Adatok Szentlőrinc nyelvjárásához

1. Az 1888-ban közölt szentlőrinci tájszó jegyzékben (Nyr.

XVII, 335, 380) feltűnő a labiális megoldású alakok túlsúlya (p ö r g ő , szőr 'orvosság', m ö g s z a v a z , C s ő r e , döngör 'halom', k ő t - tes stb.; sőt dönnyetök 'dinnye' is!); a zárt é-zés kisebb foka

(d e r é k , káferka 'merőke'); az 1-ző formák mellett (g u r g u l a ,

ö l i k ) j_-zők is vannak (kopo.ia 'vizes hely', kis kebe.i 'női ing');

az n:ny megfelelés (f e n y e r ) éppúgy létezett, mint a fordítottja, a njy.n megfelelés (csokmánfe.jsze) ; a zárt £-zés, az m e g f e ­ lelés (féruha 'fejkendő', févó 'fejre való tekercs) és az a: (5 megfelelés példái (vóró 'varrófa', ...h ó g a t o t t ... 'hallgatott') a helyi nyelvjárás egykori zártabb magánhangzóira utalnak; ám arra is van p é lda az i_:e^ megfelelés (velág 'világ', v e l l a k é s ) szavaiban, hogy a nyílt magánhangzós formák sem lehettek ritkák, egyedülállóak. 1888-ban még élő és feltűnő jellegzetessége volt a falu nyelvjárásának a hangátvetés (bonc 'comb', fisonér 'si- fonér'), a m g h - b e t o l d á s (kiristáj 'kristály', pölé 'pléh'), a hangkiesés (csike 'csirke'» eküetkezni 'elbúcsúzni') és a v:h megfelelés (lehél 'levél', lohak 'lovak').

Teljesebb áttekintést adhatunk Szentlőrinc nyelvjárásának hangtani sajátságairól az 1940-ben, 1941-ben közzétett népmese­

szövegek alapján (Berze Nagy J. 1940. I, 49-51 és Bánó I. 1941.

172-78). Az említett kötetekből egy szentlőrinci és két tarosa- pusztai mesemondó szövegét vizsgáltam meg. (Tarcsapuszta kor á b ­ ban uradalmi birtokként tartozott S z e n t l ő r i n o h e z ; ma a Szent- lőrinci ÁG egyik te l e p h e l y e , és külterületi lakott helyként Szentlőrinohez tartozik.)

Az elemzett meseszövegekben még megvannak azok a n y e l v j á ­ rási jelenségek, amelyek az 1888-as tájszójegyzékből is kimutat­

hatók; és a mesék nyelvjárásiassága több v o natkozásban egyezik az MNyA adataival és Imre Samu (Imre S. 1979. 341-42) m o n o g r á ­ fiájának ide vonható részleteivel. — A legújabb kor (1973-1980.) nyelvjárási állapotát a BMFN I. kötete alapján m u t a t o m be. (A gyűjtött és rendszerezett szóanyagot lásd az 1987-ben készült dolgozatom Függelékének 4. fejezetében! Kézirat.)

Szentlőrinc mai regionális köznyelvét nyelvjárási alapként (vagy háttérként) azok a fontosabb fonetikai jellegzetességek, szabályszerűségek jellemzik, amelyek — kisebb-nagyobb mértékben

— szinte máig ható tényezők, és a helyi n y e l v j á rás/köznyelv mű­

ködésének szabályozói. (Természetesen a nyelvi fejlődésnek Szent-lőrinoen ugyanúgy, mint másutt, egyéb — kulturális, lélektani, szociológiai stb. — feltételei is vannak!)

Nyelvjárástörténeti adataimból Szentlőrincre (és egyúttal vidékére) vonatkozóan az alábbi fonetikai-fonológiai jellegzetes­

ségeket állapíthattam meg:

a) Korábban (1888., 1940-41.) még erős fokú volt a labiális

£-zés. Akkor hangsúlyos, h a n gsúlytalan szótagban és szuffixumban egyaránt megjelent. A népmeseszövegek is jelzik, hogy vidékünkön legaláb fél évszázada megkezdődött a labiális cj-zés lassú vissza szorulása és ezzel egyidőben az j[ fonéma m e g terheltségének nö­

vekedése. Lukács János szövegében az megfelelés aránya még 40%:60%, de Csordás István meséjében 737«:27% és Szilágyi József meséjében 69,7%:30,3%. — Illabiális vagy illabiálisabb m e g o l d á ­ sú mgh-ra az elemzett szövegekben nem találtam példát; ám ez nem jelentheti azt, hogy ez a jelenség (öt 'öt', föld) korábban nem létezett; csupán a lejegyzők (Berze és Bánó) ezt nem hallották meg, illetve elhanyagolhatónak vél-ték. (1940 körül a néprajzi érdekű szövegekben még ne m jelölték a hangszínbeli eltéréseket;

s ez ma sem kívánalom a meseszövegek átírásában.) Mivel a mai szentlőrinciek beszédében jól hallható az ö, e, föltehetően ez

• ©

az á t m e n e t i hang korábban ugyanúgy az ö_ hangszí n r e a l i z á - ciója volt, mint manapság.

b) Mivel a mgh-k zárt(abb) ejtése több m a g á n h a n g z ó r a k i t e r ­ jedt, Szentlőrincen korábban a mgh-k zárt(abb) ejtése jellemzőbb volt, mint a mai közbeszédben. Néhány példa a meseszövegekből:

- Zárt i_-zés: s z é l l i r e , i p p e n , Igyenös stb.

- Zárt é-zés: e l m é n . mék 'megyek' stb.

- Zárt ü-zés: ű 'ő', g y ü n . tüle 'tőle' stb.

- Zárt u-zás: hun 'hol', gondúkonni stb.

A nyílt mgh-s szóalakokra kevés példát találtam:

- Nyílt a-zás: mást 'most', Magyarós 'mogyorós' stb.

- Nyílt ¿-zés: vératt 'virradt', szólétota stb.

- N y í l t o- zá s : b o z o g á n y

- Nyílt e - z é s : ennend 'innen', ett ' i t t ' stb.

c) Az í.:i., ú:u, ü:ü megfelelés szavaiban a rövid mgh-s for­

m a volt a tipikus egykor, s ma is ez az általános. — Természe­

tesen az 1_ kiesését követő pótlónyúlás eredményeként főleg ú, ű-s formák jöttek létre (g o n d ú k o n n i . rápörfit) . Mint h o g y Szentlő- rinc mai regionális köznyelvében érvényesül az r_, nyújtó hatása, feltehető, hogy a sajátos fonetikai he l y z e t h e z kötött mgh-nyúlás a falu egykori nyelvjárásában is félhosszú mgh/hosszú mgh megoldású morfémákat hozott létre.

d) Ditfongusok Szentlőrino nyelvében ma nincsenek. Régebben bizonyára lehettek, hiszen az ormánsági, dél-somogyi nyelvj á r á s ­ sal ez a vidék régóta szoros kapcsolatban van.

e) A palatális : apalatális megfelelésekre kevés példát találtam (b i z o n . a r a n , sárkán stb.). Az apalatális l_-zés régen közepes erősségű lehetett; és lassú, fokozatos visszaszorulását az is bizonyítja, hogy a környék helyneveiben (inkább már csak az idősebb korosztály nyelvében) még mindig sok az l_-ző alak.

f) Az explozív t y - z é s , gy-zés korábban erős fokú volt.

Visszaszorulóban van.

g) Kisebb hatókörű, illetve kevesebb példával adatolható fonetikai, morfofonetikai jelenségek:

- a polifonemikus a, e_ megléte: a r a , e r e ; - a szóvégi msh hiánya: m e r / t / , má/r/ stb.;

- msh hiá n y a (kiesése) a szóban: éfé 'éjfél', uan 'olyan';

- a kny-i - b á n , - ben : nyj-i -ba, - b e ; t o v á b b á a - r ó l , - ről : - r u . -rü; a - b ó l , - bői : -bu, - b ü ; a -t ó i , -tői : - t u , - t ü ; a -h o z , -h e z , - hoz : - h ó , - h ő : a -b á n , - ben : -ba, - be meg f e l e l é ­ sek eléggé tipikusak;

- ritkábban előforduló példákban más, a mai n y e lvjárásban már nem létező ragos és képzős formák: v e l á g b u l , f á r u l , eléged- v e L 'elégedve', palotájáhon 'p a l o t j á h o z ', hangyával változott

'hangyává' ... innya 'inni'.

h) Msh-nyúlás intervokális helyzetben: É l l é s , Tanittófőd, érdökösse . s z é l ű r e . muszáj .iott. száj .lába stb.

i) A teljes hasonulásos hangkapcsolatok: tunni 'tudni', emmá 'ez már', ef f ia 'egy fia', ittudták 'így tudták', effára

'egy fára' stb.

j) Az l+j_ kapcsolat igékben általában jj_-vé alakul (beszé.i j) , de van 2J_ is (meghal.ion) . — A birtokos személyrag j.-je az

kapcsolatban régen a nyelvjárásban inkább 11-re hasonult (Erdő á l l a )i újabban meg j j-re (Kertök aj j a . Kerekes aj ja). jelensége nem azonos az észak-baranyai nyelvjárástípus jelensé­

geivel (i.h.: 2., 3-, 6 pont). — Ha tehát a Mecsek-vidék nyel­

keleti területeivel (egyúttal nyelvjárásával) és a tolnai Sárköz­

zel is sok rokonságot mutat (Kósa— Filep 1983.).

III. A fontosabb hangtani-fonológiai jelenségek Szentlőrinc