifelé irányuló (nem hallgatói státusban lévő felnőtt állampolgárok számára végzett) szolgáltató funkciókat legfeljebb kivételképpen lát el. A modellfejlesztő munka ezt a felsőoktatási szektort tekintette adottságnak, kiindu-lópontnak. Mindez nem jelenti azt, hogy hosszabb távon ne tartanánk kívánatosnak, sőt szükségesnek, hogy a hazai felsőoktatás a jelenleginél jóval aktívabb szerepet vállaljon az általános felnőttképzési funkciók ellátásában, beleértve az adott régióban nyújtandó tudásértékelő szolgáltatásokat is. Azt is fontos körülményként kellett azonban mérlegelni, hogy önmagában egy szűk körben, felsőoktatási szereplők bevonása nélkül megfogalma-zott projekttervvel, vagy akár egy fejlesztési projekt keretén belül, nem hozhatók meg azok a stratégiai döntések, amelyek a felsőoktatás ilyen értelemben vett új pályára állítá-sát elindíthatnák. Egy ilyen jellegű és léptékű változáshoz megfelelően előkészített stra-tégiai döntésre van szükség. Ez a megfontolás is szerepet játszott abban, hogy a fejlesz-tési projekt keretében nem kívántunk egy ilyen felnőttképzési rendszerfejleszfejlesz-tési feladat kidolgozásába fogni, illetve a figyelmet nem a felsőoktatási intézmények kifelé irányuló szolgáltatásainak megtervezésére összpontosítottuk.

Mindemellett magát a feladatot – egy olyan szolgáltatóhálózat kiépítését, amely a felnőtt állampolgárok számára az egész országban elérhető támogatást nyújt az egyéni kompe-tenciakészlet áttekintésére és erre alapozott tanulási, pályamódosítási döntések megho-zatalához – rendkívül fontosnak tartjuk. Egy ilyen tanulástámogató szolgáltató rendszer létrehozása, illetve a már megkezdett fejlesztések ilyen irányba történő bővítése különö-sen indokolt egy olyan országban, mint Magyarország, ahol rendkívül jelentős az alacsony iskolázottsággal és szakmai képzettség nélkül a munkaerőpiacról kiszorultak száma. Van-nak olyan országok, amelyek eleve ebbe az irányba kezdték meg saját nemzeti validációs rendszerük fejlesztését.⁴¹

41 Az európai országok közül az egyik legeredetibbnek tartott validációs rendszert Portugália működteti, amely hasonló problémák megoldására hangszerelte a maga nemzeti megoldásait. Az alacsony iskolai végzett-séggel rendelkező felnőtteket (akiknek rendkívül magas az aránya) a meglévő munkapiaci intézményrendszerre telepített validációs központokban fogadják, és a portfólió módszer alkalmazásával, illetve felzárkóztató kép-zésekkel segítik hozzá ahhoz, hogy elindulhassanak a szakmai végzettségek megszerzésének útján. Az európai fejlesztési forrásokból megvalósított rendszerépítés tanulmányozása igen sok tanulsággal szolgálhatna a hazai szakképzési, felnőttképzési és munkaerő-piaci ellátó rendszer számára.

62

Egy ilyen szolgáltatóhálózat megvalósításának azonban elemi feltétele, hogy az ehhez szükséges stratégiák megfogalmazódjanak, rendelkezésre álljon egy földrajzilag kiterjedt, mindenki számára elérhető intézményi ellátó hálózat, és megtörténjen a közreműködők szakmai felkészítése e feladatok ellátására. Ez azonban nyilvánvalóan olyan hosszabb távú rendszerépítő feladat, amelynek a megvalósítása csak szektorok közötti együttműködés-sel lehetséges.