6 Magyar Pályázatok, 1904/9, 31.
7 Magyar Pályázatok, 1904/9, 32.
A fővároson kívül a kutatási korszak talán legnagyobb szabású, reprezentatív-monumentális világi középü-letére kiírt pályázat a Kolozsvári Egyetemi Könyvtár 1904-es tervversenye volt, melynek kilenc beérkezett pályamunkáját ismerjük. Az első díjas építészpáros, a Hauszmann-irodában is dolgozó Orth Ambrus – Somló Emil duó historizáló terve – aminek főhomlokzata igen-csak emlékeztet Alpár Osztrák–Magyar Bankjára,
illet-ve részben Tőzsdepalotájára. Ezt az architektúrát a nyil-vánvaló hasonlóság említésének mellőzésével a bírálat mindössze „kissé túl akadémikusnak” titulálta, azonban fölöttébb elismerően nyilatkozott az árnyékszékek elhe-lyezéséről.6 A második díjjal jutalmazott Korb–Giergl-ter-vezetet ugyanez a bírálati szöveg elmarasztalja a toalettek kérdésében, egyébiránt többnyire dicséri az elrendezést, azonban az építészeti formálást nem kommentálta.7
Kolozsvár, Egyetemi Könyvtár (1904), Orth Ambrus – Somló Emil
A homlokzatrajzokat megfigyelve a századfordulós ízű mű stílusa leginkább a néhány évvel korábban a szer-zők által tervezett József főhercegi palota átalakításához hasonlatos – főleg a részleteket tekintve. Kőtagozatok-kal tervezett téglahomlokzata széles szegmentíves abla-kaival a tervezőpáros későbbi Mária utcai Szemklinika épületét előlegezi. A harmadik díjas Sebestyén Artúr terve, a Hajós Alfréd – Villányi János páros megvett, il-letve a Lechner Jenő – Varga László díjazatlan munká-ja is mind az alpári vonalat követték: elsősorban a két Szabadság téri pénzügyi palota formálásából merítettek, stílusukban amazoktól mindössze árnyalatnyi különbsé-gekkel. Figyelemre méltó még Lang Adolf kései alkotói korszakára egyébként is jellemző felfogású pályaműve,8 mely tisztán neobarokk. Lang azonban a világi barokk építészetben ritka toronnyal9 egészíti ki könyvtárát, me-lyet a funkció sem indokol – ahogy erre a bírálat is utal.10 Ifj. Bobula és Kesselbauer Ágost tervei merevebb histori-zálást követtek, klasszikus részletekkel. A mezőny egyet-len nem historizáló terve a Komor–Jakab párosé, akik sima lizénákkal tagolt homlokzataikra kissé bizáncias hatású kupolákat helyeztek. Összességében kiviláglik, hogy a kilenc pályaterv közül négy is – hasonló
színvo-8 Hasonló például a szintén általa tervezett pécsi városháza és a kassai színház stílusa.
9 A torony megformálása a drezdai Zwingerével rokonítható. Pilkhoffer Mónika: Lang Adolf építész munkássága. Terc Kiadó, Budapest, 2017. 168.
10 „Nagyon elismerésre méltó a homlokzati kiképzés, mely bár egy könyvtárépület jellegének nem egészen megfelelő, mégis kiváló művészi qualitással bír.” Magyar Pályázatok, 1904/9,30.
11 Építészeti Szemle, 1904, 225.
12 U.o.
nalon – igyekezett az Alpár-stílust másolni, hárman saját bevett stílusukkal szálltak versenybe, illetve ketten kevés-sé kiforrott, klasszikus formákból merítő tervet adtak be.
A kiírás csak a monumentalitást és a rendeltetést kifejező formálást kérte számon, így a nagyszámú Alpár-követő terv – és sikerük – talán nem lehetett független a ténytől, hogy Alpár maga a bizottság tagja volt. Végül azonban a második meghívásos fordulón Korb–Giergl párosát választották ki, és az épület 1909-re az ő terveik szerint valósult meg – első pályatervükhöz egészen hasonlóan.
Figyelemre méltó, hogy a könyvtár pályázatán az első díjat – az egyéb esetekben a verseny tisztességtelenségét gyakran szóvá tevő – Alpár saját sógorának játszotta át zsűritagként, ami – tekintve, hogy a bírálat egy olyan pályázati feltételre hivatkozott, ami nem volt benne a programban11 – nem volt alaptalan. A kritika azonban itt megjegyezte, hogy Hauszmann Alajos példája követen-dő, aki a Rudas- és Sáros-fürdők pályázatánál érintettsé-ge miatt maradt távol a zsűrizéstől.12
A szakrális épületek versenyei közül külön kiemelke-dik látványos bizantizáló pályaterveivel a nagyszebeni ortodox templom – mely nemcsak a keleti
keresztény-Kolozsvár, Egyetemi Könyvtár (1904) Komor Marcell – Jakab Dezső
ség szent épületeinek hagyományaira utal: a kiírás kimondottan megkövetelte13 e stílus alkalmazását. Ennek a három díjazott terv eleget is tett, melyeket publikációból ismerünk.14 Kommer József és Nagy Virgil első díjas ter-vének előképe egyértelműen a Hagia Sophia; belső tere – egyhéjú lapos ívű csegelyes kupolájával – annak parafrá-zisa. Kívülről szerény téglaarchitektúrát láthatunk, a kelet-európai ortodox templomépítészetben szokásos megformálású főhomlokzattal. Aigner Sándor második díjat nyert tervezete inkább a nyugati kereszténység alap-rajzi és térkompozíciós megoldásait igyekszik az ortodoxi-ához illő részletekkel keleti ízűvé alakítani – részleges sikerrel. Épülete nyugati toronypárjával, négyezeti kupo-lájával – apszisokban végződő keresztház ellenére is – in-kább katolikus templomnak érződik, alaprajza is Il Gesú típusú hosszházasított kilencosztatú tér. A harmadik díjat Berczik Gyula nyerte centralizáló elképzelésével, az általa vázolt tér tisztán kilencosztatú, középtere fölé emelt csegelyes félgömb kupolával. Enteriőrje – az orto-dox kellékek, mint az ikonosztáz kivételével – kifejezetten az itáliai quattrocento reneszánsz centrális templomokéra emlékeztet; mindeközben kívülről szerény téglaarchitek-túrát kapott, szintén konvencionális keleti toronypárral és kupolával. Megjegyzendő, hogy az 1906-ra elkészült épületre az első díjat nyert tervezők végül inkább az Aig-ner tervén láthatóhoz hasonló toronysisakokat terveztek tetejükön, a bizantizálástól teljesen idegen lanternával.
13 Építő Ipar, 1899, 280.
14 Építő ipar, 1900, 106., 117., 128.
A marosvásárhelyi Városháza 1905-ös pályázatán a Komor Marcell – Jakab Dezső páros nyerte el az első díjat és a tervezéssel való megbízást. A pályatervek me-zőnyén végigtekintve a gótizáló vagy gótizálással átita-tott szecessziós tervek többségét figyelhetjük meg, két Lechner-követő magyaros szecessziós és három barokk jellegű munka mellett. Komor–Jakab műve jól sikerült keveréke saját kialakuló századfordulós stílusuknak és barokk elemeknek, a középrizalit túlnyomóan barokki-zál, míg a torony és az oldalszárnyak már inkább szecesz-sziós megformálásúak. Az ügy pikantériája, hogy végül a nyertes építészduó tervei szerint megvalósult városháza egy emblematikus szecessziós épület lett, miközben a pályázaton két valóban ilyen stílusú tervezetet utasított maga mögé az akkor még barokkos pályamű – köztük a pozsonyi takarékpénztárnál éppen tisztán barokk tervé-vel díjazatlanul maradt Sebestyén Artúrét. Marosvásár-helyen az építészeknek sikerült meggyőzni a városveze-tést a módosítás előnyösségéről – mint ahogy azt tették korábban a szolnoki Takarékpénztár épületénél is.
Az évtized végére fel is épült a Komor–Jakab páros terve szerint az új városháza, mely az akkor fejlődésnek induló település egyik fő látványosságává vált. Ennek nyomán Bernády György polgármester Komoréket bízta meg az új kultúrpalota tervezésével. Ez már javában folyt, amikor a vármegyeházára 1909-ben nyilvános pályázatot írt ki a
főispán – azt is Komorék nyerték. A három díjazott pá-lyaterv mindegyike progresszív szecessziós, de a korábbi – Lechnerre visszavezethető – magyaros iránnyal szem-ben inkább a középkorias zordság jellemzi stílusukat.
Az első díjas Komor–Jakab-terv robusztus bástyaszerű tömegekre tagolódik, nagyrészt tagolatlan sík homlok-zatfelületeit csak néhány ornamentális mező ékíti. Míg a sorban következő Kós Károly – Toroczkai Wigand Ede páros homlokzatai mindennemű ornamentális díszítést nélkülöznek, az épület lőrésszerű ablakaival, rusztikus kőlábazatával, meredek tetőidomaival – különösképp az erdélyi ihletésű fiatornyos toronysisakkal – egészen zord, középkorias hatást kelt; e versenyen második díjat kapott. A harmadik díjazott Melha Tibor pályaműve is progresszív, szinte teljesen tagolatlan kőhomlokzatokat
vizionált, mindezt erős kiülésű eresszel, meredek és eny-he homorúsággal ívelt tetőformákkal, valamint egészen filigrán, hegyes tetődíszekkel – amely szintén az erdélyi hagyományokra utal. Mindeközben a középtengely több-szintes, félköríves ablaknyílásainak kialakítása a korabe-li nagyvárosi modern áruházakat idézi. Megjegyzendő, hogy a Városháza és a Kultúrpalota hasonló stílusa után Komorék megyeháza-pályaterve határozottan különbö-ző, amit a másfajta megrendelői igények is magyarázhat-nak, hiszen a főispán nem bízta meg őket közvetlenül, holott már addigra a városban megvetették lábukat a ter-vezők sajátos – addigi – stílusukkal. A vármegyeház fel-épülését azonban elsodorta a világháború, így a tovább-tervezés tanulságait az építtető stíluspreferenciáira nézve nélkülözni vagyunk kénytelenek.
Marosvásárhely, Városház (1905), Komor Marcell – Jakab Dezső