Pénzügyi kultúránk szintje

A pénzügyi kultúra kutatások legfőbb célja a 4.2 fejezetben bemutatott kompetenciamodellhez illeszkedően, hogy feltárják a vizsgált célcsoportok ismereteit, tájékozottságát, valamint megértsék a kompetenciamodell mélyebben megbújó elemeit, így keresve a választ többek között arra, milyen értékeket, attitűdöket követnek, milyen hagyományokhoz és preferenciákhoz kötődnek, hogyan gondolkodnak és döntenek.

A BCE Innovációs Központ Nonprofit Kft. és a BCE Szociológia és Társadalompolitika Intézet Műhelytanulmánya (2011) is rámutat, hogy a pénzügyi kultúra szintjének vizsgálatát mindig két alappillére építkezve javasolt elvégezni, így a pénzügyi ismeretek, tájékozottság mérésére, valamint emellett kiemelt hangsúlyt kell fektetni a pénzügyi információk hasznosulásának elemzésére, a választani tudás képességének vizsgálatára és a magatartások megértésére. Az elmúlt években mind nemzetközi, mind hazai vonatkozásban több kutatás készült. A következőkben ezek eredményeiből mutatok be néhányat a teljesség igénye nélkül.

4.4.1. Nemzetközi kitekintés

Több kutatási eredmény alátámasztja, hogy nemzetközi és hazai viszonylatban is alacsony szintű a pénzügyi kultúra, s a fogyasztók nehézséggekkel küszködnek a pénzügyeik intézésénél. Az Európai Bizottságok 2007. évi közleményében az alábbiakat olvashatjuk:

A fogyasztók a pénzügyeket nehezen érthetőnek tartják: egyre inkább felismerik, hogy alapvető hiányosságokkal rendelkeznek a pénzügyek kezelése és megértése terén. Egy Franciaországban, Spanyolországban és Olaszországban elvégzett felmérés kimutatta, hogy az alacsony jövedelműek jelentős része nem fordít figyelmet a pénzügyi

A fogyasztók gyakran túlbecsülik pénzügyi szolgáltatásokra vonatkozó ismereteiket: jellemzően csak akkor fogékonyak a pénzügyi képzésre, ha felismerik, hogy az őket közvetlenül érintő témával kapcsolatos. Az Egyesült Államokban elvégzett felmérések során a válaszadók magabiztosan nyilatkoztak pénzügyi ismereteikről, de a próbaképp feltett kérdések alapján ismereteik szűkösnek bizonyultak. Egy ausztrál felmérés szerint a válaszadók kétharmada tartotta magát pénzügyekben műveltnek, noha csak egy negyede értette a kamatos kamat fogalmát.

Sok fogyasztó nem tervez előre vagy nem az igényeinek megfelelő terméket választ: Egy az Egyesült Királyságban elvégzett felmérés szerint minden jövedelmi kategóriában sok olyan ember található, aki nem tervez előre, 70% pedig nem képez tartalékot váratlan jövedelemkiesés fedezetére. (Európai Közösségek Bizottsága, 2007) A GfK 2010. márciusi Befektetési barométer felmérése az alábbi tendenciákra mutatott rá:

A háztartások vagyoni helyzete: a GfK kutatása szerint megállapítható, hogy az európaiak 49 százalékának kevesebb, mint 25.000 eurós vagyonnal (ingatlanok nélkül), 9 százalékuk 25.000 és 50.000 euró közötti, négy százalékuk pedig 50.000 eurót meghaladó vagyonnal rendelkezik. A magyarok 7 százaléka 5–15.000, egy százaléka pedig 15–25.000 eurónak megfelelő megtakarítással rendelkezik. Mindössze a megkérdezettek egy százaléka nyilatkozott ennél is magasabb vagyonról.

Megtakarítási, befektetési szokások vizsgálata: Európában a megtakarítással rendelkező lakosság háromnegyede bankbetétben tartja pénzét. A második helyen az életbiztosítások szerepelnek, a megkérdezettek 43 százaléka tartja ebben a típusú megtakarításban vagyonát. Részvényekben és részvényalapú befektetési alapokban az európaiak 29 százaléka gyarapítja megtakarítását, nyugdíjalapokban egynegyedük, kötvényekben pedig 12 százalékuk. Közép-Európában nem jellemző, hogy a megtakarítók értékpapírban tartanák vagyonukat – sem a kockázatosnak tekinthető részvényekben, sem a biztonságosabb kötvényekben. Magyarországon az összes megtakarító közül honfitársaink több mint fele (62%) a megtakarított vagyonának nagy részét bankbetétekben tartja, életbiztosításba 25 százalékuk, nyugdíjalapba 12 százalékuk, részvénybe és/vagy részvényalapba pedig mindösszesen 10 százalékuk fekteti be megtakarításait. (GfK Befektetési Barométer, 2010⁴)

4 A Befektetési Barométer tanulmány készítése során, 2010 márciusában, 11 ország több mint 11.000 lakosát – köztük 1.001 magyart – kérdezték meg.

A 19. számú melléklet ábrája a fenti tendenciákat tükrözi vissza. A magyar megtakarítási szokások eddig is erősen eltértek a fejlett pénzügyi kultúrával rendelkező országokétól.

Nálunk a legmagasabb a készpénz és bankbetétek aránya, és ezen belül döntő mértékben látra szóló betétben tartjuk a pénzt.

A 15. számú melléklet ábrája a megtakarítási és hiteltermékek elterjedtségét mutatja 16 régiós országban. Jól látható, hogy megtakarítási oldalon az utolsók között vagyunk, ezzel szemben hiteloldalon élenjárunk.

4.4.2. Hazai tendenciák

Hazai szinten ugyancsak több kutatás készült a pénzügyi tájékozottság felmérésére, a dolgozat 2.1 pontjában már néhány adatot bemutattam ezekből. Ebben a részben az MNB-GfK (2010) kutatásból emelem ki a fontosabb tendenciákat, az alábbi három pénzügyi kultúrát meghatározó összetevőre fókuszálva:

Az anyagi helyzet (a pénzügyi lehetőség): a 15. számú melléklet 53. ábrája szemlélteti az anyagi helyzet megítélésére vonatkozó információkat. „Ha jobban odafigyelne a költségeire havi szinten, mekkora összeget tudna megtakarítani?” kérdésre a válaszadók majdnem 60%-a úgy nyilatkozott, hogy semekkora összeget nem tudna félre tenni, de magas azok száma is, akik csak egy minimális összegben tudnak gondolkodni.

A pénzügyi tájékozottság, ismeret: a 16. számú melléklet ábrái jól mutatják, hogy a válaszadók igen kritikusak saját pénzügyi tájékozottságukat illetően. Közel 40%-uk alig, vagy egyáltalán nem tájékozott saját bevallása szerint, ennek az aránynak alig több, mint fele (20%) gondolja azt, hogy egyértelműen tájékozott a témában.

Az átlagosnál tájékozottabbnak tartják magukat fiatalabbak; foglalkoztatottak; legalább közepes jövedelműek; felsőfokú végzettségűek; illetve a nagyobb vidéki városokban élők.

A pénzügyi attitűdök: a pénzügyi termékek elterjedtségét és használatát is érdemes elemezni. A 17. számú melléklet ábráján látható, hogy a magyar lakosság kb. 81%-a áll kapcsolatban valamilyen bankkal. 23 éves kortól kezdődően válik elterjedtebbé a használata.

Fenti tendenciákat erősíti meg az OECD nemzetközi felmérése is, amelyben 14 ország vett részt. A 2012-ben publikált adatok alapján Magyarországon a pénzügyi kultúra összesített indikátor értéke átlag feletti, azaz jó pénzügyi ismeretekkel és attitűdökkel rendelkezünk, de a pénzügyekkel kapcsolatos magatartásunk ezt egyáltalán nem tükrözi. (18. melléklet)