(Buda-Pest, 1844. augusztus 15. – Pozsony, 1920.
november 22.)
Laszy József édesapja Laszy József (1797 – Budapest, 1879. november 16.) kir.
tanácsos, a m. kir. helytartótanács segédhivatalának (irattárának) igazgatója, édesanyja Szem Ida (1815 – Budapest, 1889. november 24.).
Felesége meszleni Mendelényi Mária (1850 – Pozsony, 1921. április 21.), a temesvári Vöröskereszt Egylet elnöknője, az Erzsébet-rend II. osztályának tulajdonosa. 1871-ben kötöttek házasságot. Mendelényi Mária az 1900-tól működött Temesvári Nőcselédvédő-Egyesület296 elnöknője lett. Házasságuk-ból öt gyermek született: Gizella, férje móczi Richter Richárd kir. közjegyző;
Gyula (Budapest, 1877. december 6. – Kolozsvár, 1909. október) cs. és kir. hu-szárhadnagy, az Osztrák–Magyar Bank aradi intézetének tisztviselője; József († Budapest, 1923. június) budapesti kir. büntető törvényszéki bíró (felesége kis-eöri Újvári Elvira); Erzsébet (1889 – Budapest, 1971. június), férje Milose-vich Artúr és Rezső (1888 – Budapest, 1919. november 1.) szolgabíró, a nem-zeti hadsereg II. vadászszázadának rajtparancsnoka, tartalékos főhadnagy (felesége Hrianka Jolán).
Laszy József tanulmányait szülővárosában folytatta, jogot 1862-től Pesten hallgatott. Közszolgálati pályáját a m. kir. helytartótanácsnál kezdte, ahol díjtalan, majd 1866. december 29-től díjas fogalmazógyakornokként műkö-dött.297 1867. júniusban ugyanebben a minőségben osztották be a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériumba, ahol az V. szakosztály munkatársaként
293 Budapesti Napló, 1903/104. (április 16.) 5.
294 Budapesti Közlöny, 1906/20, 1.
295 Magyar nemesi almanach, szerk. Kempelen Béla, Pátria Irodalmi Vállalat és Nyomdai Rt., Budapest, 1910, 13.
296 Az egyesület legfőbb célkitűzésének és feladatának a házi cselédek, szárazdajkák nevelését, tanítását, felkészítését és érdekvédelmét vallotta. Szekernyés János: Te-mesvár kövei 658. Gizella Árvaház, Heti Új Szó, TeTe-mesvár, 2020. július 1. http://hetiujszo.
ro/szekernyes-janos-temesvar-kovei-658/ (letöltés ideje: 2021. augusztus 3.) 297 Dr. Laszy József, A Jog, 1891/16, 123–124.
világi és egyházi alapítványok ügyeivel foglalkozott.298 Utóbb másodrendű miniszteri fogalmazó lett. 1869 októberében a Földmívelés-, Ipar- és Keres-kedelemügyi Minisztériumban elnöki másodosztályú, 1870-től elsőosztályú miniszteri fogalmazó.299
1871. december 18-án albíróvá nevezték ki a pesti fenyítő járásbírósághoz.300 1873. május 8-tól járásbíró az ó-budai kir. járásbíróságon.301 1876. június 9-én a budapesti kir. törvényszékhez nevezték ki bírónak.302 1880-tól tagja volt a budapesti ügyvédvizsgáló bizottságnak.
1884. május 9-én a budapesti kir. ítélőtábla büntető tanácsába beosztott ren-des bíró lett.303 1888. december 5-től kisegítő bíróként teljesített szolgálatot a Kúrián, ahol az I. büntető tanácsban működött.304
Az ítélőtáblák decentralizációjakor tanácselnökké nevezték ki a pozsonyi kir.
ítélőtáblához,305 ahol a III. úrbéri és polgári tanács, illetve a IV. büntető ta-nács, valamint a telekkönyvi bizottság elnökeként vett részt az ítélkező mun-kában.
1897. július 8-i kinevezését követően került a temesvári kir. ítélőtábla élére.306 Elnöki székét augusztus 1-jén foglalta el.
1897-ben, amikor Laszy József a temesvári ítélőtábla elnöke lett, az igazgatási és a személyi ügyeket még „papirosból”, az elnöki, illetve vezetői jelentések és minősítések alapján intézték.307 Az új elnök szakítva ezzel, alig fél eszten-dő alatt valamennyi, az illetékességi területéhez tartozó törvényszéket és já-rásbíróságot meglátogatott. Ezeknek a személyes találkozóknak az eredmé-nyeképp „a düledező, rozoga, dísztelen” vidéki bírósági épületek kívül-belül megújultak. Amit korábban éveken át nem lehetett elérni „a hivatalos felter-jesztgetések útján”, az a közvetlenül szerzett tapasztalatok alapján megoldás-ra talált.308
Laszy József a személyes látogatások során minden bíró „elintézési köré-ből” átnézett száz-száz ügyet, amelynek révén bepillantást nyert azokba az ügyekbe is, amelyek a felsőbíróság „felülvizsgáló szemei” előtt rejtve marad-tak. A táblai elnök megvizsgálta a jogerőssé vált határozatok kidolgozásá-nak módját, alakiságát, így képet kaphatott arról, hogy melyik bíró munkája gondos és melyiké felületes. Tapasztalatait egy barátságos beszélgetés, „po-harazás” közben, a fehér asztalnál beszélte meg az érintettekkel.
298 Pesti Napló, 1867/5148. (június 18.) 2.
299 Dr. Laszy…, i. m., 123–124.
300 Budapesti Közlöny, 1871/295, 6477.
301 Budapesti Közlöny, 1873/114, 945.
302 Budapesti Közlöny, 1876/135, 3963.
303 Budapesti Közlöny, 1884/114, 1.
304 Pesti Hírlap, 1888/336. (december 5.) 10.
305 Budapesti Közlöny, 1891/26, 1.
306 Budapesti Közlöny, 1897/158, 1.
307 U.: Dr. Laszy József, Ügyvédek Lapja, 1916/11, 2–4.
308 Uo.
Temesvár, 1910
Egy-egy ilyen „kirándulás” után nem egyszer kérdőre vonta a törvényszéki elnököt: „Kérem, elnök úr, N. N. bíró kiváló munkásnak, jeles bírónak látszik;
jogerőssé vált ítéleteinek kidolgozását is a legnagyobb gondosság jellemzi.
Miért van ennek a bírónak másodrendű minősítése?” Többször megtörtént, hogy a megkérdezett elnök hirtelen felelni sem tudott, és jobbára azzal men-tegetődzött, hogy „a minősítés a járásbíróság vezetőjének vagy a törvényszéki tanácsvezetőnek informácziója alapján készült”.309 Laszy nem egy „igazság-talan” törvényszéki elnöki minősítést javított, ami aztán utat nyitott az adott bíró megérdemelt előléptetése előtt.
A temesvári kir. ítélőtábla elnökéről feljegyezték azt is, hogy név szerint és személyesen ismerte nemcsak a bírókat és jegyzőket, de még a járásbírósági hivatalszolgákat is. Egy alkalommal az akkor hivatalban lévő igazságügy-mi-niszter kérdezte meg tőle, hogy „vajon Rosenfeld z-i járásbírósági díjnok alkal-mas-e írnoki kineveztetésre, mert egy másik ítélőtábla területén első helyen lett jelölve”. Laszy habozás nélkül felelt: „Rosenfeld nevű díjnokom nincs; de N-ben van Rosenzweig. Már tizenegy év óta szolgál, derék, alkalmas ember.”
Laszy József „csodálatos eréllyel és következetességgel” küzdött a külső, különösen a politikai befolyás ellen, nem sajnálta a fáradságot, ha a bírói függetlenség megőrzéséről volt szó. És igyekezett mindent személyesen elintézni. „Amint írásbeli felterjesztését az elnöki tanács javaslatával együtt postára tette, azzal egyidejűleg vonatra ült és nem távozott a miniszter szobá-jából, míg ezt felterjesztése helyes voltáról meg nem győzte.”
Bíróként elengedhetetlennek tartotta az ügyvédi karral való együttműködést.
Legendásnak számítottak a József-napi összejövetelek, amelyeken évente egyszer „a két testvér-foglalkozás űzői […] tömegesen egymásra találtak és kicserélhették nézeteiket”.310
Büntetőjogász volt ugyan, de a polgári tanácsok vezetését is kiváló szakérte-lemmel látta el. „Ellensége volt a felsőbírósági kicsinyeskedéseknek is és az a szokás, hogy az elsőbíróság által kiszabott nyolc hónapi börtönt a Tábla hétre szállította le, vagy kilenczre emelte fel, működése alatt számkivetve lett.”
Komoly szerepe volt az ügyviteli szabályok megújításában is. Saját felelőssé-gére lehetőséget adott Omazta Lajos segédhivatali főigazgatónak arra, hogy saját ügykezelési rendszerét kipróbálja a temesvári ítélőtáblán, de „mellőzött nem egy felesleges rubrikát és konszignácziót, száműzött sok felesleges és hi-ábavaló felterjesztést és nyilvántartást” is.
Munkásságának kiemelkedő színfoltja, hogy amikor Magyarországon még alig lehetett hallani a fiatalkorúak védelméről és a patronázsról, Temesváron és az illetékességéhez tartozó törvényszéki és nagyobb járásbírósági székhe-lyeken Laszy kezdeményezésére megalakultak a gyermekjogvédő és
patrona-309 Uo.
310 Uo.
ge-egyesületek. Az ő egyik elnöki titkára által készített szervezeti szabályza-tokat és iratmintákat használták utóbb országszerte a patronage-ügy „lelkes bajnoka”, Szilágyi Artúr Károly közvetítésével.
Laszy József nevéhez fűződik két alapítvány létrehozása is. Az egyik a temes-vári ítélőtábla illetékességi területén alkalmazott kezelőtisztviselők gyerme-kei részére létesített Erzsébet királyné ösztöndíjalap, a másik pedig a bírák és igazságügyi tisztviselők segélyalapja, amelyet a bírósági hivatalnokok az alapítólevélben dr. Laszy József-alapnak neveztek el.
Az Erzsébet királyné ösztöndíjalapból évente 400 K ösztöndíjban részesültek a kezelőtisztviselők (telekkönyvvezetők, irodatisztek, írnokok és fogházfel-ügyelők) gyermekei a középiskola megkezdésétől annak befejezéséig. A Laszy József-alap jövedelmének háromnegyed részét osztották fel évente az arra rá-szorulók között. Elsősorban a temesvári ítélőtábla területén alkalmazásban álló bírák, ügyészek, bírósági, ügyészségi és fogházi hivatalnokok, szolgák, börtönőrök és az 1897. évi XXIV. tc. értelmében fogadalmat tett díjnokok özvegyei és árvái részesülhettek segélyben, „ha önfenntartásukra elégséges vagyonnal, vagy egyéb állandó jövedelemmel nem bírtak”.311 Rendkívüli eset-ben év közeset-ben is adható volt segély, például temetési költségekre.312
Laszy József „az igazságszolgáltatás terén szerzett érdemei elismeréséül”
1906. augusztus 14-én a II. osztályú Vaskoronarend kitüntetésben részesült.313 1916 februárjában vonult nyugalomba. Nyugdíjazása alkalmából 1916. febru-ár 24-én valóságos belső titkos tanácsosi méltósággal ruházták fel.314
Közéleti tevékenységéhez tartozik még, hogy 1872-től a Budavári Kaszinóegy-let tagja, 1879-től aligazgatója volt. 1884-től Budapesten a várbeli iskolaszék tagja.315 1894-től a pozsonyi színpártoló egyesület egyik alelnöke.