Gazdasági környezetünk

Magyarországon és Európában 2008 őszén kibontakozó válság pusztító erővel söpört végig, s rémisztő hatást gyakorolt az egész világgazdaságra. Az ingatlanárak csökkentek, a bankok szigorítottak a hitelezési feltételeken, s csökkent a hitelezési aktivitásuk. A korábbi évek hitelből történő lakossági fogyasztása csökkenésnek indult, a vállalkozások visszafogták a termelésüket, s alkalmazottakat is kellett elbocsátaniuk. A nemzetközi pénzpiacokon az általános bizalomvesztés, a növekvő kockázatkerülés, s a tőkeáttétel gyors csökkentése miatt szűkült a pénzpiaci likviditás, így a bankok tőkeproblémái előtérbe kerültek. A globális befektetői hangulat felgyorsuló romlása az ország adósságának finanszírozhatóságát illetően felmerült bizalmatlanság érzékenyen érintette Magyarországot. Nem véletlen, hogy ezekre a tendenciákra a pénzügyi piacok is

„idegesen” reagáltak, több befektetés esetében jelentős áresések voltak tapasztalhatóak, kiszámíthatatlan volt a környezet és volatilissé váltak az árfolyamok. Ez az időszak elkerülhetetlenné tette, hogy az emberek foglalkozzanak a pénzügyeikkel. Egyesek a devizahitelek megnövekedett törlesztőrészlete vagy a munkahelyük elvesztése miatt az egyre szaporodó adósságon aggódtak. Néhány befektető pedig nyugtalankodva észlelte, hogy akár a befektetett tőkéje is veszélybe kerülhet.

A válság mindannyiunk figyelmét ráirányította a pénzügyekre. Az emberek többsége vagy kényszerből, a bajból kiutat keresve, vagy épp azért, hogy megelőzze a nagyobb problémák bekövetkezését felelősségteljesebben kezdett foglalkozni a pénzügyekkel.

Az elmúlt években számos jogszabály hatálybalépése alakította a pénzügyi kultúra szintjét, amelyek megalkotásának persze nem ez volt az elsődleges célja, mégis több embert rákényszerített arra, hogy átgondolja és tervezze pénzügyeit, lehetőségeit. A következőkben azokat a törvényi változásokat emelem ki, amelyeknek kihatása volt a pénzügyi kultúra formálására.

A kamatadó mértékének megemelése: az államháztartási hiány lefaragását megcélzó kiigazítási csomag egyik intézkedéseként 2006. szeptember elsejével került sor a kamatadó mértékének 0%-ról 20%-ra történő emelésére, amelynek hatására a magánszemélyek kamatjövedelmét 20%-os mértékű adó terhelte. Az átmeneti rendelkezésekben rögzítették, ha egyes ügyleteket (betét-, folyószámla, bankkártya- és takarékbetét-szerződések, hitelviszonyt megtestesítő értékpapír és befektetési jegyek vásárlása) 2006. augusztus 31-ig már megkötöttek, akkor a kamatjövedelem után ezekben az esetekben nem kell adót fizetni. Az átmeneti rendelkezésnek, a pénzügyi szolgáltatók aktivitásának és a média kommunikációs erejének köszönhetően a felkészülésre adott feszítetten rövid idő ellenére jelentősen átrendeződött a lakossági megtakarítások összetétele, s például a befektetési alapokba több mint 392 milliárd forintnyi friss tőke áramlott be. (PSZÁF Gyorsjelentés, 2006)

Kihatás a pénzügyi kultúrára:

A kamatadó bevezetésének az állam számára termelt bevétel mellett fontos pozitív hozadéka a szemléletformálás. Rákényszerítette a lakosságot arra, hogy átgondolja pénzügyi helyzetét, s akár hosszabb távra is merjen tervezni. Az emberek többsége időt szánt arra, hogy áttekintse jelenlegi pénzügyi helyzetét, feltérképezte a kínálkozó lehetőségeket a pénzügyi szolgáltatóknál, információt gyűjtött a honlapokról, s ezekre építkezve hozott döntést. Népszerűbbek lettek az alternatív megoldások, így a befektetési jegyek, kötvények, jelzáloglevelek, s biztosítási oldalon a unit-linked típusú konstrukciók.

Bár a bankbetétek túlsúlya megmaradt ebben az időszakban, ennek ellenére a konzervatívabb ügyfélkör is nyitott az újszerűbb befektetések irányába. Tehát a jogszabályváltozás pozitívan hatott a pénzügyi tudatosságra. (Napi Gazdaság, 2006. 08.

30.)

Döntés a kötelező magán-nyugdíjpénztári tagságról: 2011 első negyedévében döntésre kényszerültek a magyar munkavállalók, ugyanis a kormány javaslatára az Országgyűlés elfogadta a nyugdíjpénztár-választás szabadságáról szóló törvényt, majd december 13-án a nyugdíjvédelmi csomagot. Ezek következtében megszűnt a kötelező magán-nyugdíjpénztári tagság, és ezzel együtt a kormány leállította a magánnyugdíjpénztárakba történő átutalásokat Az intézkedés célja, hogy az állami nyugdíjalap 12 éve egyre növekvő hiányát a kormány megszüntesse, a nyugdíjjárulékok fizetését az állami nyugdíjalapba terelje, és így a mostani és jövőbeni nyugdíjasok nyugdíját megvédje. Az állami nyugdíjrendszerbe visszalépők részére az addig megképződött reálhozamot fizették ki vagy készpénzben vagy az önkéntes nyugdíjpénztárba való átutalással. Abban az esetben ha veszteség érte a munkavállalót a kötelező magánnyugdíjpénztárban, úgy azt az állam kompenzálta. (Kormányportál, 2011)

Kihatás a pénzügyi kultúrára:

A jogszabály rákényszerített kb. 3 millió embert, hogy hosszabb távon is gondolják át pénzügyeiket, elsősorban a nyugdíjas évekre koncentrálva. Azoknak, akik az állami nyugdíjrendszerbe léptek át, újabb pénzügyi döntést kellett hozniuk a kifizetett reálhozamok elhelyezésével kapcsolatban. Tehát a törvény hatályba lépésével több pénzügyi jellegű döntéssel voltak kénytelenek szembesülni az érintettek, amelyek során folyamatosan előtérbe került az öngondoskodás motívuma.

2011. december 30. napján kihirdették Magyarország gazdasági stabilitásáról szóló 2011.

évi CXCIV. törvényt, amelyben a magán-nyugdíjpénztári rendszert szabályozó törvény módosítására vonatkozó rendelkezés is helyet kapott. Eszerint újra megnyílt a lehetőség az állami rendszerbe való visszalépésre azoknak, akik 2011. első negyedévében a magán-nyugdíjpénztári tagság mellett döntöttek. Az MNB 2011. decemberi Inflációs jelentése szerint a kifizetett reálhozamok nagyobb hányada megtakarításokban és hitelek törlesztésében jelentkezhetett.

A devizahitelesek megsegítésére több lehetőséget biztosított az állam, így például a fix árfolyamon történő végtörlesztést, a rögzített árfolyamon történő törlesztést az árfolyam- különbözet gyűjtőszámlára kerülésével, de a bankok is dolgoztak ki számos fizetéskönnyítő megoldást (tőkemoratórium, törlesztőrészlet csökkentés futamidő hosszabbítással, stb). Az érintett ügyfelek rákényszerültek, hogy foglalkozzanak a problémával, így kalkuláltak, számoltak annak érdekében, hogy a sújtó körülmények közepette a legoptimálisabb döntést hozhassák meg.