A maga viseléséröl kerm vévé észre. hogy tengeri tolvajok volnának beıme. azért keményen is rajtok mene, a mint kezdék pedig magokot viselni. abbol által látá hogy nehezen adnák fel magokat, ollyan nagy vitézségel is viselék magokot, hogy azt meg mérék probálni.
hogy vas horgokot haj igálának a kerm haj oj ára. hogy meg tartoztassák.
és" ostromal belé mehessenek. a hartz akoron el kezdödvén. kinek kinek a maga személyében kelleték hartzolni. az anglusok igen jól viselvén magokat az ellenséget egy nehany szor viszá nyomák. de a többi közöt, leg inkáb kezdék tsudál- [24lı:] ni lunleit. a ki is egy kar-dal. a leg veszedelmeseb helyeket keresé. meg ölvén mind azt, aki elötte találkozot. és a ki egy nehányad magával., akik leg vak meröb-bek valának. azokal. az ellenség hajojában ugrék. akik is látván azt a nagy merészséget. oly igen meg rémülének. hogy el veszték sziveket., a vitéz eleonora pedig keserüségében. nagy mérész dolgokot viszen vala végben. el szánván tellyeségel életét. látván dom fernándnak hüsegtelenségit., kerm nagy rettegésel látván lunleit az ellenség hajojában. annyi segittséget külde utánna. hogy atolvajok, akik vitézi modon viselek magokot. végtire fel adák magokat.
Akoron az anglusok mindnyájan örömökbe kialtani kezdének, a tolvajok közül, akik életben meg maradának. azokot lántzra tevék.
azután száz féle ditséreteket mondanak a tisztek. a hajosok. és min-denek lunlei felöl. mindenik tsak az ö vitézi tselekedeteit beszéllette egyik amásikanak. atolvajok magok meg vallottak. hogy e nélkül” a vitéz iffiu nélkül ök gyözedelmesek lettek volna. kerm pedig nem tudta mit mondgyon tsudálkozásában. és gyönyörüségében. halván hogy mitsoda ditséreteket tesznek felölle. ö is atöbbivel együt fel magasztalá. nagy vitézségét. és okos maga viselését. lunlei pedig ezeket tsendeségel halgatá. mivel az ö ke-[25a:]serüsége meg nem engedé. hogy valamely kis örömel halgassa ezeket adieséreteket, desöt még inkáb ohajtotta volna veszedelmét. mint sem a 'ditséretet kerm, igen nagy gazdagságot találván atolvajok hajojában, mind a hadi embereket, mind a hajosokot esze gyüjté. és mondá nékik, mint hogy oly vitézül viselték volna magokot. az igasságos dolog hogy vérek ki ontásanak jutalmat vegyék. de mint hogy senki ugy nem üsmeri az ö vitézségeket mint lunlei, azért arra is kéri ötet, hogy osza el kinek kinek érdeme szerént. erre mindenek örömest reá állának, és noha lunlei egy kevesé kezdé magát mentegetni. mind azon által
We nélkül [a nélkûlnek is olvasható.]
29
5
10
15
20
25
30
annak örüle,°3 hogy egy kevesé arra eröltetnék, el oszta tehat tsak nem mindeneket, de olyan okoságal. és igasságal. hogy mindenek jová lıagyák, a hajoban lévö tisztek közöt pedig senki” ugy nem tsudálá a lunlei tselekedetit. mint egy ivon nevü Colonclus. etitkon papista lévén. irlandiai nemes ember volt. és mint hogy benne fel találtatot avaloságos bátorság. az okoság. és mind az értelem., azért lunlei, a ınikor az alkalmatoság hozta magával, mindenkor nagy betsü-letet mutatot hozája, ivon pedig meg nem foghatván. hogy oly iffiu korban azt tselekedgyék amit az az iffiu vitéz tselekedet, valoságos”
ditséreteket ád vala néki. és ugy tekintette mint fiát, lunlei pedig semmit sem tselekedik vala az ivon hire nélkül, kerm, atolvajoktol nyert negyven álgyus fregátat [25lı:] meg visgáltatá. a mi lıeja volt meg igazitatá. élésel. és hadi emberekel meg raká. lunlei már azt jol tudván. hogy a midön alkalmatoság adatot. kerm mindenkor tsak a maga szerelméröl beszóllet néki, és latván hogy mindenek vigasság-ban volnának. az alkalmatoságal akart élni. és kérni kezdé kermet, hogy engedné meg, had ö paranesolna anyert hajon a melyben ö ugrot volt leg elöbször, ez által” el akará kerülni, hogy egy hajoban ne lenne kermvel. de kermnek nem tettzvén kérése. szép szoval eleiben adá.
hogy sokal jobban volna az ö lıajoján. és” hogy gyönyörűséget tseleked-nék tseleked-néki ha jelen valo lététöl meg nem foszttya ötet.
Lunleit ezek a szok igen meg háboriták, ö is keményen felelvén néki. mondá. talám irigyeled a betsületet melyet nyertem. és ezel el fordulaw tölle. ivon aki igen szerette lunleit. halván ezeket. tarta attol. hogy esze ne veszenek egy másal. eleiben kezdé adni kermnek.
hogy ollyan jó barattyának akit oly igen szeretne. és aki oly értelmes.
és okos, abban kedvét nem szeghetné, kerm sokáig kezde gondol-kodni, nem tudván mi tanácsot adni magának. de végtire azt is meg gondolá hogy mitsoda haragal fordult volna el tölle lunlei, az ö harag-játol pedig igen tartván, azert rea álla kérésére. azután meg ölelé ivont-, és kéré hogy el ne hagya. lunleit, mert én ate kérésedre ugy botsátom el hogy véle légy, a hajoban, taná-[26a:]tsodot kövesse. és hogy kivált képen valo gondod légyen reaja, ezt a hirt mindenik meg
mond-“3 mind azontál [elirás lehet mind azon által helyett] örüle, (e) hogy egy 04 [Sorvégem] sen [új sor elején:] (s) ki
“Ü tselekedet, valoságos (ts) ditséreteket 6" ez által [á-e-ből javítva.]
“7 és hogy [8 - megkezdett h--ból javítva.]
“Ü el fordu(lván)la
van lunleinek., erre egészen meg tsendesedék. elınéje. más nap a vitor-lakat fel vonván. a jamaik szigete felé indulának.
Lunlei pedig szabadságban lévén a maga hajojában, ót minden meg tartozkodás nélkül anagy keserüségnek adá magát. ugy anyira hogy a 5 Colonelus ivon, aki mellette volt, azon igen tsudálkozék, és mint hogy ötet igen szerette, és mindenkor tsak szomoru elmével látta, lenni a mioltátol fogvást üsméri. azert alkalmatoságot akara arra keresni hogy valamiképen meg tudhassa szomoruságának okát.
ugy történék hogy tsak magánosan lévén lunleivel. mondá néki.
1° én azon eleget nem tsudálkozhatom hogy minek utánna olyan ditsö-séges hirt nevet. szerzettél volna magadnak. és hogy a természet.
tégedet minden féle szépségel fel ékesitet volna, még is mindenkor szomorusagban vagy, mitsoda bajod vagyon. valaki meg bántoté.
ne kételkedgyel a hozád valo igaz köteleségemröl. amely szem pü-15 lantásban kezdettelek látni, ugyan azonban. ugy kezdélek szeretni mint fíamot, a te szép tselekedeti- [26h:]dért. bátorságodért. és sze-mérmeteségedért. oly igen betsüllek tégedet, hogy ha kivantatik.
a véremet ki ontom éretted, szoly tehát vitéz lunlei.” nyisd fel szíve-det. ha boszut kell állani éretted parancsoly akaromnak., ha valami-2° ben kívánod szolgálatomot, én ollyan jó akarod vagyok. a ki hozzád tellyeségel köteles. hogy ha pedig titkot kívánsz. töllem, arra eskü-szöm. néked. azt ne gondollyad hogy tsak a titkod meg tudásáért beszéllyek igy, nem, hanem ahozád valo igaz. és tiszta barátt-ság, és betsület kénszerit engem erre. mivel azt tudom magamrol., hogy tr” meg enyhittik akeserüséget. a midön másokal közlik
Lunlei halván Ivonnak. igaz szivel valo szavait. azokba nem kétel-kedheték. mint hogy a maga sziveis tsak azt kereste, hogy ki nyilat-koztathassa keserüségit. nagy örömel érzé magában, hogy azt közöl-heti olyan emberel a kinek okossága mindeneknél tudva lévén semmi-3” töl nem tarthatna, de mint hogy tarta ugyan azon okoságátol, hogy rosznak ne találná maga viselését. azért egy kevesé meg tartozkodék.
a feleletre. mind azon által. eröt vévén magán., ate hozam valo jó akaratod mondá néki. suhajtva, anyira meg hatotta szívemet. hogy hálás.-[27a:] datlan volnék, ha el tagadnám elötted a mit kívánsz 35 meg tudni, igen is vitéz Ivon szükségem vagyon karodra. tanatsodra.
és titkodra, de minek elötte ki nyilatkoztassam néked életemnek leg nagyob titkait, kérlek hogy mutassad azt a jó akaratodot hozam,
W lunlei. (11) nyisd fel szívedet. ha
31
5
10
15
20
25
30
35
hogy mond nékem, valamely titkodot hogy had mondhassam meg bátraban azután néked az enyimet magad Irlándus vagy, nem vagy é papista? noha veszedelemben forog az ollyan aki ezen avalláson vagyon a Cromvel szolgálattyában. felelé Ivon, de mint hogy a szükséges néked, és mint hogy azt fogadtam hogy tiéd az életem.
te elötted el nem titkolom hogy ezen avalláson ne legyek. és más vallást nem tartok.
Mint hogy ez így vagyon mondá lunlei, meg mondhatom néked vitéz Ivon. hogy a férfiu nev és köntös alat, ollyan aszonyt látz, a ki evilá-gon leg méltób a szanásra, Ivon ezen tsak el tsudálkozék. valo hogy azt tsudálhatod mondá néki. de mint hogy azt meg mondottam hogy ki légyek., az én szerencsétlenségemet is elödbe kel adnom, hogy meg menthessem valamenyire, a magam el titkolását. a melyet ate jó erkölcsöd rosznak találhatná. akoron elö számlálá néki a maga fami-liaját, dom femandal valo szövettségit. rabságban valo esésit, a kerm szeretetit. hogy mitsoda szoros fogságba tartotta ötet, hogy mitsoda tisztelettel volt hozája. hogy mitsoda szán- [27b:] dékal vette fel a férfiu köntöst, remélvén hogy meg szabadıılhat. jamaik tartományában lévén. azt is meg mondá néki. hogy mitsoda hirt hallot volna dom fernand hüségtelenségéröl, és hogy azt is fel tette volt magában, hogy rabságát el végezné életével együt. a midön atolvajokkal hartzolt, de a menyeknek7° nem tettzet hogy fegyver által veszek el., mind azon által most a jamaik szigetében viszá té-rünk, szemeímel kel néznem a hazám ellen valo hartzokot. talám még azt is akarják. hogy magam is hartzollyak ellene. a melytöl írtoznom kellene., mindenüt a széllyeken az atyám parantsol. ha szinte olyan ídegenségel” láttatík is hozam lenni. de alig várom hogy meg ölelhessem lábait, és azon kérjem. hogy valamely klastromba zárjon engemet. és ha szinte dom fernand oly hála adatlan is hozam. de kermvel továb nem maradhatok., látod vitéz Ivon. hogy vagyon szükségem karodra. ki engem meg segittsen. az el szökesre valo szán-dékomban. a midön a port rojálba érkezünk. tanatsodra is vagyon szükségem. hogy ahoz alkalmaztassam magamot, és a titokra. a melyen áll boldogságom. és életem.
Eleonora. még továb is beszélhetet volna, hogy Ivon félben” nem hagyatta volna beszedit. anyira tsudál-[28a:] ta. tisztelte, szerette.
70 menyek(el)nek
7' ídegenségel (t) [7] láttatík 72 félben [b-n-ből javítva.]
szánta ötet,” hogy nem szolhata. végtire magához térvén. mondá.
hogy ha ugy szerettelek mint fiamot mikor lunlei voltál. mostanában hogy eleonora vagy ugy szeretlek mint leányomot, és ugy tisztellek, és tsudállak, mint az aszonyok közöt legg méltobbat. és tekéntetesse-bet, de abban ne kételkedgyél. mert ki veszlek akerm keze közül.
és a válesco kezében adlak. azt pedig nem gondolhatom dom femánd ellene mondana annak az álhatatoságnak. a mely természete a spanyol nemzetnek. és hogy meg szegné hitit, a mely nem illenek a betsiiletet szeretö emberhez. ezekre a szokra sokat suhajtozéku eleonora, de egészen, a Ivon tanátsát akarván követni. egy kevesé meg tsende-sedék elméje.
Azon a napon olyan szép idö volt. és olyan jó szél fút, hogy szeren-csés utozasokot gondolták lenni, és éléonora azt igen reménlé. hogy tsak rövid idö mulva végbe viheti szándékát, de azon az éttzaka oly rettentö szélvész támada. elegyesen nagy Zápor esövel, és meny dörgésel. hogy az anglus hajokot. tellyeségel el szélyezté egy más-tol.
Ez a rettentö szélvész, két nap. és két éttzaka tarta, a harmadik napon az idö fel tisztulván, kerm tsak egyedül látá a maga hajoját.
és azon igen meg ijede[28b:] hogy talám el veszet volna a lunlei hajoja. azután jelül álgyukbol lötete. és így tselekedék. minden ora után. azonba közelgetet jamaik szigetéhez. az alat pedig sokan ahajoji közül. ö hozája gyülekezének. de senki hirt nem tuda mondani a hajorol. amelyen volt lunlei, egy nehany napig szüntelen lötete algyukbol. hogy meg tudnák hol létit. de tsak haszontalan volt., akoron anagy keserüségnek adván magát. ezerszer meg bánta. hogy maga -mellöl el botsátotta volna, ebben a nagy bajban lévén, tudtára adák néki, hogy hajokot látnának., a melyek feléje közelgetnének.
meg üsmervén. hogy spanyol hajok. azért a hartzhoz készüle.
A mint is azok ahajok, a dom fernand parantsolattya alatt lévén, nem tsak boszu állásbol. de még a montros beszédiért is, aki már a spanyolok közi állot volt, igen ohajtá. a kermvel valo hartzot, gondolván, hogy véle együt talállya társát. mihent meg üsmeré a kerm hajoját, azonnal hozája közelgete mint egy fél álgyu lövésnire, és rettentö képen kezdének egy máshoz lödözni. atöb hajok is hasonlo képen tselekedének egy más közöt, hogy pediglen egy mást láthassák_
73 szánta öte, [Íráshíba.]
7*' suhajtozék [8-h-ból javítva.]
3 Mikes Kelemen Összes Művei III. 33
fáklyákot gyujtának étzaka. és hajnalban ismét el kezdék [29a:]
azon keményen a hartzot,
Dél felé adom fernand hajojában valo árbutz fát lelövék, az aııglu-sok arra gyözcdelmet kíáltának, de egy kevés idö mulva, a kerm hajojának a leg nagyobik árbutz fáját egy álgyu golyobis két darabbá törvén, a spanyolok is nagy örömbe valának, és közeleb menvén az anglus hajohoz. oly rettentö. álgyu, és puska lövés volt hogy se egy mást nem láthatták. se nem halhatták.
kerm, és dom fernand azon igyekezének. hogy egy máshoz horgol-hassák hajojokot. azt végben vivén. akor el kezdödék közöttök arettentö hartz, a mely méltó örökös emlékezetre. kerm tsak dom fernandot kereste. és dom fernand, tsak kermvel. akart viaskodni.
az anglusok egy nehany szor az ellenség hajojában ugrandozának.
de mindenkor onnét ki üzetének veszedelemel. dom fernand is hasonlo képen tselekedet. az anglıısok hajojában., de nem volt nagy haszonal.
kerm sok féle sebekben esvén, sok vérit is vesztette el. de még is nem akara el távozni a helytöl, hogy magát bé kötesse. dom fernánd-nak is által volt löve. atzombj a, és három. vagy négy vágás is volt rajta, de még is tsak biztatá a vitezit. [29b:]
Végtire atüz meg lassudék mind a két részröl. és anyira meg tsen-desedék., hogy tsak némelykor hallaték. egy nehany puska lövés.
ez a kemény hartz. három oráig tarta. és mind egyik. mind a masik hajoban, tsak holt testet, és sebeseket lehete látni. a hartznak alig lett tellyeségel. vége, hogy látának nagy sebeségel feléjek jöni. egy hajot. a mely hajonak anglus Zászloja volt. a hajo pedig. alunlei hajoja volt. a ki is nagy tsudálkozásal látván. azt a szomoru dolgot., akét hajohoz közelgete. hogy segedelemel légyen hozájok. atöb spa-nyol hajok látván ötet, gondolák hogy dom fernand el veszet volna.
a szélnek ereszték vitorlájokot. tarván attol. hogy az anglusok utan-nok nemenyenek. akik is ollyan nyomorult állapotban valának.
hogy szerentséseknek tarták magokot, hogy a spanyolok nyugoda-lomban hagyák75 öket.
Lunlei pedig leg elöbször is a spanyol hajoban szálván. ót tsak holt testeket. és haldoklo embereket talála. de mitsoda nagy ijed-ségben nem esék. amidön meg üsmeré dom fernandot a többi közöt fekünni. a ki eszén nem lévén. avér igen fólyt [30a:] belölle. soha a vitéz eleonorának. nem volt olyan nagy szüksége a bátorságra és az
75 hagyák (öket.) öket. [Törlés tollhiba míatt.]
okoságra, mint azon alkalmatosagal. tsak alattomba Ivonra tekinte, aki is észre vévé hogy miben vagyon adolog mindgyárt a maga hajojában viteté dom fernandot, és bé kötözteté sebeit. azutan által mene akerm hajojára. akit is hasonlo. állapotban talalván.
ugyan hasonlo gondgya is lett reája.
Lunlei ezeket különös helyre tétetvén. azután dom fernandhoz mene. nagy” szív fajdalomal. amely annál is nehezeb volt. hogy el kelleték titkolní. a borbélyok meg álitván" vérit, és bé kötözvén sebeit. azzal vigasztalák. hogy egy sebe sem volna halálos. ez egy kevesé meg tsendesitté” elméjit. aki is mind végig nemesi modon akarván magát visehıi. hasonlo figyelmetességel volt kermhez. a kiröl7°
is hasonlot mondanak aborbélyok.
Eleonora illyen szorgos dolgokban fáradozvan, és azon kivül is elméje, nagy tusakodásba lévén, Ivon tarta attol hogy meg ne bete-gedgyék, azon kéré igen szépen, hogy minden gondgyát bizná reája.
és tsende- [30b:]ségbe3° lenne. mint hogy dom femánd életbe vohıa, mivel azt látod, mondanéki. hogy az Isten rendelése olyan boldogságra.
vezet. a melyet nem reménlhetted volna, kérlek vessed abban bizo-dalmadot., és enged meg had munkálodgyam helyetted. mivel ez az alkalmatoság meg mutattya néked hogy mitsoda buzgoságal valo jó akarod vagyok, a mitsoda modot gondoltam ate dom fernándal valo meg szabadulásodra. szükséges hogy a lunlei nevet visellyed. és az anglusok ugy tekintsenek mint eddig. hanem nyughatatlanságodot ınórsékeld meg. szivednek tusakodását titkold el. és nyugodgyál meg az én igéretemen. és hüségemen a melyet hittel fogadtam néked.
Ezeket a szokot halván olyan embernek szájából. a kihez eleonora nagy tisztelettel volt. ugyan az Ivon akarattyához is alkalmaztatá ınagát, én minden kételkedés nélkül. követni fogom tanacsodot felelé néki eleonora ugy is tekintelek mint atyámot, kezedben vagyon minden betsületem. és boldogságom. mindent a te okoságodra, és jó erkölcsödre hagyok. t-sak azt tud meg, hogy valamit eddig tseleked-tem. arra tsak a gyanakodás. és a halál keresés vitt engemet, és hogy a dom fernand jelen valo léte. [31a:] az én aszonyi gyengeségemben viszá tett, szükséges is még egy darab ideig. hogy ne az eleonora.
7*' nagy [Ékezethíba; nagy]
77 meg álitván [1I-é-ből javítva.]
79 tsendesitté [Második e- el-ből javítva.]
79 a kiröl [fE- T-böl javítva.]
“Ü tsende [30b:] deségbe
"' 35
hanem a lunlei személyét viselyem. ezen beszélgetés után elválának egy mástol. eleonora a sebeseket mene látogatni, és Ivon. a fel tett.
szándékát mene végben vinni. mint hogy se dom fernand, se kerm nem voltak abban az állapotban hogy szolhassanak. se hogy a szót ért-hessék. lunlei látogatásokra menvén. nem mutatá meg magát nékik.
uesbit dom femand melléje tette volt. meg parancsolván néki. hogy se melölle el ne ınenyen. se néki valamiröl ne szollyon. a midön magához fóg térni, de hogy semmit se mulasson ollyat el. amit még a maga szemére hanyhatna. ollyan szorgalmatos gond viselésel volt kermhez. mint ha egész szeretettel lett volna hozája.
Ivon. pedig az alat. egy hajora ülvén. mind rendre el jára az anglus hajokot. kik vas macskán voltanak, és kiket mind nyomorult álla-potba találá, akoron elejekbe tévé hogy mitsoda veszedelmes dolog volna hogy ha fejek nem lévén. a spanyolok reájok ütnének, azért azt tanácsolá nékik. hogy tegyek fejeknek. [31b:] lunleit. a kinek mind vitézségit. mind okoságát üsmérik, és hogy egyedül. ö oltal-mazhattya meg öket, ezt a tanácsot olyan embertöl halván. a kinek régtöl fogva üsmérték nagy eszét. és okoságát. azon kivül is lunleit mindnyájan szeretvén. mindnyájan reá állának, és lunleit fejeknek kiálták, Ivon hogy idöt ne veszesen. azt jovallá lunleinek, hogy a hajojával. menne akét ahajo mellé a kik még esze valának kaptsolva, a honnét Ivon. a sebbe lévö spanyolokot mind a lunlei hajojára tevé, és az anglus sebeseket atöb anglus hajokra. a mi gazdag portékasl volt azt is mind a lunlei hajojában téteté, az álgyukot, és a vegyvere-ket.” el oszta az anglus hajokra. Ivon azután azt jovallá lunleinek hogy az anglus haj okot mind küldene a jamaik szigetében. amelyen igen örülének az anglusok. lunlei pedig mindnyájoknak tudtára adá.
hogy ö maga. a spanyol hajok után akarna menni, mivel a mitsoda ál-lapotban vannak, ha ö elöl találhattya könnyen el foghattya öket.
ez igy lévén. a két esze kaptsolt hajoknak, mint hogy többé hasznát nem veheték. el is égeték. és mindnyájan meg indulának. [32a:]
A midön már az anglus hajok anyira valának hogy nem lehete öket látni. lunlei kérdé Ivontol. hogy mi volna a szándéka.? és hogy mi formában lehetne a spanyol király birodalmának széllyein ki szállani.
Ivon régi. hadakozo ember lévén, és okos abban a mesterségben.
mondá néki. hogy buenos ayres mellé kel közelgetni. olyan szin alat.
31 porté [Iráshiba lehet portéka helyett.]
33 vegyvereket [fegyvereket]
hogy kí szálván. a tenger széllyin lévö helyeket fel prédállyák, de semmire egyébre ne legyen gondgya, hanem tsak azt parantsollya a mit ö fog néki mondani titkon. lunlei tellyeségel reá hagyván ınagát.
meg paranesolá hogy buenos aires felé tarttsanak a hajoval. azomba tudtára adák néki hogy dom femánd egészen magához tért volna, és hogy akarna beszélleni a hajon lévö fö tisztel, arra keré Ivont.
hogy menne le hozája. nem érezvén még magában anyi eröt. hogy
hogy menne le hozája. nem érezvén még magában anyi eröt. hogy