A Galliában lévö több urak közöt. leg inkáb grof szent pol., és pon-thiö. külömböztetik vala meg magokot abban az idöben, de mindenek felet grof ponthiö. a ki fejdelıni joszágot birván. ugyan annak a titulusát is viselte. nagy gazdagságal. és fényeségel. ez özvegy lévén.
tsak egy leánya volt., a kinek is nagy eszét. és szépségit. mindenek tsudálták. és az attya udvara. mindenkor tele volt vitéz iffiu urakal.
Szent polnak pedig, semmi gyermeke nem [78a:] lévén, hanem egy unokája. a kinek kevés öröksége lévén, tölle várhatt-a minden szeren-eséjét. ez az iffiu, igen okos. és szép termetü volt. azon kivül nagy familiábol valo, hogy ha egy felöl a sok jószágal nem ditsekedheték., más felöl a természet minden féle jovaival meg áldotta volt ötet.
ez az iffiu, egy szer a többi közöt igen meg külömbözteté magát.
a vitézi játékokban, a melyek szoktak vala lenni a régi udvarokban.
ugy anyira hogy ponthiö grof nagy kedveségiben vévén, azt kiváná hogy udvarában lenne., a ki is látván abban mind nagy elö menetelét.
mind nagy hasznát. örömest reá álla. ponthiö is szerencsésnek tartá magát. hogy bé tölt volna kivánsága.
Thibolt. akit is eszerent nevezi ahistoı'ia., alig állapodék meg a ponthiö udvarában., hogy szabadosan udvarolhatván az iffiu fejdelem
1" meg meg hallá.
79
aszonyt, annak szépségin valo tsudálkozását a szerelem követé, és noha az okoság az ellen akara állani, eleiben1°2 adván. hogy nem volna abban az állapotban.. hogy fel emelhesse szemeit arra a fej-delem aszszonyra. mind azon által indıılattyának engedni kelleték.
de hogy valamiben meg büntesse vakmerö hajlandoságát., magát örökös el titkolásra itélé. [78b:]
Ez a fejdelem aszony valoságal leg szeb személy volt abban az idöben, de kemény szivü nem volt. és az ö nagy esze. könnyen meg üsmérteté véle. az ö szépségének hatalmát. ha szinte thibolt oly igen titkolá is magát. de észre vévé hogy mitsoda nyilal lötték volna meg ötet, és azon magában igen örüle. hogy olyat ejtet volna rab-ságában, a kihez szívében nem érzet semmi ellenkezöt., mind azon által. amely okok erölteték thiboltot hogy el titkollya magát. ugyan azon okokbol. a fejdelem aszony is fel tevé magában hogy el rejtené a maga indulatit. de az ö szemek el árulván öket, meg üsmérteték vélek. hogy egy mást szeretnék.
Mint hogy pedig anagy urak abban az idöben. igen hatalmasok valának. és1°3 egy más ellen gyakorta hadakoztanak, mint hogy pedig ponthiö grofnak leg több joszága volt. azért ö reája. leg többen is irigykedtenek. de thibolt az ö vitézsége és okossága által, oly igen meg szaporitá az ö tartományit. hogy minden szomszedi kezdének tölle igen tartani. és csendeségben hagyák birni minden joszágit.
Thiboltnak nagy hasznos szolgálati, nevelik vala a grofban hozája valo baráttságát. és a fejdelem asz- [79a:] szonyban, az ö titkos hajlandoságit. de mindenek felet thiboltnak egy igen szép gyözedelme, a melyet nyert az ellenségen, és a mely leg nagyob ditsöségére. és hasznára volt a grofnak. a melyért oly nagy öröınel, és háláado szivel lett hozája. hogy az egész udvara. és az egész nép láttára meg ölelé ezt a vitéz iffiat, és nagy örömében arra kéré. hogy mondaná meg mivel jutalmaztassa meg szolgálattyát. és ha felit kérné is tartományinak, de szerencsésnek tartaná magát., ha valamiben meg mutathatná hozája valo hálá adását
Thibolt a ki mindeneket tsak azért igyekezet tselekedni. hogy méltó lehesen ahoz, a ki ért szíve éget, ezen meg batorodván. a grof lábaihoz borula. azt meg vallá néki., hogy ö. a maga sorsával meg elégednék.
mivel hogy olyan szerencsés volt. hogy ö érette mind hartzolt.1°4 192 eleiben [Második 8-fi-ből javítva.]
193 és (hogy) egy más ellen
194 haltzolt. [Nyilván íráshiba hartzolt helyett.]
20 5
10
15
0
30
35
6
mind gyözedelmes lett volna. de a maga szive oly nagyra vágyó.
hogy azt nehezeb volna meg elégitteni és ugyan az is mér tölle oly kegyelmet. kérni. a melyen áll néki minden boldogsága.
A Grof kénszeritenim kezdé hogy mondaná meg világosabban akarat-tyát. és nemesi hitére eskiivék néki. hogy mindent meg tselekszik.
valami kivántatik ahoz aboldogságához. ez az ígéret meg bátorittá thiboltot félelmében. a melybe volt kivánsá- [79b:]gáért, és mondá, uram arra mérlek kérni, hogy hadd lehessek vitézze a fejdelem asz-szonynak, és abban a hivatalban. hadd szolgálhassam. és hadd tisztel-hessem.. tudom uram mitsoda vak merö az en kérésem, de ha egy korona kell azért. hogy meg érdemelhessem. azal biztatom magamot hogy eza kard, a mely meg gyözte ellenségidet. a szeretettel együt olyan sorsra vezet, a melybe érdemes lehetek. arra a ditsöséges álla-potra. a melyet ohajtok
Ki nem lehet mondani mitsoda örömel halgatá a grof mind ezeket.
és fel emelvén thiboltot., nagy szeretettel meg ölelé és mondá néki.
már kedves fiam többet nem kivánhatok. hanem azon kérem az egeket, hogy a leányom oly kedvesen vegye kérésedet., valamitsoda gyönyörüségel akarom azt bé tölteni. ezekre meg fogván kezét néki.
a fejdelem aszonyhoz vivé és mondá néki, leanyom. mint hogy semmi nincsen dragáb elöttem mint magad, ugyan tsak teis fizetheted meg helyettem a mivel tartozom ennek az iffiu vitéznek, az ö hozád valo nagy tisztelete tsak azt kivánnya., hogy téged szolgalhasson.
én pedig arra kérlek hogy vegyed férjiil magadnak. azö nagy érdeme szeretete meg érdemli hogy a szived arra hajollyon. a fejdelem aszony erre meg tüzesüle. a szemeit le fordittá. de kénszeritetvén a feleletre. meg vallá hogy az atya kezéböl kedvesen el venné. és hogy mindenekben akarattyát követné. thibolt ezeket meg köszöné, olyan szokal. a mel-[80a:]lyekböl. ki tettzék. mind nagy szeretete.
mind nagy öröme.
A grof hogy sokára ne hala-sza az ö kivánságoknak bé tellyese-désit. mindgyárt parancsolatot ada ki hogy a lakadalomhoz készüllye-nek. és egy nehány nap mulva. a lakadalom meg lén. nagy ditsöségel.
és fényeségel. a házaság pedig. nem hogy tsendesitette volna. de söt még jóbban fel gerjeszté egy máshoz valo szeréteteket. anyira, hogy a grof gyönyörködöt házaságokon és nem tudta meg külöm-böztetni. hogy melyik a kettö közül. szeretné jobban egyik a másikát.
195 kénkeritené kezdé [Elirás.]
Mikes Keıemeıı összeg 1\1fivz-1 III. 81
Két esztendöt töltének egy másal illyen nagy egyességben. és semmi öket meg nem háborittá, hanem csak, a, hogy nem volna maradékok, és noha az. az ö szereteteket meg nem gyengitette is.
de ugy tettzet nékik hogy valami héjával volnának.1”°
5 Az illenm gondolatok nyughatatlanságban hozván thiboltot, fel tevé magában hogy spanyol országban a szent jakab Compostellájához menne. ugy mint szarándok. abban az idöben avitézek. nem ollyanok voltanak mint mostanában, az Istenhez valo buzgoságot. ugy meg akarták mutatni, valamint a bátorságokot, a mely mostanában egy-10 ügyiiségnek tettzenék.
Azért senki nem is tsudálkozék azon. hogy vitéz [80b:] thibolt.
Compostellában akara menni, de a fejdeleın aszony nem akarván meg válni kedves férjétöl, maga is el akará oda kísérni, hogy véle együt mutassa bé imádságit. thibolt erre nagy örömel reá álla, a grof 15 ponthiö pedig mindenekbe kedvit keresvén avejinek mindeneket .a mi az uthoz kivántaték. el késziteté nagy czifraságal. és melléjek sok kiséröket rendele. és mint reménlé a grof rövid idö mulva. viszá valo téréseket. azért a butsuzás is keveseb szomoruságal ınene végben.
El indulván tehát, semmi olyas dolog rajt-ok nem történt, mind 20 addig még Compostellához egy napi járo földre nem érkezének, a hol thibolt meg állapodék. hogy meg nyugosztallya a fejdelem aszonyt., és egy vendég fogadoban meg hálának. más nap regel a fej delem aszony, egy kevesé fáradton érezvén magát. thibolt minden tselédit. és kiséröit.
elöre el küldé. hogy idöt ne vesztene. és tsak egy emberit tartá meg 25 maga mellet.
A midön meg nyugosztalták volna magokot-, meg indulának. de meg tudván hogy az erdöben veszedelmes hellyen kellene el menni, az emberét. a kiséröi után küldé, hogy egy részit viszá téritené, nehogy a fejdelem aszonyıgs egyedül látván ötet. meg ne ijedgyen, 30 de az alat tsak halattanak az erdöben, és szerencsétlenségekre olyan utra találtak. a melyet nem üsmérték. és a melyet a [8la:] tolvajok tsináltak volt. hogy reájok vigye az utozokot.
Thibolt meg tsalatkozván szerencsétlenségire. ezt a veszedelmes utat vevé eleiben. gondolván hogy az emberei azon jönének viszá, 35 de tsak hamar észre vevé hogy el tévelyedet volna, mivel nyolcz
196 volnának. [A szó vol része van-ból javítva.]
197 illen [Valószínűleg íráshiba 'illyen helyett.]
19° fejdelem [ti. aszony] [Néhány sorral lejjebb:] vegyveres [fegyveres]
vegyveres ember egy szers mint reá rolıanának. és parancsolák néki hogy szállana le lovárol. thibolton fegyver nem lévén. az ö bátor szíve sem engedé meg néki hogy engedelmeskedgyék.
Egyik a tolvajok közül látván. hogy nem akarna szot fogadni, rajta mene a lántsájával, de thibolt a ki nem t-sak a tolvajokon szokot volt erött venni.1“9 ki tekeré kezéböl a lántsát. akor már oltalmazhatván magát., tsak hamar a földre vere le kettöt bennek, de a midön a harmadikában üté a lántsát. a lántsa száz darabra törék kezében,° az ött aki még meg marada. körül vévék ötet, és alovát meg Ölék alatta, akor nagy nehezen meg fogák ötet. meg foszták. és egy fához köték. nem akarván ugy mondák. kezeket- meg ferteztetni, oly vitéz ember vériben.
A hartz, és athíbolt drága köntöse. a melyen igen kapának. el felejtette volt vélek a fejdelem aszonyt. de a midön. tsak a volt ahátra. annak` szépségin el álmélkodának. és annak a nyereségnek inkáb kezdének [8lb:] örülni, a szerelem a nemes szívben, nemesi gondolatokot ád., de az olyanokot mint ezek valának. dühösségre indittya.
Ezek az Istentelenek azon kezdének egy más közöt vetekedni.
hogy melyiké lenne az a szép nyereség. és talám kardra is költenek volna egy másal érette. hogy ha a fejek. azt nem ígérte volna nékik, hogy nékik is részek lészen a nyereségben, a ki ért a leg nagyob fejdelem sem szánta volna életét veszedelemre tenni.
Mit kelleték látni egy férjnek. a szerencsétlen thiboltnak.2°° mint ha egy kést ütöttek volna szívében, mitsoda boszuságban nem volt. hogy se meg nem segíthet-é. se boszut nem álhata fejdelem aszonyaért, egyebet nem tselekedhetvén. arra kénszerítté a menyeket.
hogy hadd halyon meg keserüségében. mint hogy meg nem halhatot a latrok fegyverétöl.
De hogy lehesen k-i mondani a fejdelem aszonynak állapottyát.
a ki kiáltaní kezde. a hajat tépte. kérte. és fenyegette öket. de azok a gonoszok meg nem vált-oztaták szándékjokot; minden kérése és kíáltása haszontalan volt, az eı`ö és a dühösség2°1 közt lévén. el kelletett volna szenvedni míndnyájoknak2°2 irtoztato tselekedeteket,
19° venni. (te) ki tekeré
20° thiboltnak. [Második t-n-ből javítva.]
*'31 hühösség [Elirás dûhösség helyett.]
202 mindnyájoknak [cl-n-ből, á-0-ból javítva.]
b* 83
hogy ha aló dobogásra.2°3 és a szora, elnem kelletet volna szaladni ezeknek a hohéroknak [82a:]
A rémülés. mely együt jár a gonoszságal. el hagyatá vélek prédájo-kot. és szaladni kezdének oly sebeségel. hogy a fejdelem aszony tsak hamar el veszté öket. de a szerencsétlenség mely rajta történt. oly igen fel háborítá elméjit., hogy magát leg gyalázatosabnak tartván, és azt ís2°4 gondolván. hogy már az ö férje gyülölségel fogja tekinteni.
azért Ö ugy kezdé tekinteni ferjét. mint aleg kegyetleneb ellenségit.
a ki is bizonysága volt szerencsétlenséginek,, elméjében már meg lévén háborodva azt gondolá hogy meg kellene válni attol az egy embertöl aki azt mind látta, mind másoknak ki hirdetheti, mind ezek a szomoru gondolatok anyira meg tébolyíták az elméjit. hogy nagy gyiilölséges haragjában el merülvén. az földröl az egyik tolvaj-nak kardgyát fel vevé és futvást mene férjéhez hogy meg öllye, de mint hogy nem igen tudot az olyan dologhoz. nem a fejére esék a vagás, hanem a kötélre, a melyel meg volt kötve, a ki is meg szaba-dulván. ki vévé akardot kezéböl.
Thibolt által látá. azö gondolatit. azert tsak kegyeségelis akará meg tsendesiteni. ha meg akarnád visgálni. mondá néki. azt a szívet.
a mely. egészen tiéd, abban tsak a szerentsetlenségeden valo kese-rüsé- [82b:]get, és szánakodást láthatnád. miröl vádolhatnálak én tégedet, miben lehetnél vétkes. én nem azon férjed vagyoké minden-kor. a ki teged szeret., egyedül valo bizonysága vagyok szerencsét-lenségednek. azt én el fogom rejtení az egész világ elött, és soha arra okot nem adok. a melyböl észre vehessed. hogy a nékem eszembe jutot., ne keressed tehat azt, hogy ki nyilatkoztassék a mi gyalá-zatunk. a te meg átalkodot haragodal., t-sendesedgyél meg, kegyes, és áítatos indulatbol igyekeziink azon, hogy magunkot meg tisztít-tsuk, anem akaratal tett vétekböl.
Egy illyen okos, és értelmes beszéd semmit sem foga a fejdeleın aszony elméjin, és nem hogy ezekre felelt volna. de még azon igye-kezék. hogy ki vehesse a2°5 kardot kezéböl, és meg ölye.
Ebben az orában érkezének a thibolt emberei, akik el tévelyedtek volt. és az egész erdöt fel járták volt amég oda érkeztenek. ugyan azö lovok dobogásátol is szaladtak volt el a tolvajok.
203 dobogásra. [8-T-böl javítva. Pár sorral lejjebbz] a fejdelem [ti. aszony]
204 azt is (golván, h) gondolván. hogy [Törlés a sor elején.]
205 a (ka) kardot [Törlés a sor végén.] [...] az egész fel járták volt [ti.
az egész erdőt]
5
10
15
20
30
35
A fejdelem aszony mérgiben nem tuda mit tsinálni, hogy meg látá öket, azért hogy végben nem viheté szándékát. és el hagyván.
a kardot, meg esküvék. a férjének, hogy keze által halna még meg Thibolt semít sem felele fenyegetésire. igen nagy keserüségben lévén a szive.. hanem az embereinek mon-[83a:] dá. hogy nyolcz tolvaj ütött volna reája. hármát közüllök, magok is látnák a földön heverni.
és hogy a többi el szaladot a lovok dobogására, azután köntöst vett magára, a fejdelem aszonyt lora ült-eté. és maga is lora üle, és Com-postellában érkezének, de az uton nagy tsendeségben, és szomoruság-ban volt, mind egyik. mind a másik. azt is észre lehete venni. hogy a fejdelem aszony. mint ha meg tébolyodot volna elméjibe
Thibolt el érkezvén. a fejdelem aszonyt egy klastromba szálitt-á, és maga a templomba menvén. az oltár elött le borula. nem azal a szándéka-l. a melyel meg indult volt. hanem hogy a menyektöl anyi eröt kérjen. hogy el viselhese kegyetlen szerencsétlenségit.
Azután viszá térvén. a grof nagy örömel látá öket, thibolt pedig mindenkor azon volt hogy meg mutathassa a fejdelem aszonynak hozája valo szeretetét de látván hogy mindenek haszontalanok volnának. azt is észre vévé hogy éttzaka egy nagy kést dugogatna a melyel meg akarná ölni. azért különösön mene lakni. és tsak anyira mutatá hozája magát. a nıenyire gondolá hogy mások semmit észre nem velıetnek, annyival is méltób volt a szánásra., hogy mindenkor nagy szeretettel volt lıozája. [83b:]
Mind azon által a grof sajdítta valamit ebben a dologban, és el nem titkolhaták azt ö elötte. mivel thibolt. mindenkor. alatomban valo nagy keserüségben volt mindenkor; a fejdelem aszony is ritkán ınutatá meg magát., a férjire. alig nézet. mindenkor halgatásban volt. mikor kelletet is szollani. a szókot nem rendel mondotta ki, egy szoval minden tselekedetéböl ki tettzet., hogy vagyon valami közöttök. a grof tehát tellyeségel meg akará tudni az okát ennek a változásnak. thiboltol
Thibolt sokáig nem akará meg mondani, de mint hogy olyan fejdelem sürgette arra, akinek mindennel tartozot, meg beszéllé néki adolgot mind egészen. és semmit sem hagya el, és azután olyan keserves szokal. tevé eleiben a fejdelem aszonyhoz valo szeretetit.
hogy a grofnak meg esék a szíve rajta. és boszonkodni kezde leányára.
Azután szánni kezdé thiboltot.2°° kit is meg vigasztalá., meg
203 thiboltot. (a) kit is
85
igérvén néki. hogy fog a leányával beszélleni. az iránt, hogy meg változtassa maga viselésit. mivel a tiéd oly okos. és oly mértékletes.
hogy2°7 nem tsudálkozlıatok azon eleget., a mi engemet [84a:] illet.
én azért köteleségel vagyok hozád, és mindeneket el követek. hogy a fejdelem aszonyt a maga köteleségire, viszá hozhassam, és reménlem hogy meg térvén vakságábol. azon szeretettel és tisztelettel lészen hozád. a melyet érdemel a te nemesi magad viselésed.
Ezekre a szokra meg ölelé ötet, és a fejdelem aszonyhoz mene.
a kit is ülve találván. a fejét a kezére hajtotta. mint egy2°° olyan szeınély. a ki mély gondolatokba vagyon., a leányok körülötte állottanak nagy tsendeségben., a grof inté nékik hogy menyenek ki, és más házban menének. egyedül maradván véle. mondá leányom miért nem v% hozám nagyob bizodalomal. én aki anyiszor mutattam hozád. atyaí szeretetemet., mindenkor ezekben a szomoru gondolatok-ba lészé, a melyet az egész udvarom tsudállya, én jól tudom minden szerenesétlenségidet. a te méltó férjed mindeneket meg vallot nékem.
a melyen- a szivem meg eset.2°° de még inkáb meg eset a thibolt maga viselésin. aki nem vigyázván a te meg atalkodot haragodra, mind hozád. mind én hozám valo tiszteletit maga elött viselte. a ki is semmiröl nem21° panaszolkodván azal meg elégedet, hogy magát meg oltalmaza ate [84b:] igasságtalan haragodtol.
Ezekre a szokra a fejdelem aszony fel emelvén szemeit. nagy haragal_ a grofra., és irtoztato modon tekintvén reája. a melyért más akárki. az attyán kivül meg ijedet volna. tölle, mondá. hát thibolt meg mérte probálni. hogy ki nyilatkoztassa a titkot?
oh! leányom, más képpen beszély. egy olyan ember felöl. a ki tégedet mód nélkül szeret. és a ki nem tekénti igasságtalanságodot., se kevés okodot a haragra. szály magadban, gondold meg, mint szeretted férjedet, arra nem eröltettelek hogy el vegyed. és ate rajtad történt dolog. se szeretetit. se tiszteletit. meg nem változtatta.
tartozol hozája lenni hálá adoságbol., azon szeretettel. és bizodalomal, erre ugy kérlek mint egy jó akarod. és mind paranesolom. mint atyád. és urad, ély az alkalmatosagal. a még szánakodásal vagyok hozád, tarts attol. hogy haragra ne ingerely. és minek utánna ugy bántam volna. mint atyád. ugy ne bánnyam veled mint örökös urad.
207 hogy (hogy) nem [Törlés a sor elején.]
205 egy [Beszúrás.]
209 meg eset. [meg eset.-ből javítja az ékezet áthúzásával.]
21° nem (pas) panaszolkodván
5
10
15
20
.E5
30
5
Ezek a211 beszédek. nem hogy- meg tsendesitették volna a fejdelem aszonyt. de még jobban fel ingerlék, és jobban ki tettzék az ö meg tébolyodása. a grof ezt látván gondolá hogy alkalmatosab [85a:]
idöt kell arra keresni hogy helyre hozhassa. el hagyá. de meg paran-esolá hogy vigyáznának reája. és hogy senkivel ne beszélhetne. tsak a leányival, és ezeket mind meg beszéllé thiboltnak, ez a dolog illyen formában két holnapig tarta. és az alat agrof egy napot sem mulata el. hogy a leányának eszét helyre hozhassa. de tsak haszontalan volt, söt még az ö haragja minden nap nagyobodék. a grof ezeket látván.
boszonkodni kezde. ellene. és a békeséges türésit továb nem viheté.
a midön még hallá egy hü emberétöl, hogy a fejdelem aszony azon igyekezik, hogy thiboltnak valamelyik tselédivel öte_t meg ölesse, erre haragját meg nem határozhatá, és minden végezés nélkül fel tévé magában. hogy meg szabadittsa a familiáját olyan aszszonytol a kit ugy tekintet mint egy tsudát. erre valo nézve. olyan szin alat hogy mulattassa a fejdelem aszonyt. egy kis hajoban ülteté, magával együt. és mikor a tengeren már jó mesze volnának, a hajosokal meg fogatá a leányát. és egy hordoban bé záratá, a melyet már arra el készítettek volt, és a tengerben vetteté. azután ki szálla a partra.212 De oh tsak nem meg hala bujában thibolt. a [85b:] midön a grof még nagy lıaragjálıan ezeket tudtára adá néki, mitsoda keserüségben nem esék, mitsoda azokal nem adá eleiben. ennek a kegyetlen atyának irtoztato tselekedetét. és azonnal a tenger parttyára futa. hogy ha láthatná. szerencsétlen fejdelem aszonyát. de semmi vigasztalásra valot nem láthata. azért nagy keserüségel viszá tére.
Ennek a fejdelem aszonynak az Ö213 iffiusága. a ki is tsak husz esztendös volt, és annak tsudálatos szépsége. szüntelen az elméjiben forgot. és nyomorultnak tartá magát., hogy boszut nem álhatna haláláért
A ponthiö grofnak is haragja el mulván. tsak hamar meg báná tselekedetit. és olyan nagy szomoruságban esék. hogy a szegény thiboltnak kelleték meg vigasztalni, ez a grof gondolá, hogy ha még egy szer meg házasodnék, és maradéka lemıe. a meg tsendesittené fel háborodot elméjit, tudván azt. hogy a veje többé házaságra nem
A ponthiö grofnak is haragja el mulván. tsak hamar meg báná tselekedetit. és olyan nagy szomoruságban esék. hogy a szegény thiboltnak kelleték meg vigasztalni, ez a grof gondolá, hogy ha még egy szer meg házasodnék, és maradéka lemıe. a meg tsendesittené fel háborodot elméjit, tudván azt. hogy a veje többé házaságra nem