Comes Georgius Thurzó rn.p
Magyarország 1 részeinek ura’ és székelyek’ is-
is-17.
pártja1 részéről, és országúi az mi részünkről az tekéntetes és nagyságos Imre fi János uram, az mi kegyelmes urunk ö felsége1 tanácsa, több ő felsége’ mellette lévő tanácsival és híveivel egyetemben, úgy mint mind az két részről ple- nipotentiarius legátusok, végeztetlek bizonyos con- foedcratiol, kezek' írásával és pecsétekkel meg
erősítvén , mellynek tenora így következik :
Mi bethlenfalvi g ró f T hurzó G yörgy, M ag y ar- országnak nádorispánja és az kunoknak bírája, Á r v a várának örökös g ró f u r a , és azon várm egy é
nek fő örökös ispánja, a z felséges második M á
ty ás m agyarországi királynak tanácsa és M a g y a r- országban h ely tartó ja, gymesi g ró f F o rg á c s Z s ig - mond o rszág1 b ír á ja , N ográdvárm egyének főispán
ja és az felső M agyarországn ak generális kapi
tá n y a , Czobor Mihály de Czobor szent Mihály et eques a u ra tu s , hetessi P eth eL ászló , A lagi Ferencz ő felsége1 tanácsi, Iíoffmann G yörgy és P é c si Z s ig - mond, ugyan azon ő felsége1 felső m agyarországi jövedelmének adm inistratora és ta n á c s i, nemes és vitézlő ez felföldön lakó becsületes személyek L o - rantfi M ihály de S erke, B arcsai J á n o s , M ladasnit H orvát P éte r, Lem enicziai H orvát L ászló , K ékedi G y ö rg y , Melit V id, A baujvárm egyének viceispán
j a , F á y István és Szentiványi Zsigm ond , király urunk ő felsége1 hívei, úgy mint ő felsége király urunk1 és M ag y aro rszág1 ré sz é rő l; azonképpen mi is, ímrefi Ján o s szerdahelyi, Segniei Miklós és P répostvári Zsigmond de L o k a c s, Báthori G ábor erdélyi fejedelem ő felségének ta n ácsi; annak felette F rá te r István de S zalon ta secretarius, B o ld v a iG
er-gely Biharvárm egyének viceispánja és K orlátvit G yörgy váradi szolga (^i'gy), azon megnevezett er
délyi fejedelemnek becsületes hívei és plenipotentia- rius követi, ő felsége1 és E rdélynek minden rendei1 ré sz é rő l: adjuk emlékezetül mindeneknek az kiknek illik, hogy az közönséges j ó t , m eg m arad ást, az confoederatus országok1 egyességét, M agy arország
nak és Erdélynek csendes békességét — úgymint egy m agyar nemzet \s keresztyének lévén — m eg- tekén tv én, és fegyelmezvén a rra is , hogy az mi egym ás között való egyenetlenségünkkel, visszavo
násunkkal és vérontással az külső nemzetségeknek álm élkodásokra egym ást ne ro ntsuk, ne fogyassuk, hanem szeretettel és atyafiuképpen éljünk.
A z minemű végezést és confoederatiot az né
hai tekéntetes és nagyságos lllyésházi István az több mellette való com missarius u rakkal itt K assá n 1 6 0 8 . esztendőben ezen kisasszon y1 havának hú
szadik napján tett volt, tudniillik, hogy Báthori G á bornak, erdélyi fejedelemnek ő felségének a z mi kegyelmes urunk királyunk ellen, és az m agy aror
szági korona ’s confoederatusi ellen semmi idegen és hostilis praetensioja nem lé sz e n , és sem E r délyt az hozzá engedett v árm e g y ék k el, H av asal
földdel el nem idegeníti az koronától különben, ha
nem az mint most v ag y o n , azon állapotban tartja és bírja, és az bécsi pacificatiot is m egtartja min
den rendiben, in quantum liberae electioní eorum et praesenti transactioni non praejudicat, ezekről ő fel
ség ét és ez országot is sufficíenter assecu rálja hit
tel é s elegedendő levelével; sőt a r r a obligálja m a
g á t , hogy ő felségének és M ag yaro rszág nak v a
lamikor szü kség lészen o p e , auxilio et fidelitate
12
mellette lészen minden erejével és tehetségével, ki- vévén az törököt. E converso mind ő felsége M á - .yás király urunk (k i akkor herczeg és g ub ern a- orunk volt) és a z ország segítséggel lészen ö fel
ségének Báthori G ábor uram nak és országának az szükségnek idején mind az confoederatus országokkal egyetem ben; m ásodszor Báthori G ábor uram ő fel
sége M agyarországhoz való ditiohoz é s jövedelemhez, sem penig K allóhoz semmi ju sá t nem praetendál- ja , sem m agát azokhoz nem immisceálja egyébhez, hanem az mit mostan bír, úgy mint erdélyi fejede
lem és ecsedi úr.
A z N a g y B án y a’ dolga is helyen m a ra d , az mint immár ő felségének kezéhez adták és bírja.
E zek akkor így lé v é n , mostan az több fogyatko
zásokról és azután történt difficultasokról egyenlő és közönséges akarattal az mi kegyelm es urunk királyunk’ o rszág áv al együtt, és az erdélyi5 fejede
lem ’s birodalmának minden rendei között a z n é - künk mind két rendről adatott plenípotentia szerint tettünk illyen végezést.
Elsőben. A z mi azt az articuliist illeti a 'c o n - foederatioban, hogy az erdélyi fejedelem ő felsége, M ag y aro rszág és királyunk ő felsége mellett lészen minden erejével és tehetségével, kivévén az törö
k ö t; ez clausula sem királyunk ö felségéjiek sem az m ag yar nemzetnek bizonyos okokért nem tet
szett, és kivántatott volna hogy k ih a g y atta ssék ; de mig a ’ török okot nem ád re á , addig az közöttük való kötelesség miá ki nem hagyhatják.
Másodszor. A z hajdú vitézek felől, kik S z a - bolcsvárm egyében bizonyos helyeken megteleped- lenek, illyen vég ezés lett. H ogy király urunk ő fel
sége N ánást egészen az dorogi határral, P eresben, Hatházbai), Sim ában, V idban, V arjasb an és Z o - boszlóban Tokajhoz való portiokat, mellyek azon Szabolcsvárm egyében v a g y n a k , cum suis veris ac legitimis metis et antiquis limitibus oda engedi E - csed’ várához az erdélyi fejedelemnek, de úgy mint ecsedi urnák, illyen conditiokkal: assecurálnak ben
nünket ő kegyelm ek, hogy mind ő felsége az er
délyi fejedelem 's mind az o rszág caveálja levéllel azt, hogy sem az mostani erdélyi fejedelem ő fel
sége, sem az jövendő erdélyi fejedelmek semmi ju st nem praetendálnak ezzel az concambiummal S z a - bolcsvárm egy éhez az régi v ég ezés ellen. H a penig ezeken kivíil valam it többet bírnának az hajdúk, contentálja az erdélyi fejedelem ő felsége arról azo
kat az kiké, av v ag y adjanak az uroknak kilencze- det róla. E ze k ért per concambium az erdélyi feje
delem is ő felsége, tanquam modernus possessor a r - cis E csed et commembrum regni H ungáriáé, adja a z m ag yarországi királynak ő felségének T o k aj’
várához, az hova az félj ül megnevezett faluk, por
tiók és telekek pertineáltanak, cum omnibus anti
quis metis ac pertinentiis, cumque solita evictione, R okom áznak felét, Tedeynek felét, S zen t Mihályt, bődbeli portioval egyetemben, úgy a ’ mint ő felsége Ecsedhez bírta az előtt, és az mit eladott ezekben, azé rt adjon m ást ő felsége az donatariusoknak. E - zeket per m anus de facto kézhez adja ő felsége az erdélyi fejedelem ezen plenipotentiarius követi által?
és az statutionak se contradicáljon; az minthogy az hajdúknak engedett jó sz á g b a is, ha statuáltatni a k a r
já k m agokat, innét sem lészen contradictio, kiről utrinque levélnek kell lenni.
*
A nnak felette mind az Ecsedhez való jó s z á g - nak, az ecsedi kapitánynak és az benne való haj
dúságnak, mind az szakm árvárm egyebéliekkel e - gyetemben m egparancsolja, el is végezze velek az erdélyi fejedelem ő fe lsé g e : hogy ad requisitionem regis H u n g áriáé, palatini, au t generális capitanei cassoviensis az várm egyékkel egyetemben felüljenek, et alia omnia communia onera et ju ra regni az várm egyével együtt tartozzanak praestálni az E - csedhez való jó s z á g tiil, és szolgáljanak M a g y a r- országnak mindennemű ellenségi ellen valam ikor és valahova kívántatik. A z szabolcsvárm egyei hajdú
s á g közűi ha ki valakinek v é t, tehát elsőben az füstin legyen törvény felőle, az rnelly félnek az nem tetszik, appellálják S zabolcsvárm egyére az kik Szabolcsvárm egyében la k n a k , az kik penig S z a k - m árban, azon v árm egyére, és ott az o rszág1 tör
vénye szerint procedáljanak ellenek.
Harmadszor. A z mostani feltámadásban az erdélyi fejedelem’ hajdúi az mennyi fő embereket és egyéb renden valókat m egöltek, semmiképpen el ne toleráltassék az emberi halál büntetés nélkül, hanem törvénynyel megbiintettessenek, és azon ki- vűl ha mi olly tűrhetetlen dolgot cselekedtek volna, az ki miatt capitalisba kelletnék embernek e s n i:
azon lesznek az erdélyi plenipotentiariusok, ut ad laesae partis requisitionem, elegedendő bizonysággal m egbizonyítván, törvényes ig a zsá g cum execu- tione szo lg áltassék , minthogy elhittük, hogy nem az erdélyi fejedelem ő felsége’ akaratjából cse
lekedtek, és az ki m arháját m egtalálja, m eg ad as- sék valakinél találtatik , ak á r mi névvel neveztes
senek.
Negyedszer. A z kállai já rá sn a k fél dézm áját, ki a z egri püspökséghez való, ő felségétől a z B á - thori uraknak volt engedtetve E csed ’ várához ob c er- tos respectus, mindazáltal az erdélyi fejedelem ő fel
sége lássa, mi ju sá t találja, és doceálja király u - runk ő felségénél. H a penig ju s a nem volna benne, találja meg király urunk ő felségét felőle, palatínus uram ő n a g y sá g a is szeretettel törekedik ő felsé
génél.
Ötödször. A z nádudvári járásbeli dézm a mint
hogy ő felségéé az királyé és M ag y aro rszág é, és nem régen foglaltatott el: ő felségének 's M a g y a r- országnak okvetetlen m egtérjen; N ádudvart peniglen ö felsége az erdélyi fejedelem birja éppen. A z föl
des uraknak, kiknek N ádudvárhoz, ú gy mint az egy faluhoz, közök vagyon, király urunk ő felsége ke
gyeim ességéből az előbbi végezés szerint contentál- j a az ő jusokról, az minthogy némellyeket közülök
im már is contentált.
Hatodszor. A z kunokat és jászo kat, kik az nádorispánsághoz hallgatnak, F rá te r Simon, B a r
csai Ján o s, Bikk G yörgy és egyéb urak ’s neme
sek’ jobbágyit, mellyek az koronához tartozók, ki
ket N a g y A n d rás, N ém eti G ergely és egyebek erő
szakkal tartanak, elbocsássák, és mint nem övéknek békét hagyjanak, hogy kiki szállhasson lakó helyére.
A zo k at is, mellyeket É g re birtanak, most is király urunk ő felsége1 sz á m á ra bírhassák, azonképpen az országbeliek is az elébbeni usus szerint bírhassák jó szágokat mind kétfelől, az mint a z bécsi vége
zés tartja.
Hetedszer. In praejudicium aliorum regnorum, regum et principum a z erdélyi fejedelem ő felsége