gyakoriságának grafikonja
REGIONÁLIS KÖZNYELVBEN Molnár Csikós László
A nyelv a gondolkodásnak, a társadalmi viszonyoknak, a gazda
ságnak, a tudománynak és a technikának a fejlődését követve foly
ton gazdagodik új szavakkal, kifejezésekkel és formákkal. A n y e l v beli neologizmusok keletkezésének lehetnek társadalmi és esztéti
kai-stilisztikai indítékai. Ügy is mondhatnánk, hogy egyes szavak, formák kialaku l á s á r a objektíve szükség van, m á s o k é r a pedig szub- jektíve. A társada l o m b a n jelentkező új fogalmakat szükségszerűen meg kell valaho g y a n nevezni, ugyanakkor az alkotó egyénnek is le
hetősége van arra, hogy azokat a szavakat és formákat, amelyeket nem tart megfelelőnek, más szavakkal és formákkal helyettesítse.
H a m e g f i gyeljük a nyelvhasználatban felbukkanó neologizmusok sorsát, megl e h e t ő s e n tar k a képet kapunk. Ne m m i n d e g y i k neologizmus válik közkeletűvé, és a már közkeletűvé vált neologi z m u s o k sem m a radnak meg feltétlenül a nyelvben. Számos új szó vagy forma nem jut túl az egyszeri előfordulás stádiumán, a közösség talán tudo
mást sem vesz róla, vagy ha esetleg fel is figyel rá, vagy be is fogadja, nem tud vele mit kezdeni, képtelen arra, h o g y aktivizál
ja. A neologizmusok némelyikét egy ideig ha s z n á l j a a közösség, utóbb azonban mellőzni kezdi, mert időszerűtlenné vagy alkalmat
lanná válik: m e gszűnik vagy átalakul az a fogalom, amelyet jelöl, vagy esetleg újabb, divatosabb, kifejezőbbnek érzett forma lép a h e l y é b e .
A neologizálódás (és vele párhuzamosan az archaizálódás) fo
lyamata nemcsak az irodalmi nyelvben és az egységes köznyelvben jut kifejeződésre, han e m a nyelvjárásokban, a regionális k ö znyel
vekben, a szaknyelvekben és a rétegnyelvekben is; azzal, hogy m i n d egyiknek me g v a n a m a g a sajátos problematikája. A n y elvjárásokban például a neologizálódás elsősorban oly m ó don nyilvánul meg, hogy a kipusztult vagy kipusztuló tájszavak helyére köznyelvi szavak lépnek, amelyek idővel teljesen szociális érvényűvé, normatívvá
is válhatnak. Némelyik köznyelvi sző földrajzi neologizmusként szerepel egyik-másik n y elvjárásban (csak bizonyos falvak n y e l v é ben található meg), és van olyan is, amely szociológiai neologiz- musnak számít (nincs benne mindegyik nemzedék nyelvében).
Bennünket ezúttal a regionális köznyelvekben t a p asztalható neologizálódás érdekel. Vizsgálatunk tárgya a jugoszláviai magyar regionális köznyelv. Noha ez a kategória csupán bizonyos m e g s z o rításokkal érvényes, gyakorlati szempontból mégis használjuk.
A sajátos társadalmi és politikai rendszer, a gazdasági és a mindennapi élet jellegzetes tényei olyan új szavak bevezetését te
szik szükségessé a jugoszláviai magyar köznyelvben, amelyek új fo
galmak (tárgyak, jelenségek) megnevezésére, jelölésére szolgálnak.
A korábbi képviselői rendszernek küldöttrendszerre való v á l t o z á sát és a munkásönigazgatás, a vállalati önkormányzat bevezetését sok új sző és szókapcsolat megjelenése kísérte az utóbbi néhány évtizedben: munkástanács (a vállalati döntéshozatal alapvető szer
ve), társultmunka-szervezet (önkormányzati alapon szerveződő v á l lalat), eszköztársltás (jogi személy befektetése a termelésbe), a társult munka törvénye (a vállalatok szerveződéséről, t e v é k e n y ségéről és jogköréről szóló törvény), helyi közösség (a községnél kisebb államigazgatási egység; a nagyobb helységek több helyi k ö zösségre oszlanak, a kisebbekben csak egy van), önigazgatási m e g egyezés (a vállalatok megalakítását, egymás közötti viszonyaikat, jövedelemszerzési formáikat szabályozó okmány), társad a l m i m e g á l lapodás (a vállalatok és a társadalom viszonyát, a v á l lalatoknak a társadalom iránti kötelezettségeit szabályozó okmány), foglal
koztatási öék (önigazgatási érdekközösség, m u n k a e r ő - elhelyezéssel foglalkozó közvetítő hivatal, az ún. „munkaközvetítő"), t á r s a s t e r melő (a mezőgazdaság társadalmi szektorával szerződéses v i s z o n y ban levő önálló földműves), terménytőzsde (mezőgazdasági termények kínálatát és keresletét regisztráló időszakos összejövetel), üg y vezető szerv (a vállalat irányítását végző testület v a g y egyén);
továbbá: hivatásirányú oktatás és nevelés (középfokú szakmai k é p zés; a gimnáziumok és az inasiskolák megszüntetése ne m hoz t a meg a kívánt eredményt, úgyhogy az iskolareform tovább tart), elnem- kötelezettség (a tömbökön való kívülmaradás politikája) stb.
Az utóbbi években tapasztalható gazdasági válságnak és a ve
le járó inflációnak is megvan a m a g a jellegzetes terminológiája:
árbefagyasztás (a fogyasztói áraknak meghatározott ideig és szin—
ten való rögzítése a pénzromlás megfékezése céljából), árfelsza
badítás (az árbefagyasztási intézkedések h a t á l y t a l a n í t á s a ) . ár- kiigazítás (a fogyasztói árak módosítása), árrobanás (az árak hirtelen növekedése), intervenciós intézkedés (a kereslet és a kí
nálat befolyásolását célzó k o r m á n y i n t é z k e d é s , p l . t o j á s b e h o z a t a l , kukoricabehozatal az árak visszaszorítására), csomagterv (gazda
ságpolitikai intézkedések összessége, más szóval: kormánycsomag), technológiai felesleg (olyan dolgozó, akinek a termelési folyama
tokban nincs szükség a munkájára), célinfláció (tervezett mértékű infláció), népkenyér (meghatározott korpatartalmú lisztből korlá
tozott m e n n y iségben sütött olcsóbb kenyér) stb.
Külön kell megemlítenünk a postaforgalomban használatos irányítószám n e o l o g i z m u s t . Magyarországon is közkeletűvé vált, de Jugoszláviában született meg, mivel ott néhány évvel korábban már bevezették ezt az automatikus levélszortírozást megkönyítő újítást.
Jellegzetesen jugoszláviai magyar neologizmusok más téren is vannak. Például az élelmiszeriparban: pálci (sós, ropogós sütőipa
ri készítmény, amelynek pálcika alakja van), gugi (a pálci vetély- társa: olajban sült kukoricahab; a pattogatott k u k oricához képest tovább megőrzi frissességét és divatosabb is), c s í p s z (olyasféle, mint a szalmakrumpli, csak nem pálcika alakú d a rabokra van vágva, h anem vékony szeletekre; eredetije az angol pomme-chips = b u rgo
nyaszeletek, szerbhorvát közvetítéssel került a jugoszláviai m a gyarok nyelvébe; a francia eredetű pomfrit már régebb óta ismere
tes, és ha s á b b u r g o n y a néven emlegetik) stb. Körülbelül egy évti
zede honosodott meg vidékünkön a pizza (jellegzetes olasz lepény
féleség, szurokfűvel ízesített paradicsomöntet van rajta, lehet továbbá sonkaszeleteket, sajtot, halat stb. is tenni rá, és úgy megsütni). Az Euro c r e m nevű, szintén olasz eredetű mogyorós cso
koládékrém már fogalommá vált. Tizenöt-húsz éve jelent meg, utána több más hasonló készítmény követte (Cipiripi, Viki, Nugatino, Kinder lada stb.), de a fogyasztók gyakran ezeket is euro k r é m nek mondják. Ugyancsak fogalommá vált a vegeta is (eredetileg egy ja
pán eredetű, nátrium-glutaminát alapú ételízesítőszer neve), no
ha van már Veda, Zacin C stb. A hentesipar fejlődésének eredmé
nyeként született meg néhány évtizeddel ezelőtt a sonkaszalámi (bélbe töltött főtt sonka), a sonkás szalámi (sonkadarabokat tartalmazó szalámi), újabban pedig a csirkeszalámi (baromfihúsból
készült s z a l á m i f é l e s é g ) . A halpá s t é t o m megnevezés szintén neolo- gizmusnak számit (tengeri halból készült p á s t é t o m k o n z e r v ) .
A sportnyelvben is akad sajátos jugoszláviai magyar n e d o g i z -m u s : többtusa (a sserbhorvát viseboj hatására), bunker játék (lab
darúgásban védekező taktikát folytató csapat játéka), sportmunkás (szervező, anyagiak előteremtésén fáradozó személy, afféle m e nedzser), csikóválogatott (ifjúsági csapat) stb.
Az a jelenség, hogy egy már meglevő szónak új jelentést adunk, Jugoszláviában azért is fokozott figyelmet érdemel, mert a szerb
horvát' terminológia hatá s á r a vagy mintájára számos új jelentés jön létre. Ezek rendszerint eltérnek az általában ismerttől, a magyarországi használattól. Az ilyenek nyelvhelyességi megítélése különböző lehet. Ha csakugyan sajátos fogalomról'van szó, akkor indokolt a használatuk (pl. község — Jugoszláviában a helyi kö
zösségnél nagyobb államigazgatási egység, Magyarországon: állam- igazgatási önkormányzattal felruházott kisebb település, 111. a legkisebb államigazgatási egység). Helyteleníteni kell viszont az olyan jelentésbeli n e o l o g i z m u s o k a t , amelyek kétértelműek, h o mályo
sak vagy éppenséggel érthetetlenek más területek magyar anyanyelvű beszélői számára. Pl. rotáció (= körforgás), a politikai z s argon
ban személycserére, káde r v á l t o z á s r a utalnak vele.
A jelentésbeli n e ologizmusok közt is számos közgazdasági, jo
gi, politikai jellegű van: közigazgatás (Magyarországon: állam-igazgatás), munkakor (Magyarországon: szolgálati idő), közvádló (Magyarországon e l a v u l t , h e l y e t t e : á l l a m ü g y é s z ) , pályakorrekció (eredetileg az űrhajózás szava, a dolgozó átképzését jelölik vele), p é n z e l é s , pénzellátás (Magyarországon: finanszírozás, a pénze
lés inkább rosszalló értelemben használatos), összeírás (Magyar- országon: népszámlálás), munkaközösség (Jugoszláviában vállalati adminisztrációt jelent, Magyarországon: szellemi m u n k a végzésére alakult alkalmi közösség, i l l . a szakmába vágó meg b í z á s o k a t vá l laló társulás, szervezet), referendum (Jugoszláviában: ’n é p s z a v a z á s 1, Magyarországon ' j e l e ntéstétel1; 'népszavazás' értelemben való használata régies), rezolúció (Jugoszláviában: 'elvi h a t á rozat', Magyarországon elavult), altiszt (Jugoszláviában a hival- segéd neve, Magyarországon elavult) s t b ..
Külön hely illeti meg a jugoszláviai magyar n y e l v h a s z n á l a t ban a községi képviselő-testület szókapcsolatot. Magyar o r s z á g o n
már régóta nem használják, helyét a községi tanács foglalta el.
A század elején a községek irányító önkormányzati szerve volt a képviselő-testület. Felerészben választott tagokból állt, fele
részben pedig a legtöbb adót fizetőkből, "akiknek a körében bi
zonyos magasabb értelmi kvalifikácziót feltételező állások viselői az adó kétszeres beszámításával (tehát fele annyi adóval, mint mások) kerülhetnek be a képviselőtestületbe" (Buday: 31•) A szo
cialista J u g o szláviában viszont a küldöttrendszer választási mec h a nizmusa által kerülnek tagok a községi képviselő-testületbe (né
hol má,r küldött-testületet emlegetnek).
Meglehetősen népes csoport a formai n e o l o g i z m u s o k é . Itt a jelölő változik (a szó hangalakja, valamely mor f é m á j a vagy az egész szó). Nagy részük összefüggésben van a magyar nyelvnek nem
zetiségi körülmények között való használatával. A szokásos formák
tól vagy terminusoktól több okból is eltérhetnek a beszélők: nem ismerik a m e g f e l e l ő szakterminológiát (a szakemberek nagy része szerbhorvát n y elven végzi egyetemi és főiskolai tanulmányait, és a magyar nyelvű szakszókészletet nem sajátítja el), a szerbhorvát nyelv interferencia-hatása alá kerülnek (és ennek következtében gyakran tükörszavakkal és -kifejezésekkel élnek magyar beszédük
ben), kellő kritikai hozzáállás nélkül idegen szavakat h a s z n á l nak (rendszerint a szerbhorvát nyelv hatására, amely könnyen b e fogadja az idegen szavakat), eufemizmusra törekednek (egyes idegen szavak is éppen ezért válnak népszerűvé), ésszerűsíteni akarják a szavak kiejtését (olyan formát alakítanak ki, amelyet könnyebben ki lehet ejteni) stb.
Egy-egy formai neologizmus használata gyakran nyelvhe l y e s s é gi kérdésnek is számít. Például a kifizetődőség szó teljesen fö
lösleges, mert a már bejáródott jövedelmezőség szó jól hely e t t e síti a rentabilitás idegen szót. Szükségtelen t o v á b b á a sport
nyelvben bejátszatlan játékosról beszélni, amikor a meg f e l e l ő je
lentést a felkészületlen szó eléggé kifejezi. A honoráris sem jobb sző, mint a t i s z t e l e t d í j a s , úgyhogy nem kell vele fölcserélni.
A jugoszláviai magyar nyelv formai n e o l o gizmusainak jó ré
sze szerbhorvát nyelvből való tükörfordítással jött l é t r e . Az efféle szavak és kifejezések rendszerint ne m kizárólagos haszná- latúak, a Magya r o r s z á g o n ismert terminusokkal párhuzamosan élnek (olykor egészen marginálisan). Pl. egyéni képzés (individualno
obrazovanje — önképzés), népvédelem (narodna odbrana — h o n véde
lem), gyermekkort (de£ji vrtic — óvoda), szociális munkás (soci- jalni radnik — szociális gondozó), nyilvános vita (javna raspra- va — - közvita), évi pihenő (godiMnji odmor — évi szabadság), speciális nevelés (spécijalno vaspitanje — gyógypedagógia), .lógj eszköz (pravnos sredstvo — jogorvoslat), végső gondatlanság (krajnja nepaznja) — sűlvcs gondatlanság), k i k ötőkapitányság (kapetanija pristanista — révkapitányság), alapeszköz (osnovno sredstvo — állóeszköz) stb.
Érdekes tükörkifejezés a maga nemében az állati t a k a r m á n y . A szerbhorvát stoSna h r ana szükségszerűen jelzős szerkezet, ugyanis a hrana szó önmagában rendszerint emberi táplálékot, élel
met jelent, ezért a stoffna jelzővel kell külön hangsúlyozni, hogy állatok számára készült táplálékról van szó. Magyarul elegendő a takarmány szónak a használata, már benne van rendeltetése is.
A formai neologizmusok egy része idegen sző. A magyar nyelv nem szívesen fogad be idegen szót új fogalom megnevezésére. Szerb
horvát hatásra, a szerbhorvát nyelv közvetítésével számos olyan idegen szó kerül a jugoszláviai magyar köznyelvbe, amely Magyar- országon nem használatos vagy ismeretlen. Például: flomaszter (magyar neve rosttoll), szelotejp (pénzragasztó), hull a h o p (ha
risnyanadrág), hanzaplaszt (angoltapasz), szponzor (védnök), pionír (úttörő), statútum (alapszabály), statutáris (alapszabály
ból eredő); ambulant (egészségház, esetleg: ambulancia) stb.
Sajátos helyzetű szó a jugoszláviai magyar rádár (a m a gyarországi radar alakkal szemben). Vajdaság útjain már évek óta nagy táblán olvasható: r a d á r e l l e n ő r z é s . Magyarországon nincs ilyen felirat, és ha lenne is, nyilván radarellenőrzést olvashatnánk rajta. Szerintünk ebben az esetben a jugoszláviai gyakorlat a he
lyes. A rádár szóalak javára tucatjával sorolhatjuk az analóg példákat (vagyis hogy a radar szónak ugyanúgy idomulnia k e l l a ma
gyar szavak hangalakjához, mint más idegen eredetű szavaknak):
p r o p á n , b u t á n . t a r t á n , o k t á n , t a n t á l . s z a n d á l . s z á n t á l , s z a l d ó . s z a l t ó . f o n o g r á f . k i m o g r á f , m a r g ó . v i g a n ó , t o r z ó . k o r z ó , totó . l o t t ó , m a s s z í v , i n a k t í v , s z e l e k t í v , defenzív stb. Tehát az utolsó szótag magánhangzója megnyúlik. Ez alól a t e ndencia alól a m e g honosodó idegen szavak nemigen vonhatják ki magukat. Szintén hang
tani jellegű formai neologizmusnak számít a kollégiália szó (a
szabályos kollegiális alakkal szemben). Nincs ö s s zhangban azzal a szabályszerűséggel, hogy a közkeletű idegen szavakban a tőbelseji hosszú magánhangzó megrövidül, ha a szóhoz idegen eredetű képző j á r u l .
Alaktani jellegű formai neologizmus is akad. Pl. diplomái (diplomáz helyett). A magyar nyelvterület más részén nem h a s z nálják, Rácz Endre szerint ez „meghökkentő" képzésű, noha bizonyos analógiák támogatják: pipál ^ p i p á z , bridzsel b r i d z s e z , u z son
nái rv u z s o n n á z i k . síel sízik stb. Persze a diplomái és a diplo
máz okozta dilemmát megfelelő magyar szókapcsolattal is m e g o l d hatjuk: oklevelet szerez.
Olykor egy-egy jugoszláviai magyar neolo g i z m u s n a k lokális, helyi változatai is felbukkannak. Ez a jelenség nem tévesztendő össze a n y elvjárásokban tapasztalható n e o l o g i z á c i ó v a l , amikor is az elavult tájszó helyett köznyelvi szót kezdenek el használni.
Az egyik intézményben egyik variáns él, a m á s i k b a n másik. Például a sajtó általában d o l g o z ó n ak nevezi a munk a v i s z o n y b a n levőket, a tartományi hivatalos lap viszont m u nkásnak (a dolgozó terminust pedig egyáltalán az aktív lakosokra vonatkoztatja, tehát a magán- szektorban levőkre és a szabadfoglalkozásúakra is.) A községi képviselő-testület szókapcsolat helyett néhol községi k ü l dött-tes
tület van használatban, néhol pedig községi s z k u p s t i n a . A sajtóban szakirányú okt a t á s ról olvashatunk, a rádióban szakmásító oktatás- ról hallhatunk (hallhattunk.)
Némelyik szó néhány évtizeddel ezelőtt neolo g i z m u s n a k számí
tott, napjainkig viszont már elavult, azt példázva, hogy a neo
logizmusok kérdésköre az archaizmusokkal is ö s s z e függésben van.
Közéjük tartozik a r o h a m m u n k á s , a n é p f r o n t , a n é p b i z o t t s á g , a n é p k o n y h a , a b e s z o l g á l t a t á s , a b u r z s u j . a szövetkezeti o t t h o n , a k u l á k , a j é g s z e k r é n y , a t á r s a s g é p k o c s i . a t á j é k o z t a t ó i r o d á s , a m ű v a j , a m u n k a v á l l a l ó . a munkásképviselő stb. Azt, hogy archaiz- musok felújításával is keletkeznek neologizmusok, m e gfigyelhettük a fogalmi neologi z m u s o k tanulmányozásakor (r e z o l ú c l ó , altiszt s t b .).
Végezetül ejtsünk néhány szót a nyelvi tervezés szempontjai
ról! A nemzetiség nyelvhasználatban fokozottabb figyelmet kell fordítani a terminológiai kérdésekre, az idegen szavak k r i tiká
jára és egyáltalán a nyelvhelyességi kérdésekre. Ahhoz, hogy a nemzetiségi ember teljes jogú állampolgárként vegyen részt az ön
igazgatású szocialista t á r s adalom életében, ezt m i n d e n k é p p e n szem előtt kell tartani.
Irodalom
Bíró Ágnes és Tolcsvai Nagy Gábor s z e r k N y e l v i divatok. Gondolat.
Budapest, 1985-, 66— 71., 72— 77., 224— 235., 236— 245., 246— 251 .
Bokor József: A szókészleti archaizmusok és n e ologizmusok k é r d é séhez. Nyr. 109, 185— 190.
Buday László: M a g y a rország községeinek háztartása az 1908. évben.
Pesti Könyvnyomda Részvénytársaság. Budapest, 1913.
Buda Sándorné: Szókincsünk változása a felszabadulás után. A N y í r egyházi Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1972., 293— 8.
Deme László: Nyelv és nyelvészet a tudományos-technikai forradalom idején. Nyr. 95, 395— 407.
Fábián Pál— Szathmári István— Terestyéni Ferenc: A magyar stilisz
tika vázlata. Tankönyvkiadó. Budapest, 1958.
Fónagy Iván— Soltész Katalin: A mozgalmi nyelvről. Budapest, 1954.
Grétsy László: A társadalmi-gazdasági változás és a nyelv. V a l ó ság. 1960., 5. 68— 73.
G rétsy László szerk.: Mai magyar nyelvünk. Akadémiai Kiadó. B u d a pest, 1976., 9— 32.
Jovan Cirilov: Recnik novih reci. Narodna knjiga. Beograd, 1982.
K ovalovszky Miklós: Nyel v ü n k újabb belső fejleményeinek n y e l v helyességi kérdései. NyFK 115.
Lőrincze Lajos: Nyelv és élet. Budapest, 1953.
Matijevics Lajos: A jugoszláviai magyar diáknyelv. Újvidék, 1975.
Terestyéni Ferenc: A n e o logizmusok kérdéséhez. MNy. L I , 297— -302.
és 463— 468.
Tolnai Vilmos: A nyelvújítás. Budapest, 1929.
NORMA