a) A helyzet:
A Problémafa, célfa módszerét az ok-okozati viszonyok feltárására ajánljuk.
b) A cél:
A módszer célja a probléma okainak feltárása és a jövőbeni lehetőségek, szükséges tevékenységek felvázolása.
c) Leírás, folyamat:
A problémaelemzés első lépésében ki kell emelnünk azt a fő problémát, amelynek megoldását elő kívánjuk mozdítani. A problémaelemzés továb-bi lépéseivel a helyzet negatív vonásait gyűjtjük össze. A feltárt problémák között ok-okozati összefüggést kell keresni. Az összegyűjtött információkat egy Problémafa elnevezésű diagramon lehet ábrázolni. Ha átfogó problé-mafát akarunk kapni, akkor a negatív helyzetet a lehető legáltalánosabban kell megfogalmazni (pl. civil-nonprofit szervezetek bejegyzési nehézségei).
A fő problémát tovább bontjuk ok-okozati összefüggések alapján járulékos problémákra (pl.: belső problémák, bejegyzési rend problémái stb.), majd azokat is tovább bontva jutunk el az alapproblémákig (pl.: hiányos ismere-tek, kapacitás hiánya, törvényi problémák stb.). Az okok az alsó szintekre, az okozatok a felső szintekre kerülnek. Az így elkészített problémafa a léte-ző helyzet negatív oldalát mutatja be egyszerűsített formában.
A Célfa bemutatja a jövőbeli lehetőségeket, a jövőbeli helyzet eléréséhez szükséges feladatokat ugyanabban a metódusban, ahogyan azt a
probléma-181 A módszer lényege, hogy azonosítani kell problémákat, amelyeken változ-tatni kívánunk, majd azok hierarchiájának meghatározásával feltárjuk az ok-okozati összefüggéseket. A problémák elemzése során végig kell gondolni, hogy mi az ok és mi annak a következménye. Amennyiben bizonyos problé-mák nincsenek egymással ok-okozati kapcsolatban, egymás mellé kell állíta-ni. Az ok-okozati elemzést követően létre kell hozni a tükörképet, a célfát.
A célfa a meghatározott negatívumokat eredményekké fordítja, megoldási lehetőségeket mutat be. A különböző célkitűzések egymásra épülése eszköz-eredmény összefüggést eszköz-eredményez. A célok megfogalmazásakor a konkrét feladatok nem körvonalazódnak.
Papír, filc, toll, tábla.
h) Értékelés és szempontjai:
Az értékelés maga a problémafa, célfa bemutatása a teljes csoport előtt, a bemutatás után mindenképpen hagyjunk időt a visszacsatolásra, reflexióra.
i) Fejlesztett kompetenciák és kulcskompetenciák:
anyanyelvi kommunikáció;
- kezdeményező és vállalkozókészségek;
- szociális és állampolgári készségek;
- együttműködés;
- asszertivitás;
- logikai gondolkodás;
- elemző szemléletmód;
- helyzetfelismerő képesség;
- problémamegoldó képesség;
- kreativitás;
- koncentrációs készségek;
- megfigyelő készségek.
-
j) Specialitások (korlátok, korosztályi határok, nem javasolt elemek/esetleges extremitások, veszélyek-buktatók, taná-csok-tanulságok):
A módszer esetében fontos a szemléltetés, hogy jól láthatóak legyenek az ok-okozati összefüggések, ezért hangsúlyt kell fektetni a vizuális megjelení-tésre (pl. a végeredmény gyakran lehet egy egész falat beterítő ábra is, ami önmagában is sokatmondó).
183
Erõtérelemzés 79.
a) A helyzet:
A módszert olyan esetekben ajánljuk, amikor valamilyen változtatást kíván végrehajtani a szervezet és ehhez szükséges az erőviszonyainak (hajtóerők-gátlóerők) feltérképezése.
b) A cél:
A módszer alkalmazásának segítségével feltérképezhetjük egy szervezeten belül a tervezett változást segítő, támogató és az ezeket gátló, akadályozó tényezőket. Ezt követően lehetőségünk van a különféle tényezők befolyáso-lására, hogy a változást minél zökkenőmentesebben tudjuk bevezetni.
c) Leírás, folyamat:
A módszer lényege, hogy idejében felismerjük a lehetséges gátló tényezőket, és intézkedéseket tegyünk ezek csökkentésére, illetve a hajtóerők erősíté-sére. Az erőtérelemzés úgy segíti a változást, hogy a résztvevőket ösztönzi, hogy együtt gondolkodjanak a változásról, és bevonásuk révén elkötelezi őket a változás mellett. Ezért fontos, hogy az elemzésben minél többen ve-gyenek részt.
Folyamata:
Koordináta-rendszer segítségével ábrázoljuk a változást segítő erőket, té-nyezőket. A nyilak vastagságával jelöljük az erő nagyságát. Ugyanezt tesszük a gátló tényezőkkel is. Ha az ábránk egyensúlyban van, akkor tudjuk, hogy csökkentenünk kell a gátló erőket és törekednünk kell a segítő tényezők növelésére, erősítésére. Ha a gátló erők kerülnek túlsúlyba, akkor még sok munkánk van a változás bevezetéséig, hiszen ezeket az erőket semlegesíte-nünk kell. Amennyiben a támogató erők vannak többségben, akkor bátran tervezhetjük a változás bevezetését.
Kívánt helyzet
Jelenlegi helyzet
Hajtóerő Gátlóerő
⇒ ⇐
185 Lépései:
Rajzoljunk papírtáblára vagy csomagolópapírra egy erőviszonyokat be-1. mutató ábrát (ld.: fent). A függőleges vonal az egyensúlyi pont. Közvet-lenül a vonal fölé írjuk a jelenlegi helyzetet. A jobb felső sarokba írjuk a kívánt helyzetet. Az egyensúlyi vonaltól balra eső rész a „Hajtóerők” di-menziója, a jobb oldali rész pedig a „Gátlóerők”-é.
Soroljuk fel azokat az erőket, amelyek a változás irányába hatnak, ezeket 2. írjuk a hajtóerő dimenziójába.
Rajzoljunk az ábra jobb oldala felé mutató nyilakat az erők irányának jel-3. zésére.
Határozzuk meg hasonló módon a változás ellen ható fékezőerőket.
4.
A fő erők meghatározása után gyűjtsük össze azokat a tényezőket, ame-5. lyektől ezek erősebb hajtó-, illetve fékezőerők lesznek. A különböző
erős-ségeket a nyilak nagyságával jelölhetjük.
Az erőtér most egyensúlyban van.
6.
A kívánt eredmény eléréséhez az a cél, hogy a fékezőerőket csökkentsük 7. és a hajtóerőket erősítsük. Ha csak a hajtóerőket növeljük, akkor
előfor-dulhat, hogy ezekkel szemben hasonló erősségű fékezőerők keletkeznek, így a leghatékonyabbak akkor vagyunk, ha a fékezőerők kiküszöbölésére, csökkentésére törekszünk.
Tegyük fel a kérdést: Milyen erőket lehet megváltoztatni? Ezek közül né-8. hány kívül esik a csoporttagok befolyásán, de ezzel most ne törődjünk.
Állítsunk fel akciótervet az ötletek megvalósítására.
9.
d) Ajánlott csoportlétszám:
15-20 fő (5-7 fős kiscsoportokban).
e) Ideális helyszín:
h) Értékelés és szempontjai:
Az értékelés maga az eredmények bemutatása: érdemes az egész csoport számára ismertetni az eredményeket, hogy ki mire jutott, milyen akciótervet dolgozott ki. Majd elkészíteni a szervezet számára egy egységes egészet a javaslatok elemeit felhasználva.
i) Fejlesztett kompetenciák és kulcskompetenciák:
anyanyelvi kommunikáció;
- kezdeményező és vállalkozókészségek;
- szociális és állampolgári készségek;
- együttműködés;
- asszertivitás;
- logikai gondolkodás;
- helyzetfelismerő képesség;
- problémamegoldó képesség;
- kreativitás;
- koncentrációs készségek;
- egymásra figyelés;
- előadói készségek;
- meggyőzés;
- érdekérvényesítő képesség;
- stratégiaalkotás képessége;
- vitakultúra.
-
j) Specialitások (korlátok, korosztályi határok, nem javasolt elemek/esetleges extremitások, veszélyek-buktatók, taná-csok-tanulságok):
Legyünk érzékenyek a változásra!
Fontos, hogy ne minősítsük a másik véleményét, nézeteit, hiszen nem va-gyunk egyformák, így a nézeteink is különbözőek.
187