Pest–Pilis–Solt vármegye 18. századi országgyűlési követei mögé felrajzolható társadalomtörténeti háttérről összességében elmondhatjuk, hogy Pest megye követei a megyei elithez tartoztak, rokonsági kapcsolataik behálózták nemcsak Pest–Pilis–Solt, hanem a szomszédos, illetve az északnyugati–felvidéki és a nyu-gat-dunántúli vármegyék nemesi társadalmát. Ennek oka az a nemesi migráció volt, mely a Felvidék északnyugati megyéiből (Nyitra, Zólyom, Liptó, Turóc, Árva) és a Dunántúl nyugati megyéiből (Sopron, Vas, Győr) a gyéren lakott alföldi
részek felé irányult. A folyamat a 18. század folyamán, több nemzedéken keresz-tül zajlott le, mégpedig úgy, hogy a kibocsátó megyét elhagyó első nemzedék az eredeti otthonához közelebbi dunántúli megyében (Komárom, Fejér, Esztergom) telepedett le, majd az elköltözők vagy a következő generációk, néhány évtized múlva továbbálltak az alföldi területek, így Pest–Pilis–Solt vármegye felé.45
A követek nemcsak a megyei igazgatáshoz kötődtek sok szállal, hanem a vár-megye nagybirtokosaihoz is, felemelkedést a házassági kapcsolatok építgetése mellett főleg a központi bíróságoknál, kisebb részben a Magyar Kamaránál és a Helytartótanácsnál való hivatalvállalás ígérhetett számukra. A követek egy részét „munkahelye” már az év nagy részében Pest–Buda városához kötötte, ahol többségük saját házzal is rendelkezett (Pásztor é. n.: 246). A földbirtokosi életformától való eltávolodás a birtokaprózódás folyománya volt: a nagyszámú
43 1835 szeptemberében a konzervatív Péchy Ferenc második követ helyére a liberális Fáy Andrást választotta meg a megyei közgyűlés (Kecskeméti 2008: 313, 326).
44 Ez a fejezet Pest–Pilis–Solt vármegye XVIII. századi országgyűlési követeiről folytatott saját levéltári kutatásaim eredményeit összegzi.
45 Az elgondolásra: Dominkovits 1993: 113–124. Az alföldi városlakó nemesség körében mutatkozott hasonló irányú migrációs útvonalakra: Rácz 1988: 50. Tolna vármegye 18–19. századi nemesi társa-dalmát is túlnyomórészt az ezen megyékből érkezők alkották, erre: Glósz 1991: 8–13. Zólyom megye példáján mutatta be a folyamatot Nagy József Zsigmond. A Felvidék északi megyéiből (Turóc, Liptó, Árva) jövő nemesség első állomása volt a 17. században Zólyom vármegye: „a Beniczky, Bohus, Csem-niczky famíliákat vagy a nagyobb família délebbre vonuló töredékeit már akkor is inkább a mostoha körülményeket nyújtó, hideg szűkhatárú völgyek bocsátották el”. A nemesi migráció a török hatalom visszahúzódásával a XVIII. században érte el Pest–Pilis–Solt vármegyét (Nagy J. Zs. 1981: 52).
n a g y J á n o s
112
örököst gyakran pénzzel vagy csak töredékbirtokokkal elégíthették ki. Ez azon-ban nem jelenthette anyagilag független földbirtokosi életforma alapját. Ennek következtében létrejött az ország távolabbi területeiről a megyébe nincstelenül érkező köznemesi réteg, mely hivatalából kényszerült megélni és/vagy beháza-sodott a megye valamely birtokos nemesi familájába, ezáltal befolyást szerzett a megye ügyeinek irányításában. A „megyei elit” gyors cserélődése is a birtokvi-szonyok állandó változásában fogható meg. Néhány család kivételével a 18. század elején-közepén vezető tisztségeket adó famíliák nem tudták megőrizni elődeik megyén belüli pozícióit, birtokaik aprózódása vagy a helytelen gazdálkodási for-mák következtében anyagi alapjuk, s ezáltal a megyei közéletre gyakorolt befolyá-suk csökkent. A 17. században a Rákóczi-szabadságharcig a megye elitjét alkotó, főleg protestáns köznemesi családok (például a Ráday, Földváry, Darvas, Fáy, Dubraviczky) 1711 után a megye közéletéből kiszorultak, tisztségeket nem vállal-hattak, s a megyei közéletben kevésbé vettek részt, azonban 18. század végére s a reformkorban ismét a megyei közélet hangadóivá váltak.46
A követek anyagi helyzetére tekintve: úrbéres birtokaik nagysága szerint túl-nyomó többségük a közép- és kisebb birtokosok közé tartozott. A XVIII. század második harmadától–közepétől anyagi gyarapodásukat a kibontakozó agrárkon-junktúra segítette elő. A megye előnyös földrajzi helyzete (a Duna mint kereske-delmi út szerepe, Pest, Buda, Vác piaci központ szerepe) támogatta ezt a folyama-tot. A megyei nemesség anyagi gyarapodását mutatja, hogy a század közepétől egyre több kastélyt és kúriát építettek a megyében (Badál 1987: 27–28). A szel-lemi téren bekövetkezett változásokra utal, hogy többen a követek közül (főleg az ügyvédek) felemelkedésüket iskolázottságuknak köszönhették, néhányan a nagy-szombati vagy más külföldi egyetemeken végezték tanulmányaikat. A váci There-sianum a legkorszerűbb tudásanyagot nyújtotta az oda beíratott néhány kiválasz-tottnak (Kisparti 1922: 20, 37, 67). A század végének országgyűlési követei mind tagjai lettek az ekkoriban rohamosan szaporodó szabadkőműves páholyoknak: ez jelzi nemcsak politikai kapcsolatrendszerüket, hanem a felvilágosodás eszméire való nyitottságukat is (Abafi 1993: 104, 157–158, 262–263, 273–275, 279, 339). Pest és Buda központi hivatali, oktatási és kulturális szerepe is a század második felében kezdett el növekedni, de ez a folyamat csak a reformkorra teljesedett ki, amikorra Pest–Buda visszakapta főváros-jellegét. Feltételezhető, hogy a politikai szemlélet módosulásait ezek az anyagi és szellemi változások is befolyásolták.
46 PML. IV. 93. Series Magistratualium /1638-1931/ 1. kötet és 2. kötet.
113
p e s t – p i l i s – s o l t v á r m e g y e o r s z á g g y ű l é s i k ö v e t e i
öSSZEGZÉS
Az 1790–91. évi országgyűlés idejére a megye egyértelműen ellenzéki hangulatúvá vált, bár ekkor még nem volt „vezérvármegye”, követei inkább a másodvonalbe-liek közé tartoztak. Pest vármegye inkább centrális elhelyezkedése, nagy területi kiterjedése és az országgyűlés (rövid ideig itt lévő) székhelye miatt vált ekkor meghatározóvá, semmint politikai vezérszerepe által. Sokkal inkább volt hangadó a diétán ekkor még a szomszédos Nógrád vagy a tiszántúli vármegyék. Az ellen-zéki „vezérvármegye” mítoszának visszavetítése a 18. századra anakronizmus lenne, ennek ellenére már a 18. században is megfigyelhetőek bizonyos politikai változások. A politikai öntudatosodás jelei egyre nyilvánvalóbbá váltak, amelyek hosszú távon elősegítették, hogy Pest–Pilis–Solt vármegye a reformkorra ellen-zéki vezérvármegyévé váljon. A kutatások további feladata lehet a megye 1792 és az 1832 közötti országgyűlési követei tevékenységének és életének politika- és társadalomtörténeti szempontú vizsgálata.
*
Az alábbiakban az 1792. évi országgyűléshez kapcsolódó két megyei és országos fontosságú forrást adok közre, melyek jelentőségéről a tanulmány során szóltam.
Pest–Pilis–Solt vármegye követeinek adott utasítását és a Szily Józsefhez köthető Franczia-Ország című magyar nyelvű tervezetet betűhív formában közlöm.
1. FORRÁS
Pest Megyei Levéltár, IV. 3- C-1 -848-1792. Pest–Pilis–Solt vármegye követeinek adott 1792. április 2-án Pesten kelt országgyűlési követutasítása.
Tekintetes Pest, Pilis, és Solt Torvényesen egyben kaptsolt Vármegyék az 1792. eszt. Április 2-ik napjan Pesten tartott köz Gyülésébül a jelentett Esztendei Május 20-ik Napjara Budára öszve hivott Ország Gyülésére ki küldött követei ugymint Szily Joseff és Darvas Ferencz számokra ki adott utasitások /: In/structiok./.
1-ször Kötelességek lesz Követ Urak[nak]h magokat azon utmutatáshoz, mely a multt Ország Gyülésre alkalmatosságával V[árme]gyék részekröl ki adatott, s most is egyben ki adattni rendeltetik. A mennyiben tudni illik még némely Ponytyai be nem tellyesítettek, s a mostani környülállásokhoz alkalmaztatthatók volnának szorossan hozzá szabni.
A mi pedig a mostani Kívánságokat illeti
n a g y J á n o s
114
2-ször Minden egyébb állapotok félre tételekkel első Gondok lesz a Koronázandó Fel-ségnek az Ország Gyülésére leendő Invitatioja, igyekezni fognak tehát azon, hog az a végre kiküldendö Deputatio mindgyárt a leg első ülésbül kirendeltethessen.
3-szor Ámbár a Nemzetnek az önnön constitutiojának biztos fenntartására szükséges eszközlésekh meg szerzerzésére tellyes, és Constitutiojával változtathatatlanul egyben kaptsoltatott, s gyökerezett oly tökéletes jussa légyen, melytül az üdőnek leg késöbb folyamottya sem foszhatja meg; mivel mind az által a most Koronázandó Felséges Király személlyében; s a Nemzethez bizonyított Kegyes hajlandóságában, és az Igazsághoz vonzó szeretetében, tellyes bizodalmokat helyeztetik, hog-sem a nagyobb securitasnak sürge-tését szükségesnek álítanak. Követ Urak által nyilvánosságossá kiványák azt az egyben gyülendö Ország Rendei előtt tétettetni, hogy a dicsö emlékezetü Második Leopold Eö Felsége Diplomájával minek utána az a koronázandó Felség által a haza Törvényei szerint meg erősitetik.
4-szer Meg fognak abban is egyezni, hogy a Nemzet hajdani szokása mind a koroná-zandó Felség, mind pedig Koronázása ki kérése s bizonyos volta után Felséges Hitvese számára is illendő ajándék adasson.
5-ször Abban sem fognak ellenkezni, hogy valamint a mostani adó, ug az urbarialis állapotokh is mostanában való Folyamatya a jövő, leg fellyebb 3 esztendők alatt tartandó Ország Gyüléséig meg állapítasson.
6-szor Ha pedig a mostani Ország Gyülésében a koronozáson, s az ide tartozó alapoto-kon kívül is más dolgokh fell vételekre, s ell intézésekre is mód lenne.
7-szer Az ki adandó Királyi Kivánságokat, Propossitiokat, hog a vármegyétül irántok ut mutatást vehessenek, kötelesek lesznek minden üdö haladék nélkül közleni.
8-szor Különösen fognak azon iparkodni, hog ell háríttatván azon akadályok mellyek a multt Diaetábul ki küldött Országos Deputatiok végre hajtandó munkáinak közlését hát-ráltatnak, mind azok, minek elötte a végső ell intézés végett az annak üdejében tartandó Ország Gyülésének által adattatnának minden N[eme]s. Megyékkel, ha csak sarkalatos /: essentialis:/ Részekben is közöltessenek.
9-szer A vallás állapotyának tsak Propositiokban leendő véltelét is annyival inkább a beléje mélyebben leendő ereszkedést akadályoztatni fogják.
10-szer Akkor is tökéletesen iparkodjanak, hog a criminalis állapotok Nevezetesen pedig a Tolvajok zabolázása s ki írtása még ezen Diaetában fel vétessen, s el intéztessen.
11-szer A múlt Diaetabéli 16-dik Törvény effectusát a Polgári Fö kormányozó székekre nézve is sürgessék.
12-szer Minthogy Illirica Cancellaria az Görög nem egyesült valláson lévő Nemzettnek vallása szabad gyakorlására , s szinte azon szabadságok és Jussok lévén már engedtetve, mellyeket magok a Magyarok bírnak, többé szükség nem volna, ’ s ennek tovább való fent állásábul származhato veszedelmes Következtetésektűl méltán lehetne tartani, ennek ell-rontásán annyival inkább igyekezzenek, mivel ezen Nemzett a Törvényben ugy is Nagyobb oltalmát találhattya, mint a jelen e[mlí]tett Cancellariaba.
13-szor A Török udvarral kötött Békesség Pontjairul semmit sem tudván még az Ország;
ezekh a N[eme]s. Vármegyékkel leendő közléseiket is szorgalmaztattni kell.
115
p e s t – p i l i s – s o l t v á r m e g y e o r s z á g g y ű l é s i k ö v e t e i
2. FORRÁS
Magyar Országos Levéltár, P 638-nagyszigethi Szily család levéltára (1527–1977) 10. csomó, 1821–XX. század, XVIII–XIX. századi, rendezetlen év nélküli iratok.
447–448. ff
Frantzia-Ország
1. A Békesség kötésre s Had indítására egyedül a Nemzetnek van Jussa, tsupán a Törvényt adó Testnek olly végzése határozhattya meg a Hadat, a melly a Királynak forma szerént való s szükséges bé jelentésre fog hozattatni, és a Királytúl meg erőssíttetik.
2. A Status ell intézése által a Királynak van az által adva, hogy eő az Országnak külső bátorságára, s annak a maga jussainak, és vagyonjának birtokában való megmaradhatására vigyázzon: Következésképpen eő Maga erányozhatja ell a Státusoknak más Külső Hatal-masságokkal való hogy létét; s ő értekezhet azokkal, s választhat azon tzélnak ell érésére eßközöket, s ő tehet a Szomszéd Statuskéval egy szabású Hadi készületeket; s ő oszthatja föll ide vagy amoda mind Szárazon, mind a vizen lévő Fegyveres Erejét az Országnak, a mint leg jobbnak gondolja; s Had idején is az eő Kezei közt vagyon a Feő Kormányzás.
3. Midőn valamelly ellenségeskedéstül lehet tartani, vagy talán már ell is kezdődött az; midőn vagy Frigyesét köll segíteni a Státusoknak, vagy valamelly Jussa fön tartása végett kéntelenítették fegyvert fogni: az illyen esetekrül minden haladék nélkül tartozik a Király jelentést tenni a Törvény tévő Testnek; valamint az indító okokat föll fedezni; és ha a Törvény tévő Test éppen akkor ell oszolva találna lenni, leg ottan öszve köl azt hivatni a Királynak.
4. Ha ezen jelentésre úgy találja a Törvény tévő Test, hogy az ell kezdett Ellenséges-kedés tsupán a ministerektül, vagy a végre hajtó /: Királyi:/ Hatalomnak más eszközétűl eredett: az ilyen büntetésre méltóképpen való más megtámadásának Szerzőjével úgy köll bánni, mint a Nemzet meg bántásának vétkébe esett Bűnössel: mert a Nemzet tudtára adja most mindennek, hogy eő Birodalmának nagyittását tárgyazó minden kevély szándékrúl le mond, és hogy soha sem fogja a maga erejét valamelly Nemzet szabadsága megrontására fordítni.
5. Ha az említett jelentésre azt végezi a Törvény tévő Test, hogy nem köll Hadat foly-lytatni; kötelességében fog állania végre hajtó Hatalomnak, hogy legottan azon eszközök-höz nyúllyon, mely az ellenségeskedésnek félbeszakasztására, vagy meg előzésére szük-ségesképpen meg kívántatnak, és ha késedelmet szenved a dolog: arrúl a minisztereknek köll felelni.
6. Midőn valamelly Hadtúl lehet tartani: tovább fogja a Törvény tévő Test maga üleseit tartani, mint másszor; Had idején pedig egyáltallyában félbe nem szakaszthassa azokat.
7. A Had jelentésnek ezen szókkal köll lenni: A Király részérűl a Nemzet nevében.
8. A Hadakozás közben, mindúntalan emlékezteti a Törvény tévő Test, a végrehajtó Hatalmat, hogy a Békességen dolgozzon.
9. A Királynak hatalmában áll, hogy eő más Hatalmasságokkal, a mint a Status javára szükségesnek erányozza, köthessen, s azokkal Békesség, Frigy, vagy költsönös Kereskedés
n a g y J á n o s
116
eránt alkura léphessen, azt maga Neve alól írásával meg is említhesse; mely kötések, és Alkuk mindazonáltal tsak akkor mennek tökéletességre, minek utána a Törvénytévő
Test-tül is jókká hagyattatnak.
10. Mihelyt ell múlik a Had; üdőt szab a Törvény tévő Test, melly alatt ell köll a Rend-kívül való Seregeket botsátani, s a Katonság száma annyira szállíttatik le, a mennyire van Rend Szerént meg határozva: az említett Seregeknek fizetések nem jár ki a Szabott üdön túl, és ha azok tovább edgyütt maradnak: arrúl a Miniszterek fognak számolni, s a velek való bánás úgy lesz, mint Nemzet megbántóival. E végre kötelességében fog állani a Sta-tusnak újonnan ell intézett állapottyára vigyázó Tanátsnak, hogy tsinállya ki, s adja bé a Törvény tévő Testnek, a Miniszterekrül vejendő Elégtételnek módját.
FORRÁSOK
Abafi L. (1993): A szabadkőművesség története Magyarországon. (Reprint kiadás). Buda-pest.
Benda K. (1952–1957): A magyar jakobinusok iratai. I–III. Akadémiai, Budapest.
Brunswick J. (1792): Beszéd, melyet mondott nemes Pest, Pilis, Solth vármegyék öszvegyü-lekezett főrendeihez. Pest.
Darvas F. (1790): Post nubila Phoebus. Pest.
Mályusz E. (1926): Sándor Lipót főherceg- nádor iratai 1790–1795. Magyar Történeti Tár-sulat, Budapest.
Magyar Országos Levéltár (MOL) P 638 A nagyszigeti Szily család levéltára.
Naponként-való jegyzései az 1790dik esztendőben felséges IIdik Leopold tsászár, és magyar országi király által, szabad királyi városába Budára, Szent Jakab havának 6dik napjára rendelt, ’s Szent András havának 3dik napjára Posony királyi várossába által-tétetett, ’s ugyan ott, következõ 1791dik esztendőben böjt-más havának 13dik napján bé-fejezett magyar ország gyűlésének; mellyek eredet-képen magyar nyelven írattattak, és az ország gyűlésének fő-vigyázása alatt, hitelesen deák nyelvre fordíttattak. Buda, 1791.
ócsai Balogh P. (2006): Alkotmánytervezete. In: Pajkossy G. (szerk.): Magyarország története a 19. században. Szöveggyűjtemény. Osiris, Budapest.
Országgyűlési Könyvtár (OK) Gyurikovits-gyűjtemény 700.470 Diarium Diaetae regni Hungariae 1751.
Pest Megyei Levéltár (PML) IV.3-a Pest Megyei Levéltár, Pest–Pilis–Solt Vármegye Nemesi Közgyűlésének iratai. Köz- és kisgyűlési jegyzőkönyvek (1787–)1790–1848.
PML IV.3-c Pest Megyei Levéltár, Pest–Pilis–Solt Vármegye Nemesi Közgyűlésének iratai.
Köz- és kisgyűlési iratok (1725–)1790–1848–(1876).
PML IV.93 Pest Megyei Levéltár, Pest–Pilis–Solt vármegye és Pest–Pilis–Solt–Kiskun vár-megye tisztviselőinek levéltári nyilvántartása (Series Magistratualium) 1638–1931.
Pongrácz B. (1788): Ő Felsége tulajdon rendeléséből 1787-ik esztendőben tartott gene-rális gyűléseknek alkalmatosságával ... Pest vármegyében okt. negyedik napján a T.
státusokhoz való beszéde. Hely n.
117
p e s t – p i l i s – s o l t v á r m e g y e o r s z á g g y ű l é s i k ö v e t e i
HIVATKOZOTT IRODALOM
Badál E. (1987): Kastélyok, kúriák Pest, Heves és Nógrád megyében. Műszaki Könyvkiadó, Budapest.
H. Balázs É. (1987): Bécs és Pest–Buda a régi századvégen 1765–1800. Magvető Kiadó, Budapest.
H. Balázs É. (2005): A szabadkőművesség a 18. században. In: Krász L. (szerk.) Életek és korok. Válogatott írások. MTA Történettudományi Intézete, Budapest.
Benda K. (1981): A magyar köznemesség művelődési törekvései a XVIII. században.
A Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 7. 87–92.
Degré A. (2004): Zala megye követutasításai. In: Mezey B. (szerk.): Válogatott jogtörté-neti tanulmányok (Milenniumi magyar történelem). Osiris Kiadó, Budapest.
Dominkovits Péter (1993): Adatok Komárom vármegye nemesi társadalmához és annak térbeli kapcsolataihoz. (XVIII–XIX. század). Limes, 5. 113–124.
Eckhardt F. (1946): Magyar alkotmány- és jogtörténet. K.n., Budapest.
Eckhardt S. (2001): A francia forradalom eszméi Magyarországon. (Az eredeti szöveget gondozta és utószót írta: Soós I. (Kisebbségkutatás Könyvek) Lucidus Kiadó, Budapest.
Gergely A. (1980): A reformokat ellenző és támogató megyék 1834-ben. Térkép. In: Mérei Gy (szerk.): Magyarország története 1790–1848. V. kötet. Akadémiai, Budapest.
Glósz J. (1991): Tolna megye középbirtokos nemességének anyagi viszonyai a 19. század első felében. (A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 16.) Szekszárd.
Grünwald B. (2001): A régi Magyarország, 1711–1825 (szerk.: Poór J.; az utószót írta: Poók A.).
(Milleniumi magyar történelem) Reprint. Osiris, Budapest.
Haselsteiner, H. (1983): Joseph der II. und die Komitate Ungarns. Herrscherrecht und ständische Konstitutionalismus. (Veröffentlichungen des Österreichischen Ost- und Südosteuropa Instituts 11.) Böhlau, Wien–Köln–Graz.
Horváth I. (1995): ócsai Balogh Péter (1748–1818). In: Szvircsek F.–Bagyinszky I. Esz-mék, eszmények, magatartások. 150 év politikusai Nógrádban 1790–1940. Történelmi tanulmányok. (Múzeumi értesítő X.) Nógrád Megyei Múzeumok Igazgatósága, Salgó-tarján, 30–68.
Horváth M. (1873): Magyarország története. Nyolczadik kötet. Második bővített kiadás.
Franklin Társulat Magyar Irodalmi Intézet és Könyvnyomda. Budapest.
Iványi E. (1991): Esterházy Pál nádor közigazgatási tevékenysége, 1681–1713 (A Magyar Országos Levéltár kiadványai 3. Hatóság- és hivataltörténet). Magyar Országos Levéltár, Budapest.
Kecskeméti K. (2008): Magyar liberalizmus, 1790–1848. (Eszmetörténeti Könyvtár 10.) Argumentum Kiadó – Bibó István Szellemi Műhely, Budapest.
Kerényi F. (2002): Pest vármegye irodalmi élete. Pest Megye Monográfia Közalapítvány, Budapest.
Kisparti J. (1922): A Váci Theresianum története. Közoktatástörténeti tanulmány. Váci Múzeum-egyesület, Vác.
Kiss Anita (2009): Követküldési gyakorlat Pest–Pilis–Solt vármegyében (1708–1764) Kéz-irat.
n a g y J á n o s
118
Kosáry D. (1965): Pest megye a kuruckorban. In: Keleti Ferenc és mtsai (szerk.): Pest megye múltjából. Tanulmányok. Pest Megye Tanácsa, Budapest.
Marczali H. (1898): Magyarország története III. Károlytól a bécsi kongresszusig, 1711–1815.
(A magyar nemzet története 8.) Athenaeum, Budapest.
Marczali H. (1907): Az 1790/1-diki országgyűlés. I–II. kötet. Magyar Tudományos Aka-démia, Budapest.
Nagy I. (1863): Magyarország családai czímerekkel és nemzedékrendi táblákkal 10. kötet.
Ráth Mór, Pest.
Nagy J. Zs. (1981): A köznemesi érdekérvényesítés változásai Zólyom vármegyében a XVII. század második felében. A Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve. 7. 51–59.
Pásztor M. (é. n.): Pest és Buda a törökuralom után. Statisztikai közlemények. Budapest Székesfőváros Statisztikai Hivatala, Budapest
Poór J. (2003): Adók, katonák, országgyűlések, 1796–1811/12. Universitas Kiadó, Budapest.
Rácz I. (1988): Városlakó nemesek az Alföldön. Akadémiai, Budapest.
Salamon F. (1889): Az 1741-iki koronázó országgyűlés. In: Uő.: Kisebb történelmi dolgoza-tai. Ráth Mór, Budapest. 49–113.
Szakály O. (2003): Egy vállalkozó főnemes. Vay Miklós báró (1756–1824). ELTE Eötvös Kiadó, Budapest.
Szinnyei J. (1980–81): Magyar írók élete és munkái. (Reprint) Horánszky Viktor Akadé-miai Könyvkereskedése, Budapest.
Szijártó M. I. (2005): A diéta. A magyar rendek és az országgyűlés, 1708–1792. Osiris Kiadó, Budapest.
Szijártó M. I. (2006): Nemesi társadalom és politika. Tanulmányok a 18. századi magyar rendiségről. Universitas Kiadó, Budapest.
Szijártó M. I. (2009): A vallási kérdés az országgyűléseken a 18. század első évtizedeiben.
In: Gőzsy Z. és mtsai (szerk.): Katolikus megújulás a barokk Magyarországon. Pécsi Püspöki Hittudományi Főiskola Pécsi Egyháztörténeti Intézet, Pécs, 87–102.
Völgyesi O. (1997): Pest vármegye és a rendszeres bizottsági munkálatok. In: Pölöskei F.– Stemler Gy. (szerk.): Múltból a jövőbe. Tanulmányok. ELTE BTK újkori Magyar Történeti Tanszékének Doktori Iskolája, Budapest.
Zsindely E. (1956): Ráday Gedeon élete és munkássága. A Ráday Gyűjtemény Évkönyve 1. 36–45.
119
p e s t – p i l i s – s o l t v á r m e g y e o r s z á g g y ű l é s i k ö v e t e i