Programszerű leszokás támogatás gyógyszermentes módszerei

A leszokás támogatásának gyógyszermentes módszerei alkalmazása során alapvető fontosságú a páciens motivációjának ismerete, mivel eltérő stratégiák alkalmazandók a leszokásra motivált és nem motivált dohányosoknál.

Az egészségügyben is alkalmazható nem gyógyszeres támogatás számos – hatékonyságuk szempontjából különböző – formája ismeretes a minimális intervención túl: pl. személyre szabott önsegítő anyagok, intenzív egyéni, csoportos tanácsadás és telefonos tanácsadás (Stead és mtsai, 2013).

4.2.2.1. A nem gyógyszeres támogatás leszokásra motiváltak esetében

A leszokásra motiváltak esetében, a gyógyszermentes leszokástámogatás a magatartás-orvoslásra helyezi a hangsúlyt. A támogatás történhet egyéni, csoportos és a proaktív telefonos tanácsadás formájában, amelyek mindegyike bizonyítottan növeli a leszokás esélyét.

A nem gyógyszeres támogatás a leszokásra motiváltak esetében az „5A” módszer – első három lépését követően = minimális intervenció – további, negyedik és ötödik lépésének kivitelezését jelenti.

117 1. Ask – Rákérdezés, tudakozódás

2. Advise – Tájékoztatás és tanácsadás 3. Assess – Tisztázás, megerősítés 4. Assist – Támogatás, segítés

A változás támogatása, segítése érdekében a tanácsadás során hatékonynak tartott komponensek a praktikus problémamegoldási készségek fejlesztése (a kihívást jelentő helyzetek felismerése, a dohányzásra való késztetéssel való megküzdés készségeinek fejlesztése, a stressz kezelésének fejlesztése, a visszaesés megelőzése) és a társas támogatás nyújtása a kezelés során. Ugyanakkor a viselkedésterápia/magatartásorvoslás más elemei (relaxáció, ingerkontroll) is részét képezhetik a problémamegoldás fejlesztésének.

5. Arrange follow-up – Követés

A folyamat lényeges és elengedhetetlen lépése a változás folyamatának hosszú követése, a visszaesés megelőzése.

A leszokásra motiváltak esetében az „5A” módszer következetes alkalmazása bizonyíthatóan növeli a leszokás esélyét, ugyanakkor a kezelés hatékonysága szorosan összefügg a kezelés hatékonyságával. A kezelés hatékonyságát a találkozások száma, időtartama és tartalma befolyásolja. A kezelések hatékonysága érdekében a találkozások számát minimálisan négy alkalomban, optimálisan nyolc alkalomban határozták meg, amit hosszú távú követés egészíthet ki. Vizsgálatok szerint a nyolc alkalomnál több találkozó nem növeli meg szignifikánsan a leszokás esélyét a négy-nyolc alkalomhoz képest. Az intenzív kezelések minimálisan 10 perc tanácsadási időt tételeznek fel, de a találkozások időtartamának növelésével a leszokás esélye is növekszik.

Gyakorlati példa az “5A” módszer 4. és 5. lépésének alkalmazására

A módszer gyakorlati alkalmazásának példája Barabás Katalin Dohányzásról leszoktató program gyakorlati bevezetője fogorvosoknak című, 2011-ben elhangzott előadása alapján készült.

4. lépés- Támogatás

- „Ez a folyamat kettőnk munkáján alapul, természetesen az én szerepem a következetes támogatás.”

118 - „Szeretnék egy naplót átadni, amelynek a pontos vezetése segíti Önt az önkontroll kialakításában. Majd látni fogja, a naplóvezetés sokat segít. Ha leírja a történéseket, akkor kicsit kívülről is láthatja önmagát, erősíti az elhatározását.”

- „Őszintén írja le a kísértéseket, a megingásokat, a nehézségeket, de regisztrálja azt is, hogy miképpen tudott ellenállni, mit használt a kísértés kivédésére.”

- „Mi a véleménye, mivel tudná helyettesíteni a cigarettázást?”

- „Kit kérhetünk a családjából, aki Ön mellett fog állni az elhatározásában?”

- „Jó lenne kijelölni egy fix dátumot, amikor leteszi a cigarettát. Ez az első füstmentes nap lehetne maihoz képest két hét múlva.” (PONTOS DÁTUM MEGJELŐLÉSE)

- „Természetesen jövő héten találkozunk, és megbeszéljük a napló alapján a történéseket, a nehézségeket, és a kérdéseire válaszolok.”

- „Egyetért ön ezzel?”

- „Szeretné-e igénybe venni az önsegítő csoport munkáját?”

- „Van lehetősége internet használatra? Ezen a honlapon kap esetleg segítséget, a következő találkozónkig, itt van a telefonszám, amely ingyenes és a leszokást segíti.”

- „Kérem, vigye magával ezeket a szóróanyagokat, amelyek szintén segíthetnek.”

5. lépés – Követés

- „Már nagyon vártam a találkozást, nagyon érdekel, miképpen alakult a cigarettamentes nap.”

- „Gratulálok! Óriási dolog, hogy eljutott ide. Jelentős állomáson vagyunk túl.”

- „Tudom, hogy milyen erőfeszítést jelent ez az Ön esetében, de örömmel látom, hogy megoldotta.”

- „Természetesen az elkövetkező idők is még sok nehézséggel járnak.”

- „Hogyan oldotta meg a stresszel való megküzdést?”

- „Mivel jutalmazta magát?”

- „Hogyan viszonyult a dohányzó munkatársaihoz?”

- „A megnövekedett étvágy csökkentésére mit talált jónak?”

- „Milyen jó érzések kísérték a cigaretta letételét?”

- „Észrevette-e új dolgokat?”

- „Hogy viszonyult a környezete az új helyzethez?”

119 - „A következő hónapban újra találkozunk, szeretnék még egyszer gratulálni és az

elismerésemet kifejezni.”

- „Természetesen a megbeszélt időpontokban hívhat, ha úgy érzi, elakadt, és tudok segíteni.”

4.2.2.2. A nem gyógyszeres támogatás leszokásra nem motiváltak esetében

A leszokásra nem kellően motivált betegek esetében először a leszokás motivációját kell erősíteni a motivációs interjú alkalmazásával (Millner és Rollnick 1991 idézi Urbán, 2009).

A motivációs beszélgetés egy olyan módszer, amelynek révén a dentálhigiénikus segítheti a dohányzó pácienst abban, hogy felismerje, hogy a saját vagy környezetének dohányzása probléma, és lépéseket tegyen annak megoldása felé.

Lundahl és munkatársai (2010) metaanalízisükben arra az eredményre jutottak, hogy a motivációs interjú egyértelműen hatékony módszer, melynek elsajátítása minden egészségügyi dolgozó számára javasolható. Ennek megfelelően foglalkoztunk az Orális egészségfejlesztés kurzus I. keretében a módszer elméleti és gyakorlati alapjaival.

A motivációs interjú viszonylag egyszerűnek és könnyen használhatónak tűnik, ennek ellenére mindazok, akik nem vesznek részt ezzel kapcsolatos képzéseken, szinte egyáltalán nem használják ezt a szemléletet, s ezeket a módszereket.

Bár a motivációs interjú szemléleti rendszerének pozitívumaival általában könnyű azonosulni, gyakori az az ellenvetés, hogy ennek alkalmazására a dentálhigiénikusnak nincs ideje. Fontos ezért a motivációs interjú szemléleti rendszerének kapcsán hangsúlyoznunk azt is, hogy a motivációs interjú nem egy egyszeri, hosszú beszélgetést jelent, hanem a találkozások sorozatán áthúzódó szemléletet és módszertant. Ennek következtében mindennapi használata egyáltalán nem olyan időigényes, mint amilyennek feltételezik. Fontos ehhez hozzátennünk azt is, hogy hosszabb távon a terápiásan nem vagy hiányosan együttműködő beteggel való kapcsolat időigényesebb, mint a jobban együttműködő páciensekkel való kommunikáció.

Ez a betegközpontú, a páciens saját felelősségvállalásának növelését célzó módszer jelentős szemléletváltást tükröz a mindennapi dentálhigiénikus–páciens kommunikáció gyakorlatához képest. A dentálhigiénikus szakmai céljai helyett a páciens saját céljait állítja középpontba, a problémaközpontú megközelítés helyett a megoldásokra összpontosít, nem a páciens tudatlanságára és hibáira világít rá, hanem a már meglévő tudására és az erőforrásaira, s így a

120 dentálhigiénikus és páciense között egy partneri kapcsolatot alakít ki, amelyben a dentálhigiénikus egyik legfőbb feladata a páciens önhatékonyságának támogatása.

A motivációs interjú célja a páciens saját, egyéni motivációinak megismerése és támogatása.

A középpontban tehát nem a dentálhigiénikus céljai állnak, hanem a páciens céljai – amelyek gyakran jelentősen különbözhetnek attól, amit a dentálhigiénikus tart fontosnak. Egy dohányzó ember számára pl. fontosabb egyéni motiváció lehet a cigarettázás abbahagyására annak költségessége, vagy akár az, hogy új partnere nem dohányzik és zavarja őt a dohányzás, mint az olyan egészségi célok, mint pl. a fogkőképződés vagy a szájüregi daganat kialakulásának elkerülése, illetve a kardiovaszkuláris betegségek rizikójának csökkentése. Az egyéni motiváción alapuló változásokra értelemszerűen azért van szükség, mert ezek még nincsenek jelen a páciens életében, s ennek az oka gyakran a páciens változással (pl. a dohányzásról való leszokása) kapcsolatos ambivalenciája, ellenállása. A motivációs interjú szemléleti rendszerében a szükséges változásokkal kapcsolatos ambivalencia, ellenállás teljesen természetes jelenség, a változás folyamatának a része, így ezekre a megnyilvánulásokra a szakember megértően, empatikusan tekint. A motivációs interjú szemléletében a javasolt változásokkal szembe-ni ellenállás felszínre hozatala és ennek megfelelő feldolgozása éppen a siker egyik kulcsa. A dentálhigiénikus abban segíti a pácienst, hogy a változás ellen és mellett szóló érveket egyaránt átgondolja, s ennek alapján mérlegelje, hogy a változás miért volna jó számára, s hogyan tudná ezt megvalósítani a saját életében.

A motivációs interjú mindkét résztvevője szakértő: a dentálhigiénikus az orális betegségek ismerete és ezek kezelése terén, a páciens pedig abban, hogy ő ismeri legjobban önmagát, saját élethelyzetét, ennek megfelelően ő tudja leginkább eldönteni, hogy a szükséges változásokat hogyan tudná beépíteni az életébe. A motivációs interjú szemléletében a páciens önmagáért való felelőssége vitathatatlan és a változás elérése közös feladat: a dentálhigiénikus ehhez a szakértelmét adja, a változást azonban a páciens valósítja meg, a dentálhigiénikus csupán támogatja őt ebben. Ennek megfelelően a motivációs interjú szemléletében a dentálhigiénikus egyik fontos feladata a páciens aktivitásának növelése, önhatékonyságának támogatása.

A motivációs interjú előkészíti, motiválja a pácienst a leszokásra, de nem helyettesíti a leszokás intenzív támogatását. A leszokásra nem motivált dohányosok esetében tehát első lépés a motiváció kialakítása, majd a motivált dohányosok esetében használt kezelési/támogatási eljárások alkalmazása (Urbán, 2009). Ez a megközelítés kifejezetten az egészséget károsító

121 viselkedés felismerését elutasítók és a változással szemben ambivalenciát mutatók (A viselkedésváltozás transzteoretikus modelljének töprengés előtti és a töprengés fázisában lévőket) esetében segíthet az ambivalencia feloldásával és a viselkedés változásának elindításával. A motivációs interjú szemlélete az együttműködést, az aktivitás kiváltását és a páciens autonómiájának tiszteletét hangsúlyozza.

Amennyiben a szakember nem képzett a motivációs interjú technikájában, akkor ennél a betegcsoportnál is az „5R” módszerét kell alkalmazni. Segíteni kell azonosítani és felismerni:

a leszokás személyes fontossága a beteg számára; a dohányzás lehetséges rövid és hosszú távú veszélyei önmagára és környezetére nézve; a dohányzásról való leszokás lehetséges nyereségei a beteg számára, valamint a leszokást akadályozó tényezők azonosítása és megoldási lehetősége.

5R módszer (minimális motivációs intervenció): olyan esetben alkalmazható, amikor a páciens leszokásra nem motivált és a tanácsadó nem képzett a motivációs interjú alkalmazásában.

• Relevance (fontosság) – Annak a feltárása, hogy miért lenne az egyén számára személyesen fontos a változás, a változás jelentőségének egyénre szabott hangsúlyozása.

• Risk (veszélyek) – A potenciális negatív következményeinek azonosítása, a személyesen releváns veszélyek kiemelése.

• Rewards (jutalmak) – A változással járó egyénre szabott előnyök kiemelése.

• Road-blocks (akadályok) – A változást akadályozó, megnehezítő körülmények feltárása, rámutatni arra, hogy ezeken van mód segíteni.

• Repetition (ismétlés) – Minden alkalommal meg kell ismételni a motivációs intervenciót, amikor az egészségügyi intézményben megjelenik a személy.