Mielőtt megvizsgálnánk, miként alakult az egyes országgyűléseken a távollévők létszáma és aránya,8 meg szükséges jegyezni, hogy nem minden távollévőt képvi-selő személy ült a távollévők asztalánál. Egyesek vagy eredendően más jogcímen, mint megyei, káptalani, városi követek vettek részt az üléseken, csak éppen egy távollévő követségét is elvállalták, vagy egyházi távollévőt képviseltek és a papság asztalánál foglaltak helyet.9
A 18. század során az alsótábla létszáma növekedett, bár nem egyenletesen.
1708-ban és 1709-ben, az országgyűlés két ülésszakán kevesen vettek részt, az alsó-tábla létszáma (110 és 101 fő) hozzávetőleg csak 60%-a volt az 1681. évi értéknek (175 fő) (Szijártó 2005: 576). A szatmári béke után a megyék és városok újból nagy számban küldték el követeiket. 1714-ben kétszer annyian jelentek meg, mint néhány évvel korábban, és az alsótábla létszáma újból elérte, és egy kicsivel meg is haladta a 17. század végit (183 fő). Amíg ezekben az években az egyházi, megyei és városi követek létszáma megduplázódott, addig a megjelentek listái szerint a távollévők követeinek száma lényegében stagnált (1708: 24, 1709: 18, 1714: 22 fő).
8 A statisztikai adatokat a Diaeta adatbázis elemzésével nyertem. (összefoglaló táblázatok: Vámos 2009: 101–118)
9 Azokat, akik a királyi táblai tagságukon, káptalani vagy vármegyei követi megbízatásukon felül kép-viseltek távollévőket, természetesen a Királyi Táblához, az egyháziakhoz vagy a megyei követekhez soroltam, és nem a távollévők követei közé, hiszen az ő helyük egyértelmű a rangsorban. Problémát jelentett viszont a mind a távollévő egyházi személyek, mind a városok követségét is elvállaló szemé-lyek besorolása. A naplókban található megjelentek listáinak elemzése után kiderült, hogy az egyházi rendbe tartozó távollévők képviselői közül azok, akik maguk is klerikusok (összesen 26 fő) a papság asztalánál foglaltak helyet, míg a világi követek a távollévők követei közé ültek (Vámos 2009: 15–19).
Az 1608. évi koronázás utáni 1. törvénycikk a városi követeket a távollévők követei után tünteti fel a rangsorban, így ebből az következne, hogy a hivatalosan rangosabbnak tartott távollévők asztalához ültek. A résztvevők pályájának vizsgálatakor azonban kiderült, hogy azok, akik nem egyszerre vol-tak távollévők és városok képviselői, mindig a későbbi országgyűlésen volvol-tak városi követek, vagyis ez jelentette az előrelépést, tehát a városi követség nagyobb presztízsű megbízatás volt. Az ország-gyűlésen megjelentek listáin két ilyen kettős megbízatású személyt találtam, akik a diéta által kikül-dött bizottságokban már a városi követek között szerepeltek. Emiatt úgy gondolom, hogy ezek a köve-tek a városok táblájánál foglaltak helyet (Vámos 2009: 19–22).
v á m o s a n d r á s
56
Az 1720-as években jelentősen, 70–80 fővel megnőtt az országgyűlés létszáma.
A növekmény felét már a távollévők követei létszámának megugrása okozta (1722–23: 60, 1728–29: 53 fő). Az alsótábla létszáma 1741-ben már megközelítette a háromszáz főt (297), és 1751-ben sem volt sokkal kevesebb (287). Ezt a növekedést már egyértelműen a távollévők követei számának változása okozta (92 és 89 fő).
1764–65-ben megtört a növekedés, és a diéta létszáma az 1728–29-es szintre zuhant vissza. Ezt a változást is a távollévő követei számának módosulása okozta, amely szintén az 1728–29-es szintre esett (54 fő). A század végén újból növeke-désnek indult az országgyűlés, ami a 19. században is folytatódott. Az alsótábla összlétszáma nagyjából száz fővel bővült (1790–91: 354, 1792: 344 fő), a távollévők követeinek száma pedig több mint megduplázódott (116 és 106 fő). Mint látható, 1722–23-tól a létszám változásának irányát és mértékét alapvetően a távollévők követei határozták meg.
A tíz vizsgált országgyűlésen és ülésszakon az alsótáblán megjelentek átlago-san 28%-a képviselt távollévőt, de a távollévők követe asztalánál csak 24% ült.10 Abszolút értékeket tekintve megállapítható, hogy az országgyűléseken összesen 734 esetben jelent meg olyan személy, aki távollévőket képviselt. Ők az esetek nagy többségében, 633 alkalommal (86%) ültek a távollévők követei között. Ez a két érték nem a távollévők követeinek tényleges számát mutatja, hiszen voltak, akik több országgyűlésen vettek részt, ennek megfelelően őket többször tartalmazza az említett adat.
Mint említettem, az alsótábla tagjainak átlagosan 24%-a tartozott szűkebb értelemben a távollévők követei közé. Arányuk 1709-ben volt legalacsonyabb, mindössze 12%. Legmagasabb 1790-ben volt, amikor az alsótáblának már minden harmadik tagja közülük került ki, de 1792-ben, illetve a század közepén, 1741-ben és 1751-ben is meghaladta a 30 százalékot.
A távollévők követeinek mind létszáma, mind aránya megnőtt a század folya-mán, ez a trend folytatódott a 19. században is. Arányuk 1796 és 1811–12 között már mindig meghaladta a 40 százalékot, és a korszak végére az alsótáblának már majdnem a felét ők tették ki (Poór 2003: 238–253). A folyamatos növekedés annak a jele, hogy a 18. század folyamán megnőtt a politika iránti érdeklődés, vagy a követküldési joggal bírók között, akik fontosnak tartották, hogy ha a diétára nem tudnak, vagy nem akarnak elutazni, valamilyen módon mégis képviselve legyenek, vagy azok között, akik részt kívántak venni a diétán, és ezért követséget vállaltak.
10 E két érték közötti eltérés 1751-ben volt a legmagasabb: 8 százalék. Ekkor a megjelentek 39 száza-léka, az alsótábla 130 tagja volt valakinek a megbízottja, de szűkebb értelemben véve csak 89 fő (31%) tartozott a távollévők követei közé.
57
a távollévők követei a 18. századi országgyűléseken
Az alábbiakban meghatározom a távollévők követeinek pontos számát, és országgyűlési megjelenéseiknek statisztikáit elemzem, vagyis azt, hogy közülük hányan hány országgyűlésen vettek részt.11
A Diaeta adatbázisban feldolgozott naplókból kiderül, hogy 1708 és 1792 között összesen 637 fő képviselt távollévőket. Közülük 584-en vettek úgy részt az országgyűléseken, hogy az egyik alkalommal csak távollévők követei voltak.
Az egyháziak között helyet foglaló 26 fő levonása után megkapjuk azoknak a szá-mát, akik legalább egy alkalommal a távollévők követeinek asztalánál ültek. Ez az 558 személy jelenti a további vizsgálatok alapsokaságát. Az 558 fő közül csak het-venheten voltak olyanok, akik egy másik alkalommal már más alsótáblai csoport tagjaként vettek részt a diétán. Ők a távollévők követeinek mindösszesen 13,3 %-át jelentik. A túlnyomó többség 484 fő (86,7%), azonban mindig csak mint távollévő követe jelent meg. Tehát az alsótábla többi csoportja és az ő csoportjuk között csak igen kis mértékű átfedés volt.
Ennek az a magyarázata, hogy a megbízottaknak 67 százaléka, 374 fő csak egy országgyűlésen szerepelt. Két országgyűlésen 127 személy vett részt (23%), közülük 81 fő mindkét alkalommal távollévő követeként (14,5%). Három ország-gyűlésen jelent meg 43 személy (7,7%), közülük 24 fő mindig (4,3%),12 3 fő két-szer volt távollévő követe. Négy országgyűlésen tizenketten vettek részt, közülük négyen, Szeremley György, Jeszenák Pál, Adonyi György és idősebb Zsittkovszky István mindig távollévők követeként. öt diétán csak ketten, Jeszenák János és Mihályffy György szerepelt, Jeszenák mind az ötször, Mihályffy háromszor vett részt országgyűlésen távollévő követeként. Három vagy több alkalommal tehát összesen harmincan vettek részt távollévők követeként a diétán.
Megvizsgáltam, hogy az alsótábla egyes csoportjainak személyi összetétele milyen mértékben változott meg az 1790–91. évi és az 1792. évi országgyűlés között. Az alsótábla létszáma 1790–91-ben 354 fő volt. Közülük 170 fő (48%) jelent meg 1792-ben is, vagyis a résztvevők több mint fele lecserélődött. A Királyi Tábla 19 tagjából 18 (95%), a 35 egyházi követ közül 19 (54%), a 105 megyei követ közül 53 (50%), a 116 távollévő követe közül 38 (33%), a városok 75 követe közül 38 (51%) jelent meg 1792-ben. A személyi fluktuáció tehát a távollévők követei között volt a legmagasabb, kétharmaduk cserélődött le. A mindkét diétán megjelenő 38 főből
11 Az elemzéshez felhasználtam az 1796. évi országgyűlési naplót is (Naponként való 1796), hogy az 1790–91. évi és az 1792. évi diéta résztvevőinek további pályafutását is megvizsgálhassam, illetve bevontam a vizsgálatba a különböző bizottságok névsorait is (Diaeta adatbázis), amelyekben újabb követek neveit találtam, vagy már korábban ismert személyekre vonatkozó új adatokra leltem.
12 Kapornoky János, Jánoky György, id. Prileszky Pál, Miszleniczky György, Balogh László, Nogell István, Rimanóczy Antal, Bartakovics László, Bóday Mihály, Bujanovits Károly, Erős József, Filszky Antal, Hávor István, Jászay József, Kovács József, Matis József, Nisnyánszky György, Pázmándy Pál, Setéth Mihály, Sontag Mihály, Szabósárói Sámuel, Torkos Kristóf, ifj. Zsittkovszky István.
v á m o s a n d r á s
58
17 vett részt az 1796. évi országgyűlésen, tehát hat év alatt a távollévők követeinek több mint nyolcvan százaléka lemorzsolódott.
Az 1681. évi 51. törvénycikk kimondja, hogy egy személy legfeljebb két sze-gényebb mágnást vagy ezek özvegyét képviselheti. Ezt a rendelkezést csak igen kevés esetben szegték meg. A tíz vizsgált országgyűlési ülésszak alkalmával 540-szer képviseltek egy, 166-szor két főt a távollévők követei. A század folyamán összesen 28-szor fordult elő, hogy valamelyik követ két távollévőnél többnek volt a képviselője. Ezek közül 24 esetben három, négy esetben négy főt képviseltek.
A törvénysértő esetek aránya az egész századot tekintve nem egészen 4 százalék volt.13 A század folyamán összesen 957 alkalommal képviselt távollévőt követ, vagyis ennyi követi megbízás jött létre. Ez nem azonos a követet küldők számával, hiszen voltak, akiket több országgyűlésen is követ képviselt.