Piramis-modell

A közgazdaságtudományi teljesítmény alapján létrehozott négy országcsoport elemzése arra enged következtetni, hogy a globális színtéren az adott tudományterületen elért teljesítmények eloszlása az egyes országok között egy piramissal írható le. A közgazdaságtudományi teljesítmény alatt a publikációk, a hivatkozások, a H-index, az átlagos publikációk, az átlagos hivatkozások, az ezer főre eső publikációk, az ezer főre eső hivatkozások, az egy intézményre eső publikációk és az egy intézményre eső hivatkozások számát értem.

A vizsgált 81 országot négy klaszterbe soroltam: az áltanulók, az abszolút jó, a relatíve jó és a gyenge tanulók csoportjára. Az éltanulók mind a korábban definiált abszolút, mind pedig a korábban definiált relatív főkomponens alapján jól teljesítenek, azaz a két főkomponensbe sorolt változóik értéke kiemelkedő. Az abszolút jó tanulók országcsoportja az abszolút komponenshez tartozó változók, míg a relatíve jó tanulók klaszter országai a relatív főkomponens szerinti változóknál esetében teljesít jól. Egyes országok abszolút mutatók alapján jó teljesítményt nyújtottak 1996-2013 között, de a relatív mutatók szerint viszont inkább a lemaradók közé sorolhatók. Ilyen például Kína

133

esete. Az országok egy részét pedig relatív mutatók alapján az élmezőnybe lehetne sorolni, de abszolút mutatók alapján viszont inkább lemaradónak számít. Erre példának említhetők a skandináv gazdasági és társadalmi modell országai.

A gyenge tanulók csoportja mind a két főkomponens változói szerint, a többi vizsgált országhoz képest alacsony változóértékkel rendelkezik. Ehhez a csoporthoz tartoznak a vizsgált kelet-közép-európai országok, de ide sorolhatók a 81 ország afrikai országai is. Ez a klaszter a négy csoportból a legtöbb országot tartalmazza. A szórásértékek ugyanakkor arra engednek következtetni, hogy az egyes országok közgazdaságtudományi teljesítménye hasonló.

A kutatásomban 81 országot vizsgáltam, ugyanakkor az Egyesült Nemzetek (United Nations) 2015-ben 193⁶³ tagországot tartott számon. Tajvant 1971-ben a Kínai Köztársaság váltotta fel az ENSZ-ben. A kutatásomban Kína és Tajvan közgazdasági teljesítményét külön vizsgálom. A fentiek alapján elemzésemben összesen 194 országgal számolok. A vizsgálataim 113 országra nem terjedtek ki, mert az SCImago adatbázis 1996-2013-as időintervallumra vonatkozóan hiányos vagy egyáltalán nem közölt publikációs, hivatkozási, illetve H-index adatokat. Ez azt jelenti, hogy a vizsgált időperiódusban ezek a gazdaságok a nemzetközi tudományos színtéren alig vagy egyáltalán nem jelentek meg. Ezért ezek az országok a tudományos teljesítmények szempontjából „láthatatlanoknak” tekinthetőek. Basu (2006) a legtöbbet hivatkozott kutatókat vizsgálva arra a következtetésre jutott, hogy a legmagasabb hivatkozási számmal rendelkező kutatók több mint 90%-a az USA-hoz köthető, azaz abban az országban él és dolgozik. Érdekes lenne megvizsgálni, hogy ezek a kutatók melyik országban születtek. Valószínűsíthető, hogy elég magas hányaduk nem az Amerikai Egyesült Államokban született, hanem tanulmányai, kutatásai elvégzésére költözött át az USA-ba.

Több oka lehet annak, hogy a 194 országnak több mint a fele (58,25%-a) elenyésző teljesítménnyel vesz részt a nemzetközi tudományos színtéren. Ezeknek az országoknak a többségénél az alig észrevehető jelenlét visszavezethető arra, hogy az adott országban tudományos tevékenységhez szükséges gazdasági, társadalmi, politikai, infrastrukturális, oktatási háttér nagyrészt vagy teljesen hiányzik, alacsony az egy főre eső jövedelem, illetve egyes országokban a vizsgált időszakban előfordultak politikai

63Forrás: http://geography.about.com/od/politicalgeography/a/nun.htm és http://www.un.org/en/members/

(letöltés ideje: 2015. 12. 18.)

134

zavargások. Kutatóinak jelentős része más, gazdaságilag fejlettebb országban tud csak dolgozni, publikálni.

Arunachalam és Markanday (1981) tudományos teljesítmény alapján az országokat három csoportba sorolja. Megkülönbözteti a főáramlati országokat (mainstream countries), amelyeknek publikációi a világ tudományos outputjának jelentős részét adják. A futottak-még (also-runs) a feltörekvő országokat foglalja magába. A főarám és a futottak-még közötti kategóriába sorolja azokat az országokat, amelyek távol állnak a periféria gyenge tudományos teljesítményétől, de még nem érték el a főáram országainak a szintjét (Arunachalam-Markanday, 1981).

A globális közgazdaságtudományi teljesítmény alapján az országokat 4+1 kategóriába lehet sorolni. Négy csoport az abszolút és relatív főkomponens alapján meghatározott klasztereket jelenti (éltanulók (1), abszolút jó (2), relatíve jó (3), illetve gyenge tanulók (4)). A plusz egy kategória azoknak az országoknak a csoportja, amelyeknek vagy a közgazdaságtudományi publikációinak száma 1996-2013 között nem érte el a 30-t, és/vagy volt olyan SCImago Journal & Country Rank által meghatározott tudományterület, amelyből a nemzetközi adatbázis szerint egyáltalán nem publikáltak. Ezt a felosztást tükrözi a 16. ábra, ahol a közgazdaságtudományi teljesítmény és az országok száma alapján láthatók a csoportok. Zárójelben a korábban meghatározott klaszterszámok szerepelnek.

A kiváló közgazdaságtudományi teljesítménnyel rendelkező országok száma csekély, ugyanakkor a teljesítményük kiemelkedő. Ez megfeleltethető az abszolút és relatív főkomponensek alapján kialakított klasztereknél az éltanulók csoportnak.

Közepes teljesítményű országoknak tekinthetők azok, amelyek vagy az abszolút vagy a relatív komponens alapján jól teljesítenek. Ezek száma viszonylag alacsony (7 az abszolút jó és 19 a relatíve jó tanulók esetében).

Gyenge közgazdaságtudományi teljesítményű országoknak tekinthetők azok, amelyek mind az abszolút, mind pedig a relatív főkomponens szerint a többi országhoz képest kevésbé jól teljesítenek a nemzetközi tudományos színtéren. Az ilyen típusú országok köre nagyobb, mint a korábbi csoportok száma összesen (47 szemben a 7+8+19=34), ugyanakkor a világ összes országának csak 24,23%-át jelentik.

135

16. ábra: Piramis modell – az országok közgazdaságtudományi teljesítményének eloszlása a globális színtéren

Forrás: saját szerkesztés

A világ 113 országa, amelyek nem szerepelnek a jelen kutatásban, publikálnak ugyan a nemzetközi közgazdaságtudományi színtéren, de publikációik és elért hivatkozási számuk, illetve a H-index értékük a nemzetközi SCImago Journal & Country Rank adatbázis adatai alapján, a vizsgált 81 országhoz képest elenyésző. Ezért is tekinthetők ezeknek az országoknak a köre „láthatatlannak”.

A piramis-modellel leírható teljesítmény-eloszlás Lotka törvényének makroszintű érvényességére utal a vizsgált diszciplínán belül. Lotka szerint a publikációk számának növekedésével csökken azoknak a szerzőknek a gyakorisága, akik rendelkeznek a magasabb számú publikációval (Lotka, 1926). Makroszinten a csökkenő gyakoriság nem a szerzőkre, hanem az országokra vonatkozik, azaz a publikációval mért közgazdaságtudományi teljesítmény növelése csökkenti azoknak az országoknak a gyakoriságát, amelyek az adott teljesítményszintet elérik.

A fentebb leírt jelenség visszavezethető az empirikusan és matematikailag bizonyított jelenségre, hogy a tudományos teljesítmény azért koncentrálódik néhány

136

országra, mert ezeknek az országoknak a korábbi sikerei predesztinálják a jövőbeli teljesítményt (Eto, 2003). Analóg jelenség figyelhető meg az egyetemek nemzetközi rangsorolásánál. Korábban nagy presztízzsel rendelkező egyetemek már csak a hírnevük miatt több évtizeden keresztül előkelő helyen fognak a nemzetközi ranglistákon szerepelni függetlenül attól, hogy a jelenlegi teljesítményük ténylegesen milyen.

Hasonló a helyzet, ha megfigyeljük a Nobel-díjasok „hatását” egy adott egyetem rangsorbeli pozíciójára. Ha egy egyetem volt hallgatója, tanára Nobel-díjat kap, akkor az intézmény a díjazás után több évtizedig plusz pontokat kap a rangsorolásnál függetlenül attól, hogy az aktuális teljesítménye milyen.

Összefoglalva, a nemzetközi közgazdaságtudományi teljesítményt az országok száma alapján egy piramisként lehet ábrázolni (16. ábra). A csúcson vannak azok az országok, amelyeknek a legnagyobb a tudományos teljesítménye, azaz mind az abszolút, mind pedig a relatív főkomponensük a 1996-2013 közötti adatok alapján pozitív értéket vett fel. A piramis legalján pedig azok az országok szerepelnek, amelyek legfeljebb néhány publikációval, hivatkozással rendelkeztek a vizsgált időszak alatt (vagy 30 alatti publikáció és/vagy 1996-2013 között voltak olyan tudományterületek, amelyeken egy nemzetközi publikációjuk sem volt).

Az országok a nemzetközi tudományos színtéren nemcsak versenyeznek egymással, hanem gyakran együtt is működnek. A következő fejezetben a publikációkkal mért nemzetközi együttműködéseket vizsgálom meg. A vizsgált időszak publikációs adatai arra engednek következtetni, hogy a nemzetközi tudományos együttműködések száma növekvő tendenciát mutat. Az Európai Unió több programmal támogatja és elősegíti a tagországok közötti tudományos kapcsolatok erősítését és mélyítését, ezért ennek vizsgálata a makroszintű tudományos teljesítmény feltérképezésénél elengedhetetlen.

137